Somogyi Hírlap, 2017. december (28. évfolyam, 280-303. szám)

2017-12-23 / 299. szám

fi MEGYEI KÖRKÉP 2017. DECEMBER 23., SZOMBAT Befűtött kápolnában várják az idén is a barátihegyi romák a karácsonyi misét Messziről lázasnak tűnik a készülődés, ahogyan a kis kápolnához közelít a kocsi, némi tanácstalanság lát­szik az egymást kémlelő há­rom alakon. Jöttünkre kíván­csian rebbennek szét, mit is keresünk ott, pedig pont hozzájuk jöttünk. Szűcs Tibor tibor.szucs@mediaworks.hu ÖREGÜK Tavaly novemberben szentelték fel a két világháború közt épült, leromlott, omladozó, majd a roma közösség összefo­gásának köszönhetően teljesen felújított Szent Donát-kápolnát az Öreglakhoz tartozó Baráti­hegyen. Több mint egy év telt el azóta, s a kis kápolna valóságos közösségi hely lett a cigányság életében, ahol azóta is havonta tart misét a somogyvári plébá­nos, Csendes Sándor, akitől azt is megtudtuk, kivétel nélkül azóta is minden al­kalommal megtel­nek a barnára fes­tett padsorok. Karácsony heté­ben járunk, négy nappal szenteste előtt azonban már éppen a díszítéssel foglalatoskodnak napközben hárman is. A fenyő­ágak és szaloncukor jut minden ülőhelyhez. Mikor odaértünk, a kézi fűrészt keresték, hogy a közepes termetű lucfenyőt be tudják álltani az adományból falra került Mária-kép elé.- A hit és a remény tart min­ket életben, mert másunk nem­igen van - fogadja érdeklődé­sünk Kolompár Tibor, aki né­hány hónapja betanított kőmű­vesként maga falazta be a kar­vastagságú repedéseket a nagy felújítás során. Most éppen az­zal lettek megbízva, hogy fűtse- nek be a harmincéves vaskály­hába, s eztán minden egyes nap, mert a sok egyházi teendő miatt csak 26-án délután tart­ják a karácsonyi misét, de ad­dig jó lenne, ha átmelegedné­nek a legalább nyolcvancentis tartófalak. Ahogy pakolja a fát, a lobogó lángoknál már felol­dódva mondják, nekik mennyi mindent jelent az, hogy van ho­va templomba menniük, s bol­dogban elevenítik fel, micsoda összefogással sikerült a nagy munkát véghez vinni. Amibe mindenki beleadott valamit, ha csak egy marék szöget vagy két maradék deszkát is. Rendes be­osztás szerint dolgoztak, csino- sítgatták a különleges imahe­lyet. Délután négykor tették le a közmunkaprogramban - más lehetőségük nincs dolgozni - a feladatokat, s utána valóságos brigádokba szerveződve falaz­tak, vakoltak, festettek, javítot­ták a tetőt. A jövőről is kérdezem őket, hamar kiderül, legfeljebb a hét­végéig tartanak a terveik, a ka­rácsony nagyon fontos, a mise is, s hogy legyen étel az aszta­lon. - Megmondom őszintén, azt várjuk, hogy megjöjjön az előrehozott családi pótlék, abból be tudnánk vásárolni az ünnep­re - vallja be Kolompár Tibor, a társaság tagjai felnevetnek, de rá is helyeselnek. - Másképp nehezen főne meg a paradicso­mos gombóc, a káposzta otthon - mondja a hideg után végre a kály­ha mellett kicsit enyhülve Kuti Szil­via Ilona. Hat gyer­meke van, kettő fel­nőtt, egyikük Ger­gő, 19 éves, ő a trió harmadik tagja, aki már a díszeket ke­resi a padban, úgy hallgatja a beszélgetést. A legkisebb test­vér 11 éves. - Beéri az minden­nel, egy babával is, vagy inkább bármivel - mondja az anyjuk, de jó, ha már bejgli van - foly­tatja. A felnőtt nagyfiú kicsit merészebb álmokat szövöget, jogosítványt szeretne, meg au­tót - vágja rá nevetve, félig ta­lán nem is komolyan. Hírünk szaladt gyorsan, az óvodánál is jártunk korábban, odaér Kolompár István, a ci­gány kisebbségi önkormány­zat vezetője, akiről szépen las­san kiderül: az ő tervei men­tén kovácsolódnak újra egy­be, ahogy ott mondják: a bará­ti romák. A Mária-kegyhellyel indult minden a falurész köz­pontjában, amit István a két kezével húzott fel. A szobafes­tő végzettségű férfi szemében perzsel a láng, olyan lelkese­déssel meséli, hogyan