Somogyi Hírlap, 2017. december (28. évfolyam, 280-303. szám)

2017-12-23 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 51. szám

2017. DECEMBER 23., SZOMBAT MŰVÉSZBEJÁRÓ y A színész-rendezőre nemrég ismét rátalált a szerelem és a boldogság Németh Kristóffal alaposan megfordult a világ Vele találkozni némiképp olyan, mintha az ember tü­körbe nézne, szembesülne azzal, hogy a mély gödör­ből is fel lehet állni, és is­mét el lehet érni a csúcsot. Németh Kristóf december elején A forgatókönyv című darabjának bemutatójá­val nyitotta meg új játszó­helyét Fórum Színház néven az Uránia Nemzeti Filmszín­házban. Szakmai pályafu­tása mellett a magánélete is kiegyensúlyozott, hiszen ismét rátalált a szerelem. Lélekben már készül az ün­nepekre, ugyanis a hagyo­mányokhoz híven ismét ő főzi a karácsonyi menüt. Tarnóczy Orsolya- Úgy tudom, elég elfoglalt mostanában. Jól érzi ma­gát a bőrében?- Drága édesapám han­goztatta mindig, „pillanat­nyi tudomásom sze rint egészséges vagyok, jól va­gyok”. Rengeteg dolog van az életemben, az ország, sőt né­ha a világ egyik végéből sza­ladok a másikig. A legtöbb idő­met most az új magánszínhá­zam, a Fórum Színház tölti ki. Szerencsére a mély hullámok után már optimista és bizako­dó vagyok.- Ezek a hullámok elcsitultak már?- Kezdjük az elején! Amikor másfél évvel ezelőtt felálltam a Játékszín igazgatói székéből, olyasmit hagytam ott, amit igazán a sajátomnak érez­tem. Hozzáteszem, nemcsak az üzletrészem mi­att, ami még a bir­tokomban van, sokkal inkább azért, mert a megalakulás óta együtt él­tem, együtt lé­legeztem azzal a teátrum­mal. Amikor kiléptem a Já­tékszín ajtaján, kitűztem ma­gam elé, hogy egy sokkal na­gyobb vállalkozást fogok fel­építeni. Biztosan ismeri a mondást: színház nélkül lehet élni, csak nem érdemes. Sok szempontból úgy érzem, hogy a Jóisten a tenyerén hordoz, hiszen az álmom ismét valóra vált, december 6-án mutattuk be Szente Vajk rendezésében A forgatókönyv című vígjáté­kot az Uránia Nemzeti Film­színházban.- Igazán meglepett: valahol azt olvastam, hogy az első ma­gánszínházi vállalkozását öt­éves korában indította el. Ez igaz?- A szomszédunkban élő Ka­zal László és Balogh Erzsi szí­nész házaspár inspirált ab­ban, hogy csináljak otthon sa­ját kis színházat. Egyedül ké­szítettem a plakátokat, édes­anyám szobájában ragasztot­tam ki. Rendszerint öt nézőm volt, köztük a családom meg a szomszédok. Kazal László per­sze sok más fortélyra is meg­tanított.- Pontosan mire?- A házunk - ahol jelenleg is él édesanyám - Budán, a hegyen található, amelynek óriási nagy tetőteraszán an­nak idején a színész házas­párral osztoztunk. Egy dél­után egy szál nadrágban át­mentem Kazal Laci bácsi­hoz focizni. Felesége, Ba­logh Erzsi művésznő el­ment a városba. Mivel nem vezetett, így amikor a privát dolgait intézte, rendszerint sétálva jött haza. Laci bácsi délután azt mondta, hogy meg­tanít nekem egy mon­datot, aminek Erzsi né­ni nagyon fog örülni. Ez pedig a következő volt: „Ott jön a vén p.J” Ne­kem fogalmam se volt ró­la, hogy ez mit jelent, de mivel biztos voltam benne, hogy ez nagyon fog tetszeni neki, ezért amikor meglát­tam, hogy közeledik a ház­hoz, ami a csövön kifért, úgy üvöltöttem. Az egész budai hegyvidék fogta a hasát a nevetéstől.- Azóta sok tekintetben meg­változott a világ. De mi a hely­zet a színházzal?-----Egy előadás kapcsán sok h elyen az ötven éve a pá­lyán lévő Kossuth-díjas szí­nésznő helyett a dzsungel­ben éppen szolgálatot telje­sítő „sztárt” részesítik előny­ben. Némelyik! nagy szín­házba is beköltöztek az úgy­nevezett élősködők. Külföl­dön azért nyerünk színhá­zi díjat, mert egffgy, alakult. Ennek a sikere most érik be, sorra születnek a díj­nyertes és értékes alkotások. Hosszú kihagyás után ráadá­sul jómagam is forgatni fo­gok, most januárban kezdjük a munkát Pozsgai Zsolttal. Annyit elárulhatok, hogy egy kosztümös filmet készítünk, a feleségem Muri Enikő lesz.- Játszik még a Játékszínben?- Két szerepem volt, de már átvették. Nyáron egyes folyo­sói pletykákból hallottam, a vezetőség azt szeretné, hogy az új évadban már ne kerül­jek színpadra. Erről sem­milyen hivatalos tájékozta­tást nem kaptam, ám volt tudomásom arról, hogy egy kollégám ugrott be helyet­tem. Ekkor az a furcsa hely­zet állt elő, hogy bementem a színházba, majd arra let­tem figyelmes, hogy szem­bejön velem a jelmezem.- Erről nem szólt a fáma...- Bármennyire faramuci a helyzet, mivel élő szerződé­sem volt az aznapi előadás­ra, ha nem megyek be, ak­kor szerződésszegést köve­tek el, akár kártérítést is fi­zethettem volna. Az ügyelő rögzítette, hogy ott voltam, majd kértem, amennyiben nincs rám szükség, enged­jen el, így eljöttem. Pár.hó­napja úgy döntöttünk a szín­ház vezetőségével, hogy vég­érvényesen megszakítjuk a kapcsolatot. Addig nem sze­retnék erről többet monda­ni, amíg a papírokat nem ír­juk alá, mert vannak bizo­nyos kultúrkörök, ahol az adott szónak van jelentősége, és van, ahol nincs. Felmerült, hogy bizonyos darabokat el­hoznék a Fórum Színházba. Meglátjuk, mit hoz a jövő.- Érdekes a névválasztás. Mi­ért éppen Fórum?- A történelem folyamán a fórum a polgárság találkozó- helyét, a szabad vélemény- nyilvánítás színterét jele­nítette meg. Mi fejezhetné ki jobban egy induló szín­ház, egy kulturális színtér eszmeiségét, mint ez? Azt szeretném, hogy ez a szín­ház olyan közösségi hely le­gyen, ahol a színészek a szín­padon, a nézők meg a szünet­ben őszintén elmondhatnák a véleményüket.- Akár a világban zajló szélső­séges folyamatokról is? |: - Akár arról is, ha ezt a da­rab megengedi. Vegyük a be- mutató előadásunkat: a for- 1 gatókönyv az 1930-as évek I Hollywoodjába kalauzol | ja a nézőket. A történet sze­rint egy forgatáson az al- ..............azzal, k ol--" kotok ^szembesülnek , légának” nem nevezhető fér- hogy a készülő film forgató-' fi és nő képes pucéran rohan-könyve pocsék. Annak érde- gálni és gusztústalakodni a kében, hogy a készülő mo- színpadon. Ez jó irány? 'Sze&zi ne legyen bukás, a produ-^ ^jdvözlendőnek‘|?cer megszerzi a legjobb for- viszont, hogy a hazai;-gatókönyvírót és. filmrende- ' ’láÍl?BHm^át^S|z^,^ezárja őkef az irodájá-g ba, és öt napot ad ne­kik, hogy elkészüljön a tö­kéletes könyv, amiből végül a sokak által ismert Elfúj­ta a szél születik. Az öt őrü- letesen vicces nap történe­tét Szerednyey Béla, Cson­ka András, Magyar Attila és Pleskó Szimonetta elevení­tik fel. Ebben az előadásban nincs aktuálpolitika, de meg­ragad és roppant erővel el­gondolkodtat mindaz, amiről a vígjátékunk beszél, vagyis a munkáról, az elhivatottság­ról, a szenvedélyről, a család1 ró), a világképről, Európáról és Amerikáról.- El tudná képzelni az életét já­ték nélkül?- Nem hiszem, de az utób­bi időben többször felmerült bennem, hogy elég jó színész vagyok-e, ha ennyire nem hiányoznak az előadásaim. Míg évekkel ezelőtt huszon­öt alkalommal léptem szín­re, ma már öt előadással is el­vagyok. Nem akarok min­denáron játszani. Nincs an­nál deprimálóbb élmény, ami­kor egy színész kötelezően és nem örömből játszik. A né­zők a Billy Elliotban láthat­nak, a Rózsavölgyi Szalon­ban műsoron szerepel a ren­dezésem Valami csajok) cím­mel, Pokorny Lia és Őze Áron játszanak benne. Legközelebb már a saját színházamban fo­gok játszani.- Közeleg az ünnep, mi lenne önnek a legnagyobb karácso­nyi ajándék?- Ahogy a régi mondás tart­ja: „Én már csak egy sört kér­nék!” (Nevet.)- Törőcsik Mari is mindig azt kér a sikeres premierek után.- Hihetetlenül megfordult velem a világ, ez az év nagyon sikeresen zárul. A magánéle­tem is kiegyensúlyozott, hi­szen nemrégiben rám talált a szerelem. Az ember az el­ső hónapokban még nehezen beszél az érzéseiről, de tény, hogy nagyon jól érezzük ma­gunkat egymás mellett. Har­móniában élek és szeretetben.- Nem félti szerelmét a nyilvá­nosságtól? Tizennégy évvel fia­talabb önnél'és nem nagyon is­meri ezt a csillogó világot.- Ezen a téren Zita hihetet­lenül jól állja a sarat. Termé­szetesen igyekszem megóv­ni minden felesleges megjele­néstől. Az ünnepeket is sze­retnénk részben együtt tölte­ni. Most leginkább a karácso­nyi menüvel vagyok elfoglal­va, fejben már nagyjából ösz- szeállítottam, hogy mit szeret­nék főzni.- Elképesztő, hogy még ehhez is ért.- Határozottan kikapcsol a konyhában való alkotás. An­nak ellenére, hogy imádok hor­gászni, a hal rendszerint kima­rad a menüből. Egyvalamiben lesz más az idei karácsony az előző évekhez képest: idén nem dolgozom. Az összes időmet így a fiammal, Lócival és a szeret­teimmel fogom tölteni. Lócival a Balatonnál Fotó: hot!

Next

/
Oldalképek
Tartalom