Somogyi Hírlap, 2017. december (28. évfolyam, 280-303. szám)

2017-12-29 / 302. szám

14 MEGYEI KÖRKÉP 2017. DECEMBER 29., PENTEK Fekete Zoltán, a rádpusztai élménybirtok tulajdonosa lett az Év Vállalkozója Ősi intelem, hogy a versenyló nem szereti a szegényszagot A csárda télen-nyáron várja a vendégeket. A személyzet egész évben dolgozik, hogy a betérő semmiben se szenvedjen hiányt Fotó: MW Fekete Zoltán Antal, a Rád­pusztai Gasztro-Élménybir- tok tulajdonosa Év Vállal­kozója Díjat kapott Buda­pesten, a Vállalkozók Nap­ján. Az elismerést Varga Mi­hály gazdasági miniszter és Demján Sándor, a Vállalko­zók Országos Szövetségé­nek elnöke adta át. Ebből az alkalomból beszélgettünk a modernkori Rádpuszta meg­álmodójával. Bár nem volt ez olyan egyszerű... Lengyel János janos.lengyel@mediaworks.hu RÁDPUSZTA Tudom, hogy mit akar mondani: nem számított erre - így igyekeztem meg­akadályozni az oly sokszor hallott vélekedést és persze a folytatást: csak a dolgomat tet­tem. Fekete Zoltán ismerősei, barátai pontosan tudják: elhi­vatottságánál és küzdeni aka­rásánál csak a szerénysége nagyobb. - Nem szeretek sze­repelni, nem az az én dolgom, hagyjanak dolgozni, nekem ez elég - hallottuk már oly sok­szor tőle. Most is igyekszik ki­fogást találni, de nincs hova menekülni. A díj kötelez! Be­szélni kell!- Tisztességgel kijártam az élet iskoláját - mondta Fekete Zoltán. - Egyedüli gyermek­ként nevelkedtem az Alföl­dön. Az édesapám a Volánnál volt garázsmester, édesanyám pedig otthon dolgozott, a ház körüli munkát végezte. Ak­koriban ezt szerencsére még meg lehetett tenni. A Ratkó- korszak gyermeke vagyok hát, akkoriban volt gyerek bő­ven. Középiskolai végzettsé­gig jutottam, sok mindent ki­próbáltam. Mint szinte min­den gyermek én is fociztam. Alapjában véve nem voltam rossz gyerek, de azért éven­te egyszer csak kihúztam azt a bizonyos gyufát, megkap­tam a magamét. Akkor per­sze mélyen meg voltam sér­tődve ezért, de a mai eszem­mel tudva tudom, mi és mi­ért is történt. Az élet sokfelé vitt. Tizenéven keresztül vi­rág nagykereskedéssel foglal­koztam, értékesítő voltam.- A virág hozta a Balatonra?- Nem, a zöldség. Harminc­két évvel ezelőtt kerültem a Balatonra, mert egy zöldsé­ges boltot kaptam meg tarto­zás fejében. A Vadvirág kem­ping közelében dolgoztam, majd két év múlva váltottam, mivel azt kisajátította az ön- kormányzat. Büfével kezd­tem, jó szakácsokkal, jó kollé­gákkal és persze jó mesterek­kel. Huszonhat éve kerültem Rádpusztára. Beleszerettem a Balatonba, Rádpuszta pedig a szívem csücske lett. A saját és a család minden pénzét erre fordítottam... Negyed százada erről szól az életem.- Már akkor megálmodta a gasztro-élménybirtokot?- Álmodozhattam volna, de ez nem így volt. Akkor is tud­tam, tennem kell a dolgomat. Azt is tudtam, hogy csak a ko­moly és kemény, kitartó mun­ka visz sikerre. Ezt többre ér­tékeli az ember minden más­nál. Soha, semmi nem esett az ölembe. Ezt látták és érté­kelték. A családom és a kollé­gáim is tudják, csak az elvég­zett munkában hiszek. A piac mindig megmutatja, mit érsz. Ez alól az értékítélet alól hosz- szú távon senki sem tudja ki­vonni magát. Csak a munka ál­tal lehet előre jutni, azért fontos a vállalkozások összefogása és együttműködése is. Ezért is va­gyok ennek a helyi összefogás­nak a folyamatos hirdetője. Sze­rencsére ez már a gyakorlatban is működik, de sok még a dolog.- Mindig talál új kihívást? Ke­resi a feladatokat?- A feladat talál meg engem. Ilyen például a ló szeretete. A családból jött. Bár nagyapám többször is elmondta, a ló nem bírja a szegényszagot. Vigyázni kell az ilyen szerelemmel. Ő ku- lákember volt, Nóniuszai nyar- galásztak Makó környékén. Egy egészen komoly tenyész­tett lóállományt hozott létre pa­rasztember létére. Ez akkor en­gem is megfogott. Persze, hogy megtanultam lovagolni...- Aztán a bogiári bor illata is megcsapta...- Ezt Mészáros Győző hoz­ta, aki akkor a balatonboglá- ri mezőgazdasági kombinát vezetője volt. Jó barátok let­tünk, a büfékben sokat be­szélgettünk, együtt teniszez­tünk. Amikor a BB privatizá­ciójára sor került, akkor ő hoz­ta szóba, hogy mi lenne, ha Rádon készítenénk borhoz il­lő ételeket, egyszerű, házi, jó­ízű dolgokat. Innen indult ez az egész.