Somogyi Hírlap, 2017. december (28. évfolyam, 280-303. szám)
2017-12-16 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 50. szám
4 A HÉT TÉMÁJA 2017. DECEMBER 16., SZOMBAT Mi legyen a csomagban? A szervezők főként tartós élelmiszert (cukor, olaj, liszt, rizs, száraztészta, konzervek, tea, kávé, kakaó, konzervek), tisztító- és tisztálkodószert (mosószer, mosogatószer, szappan, tusfürdő, sampon), édességet (csokoládé, cukorka, kekszek, szaloncukor), játékot (készségfejlesztő, társasjáték, plüssök, babák), le- gót és könyvet kérnek. Továbbá azt, hogy az adományozók csak Miért a Mezőség? utazását. És természetesen mindig történnek váratlan események. A tervek szerint 10-12 autóval indulnak, nagyjából huszonötén, négy napot töltenek Erdélyben. Összesen harminc önkéntes dolgozik a szabadidejében azért, hogy a Mezőségen élőknek szeretetet vigyenek. És lehetőleg nemcsak karácsonykor, hanem évente többször, például iskolakezdéskor az Iskolatáska Erdélybe programjukban, húsvét táján, és bármikor, amint összegyűlik elegendő adomány. Komoly részt vállalnak a programban a svájci magyarok is, Géniből, Zürichből, Sankt Gallenből is érkeznek adományokkal megrakott autók. Tetlák Örs azt mondja, a Mezőségen - ahol egymástól távol, mind kevesebben élnek magyarok - egyre nehezebb magyar iskolába járatni a gyereket, és egyre nehezebb működtetni a magyar nyelvű kollégiumokat. Jó ideje járják a vidéket, meséli, ahol nagy a munkanélküliség, s ha akad is valami, azt hamarabb kapja meg egy román ember, mint egy magyar. A szülők meg inkább adják román iskolába a gyereküket, mint magyarba, mert úgy jobban boldogulhat. A Mezőség nehezen megközelíthető falvaiban, tanyáin magányos magyar idősek, családok is élnek. Nekik gyűjtöttek és őket keresik fel egy alapítvány önkéntesei, hogy látogatásukkal és az ajándékkal megszépítsék az ünnepüket. Erdélyben nem a Jézuska, hanem az angyal hozza a karácsonyi ajándékot. G. Juhász Judit MEZŐSÉG Vályogház, hullámos a teteje, ahogy megereszkedett rajta a cserép. Csikorogva nyílik a ház ajtaja, a zsanérokra kent disznózsír sem bír a nagy a hideggel. A verandán ruha szárad, az udvaron tyú- kocska és egy kakas szédeleg, ő a házőrző, mióta a kutya elpusztult. Ilus néni zavarban van, hiszen megjöttek a vendégek, ráadásul „magyarból”, s ajándékot is hoztak. A tisz- teletes úr kíséri őket. Ilus néni már napokkal előtte tudta, hogy nála is lesz angyaljárás, hát készült is, hogy megkínálja őket kis pálinkával, reggel sütött pánkóval. Erdélyben karácsonykor nem a Jézuska, hanem az angyal hozza az ajándékot. A nyolcvanéves Ilus néni egyike annak a több száz magányos, idős embernek, akik az erdélyi Mezőség eldugott, úttalan falvaiban, tanyáin élnek. A környéken nagyrészt románok laknak, Ilus néni csak akkor hall magyar beszédet, ha nagy ritkán a tiszteletes úr meglátogatja. Bár nem beszél jól románul, nem haragszik ő rájuk, dehogy haragszik, hisz egész életében közöttük élt, és a férje is román ember volt, de azért mégis jólesik a magyar szó. A vendégeket a konyhába invitálja, s szabadkozik, telente csak itt fűt, a szobákban nem. Az egyik sarokban a vaskályha, mellette az ágy, két piros Volga fonallal hímzett párna díszíti. A tévé az asztal közepén, a sarkán éppen elfér rajta egy tányér, meg egy szelet kenyér. A vad zöld falon párdu- cos falvédő fut végig, eltakarja a sérüléseket, s legalább nem süt a hideg belőle, ha véletlenül hozzáér. A negyvenéves perzsa szőnyeget, amit még Csehszlovákiából hoztak a férjével, átlátszó nejlon védi a sártól. A kredenc üvege mögött hófehér horgolt angyalka, kitárt szárnyaival éppen elrepülni készül, és a fia harminc évvel ezelőtti fotója, azt nézegeti, törölgeti, ha nagyon elönti a vágyakozás utána. Az unokáját kétszer látta - az is milyen olyasmit vigyenek, amit ők maguk is jó szívvel adnának át személyesen, és hogy elhasználódott, elkoszolódott, szétesett tárgyakat ne ajánljanak fel a náluk szegényebbeknek sem. Magyarpalatka, Ördöngösfü- zes, Mezőpanit, Magyarszovát, Pusztakamarás, Szék, Válaszút, Búza, Mezőbánd, Boncida, Cege - aki járt már táncházban vagy hallgatott népzenét, annak ismerősek ezek a nevek. Mégsem ismerjük igazán a Mezőséget, a turistaútvonalak elkerülik, néhány faluhoz pedig a legközelebbi város is 40-50 kilométerre fekszik. A dombokkal, tavakkal szabdalt, úthálózattal is alig rendelkező térség leggyakrabban valahogy kimadön van. Az Erdélyben eltöltött napok reggeltől késő estig az angyaljárásról szólnak.- Indulás előtt folyamatosan egyeztetni kell, hogy tudjuk, mire van szükség, és ne vigyünk olyat, amiből - mondjuk, egy kollégium lakóinak - éppen beszereztek egy nagy adaggal. Volt egy év, amikor az egyik kollégiumban a szókira- kóknak volt a legnagyobb keletjük, hát akkor azokból vittünk jó néhányat. Ha valahol mosószerből állnak rosszul, akkor azt vásárolunk az összegyűjtött pénzből. A helyszínen szerezzük be, hogy ezzel is támogassuk a helyi közösséget. Az ajándékok nagy része az adományokból áll össze, az első napunk azzal telik, hogy rendezzük és csomagoljuk őket. Magyarországon az iskolákban, óvodákban, munkahelyeken összegyűjtött adományok 10-11 gyűjtőpontra, azaz valamelyik önkéntesükhöz érkeznek, a pénzadományok a CIB Bank Zrt.-nél vezetett 10700488-66317874- 51100005-ös számlán gyűlnek. Az indulást megelőző hét, azaz advent harmadik hete a legnehezebb, mert össze kell egyeztetni az adományok összegyűjtését, szállítását, az emberek rad a jótékonysági akciókból. Az alapítvány önkéntesei itt keresik fel a rászoruló magyarokat, akiknek a legtöbbször nem a csomag a legnagyobb ajándék - pedig a helyi kereseti viszonyhoz képest komoly értéke van -, hanem az, hogy valaki rájuk nyitja az ajtót és magyarul kíván nekik boldog karácsonyt. A családoknál vagy magányos, idős embernél eltöltött idő az „angyaloknak” legalább akkora ajándék, mint a megajándékozottnak. Erdélyben az angyal hozza az ajándékot Fotó: Bálint Zsigmond rég volt -, már meg sem ismerné, ha egyszer váratlanul bekopogna. Ezek futnak végig a fejében Ilus néninek, ahogy ajtót nyit, és tessékeli befelé a vendégeket.- Ez a legértékesebb ajándék, hogy rákopogunk, magyarul szólunk hozzá, és magyarul kívánunk boldog karácsonyt - magyarázza Tetlák Örs, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány, Angyalok a Mezőségen jótékony- sági akciójának főszervezője. - Az is nagy öröm, hogy Magyarországról érkeztünk és egy kis ajándékcsomagot is hoztunk, mondja. A csomagokat igyekeznek úgy összeállítani, hogy tényleg örömöt szerezzenek azoknak, akik kapják. A helyi református emberek és a lelkészek tudják, hogy hol, kinek jön jól egy kis angyaljárás. Ismerik a bajban lévő családokat és a magányos öregeket. A Mezőség keleti szélén, Szászrégen mellett van a társaság főhadiszállása, onnan indulnak minden reggel és oda térnek vissza este. Tíz-tizenegy útvonalat járnak majd, olyan falvakba, tanyákra mennek, ahová mások ritkán, vagy egyáltalán nem jutnak el. Minden csapatra nagyjából negyven cím jut, s igyekeznek mindenkit személyesen felkeresni és átadni az ajándékcsomagot. Ezenfelül hét-nyolc kollégiumba is ellátogatnak, egy részük a mezőségi magyar szórványban, a többi a Székelyföl*
