Somogyi Hírlap, 2017. december (28. évfolyam, 280-303. szám)
2017-12-02 / 281. szám
12 TÖRTÉNELEM 2017. DECEMBER 2., SZOMBAT Visszaföldelték a legkorábbi keresztény templom alapjait Gyulafehérváron Régészek küzdelme Erdélyben Egy római korból származó terület feltárása Kolozsvár főterén Fotó: MTI Miért tüntették el Gyula- fehérvár központjában Erdély legkorábbi keresztény templomát? Milyen a műkincs-feketepiac Romániában és milyen a magyar régészek helyzete? Ezekről is beszélt lapunknak adott interjújában T. Szabó Csaba erdélyi régész. Pataki Tamás szerkesztoseg@mediaworks.hu- Miért a római korszak régészetével foglalkozik?- A római civilizáció olyan kulturális örökséget hagyott ránk, amely nélkül nem létezne modern Európa: nemcsak tárgyi emlékeit csodálhatjuk meg Angliától Erdélyig, de örökségét megtaláljuk a modern jogi, nyelvi és vizuális kultúránkban. Talán Róma nagysága, hosszú távú hatása fogott meg, ezt bemutatni régészként nagy kihívás.- Milyen az erdélyi magyar régészek helyzete?- Romániában kevesebb mint 800 bejegyzett régész van, alig félezren dolgozhatnak azonban múzeumban, egyetemen vagy régészeti intézetben, netalán magáncégben. Közülük alig 40-50 magyar. Míg néhány intézménybe továbbra is nehéz magyarként bejutni, szakmánkban az etnikai alapú diszkrimináció talán már eltűnőben van. Az sokkal nagyobb gond, hogy most 16 500 régészeti lelőhely van bejegyezve az országban - ezzel szemben a jóval kisebb Magyarországon több mint 59 500 lelőhely ismert - és a számuk napról napra nő. Ezzel az óriási mennyiségű anyaggal ez a kevés régész nem tud megbirkózni. Arról nem is beszélve, hogy ennek a fele Erdély T. Szabó Csaba Fotó: Muvelodes.net területén van, így a német és magyar nyelvű szakirodalom ismerete elengedhetetlen, legyen szó őskori, ókori és különösen középkori régészeti lelőhelyekről.- Mennyire avatkozik be a román politika a régészek munkájába? Ideológiavezérelt a tudományos világ?- Szerencsére ilyen szempontból jó irányba haladnak a dolgok. A történettudomány jelenlegi állásával ellentétben, ahol most a 2018-as centenárium miatt enyhe eltávolodás következett be, a régészettudományi körökben sokkal nemzetközibbé vált az erdélyi magyar és román szakma. A régi elméleteket, a dák-római kontinuitást vagy az őskereszténység jelenlétét Erdélyben már csak olyan idős régészek tartják életben, akikre egyre kevésbé figyel a fiatal szakma. De az etnikai kontinuitás, a honfoglalás, a kora középkori régészet és székelység eredetkérdését illetően még mindig elbeszélünk egymás mellett. Viszont aggasztó, hogy számos dilettáns közösség és mozgalom - dákománia, dákopátia- indult el mostanság, velük a szakmának erős harcot kell vívnia.- Egyik cikkében azt írja, hogy a római kori örökség nagy része még mindig a föld alatt hever. Hogyan lehet ez? Arról is ír, hogy a szakszerűtlen feltárások miatt sok minden elpusztult.- Bár a római örökséget Erdélyben lassan kétszáz éve ássák rendszeresen, a rómaiak 270 éves jelenléte rengeteg emléket hagyott hátra. A régészet nagy hátránya, hogy amit egyszer kiásunk, azt már nem tudjuk visszatemetni. Megnyitott történelemkönyvként hever számos régészeti helyszín Romániában. Ezek némelyike - például a világörökségi helyszínként ismert Gredistye (Sarmizegetusa Regia) a dák főváros is, sokszor károsul vagy sérül modern beavatkozások miatt. Sajnos Romániában a befektetők és az elvadult, a műemlékvédelmet figyelmen kívül hagyó neokapitalizmus számára a régészet csak hátrány - és itt már semmilyen etnikai, nemzeti identitás nem számít. A közönségrégészet mint módszer azt akarja elérni, hogy a régmúlt tárgyaiban személyes örökségünket lássuk.- Amikor megtalálták Gyula- fehérvár központjában Erdély legkorábbi keresztény templomát, nem sokáig lehetett látni az alapjait, mert elföldelték. Mi ez a templom és miért kellett elrejteni?- A gyulafehérvári székes- egyház előtti téren 1973-75 között Radu Heitel fedezte fel azt a templomot, amelyet a magyar szakirodalom már az 1980-as évek óta Erdély legrégebbi keresztény templomaként jegyez. Ezt fedezi fel „újra” 2011-ben Daniela Marcu Istrate román régész. A gondot már akkor is a templom kronológiája, datá- lása adta. A magyar szakemberek Szent István kori, a nyugati egyházhoz (Rómához) tartozó templomnak vélték, a román szakemberek pedig igyekeztek ezt a keleti rítusú Hierotheosz püspök tevékenységéhez kötni. Az aktuálpolitikai és kortárs vallási versengés miatt kellett ezt a templomot betemetni, még egy táblácska sem jelzi a jelenlétét, annak ellenére, hogy bizonyosan egy 1054, tehát a nagy szakadás előtti templomról beszélünk.- Verespatakon a római korban egy világszerte egyedülálló aranybánya működött, amelynek emlékei megsemmisülnének, ha ciántechnológiával kezdenék el kibányászni az aranyat.- Verespatakon van a világ legnagyobb és egyedülálló római föld alatti bányarendszere, egy olyan környezeti tájnak a részeként, amely önmagában is világörökség lehetne. Ám ugyancsak itt van Európa legnagyobb aranytartaléka is. Ez a kettős örökség sajnos évek óta a politika és az örökségvédelem közötti küzdelem terepe Romániában, az éppen aktuális politikai erők játszmáitól függ, ki hogyan viszonyul Verespatak ügyéhez. Nemrég felmerült, hogy visz- szavonják az UNESCO-jelölt- ségét is, és szerintem minden régész etikai kötelessége harcolni Verespatakért.- Miért virágzik Romániában a feketepiac? A régészek tudnak ez ellen bármit is tenni, vagy meg van kötve a kezük?- Romániából a rendszerváltás utáni tíz évben több aranyat vittek ki illegálisan, mint a szovjetek a világháború után. 1990 és 2000 között nem volt régészeti örökségvédelmi törvény, így lényegében a „demokráciával” együtt járt a régészeti emlékek szabadkereskedelme is. Ez óriási károkat okozott: a temesvári múzeumból kihordott bronzszobrocskákon túl a legendássá vált dák arany kar- perecek esetéig számos értékes tárgyat ismerünk, amely abban az évtizedben került a feketepiacra. Ma a törvényi keretek, a szakma és a feketepiac elleni küzdelem nemzetközi hálózata valamelyest segíti a régészeket, ám a helyzet súlyos. Legutóbb egy Feketetenger partvidéki múzeumból tűnt el néhány arany ékszer, azt is feltételezik, hogy a múzeum alkalmazottai juttatták ki onnét.- Hogy látja az erdélyi műemlékek helyzetét? Sajnos volt példa igen elfuserált várfelújításokra- például Déván de egyéb betonszörnyetegeket is lehet látni.- A dévai várhoz hasonló sokat bírált műemléki restaurálások a szakmát is megosztó restaurációs vitákhoz kötődnek, ám azzal is magyarázható, hogy sajnos Erdélyben - és általában Romániában - elég kevés régészeti műemlékvédelemre és restaurálásra szakosodó régész és építész van. Akad persze pozitív példa is az elmúlt évekből, például az enyedszentkirályi Bánffy-kú- ria restaurálása. Történelmi megállapodás helyszíne volt A lovagkirály egész Európa számára fontos Megújuló óriáskastély GYALU Húszmillió lejes, mintegy másfél milliárd forintos európai uniós támogatásból újul meg a gyalui várkastély Kolozsvár közelében. A pályázat értelmében négy év alatt újítanák fel Erdély egyik legnagyobb várkastélyát, amely ily módon bekerülne a turisztikai körforgásba - írja a kolozsvári Krónika. A műemlék épületet többéves várakozás után szolgáltatták vissza a Kanadában élő örökösnek, Barcsay Tamásnak, aki - mivel nem rendelkezett a felújításhoz szükséges összeggel - eladta azt Nagy Elek üzletembernek. A kolozsvári származású vállalkozó kulturális központként hasznosítaná az ingatlanegyüttest, felújítása és gondozása érdekében létrehozta a Traditio Transylva- nica Alapítványt, amely a pályázatot benyújtotta. A gyalui kastély első írásos említése 1439-ből való. Kezdetben a nagyváradi, majd a gyulafehérvári római katolikus püspökség tulajdonát képezte, de az évszázadok során számtaHatvantermes, négy sarokbástyás épület Fotó: MTI lanszor gazdát cserélt, míg a Bánffy család tulajdonába került. Történelmi esemény is kapcsolódik az épülethez: 1541. december 29-én Fráter György itt kötött megállapodást a Habsburgokkal arról, hogy a magyar korona és Magyarország egésze Habsburg Ferdinándra száll, ha kiűzi a törököket az országból. A négyzet alakú, hatvantermes, négy sarokbástyás kastély az államosítása előtt Bánffy Katinka grófnő tulajdona volt. Unokája, Barcsay Tamás történész hét évig várt arra, hogy birtokba vehesse: 2012 szeptemberében kapta visz- sza. De kénytelen volt belátni, hogy nem lesz képes biztosítani a megmaradását, ezért úgy döntött, eladja olyasvalakinek, akinek anyagi lehetőségei is vannak a megmentésére, ugyanakkor a személye garancia arra, hogy megmarad. MW Szent László nyomában ftISSaligi A úpméfef a; vg tkrefeáo feemstáJ myhán «ttcsfcei jőfc tehat Á'apúfnafe" íTmtitjí MUtdi* FOLYÓIRAT Nemcsak a Kárpát-medencei, hanem az egész közép-európai kereszténységen nyomot hagyott Szent László királyunk (1046-1095) - derül ki a Napút folyóirat idei nyolcadik, A szent és a lovag című lenyűgözően színvonalasra sikerült számából. A lovagkirály alakja az egész kultúránkat átitatja: nemcsak imádságok, hanem versek is szólnak róla vagy hozzá, nemcsak freskókon, hanem kortárs festményeken is megidézték az alakját. De Szent László az egész keresztény Európa számára is ugyanolyan fontos, mint nekünk, magyaroknak, hiszen szentté avatásával egy újfajta szent típusa jelent meg a történelemben: a kereszténységért és népéért küzdő lovagszent. A folyóirat tanulmányaiból, esszéiből az is kiderül, hogy nemcsak tárgyi emlékeink vannak Szent László királyunkról - freskók, A sxent és a leva» ereklyék, szobrok -, hanem a nyelvünkben, szólásainkban és a kultúránk minden vetületűben nyomot hagyott: a tárnics népi neve Szent László füve, Tordaszentász- lón pedig Szent László pénzének neveznek egy kis, kör alakú ásványt. Nevét harci jelszóként kiáltották a törökök ellen harcba induló magyar hadak is. A kötetben többek között Jankovics Marcell, Móser Zoltán, Szőcs Géza, történelmi témában pedig Frankovics György a horvát, Bogdan Adamczyk minorita szerzetes a lengyel kultuszáról ír, de elolvashatjuk Toót-Holló Tamás Csillan a hab - a Forrás könyve II. regényrészletét is, amelyben a király egy folyamatosan örvénylő, mitikus időfolyamban jelenik meg előttünk újabb és újabb alakban, a fény és a sötétség megmérettetései közepette. P. T.