- A falon rengeteg a lovas kupa. Ezek szerint ide költöz­tek a lovak is?- Hát, igen! Versenyezget- tünk, de hát már ugye a nagy­apám megmondta! A jó ló jó sok pénzbe kerül... Szpon­zor nem volt, saját erőből pe­dig nem lehet messzire jut­ni.. Dönteni kellett, vagy a hobbi, vagy kocsi-ló rámegy... A ló maradt, a versenyzés el­maradt, .alázattal szolgáljuk a vendégeket minőségi lovas programokkal.- Mire gondolt, amikor meg­kapta a díjat?- Furcsa érzés ez! Percek alatt lepergett előttem az éle­tem... A pincén kívül itt sem­mi nem volt. Romos épület, 60 teherautó szemét, ennek az el­takarításával kezdtük az egé­szet. Aztán kialakítottuk a pince előterét, a kis csárdát, aztán ezt fejlesztettük. Jöttek a kemencék. Úgy 10-11 évvel ezelőtt a BB felszámolt Rádon mindent, s akkor meg tudtam vásárolni a pincét.- A hatalmas hordók vonzot­ták? Mit akart velük?- Nem akartam, hogy gom­bát termesszenek itt. Hogy vette volna ki magát. Lett be­lőle 22 magyar borvidék, a ha­zai pezsgők és az eredetvédett magyar pálinkák kiállító- és kóstolóhelye. Aztán megvaló­sult a kiemelt turisztikai be­ruházás, működik a rendez­vényház, a kisvonat és persze a lovasbemutató pálya.- Mi az, ami még hiányzik?- Itt lényegében minden megvan, de a panzió viszony­lag kicsi. Szállás kellene még ősztől tavaszig, aztán a nyáron úgy is megtelne. Minden inf­rastruktúra adott. Nagyot le­hetne előre lépni, plusz mun­kaerőt foglalkoztatni. Fontos a folyamatos kihasználtság, mert hiába a téli programkí­nálat, a január, február ne­héz. A munkaerőt így is, úgy is meg kell tartani. Ha lenne még 40-50 szoba, akkor lenne egészen kerek a történet. Eh­hez viszont komoly tőke kell! Fekete Zoltánnak Varga Mihály és Demján Sándor adta át a díjat Megtört a jég, a kis vidra már önállósodik, hamarosan egyedül kell vadásznia A félős Kinga bemerészkedett a vízbe Új drapéria és színpadtükör lesz a pénzből PETESMALOM Két hétig volt a kifutóban és még csak a víz közelébe sem merészkedett. Néhány napja azonban elő­ször az orrát dugta a vízbe, majd meg is mártózott a né­hány fokos medencében a pe- tesmalmi kis vidra, Kinga. Vidáman úszkál és hempe­reg a vízben Kinga, a Petes- malmi Vidrapark legújabb la­kója. Élvezi a tavaszias telet és a 4-5 Celsius-fokos vizet a saját kifutójában. Nem volt azonban ez mindig így. Eddig ugyanis egy meleg szobában élt a park legfiatalabb lakója. Kinga vidrát néhány hetesen találták Mágocson. Egy kisfi­úhoz ment oda és kért tőle se­gítséget az elárvult ragadozó. A családja hozta el ide a vid­raparkba, ahol Balogh Márta nevelte, akár egy újszülöttet.- Sokáig csak macskatáp­szert kapott, de folyamatosan próbálom hozzászoktatni a halhoz - mesélte a vidrapark vezetője, Balogh Márta. - Ed­dig csak feldarabolt halacská­kat evett, azonban amióta a kinti kifutóban él, egyre bát­rabban mozog és már kisebb halakat is adok neki. Kinga azonban egészen eddig irtó­zott a víztől. Csupán egy nap­ja merészkedett a medencé­be. Most viszont már nagyon Kinga nem csak a víz közelében érzi jól magát, a vízben is Fotó: S. A. bátor, élvezi az úszkálást, sőt már a kisebb halakat is meg­fogja. Ez azért is fontos Balogh Márta szerint, mert hamaro­san egyedül kell majd vadász­nia a természetben Kingának. Az anya vidra egyébként nem olyan engedékeny mint Kinga gazdája, Márta. A felnőtt állat nem teketóriázik sokat, szájá­ba fogja a kis vidrákat és egy­szerűen beledobja őket a víz­be, amikor elég fejlettek. Kin­ga egyébként már a 26. mentett kis vidra Petesmalmon, akit várhatóan a tavasszal szaba­don engednek a Belső-Somo­gyi tórendszerben. Stanics A. KAKÁD Pályázati forrásból cse­rélték ki a művelődési ház szín­padjának drapériáját, s a szín­padtükröket. A forrásnak kö­szönhetően új hangosítás is készül. Schádl Szilárd polgár- mestertől megtudtuk: szintén pályázati támogatással kezd­ték meg a ravatalozó felújítását. Előtetőt készítettek, s a napok­ban ott is kicserélték a csak­nem 50 éves drapériát. Tavasz- szal végzik majd az épület kül­ső festését. Emellett öt telepü­lés mellett Karád is részesül ab­ból az 57,5 millió forintból, me­lyet a helyi identitás és kohézió erősítése elnevezésű pályáza­ton nyertek. Gy. Zs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom