Somogyi Hírlap, 2017. december (28. évfolyam, 280-303. szám)
2017-12-23 / 299. szám
helyorseg vers í 3 ebüt MakkaiÁdám Csendes éj, szentséges éj (karácsonyi meditáció Hawaiiból) Csendes éj, szentséges éj, mindenek álma mély Most csak az Aleppo-i és Damaszkusz-i szír gyermekekre zuhan a téglafal meg a por most csak a török határon hevenyészett menekült táborokban vérzenek a sebesültek itt, Hawaiin, ahol télen is nyár van, akad ugyan egy-két motoros szerencsétlenség meg van rablás is, sőt olykor egy bedrogozott vagy beszeszelt egyén gyilkosságot követ el, de azért alapjában még béke van. / nincs fenn már, csak a szentséges pár, drága kisdedünk lábainál... Tömjént, myrrhát és aranyat hozott a három király, aki a betlehemi csillagot követte, az angyalok kórusa meg egybehangzóit a pásztorok énekével. Ma szerte a világon Allah Akbar-t rikoltoznak megszállott, fanatikus emberek, akik azt hiszik, hogy hetvenhét szűzlányt kapnak a hetedik mennyországban, hogyha felrobbantják magukat a Korán nevében. Szent fiú, aludjál, Szent fiú, aludjál... Mi, keresztények a béke vallása voltunk valamikor a kezdetek legkezdetén. Mi csúszhatott félre kétezer esztendő alatt? Irgalmazz minékünk, Mindenható Isten! Hogy tudjuk szeretni azt a vad turbánost, aki elvágná a torkunkat? Hány karácsonyt élünk még meg? És lesz folyóvíz, villany és étel? Mikor lesz „béke” Palesztinában? Az EU nevű gazdasági terrorszervezet mikor tanulja meg, mit jelent az, hogy „szeretet”? Csendes éj, szentséges éj, jobb jövőt, békét remélj! Mindenek álma mély... Mokkái Ádám 1935-ben született Budapesten. Kétszeres Kossuth-díjas magyar költő, nyelvész, műfordító, a chicagói University of Illinois nyugalmazott professzora. A Magyar Szent István-rend kitüntetettje. Makkai-Arany Ágnes 1944-ben született Sátoraljaújhelyen. Tanulmányait az ELTE-n és a tübingeni Bberhard-Karls egyetemen végezte. Erőszakok címmel novelláskötete jelent meg, továbbá az English-Russian, Russian—English Idiom Dictionary szerzője. Több magyar és angol nyelvű könyv szerkesztésében működött közre. Makkai-Arany Ágnes Egy régmúlt karácsony Mint seben a var, omladozó vakolat öleli a falakat. Emlékeim nagy háza, s a végtelen torony beletörpül a valóságba. A tornác mögött kifordult, összetört, és megcsonkult az otthonra nyíló ajtó, ahol a tűz zenéje ritmusokban pattant ki a cserépkályha rácsain — megannyi élő zsarátnok. Faillattal ölelkeztek a lángok, és szerelmük visszfénye a padlón vonaglott félve. Szánkók csikorgását nyelték el az ablakok: kint semmi, csak fehérség — irdatlan havas térség — ez a ház volt a világ. Ezüstös ragyogásban szeretettől fénylő arccal jött a karácsonyi angyal ebbe a szobába, az én fámhoz. Most nyárt lehel a rét, a fenyves árnyéka óvatosan a patakba lép. Régmúltamat keresgélve fűben,kövekben, porban az úton baktatok, s a magasság kékjébe burkolózva összebújnak felettem a csillagok. Hawaii, 2006 ■HŰI Versszerető olvasóink! Köszönjük szépen a rengeteg küldeményt, jó szót, bátorítást! Továbbra is várjuk küldeményeiket, leveleikre pedig személyesen válaszolunk. Januári lapszámaink egyikében olvasóink alkotásaiból egy egészoldalas összeállítást fogunk közölni. Köszönjük a bizalmat! Email: szerkesztoseg@kmtg.hu Tárgy: versrovat Postacím: 1054 Budapest, Alkotmány utca 12., III. emelet 21. Pejin Lea Ha nem halok meg Ha nem halok meg, akkor kérek a szülinapomra egy babát, még sosem kértem. Vagy ha kértem, csak bicikliset, vagy olyat, aki görizett. Olyan legyen, aki varázsol, hoppanál, vagy csak másképp gondolkodik, mint az átlag. Olyan babát, aki jobban bízik, és aki munkába menet nem kötne bele mindenkibe, csak mert esik az eső. Ha nem halok meg, akkor kérek karácsonyra egy lovat, szarvval és színes lepedővel. Elrepülnénk názamagasságba. A lónak lennének elképzelései is a világról, meg magáról a názáról. Szép gondolatok, de hát meghalok. Ha mégsem halok meg, akkor kérek egy táskát húsvétra. Pontosabban társka lenne, kísérne oda is, ahol nem jó. Életre szóló találkozás lenne, tele papírlapokkal, ceruzával és irónnal. Történetek cenzúrával és iróniával. És lenne még benne sok-sok én, akik nem jönnének soha a felszínre, s mindenki csodálná a szivárványt, de hát meghalok. Ha netalán mégsem halnék meg, lopnék néha a boltból, hogy érezzem, élek, kergetnének és megütnének bottal, bevinnének és bezárnának másik tíz nő közé. Ha nem halnék meg, ölnék is talán, de hát meghalok. Nézném a naplementét valami távoli helyen, amire nincs is pénzem. Kirángatnám őt is a kocsmából, megparancsolnám, szeressen, vagy főzzön néha, nézzen alvás közben, aztán hallgasson. Levegőt vennék és kiáltanék, a hangom első osztályon utazna, a szél csak egy irányba fizeti az utat, hisz úgyis meghalok. De ha mégsem halnék meg, lenne nálam mindig egy tükör is, hogy bizonyítsam, létezem, de most nincs nálam, mert most meghalok. Pejin Lea 1996-ban született Zentán. Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem szociológia szakán tanul. Az egyetem mellett saját dalok írásával, versek megzenésítésével és versírással foglalkozik. Első kötete az Előretolt Helyőrség íróakadémia gondozásában e hónapban jelenik meg, Nyugati csiga körfűrésszel álmodik címmel. [Borító: Jánosi Andrea] rejíNUA LJ NYUGATI CSIGA KÖRTÜRESSUEI 2017. december IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET t