csatla­koztak hozzá a többiek első szóra. A kegyhelyből valóságos parkot építettek, ahol mindig, a fagyos decemberben is friss vi­„A hit és a remény tart minket élet­ben, másunk nemigen van’ Készülnek az ünnepi misérre, a kis kápolna padsorait már feldíszítették Fotók: Böcz Zoltán Felkerültek a díszgömbök a karácsonyfára is A Mária-kegyhelynél most is frissek a virágok Kolompár István: dolga van Harminc évig biztosan nem volt mise Barátihegyen, egészen tavalyig Amiben csak tud, segít a polgármester és a falu Visszaköltözött a remény a ba­rátihegyi házakba - mondom már a sokat és mindig szere­tettel emlegetett polgármester­nek Maczucza Miklósnak. - A hit által - vágja rá azonnal. A háromszáz fős, kilencven szá­zalékában romák rakta hátrá­nyos helyzetű településrészen megváltozott valami az utróbbi esztendők alatt - értünk egyet. Mint mondja, ebben kulcssze­repe van Kolompár Istvánnak, fivérének, családjaiknak, akik kitartóan dolgoznak a boldo­gulásukért, s példájukat látván egyre többen érzik úgy: érde­mes csatlakozni. Az önkormányzat erején felül próbál segíteni a barátiak­nak, mint megtudjuk, kará­csony előtt a családok három­ezer forintos élelmiszercsoma­got kaptak, amibe az alapvető élelmiszereken kívül hagyma, krumpli, zsír és egy kis virsli is került. Később minden gyer­mek névre szóló ajándékot vi­hetett haza, amit a német és holland adományozók jóvol­tából tudtak összeállítani, im­már negyedik éve. A szociális tűzifát is kiosztották már, min­den családnak egy-egy köb­méternyi jutott az idén, Öreg­lak összesen 149 köbméter­nyit tudott kiosztani, valamivel kevesebbet, mint amire szá­mítottak. rág és égő mécsesek közt talál­juk Szent Mária szobrát. Az­tán jött a kápolna. De egy év alatt nem állt meg az élet Ba­rátihegyen, a romák, Istvánnal az élen, mindig találtak újabb és újabb közös ügyet. Tavasz- szal árnyészéket húztak fel a kápolna mellett, mindenszen­tek előtt pedig a szemben lévő ravatalozóhoz vezető utat be­tonozták ki, hogy az utolsó út­jukhoz kísért szeretteik elé ne sáros cipővel érkezzenek.- Üzenetet kaptam odafent- ről - csendesedik el, mikor ar­ról faggatom, honnan az erő mindehhez, hiszen szellemi­leg súlyosan fogyatékos gyer­mekét is ellátja, s nem mellé­kesen a hátrányos helyzetű hu­szonhárom barátihegyi óvodás­ról is gondoskodik, társadalmi munkában hajnalonként jár be­fűteni az óvoda épületét, de az intézménynél gyakorlatilag ő a gondnok, a mindenes. A kórhá­zi ágyon, egy kilyukadt gyomor és a fájdalmak közt érezte úgy tizenkét esztendővel ezelőtt, változtatnia kell, s hogy van dol­ga még a világon. Mint mondja, azóta csak előrefelé néz. - Hit­tem benne, hogy lesz segítsé­gem és mellém álltak, a polgár- mester, a közösség, s igaz, hogy két hónap volt ez a kápolna is, de megérte, mert a gyermekein­kért csináljuk, nem lehet meg­állni, elsodródni...- Nyáron kölcsönkért kis- traktorral felszántottam a ro­mák földjét, ültettünk, vetet­tünk, s a csirkéket, amiket a Minden gyermek lakjon jól programból kaptunk, azóta is tartjuk, fialtatjuk a szár­nyasokat - folytatja már oda- kinn, miután a kápolna díszí­tésével elkészültek a többiek. - Muszáj arra is gondolni, mi lesz velünk, ha nem lesz töb­bé a közmunka. Gondoskod­nunk kell magunkról, remé­lem, megértik... - Itt úgy har­minc évvel ezeló'ttig nem volt mise, nem is igen jártunk se­hová imádkozni - meséli a he­lyi cigányság vezetője, aki az­tán most is elérzékenyülten mondja, micsoda tömeg volt tavaly szenteste itt. - Csak jöt- tek-jöttek az emberek, romák, magyarok, nyolcvanig szá­moltam - emlékszik vissza, remélem, huszonhatodikán megint sokan leszünk... limkamwmxmlmmém ÍX HIRDETÉS Békés boldog karácsonyi ünnepeket és sikerekben gazdag

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom