Somogyi Hírlap, 2017. december (28. évfolyam, 280-303. szám)

2017-12-23 / 299. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP 2017. DECEMBER 23., SZOMBAT Áldomást mártogat, három hónapon át érleli a meggyet Egész évben azt várja, hogy megérkezzenek az unokák Illés Jánosné: egész évben ezekre a napokra készülünk Fotó: Lang R. A nagymamákat lehetetlen lefőzni, nemcsak a karácso­nyi készülődés idején, ha­nem úgy általában is. Észre­vétlenül támasztják ki éle­tünket minden nap, s igazá­ból egész évben várnak arra, hogy újra együtt legyenek velünk, a családdal. Szűcs Tibor tibor.szucs@mediaworks.hu TOPONÁR - Azt hiszem, nyu­godtan mondhatom, egész év­ben ezekre a napokra készü­lünk, az unokákra, a gyerekre, hogy mindenki együtt legyen - mondja Illés Jánosné takaro­sán rendben tartott toponári otthonában olyan fittséggel és derűvel, melyből egyértelmű, egyáltalán nem viselte meg az ünnepi készülődés láthatóan fáradságos hajrája. - Nyáron is rájuk készülünk, amikor a krumplit kapálgatjuk, amikor a lekvárt főzzük - az idén 32 üveg kajszival tett el nekik -, de a karácsony a legszebb mind közül, ilyenkor ezeket a napo­kat átszövi a szeretet - folytatja, milyen, mikor az unokákat vár­ja haza december végén. Magdi néni a városrész igazi motorja a Toponárt Szépítők Egyesületé­nek élén mindenki ismeri az a gondoskodó, precíz hozzáállást, mely az egykori Tungsram le­százalékolt, majd később nyug­díjazott dolgozóját jellemzi. Mint általában a nagymamá­kat, Magdi nénit is nehéz zavar­ba hozni, fejből sorolja az uno­kák kedvenceit, így gyakor­latilag a közös családi ebéde­ken - több is lesz belőle a kará­csony alatt - mindenki kedvé­re főzhet. Lesz palacsinta, sza­lagos fánk, pörkölt nokedlivel, a klasszikus rántott hús, lin­zer és valamilyen almás süti is. Mindent nehéz lenne felso­rolni, Magdi néni is listát hasz­nál, meg is mutatja a teleírt pa­pirost, ami hajdanán közüze­mi számla borítékjaként lát­hatta meg a napvilágot. A fogá­sokra lebontott csoportosítás a bevásárláshoz sem árt, de er­re csak legyint. - Megvettünk már mindent, befejeztük az elő­készületeket, s a férjem már a talpba is beállította a fenyőfát, egyelőre kint van a garázsban- magyarázza lelkesen, ragyo­gó mosollyal. Két unokája Győrben él, egyi­kük már végzett faipari mér­nökként helyezkedett el, a ki­sebbik leány angoltanárnak ta­nul. Vele legutóbb azt beszél­ték meg telefonon, milyen régi és új díszek kerüljenek a kará­csonyfára, amit természetesen együtt csinosítanak fel az ün­nepre. A legkisebb unoka Bár­dudvarnokon él, de mostaná­ban gyakran betér hozzájuk, hiszen az egyetemre jár edzés­re, kézilabdakapus a korosz­tályos kaposvári csapatban.- Mindegyik a szemünk fénye, de Martint látjuk a legtöbbet, vigyázunk is rá nagyon - me­séli, majd elmondja, mostaná­ban már ő segít nekik, hiszen a tizenöt éves nagyfiú már szí­vesen mozdít a ház körüli mun­kákban. - Régebben, amikor kicsi volt, sokszor mentünk ér­te iskolába, vagy be kellett segí­teni lányomnak, mert a vejem rengeteget dolgozott külföldön, de szerencsére mindig meg tudtuk oldani, és soha nem volt teher - mondja meggyőzően, s hozzáteszi: akkor szokott elfá­radni kicsit mostanában, ha le kell ülni ebédelni a nagy sür­gés-forgás közben... - Minden óvodai, iskolai rendezvényen ott voltunk, s nagyon szeret­tünk menni, de azt hiszem, a gyermekeim is szeretnek haza­jönni, ahogy az unokák is. Az ünnepi készülődés terv szerint halad Illéséknél, ami­nek az is része, hogy a bará­taikkal összefogva üstben főz­nek egy hatalmas adag töltött káposztát. - Most százhatvan takartot tekerünk be, s csütör­tökön reggel főzzük, hogy mire ideérnek a gyerekek, kész le­gyen a friss káposzta - avat be a családi egyik fontos hagyo­mányába. - Holnap megyünk a henteshez, aztán befűszerez­zük a húst, hogy összeérjen, s másnap tesszük fel a hatalmas üstbe. A másik hagyomány a fánksütés, amit viszont nagy­papa készít a legjobban, így Já­nos bácsi feladata, hogy a ké­sőbbiekben a megfelelő adag szalagos fánk kisüljön időre. Illés Janosne, Magdi néni nem csupán a családjának, hanem a toponári közéletnek is motorja. Egyesületük nevé­hez a mögöttük álló húsz esz­tendő alatt több jelentős, a településrészt megszépítő, fejlesztő akció fűződik. Leg­utóbb a kaposvári nagypia­con „nagyi süti” felhívásán vettek részt, ahol jótékonysá­gi sütivásáron gyűjtöttek ösz­Nagy öröm, de a léleknek is meg kell élni a karácsonyt - szűkül el néhány másod­percre Magdi néni mosolygós szeme, az ünnep asztalunk­nál mindig van egy üres szék és tányér, Patriké... - néz örök szomorúsággal a tizenhét éve mindössze tízesztendősen el­hunyt unoka fényképére. Az­tán az sem könnyű, amikor a karácsonyi közelségből na­gyon is kézzelfogható távol­ság lesz egy csapásra - isme­ri el, de hozzáteszi, ha szívből készül az ember - márpedig ezt parancsszóra nem lehet -, tudja, lesz miért örülni legkö­zelebb is. sze némi pénzt. Az összeget egy, a nagyszülőknél maradt toponári kisfiú karácsonyi és húsvéti ajándékára fordítják. A házban ottfelejtett csa­ládi játékokból, tárgyakból egy ötéves kisfiúnak is készí­tett egy jókora cipősdoboz- nyira való csomagot, amit a Kossuth téren lévő kaposvári adománygyűjtésre vitt el fér­jével a minap. BALATONLELLE Két évvel ez­előtt alapította meg a Leilei Konyakmeggy Kézműves Ma­nufaktúrát Tripon László. A pék-cukrász szakon végzett fi­atal szakembert a kihívás mi­att vonzotta a bonbonkészítés. - Mindig is nagyon szerettem a bonbonkészítést - mondta a cég ügyvezetője. - Igaz, rend­kívül kemény munka a ter­melés, és a logisztika is ko­moly kihívást jelent, de szere­tek olyan terméket előállítani, amelyen látom az emberek ar­cán, hogy szeretik. Ezért éri meg csinálni. A cégvezető kapcsolatba került a konyakmeggyel és úgy látta, hiánycikk lett a desszertek királynője. - Ré­gen amennyire közkedvelt volt, úgy el is tűnt - ezen kí­ván változtatni a balatonlellei szakember.-Jelenlegcsakkonyakmegy- gyet gyártunk, prémiummi­nőségű étcsokoládéból. Van a hagyományos Leilei Konyak­meggy, ezt több kiszerelésben készítjük, valamint a Nemze­ti Kereskedőház által kiírt Vé­dőernyőt elnyertük, amely az áldomás konyakmeggyet ta­karja. Ez egy hetvenszázalé­kos csokoládéból készül má­sik termék. Az édességek prémium ha­zai alapanyagból, évszázados recept alapján készülnek. S a különlegességük, hogy min­den munkafázist kézzel vé­geznek a dolgozók. A termék egyik legfonto­sabb alapanyaga a helyben fő­zött fondant. - Ennek a minő­sége mérvadó - magyarázta az elkészítés munkafázisait Tripon László. - Ez adja majd meg a későbbiekben a likőrt a konyakmeggy belsejében. En­nek nem szabad sem túl erős­nek, sem túl gyengének len­nie. A meggyet is kézzel ma­gozzuk, minden szemet egye­sével. Ezután érlelik a meggyet, amely három hónapig tart. Amikor az megvan, bekerül a talpazóshoz, aki egyesével le- talpazza a szemeket, és utána kerül rá a csokiburok. Csoko­ládéba mártják, és rákerül a smirli, vagyis az elzárás a te­tejére. A következő munkafá­zis pedig a kézi csomagolás, így gyakorlatilag a Leilei Ko­nyakmeggy dobozában talál­ható minden egyes bonbon egyedi. - Nálunk nem gyár­tósorról jön le a kész édesség - tette hozzá a cukrász szak­ember. - A Leilei Konyak­meggy éppen ettől finomabb, mint más édesség. A balatonlellei manufaktú­rában nemcsak bonbonformá­tumban, de szaloncukorpapír­ba csomagolva is készül édes­ség, amely aztán a karácsony­fa dísze lehet. Télen, az ünne­pek közeledtével egyébként megnő a termelés. Átlagosan egy hónap 1,6 tonnányi ko­nyakos édesség kerül a dobo­zokba. Koszorús Rita Letört és elrejtett ág jelzi majd, hogy férjhez megy-e a leány a következő esztendőben Mákos gubával ünnepelnek a somogyi ECSENY-SZULOK-KAPOSVÁR Több olyan település is van So- mogyben, ahol jelentős sváb népesség él: Ecseny, Barcs, Szülök, Kaposfő, Lad, Kapos­vár. A közösségekben még ma is elevenen élnek a népszoká­sok. Úgymint az éjféli misére járás s az utána elköltött ün­nepi vacsora. - Karácsony­kor böjti ételeket fogyasztot­tak a svábok - mondta Knoll- né Hidasi Erzsébet, a Kapos­vári Német Nemzetiségi Ön- kormányzat elnöke. - Mogyo­rót, diót, almát ettek, és csak a mise után kerültek az asz­talra halból vagy lisztből ké­szült ételek. Jellemző édesség volt a má­kos guba, amelyet mézzel lo­csoltak meg. Ez a bőség jel­képe volt karácsonykor, tette hozzá Knollné Hidasi Erzsé­bet. A hagyományos ünnepi lakoma sváb körökben más­ként nézett ki, mint a magyar családoknál. Hiszen fogyasz­tottak húsételeket is kará­csonykor, azokat roppant egy­szerűen készítették el. - Ma már persze sok helyen ez nem igaz - hívta fel a figyelmet a Kaposvári Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke. - Ők is igyekeznek egymásra licitál­ni és minél több süteményt az asztalra tenni. A kaposvári főtéren mutatkozott be a Herbstrosen Chor Fotó: L. R. Népszokásokban gazdag a sváb kultúrkör, már az adven­ti időszakban is számos hagyo­mány van. - Tartottak hiedel­mektől, ezért a böjtöt is betar­tották - magyarázta Knollné Hidasi Erzsébet. - András-nap után megkezdődik az adven­ti időszak. Borbála-napon, de­cember 4-én a fiatal lányok ki­mennek és ágat törnek, amely­nek neve „Barbarazweig.” Ezt elrejtik a házban, ha kinyílik az ág, akkor a fiatal lány férj­hez fog menni jövő évben, egy fiatal asszony esetében pe­dig jó szerencse és áldás vár­ható. Ha azonban nem nyílik ki, akkor ez szerencsétlensé­svábok get jelent az új évre. A betle- hemezés is szokás a svábok­nál, ők „ChristkindT’-nek hív­ják. - Díszes, csillogó ruhába öltözve adják elő a bibliai jele­netet - magyarázta a nemzeti­ségi önkormányzat kaposvári elnöke. - Szulokban, ahol a ta­nári pályámat kezdtem, ez élő hagyomány. A svábok karácsony és újév között is gondoskodnak a sze­rencséről, hiszen az aprószen­tek ünnepén a Mikulástól ka­pott virgácsot és a „Barbara- zweig”-ot összekötik, amely- lyel a nőket ütögetik meg, hogy jó áldást és szerencsét kívánjanak. K. R.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom