Somogyi Hírlap, 2018. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
2018-01-13 / 11. szám
II. évfolyam 2. szám 2018. január 13. AKMTG Összeállítás AKMTG novellapályázatának 1 ] olvasóink verseiből r a mesepályázatának 1. helyezettje \J N—J nyertes alkotása IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET ff Míg önnön torkát marja bent, kinn, kezében húr zörög, s az időtlenség dallamán elfolynak afiistkörök n ezervers Orbán János Dénes A poéta posztja a Lét üzenőfalára Akármit írok, magányom szava ott van a posztmodernben - és eme modern posztban, melyben megosztom bűnöm, mit elkövettem: nem voltam boldog. Nem lehet ismeretlen. Bár másodlagos. Nem ez a fő keresztem. A lényeg az, hogy akkor is följegyezzem! Kiposztoljam, hogy nem ez volt az álmom, kísérteni egy kéklő kereskedelmi szájton, tudván, az emlék mindhiába robban: nem élünk már, csupán telefonokban. Juhász Kristóf tárcája Fotó: Kurucz Árpád riport MÁRCIUS ELEJÉN VISSZATÉR ARANY JÁNOS SZOBRA A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM KERTJÉBE Megtisztul a költő ércalakja _______Bonczidai Éva „ Arany János halála először adott alkalmat arra, hogy a nemzet részvéte néhány rövid hónap alatt ösz- szeszerezze a szobor költségeit, megmutatva, hogy a lángész alkotásait nemcsak élvezni tudja, hanem hálás is tud lenni iránta” - olvasható a Vasárnapi Újság 1893. május 14-i számában, melynek címoldalán Stróbl Alajos felavatás előtt álló Arany János-szobrának mellékalakjai láthatók. Ezek a pátosztól fűtött sorok nem valamiféle újságírói hevület túlbuzgását tükrözik, ugyanis aznap valóban együtt ünnepelt a nemzet. A szó-. boravató ünnepségre hétezer jegyet nyomtattak, és még kétszer történt utánnyomás (ötszáz-ötszáz darab), de a Magyar Nemzeti Múzeum kerítésén kívül is több ezer ember állt, hogy részese lehessen ennek az alkalomnak. A Fővárosi Lapok 1893. május 15-i tudósítása szerint „ott volt mindenki, a kinek áthatja szívét nemzeti irodalmunknak az a nagysága, melyet Arany költészete képvisel nekünk, s meg is tart a jövendő nemzedékek gyönyörűségére az idők végeiglen. Az ünnepélyt óriási nemzeti zászló hirdette a múzeum ormáról, s köröskörül a tágas muzeum-köruton és a szomszédos utcákban minden ház fel volt díszítve lobogókkal, szőnyegekkel, dísznövényekkel. A muzeumkert bejáratai fölött drapériák függtek. A szobor négy sarkán négy árbocra volt akasztva az egészet eltakaró vitorlavászon. Kisebb oszlopokon Viktoria-szobrok nyugodtak babérkoszorút tartva. A muzeumkertbe, mely el volt zárva, csak a jeggyel bíró közönséget bocsátották be, jóllehet már déltájt megindult a nép- vándorlás. Az oszlopcsarnok és a főlépcsőzet, mely a hölgyek számára volt fentartva, egészen megtelt elegáns női közönséggel. A szobor környéke délben már hemzsegett az emberektől. A szomszédos házak ablakai és erkélyei tömve voltak.” Százhuszonöt év távlatából sok kérdés felmerülhet az olvasóban, attól kezdve, hogy mi magyarázza ezt a hatalmas érdeklődést egy műemlék leleplezése iránt, egészen addig, hogy vajon manapság él-e közöttünk olyan művész, akinek tisztelete ennyire összekovácsolhatna egy országot, egy nemzetet. A műemlékről és a korhangulatról Debreczeni-Droppán Béla történészt kérdeztük, aki a Múzeumkert kutatója, és jelenleg könyvet ír az Arany-szoborról. Mint mondta, akkoriban is kivételes alkalomnak számított egy ilyen monumentális emlékmű leleplezése, de ez az óriási figyelem egyértelműen Arany János személyének tudható be. Halálát egy ország gyászolta, a közadakozásból emelt szobor pedig nemcsak egy kegyeleti gesztus volt, hanem igazi közüggyé vált. A korabeli sajtónak is szerepe volt abban, hogy folyamatosan a közbeszéd tárgyává tette az emlékállítás stációit. folytatás a 3. oldalon I
