Somogyi Hírlap, 2017. december (28. évfolyam, 280-303. szám)
2017-12-14 / 291. szám
2017. DECEMBER 14., CSÜTÖRTÖK SPORT 15 Kim Rasmussen szerint egyre jobban közelítünk az élmezőnyhöz Most új korszak kezdődik A kapitány szeretett volna bejutni a Csapattal a legjobb nyolc közé, de ez nem sikerült Fotó: MW A15. helyezéssel nem foglalkozik, de az elmaradt negyeddöntős vb-szerep- lés bosszantja női kézilabda-válogatottunk szövetségi kapitányát, Kim Rasmus- sent. Szerinte mindenesetre látszik a fejlődés a csapaton, és bizakodó, hogy ez Görbicz Anita búcsúja után is így marad, hiszen a folyamat működik. Bálint Mátyás/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Eldőlt, tizenötödikként zárjuk a világbajnokságot. Elégedett?- Hányadikként?- Tizenötödikként.- Nem is tudtam, gondolom, az összesített eredmények alapján ez jött ki.- A csoportok továbbjutói elleni meccsek eredményéből készítik a rangsort.- Bevallom, nem foglalkozom a számolgatásnak ezzel a részével. A kérdésre visz- szatérve, összességében egyvalami miatt nem vagyok elégedett: szerettem volna bejutni a legjobb nyolc közé a csapattal, és ez nem sikerült, bár nyilván lehettünk volna szerencsésebbek is, mint hogy pont a franciákat kapjuk a nyolcaddöntőben... De nem szabad elfelejteni, hogy a csoportunkból a másik három együttes ott van a negyeddöntőben, a lengyelek meg megnyerték az Elnöki Kupát, szóval a legnehezebb hatosba kerültünk. És el kell fogadni, hogy egy ilyen tornát nem lehet hibátlanul végigjátszani: a norvégok, a hollandok, a franciák is botlottak.- Mi azonban többször. Melyek a pozitívumok, amelyekkel eszerint elégedett?- A hozzáállásunk, a harci szellemünk kiváló, minden meccset végigküzdöttünk - és ez az, amit én mindenképp elvárok a csapatomtól. Emellett sokat fejlődtünk a felkészülés és a torna ideje alatt, már nem annyira szélsőséges a játékunk, szilárdabbak, pontosabbak vagyunk, egyre jobban közelítünk az élmezőnyhöz. És hozzuk azokat a meccseket, amelyeket illik, ez sem volt mindig így: hogy mást ne mondjak, a lengyelektől és a csehektől is kikaptunk korábban.- Csak épp közben egy meccset sem nyertünk meg abból a háromból, amelyeknek nem mi voltunk az esélyesei, márpedig így nehéz lesz felnőni az élmezőny mellé, ahová vágyakozunk.- A norvégok elleni első félidőt hagyjuk, az tényleg rossz volt. De onnantól csak apróságok hiányoztak. Elég csak megnézni a nyolcaddöntőt: akárhányszor felzárkózhattunk volna a második félidőben, jött egy kihagyott ziccer, egy elrontott hetes és egy gól az ellentámadásból - a franciák kulcspillanatokban egyszerűen pontosabbak voltak.- Mi mikor leszünk ilyen pontosak?- Ez egy új, épülő, formálódó csapat, amelyiknek idő kell még. Először azt kellett elérnünk, hogy megfelelő legyen a csapat- és a küzdőszellem, illetve hogy jobban koncentráljunk a mérkőzéseken, ez teljesült. Most jönnek az apró részletek, a hibák számának csökkentése, az, hogy mi használjuk ki az ellenfelek megingásait, ne ők a mieinket.- Ehhez mi kellene? Akarat, bátorság, hit, önbizalom? A nálunk jobbak ellen ezek hiányoztak.- Az önbizalom a legpontosabb kifejezés ide, meg a győztes mentalitás. Ezek viszont pont a győzelmekkel alakulnak ki: ha újra és újra találkozunk a legerősebb válogatottakkal, és néhányszor legyőzzük őket, akkor egyre inkább elhisszük majd, hogy képesek vagyunk ezt a legélesebb téthelyzetben is megtenni. Ám emellett az önbizalmat a világ legjobbjaival szemben a klubokban kellene megszerezniük a lányoknak, és ez már nehezebb ügy. A győriek persze BL-győztesek, de már a Ferencváros is lemaradt eddig a Bajnokok Ligája négyes döntőjéről, az ÉHF-kupában pedig már nincs magyar csapat, vagyis a válogatottak többsége nem sokszor éli át azt az érzést, hogy fel tudta venni a versenyt a legszűkebb elit játékosaival is. De a profi szemlélet terén például lépegetünk előre közben.- Például egészségesebben táplálkozik az egyszeri magyar játékos, mint korábban?- És jobban odafigyel a pihenésre, a regenerációra, a mentális felkészülésre. Mindenkinek meg kell tanulnia, ne csak a videózásra jöjjön le meghallgatni, hogy az edzők mit mondanak, aztán szaladjon vissza a szobájába pörgetni a telefonján a képeket, hanem ha tudni akarja, mire számítson az ellenféltől, akkor nézzen utána, keressen meccseket az interneten, elemezze a riválisokat, úgy, ahogyan azok is teszik ővele. Fel kell vállalnunk ezt a fajta felelősséget is.- Ha már a felelősségnél tartunk, előbb-utóbb öntől is elvárják majd az eredményeket.- Garantálni nem tudom őket. El kell fogadnunk, hogy vannak más csapatok is a mezőnyben, amelyek nyerni szeretnének, és nem dolgoznak érte kevesebbet, mint mi, egyszer ez nyer, másszor az: a sízőknél sem mindig ugyanaz ér le leggyorsabban a lejtőn. Jövőre Európa-bajnokság lesz Franciaországban, márpedig egy Eb-n nincs gyenge ellenfél, rögtön három kemény mérkőzéssel indítunk, és elég egy rossz félidő, hogy utána izgalmas legyen a torna. A legfontosabb pillanatban kell majd a legjobbnak lennünk. Csak azt ígérhetem meg, hogy mindent meg fogunk tenni ezért, és ha látjuk a fejlődést, hogy tovább erősödünk, arra tartunk, amerre kell, az azt mutatja majd, hogy a folyamat működik, márpedig ha a folyamat működik, akkor egyre több meccset nyerünk majd.- Eddig arra tartunk, amerre kell?- Azt tudom erre mondani, amilyen visszajelzéseket kaptam a nemzetközi kézilabdaéletből a vb előtti Möbelringen-kupa után és a világbajnokság közben is: hogy megint tartanak tőlünk. Itthon nehezebb érzelmek nélkül, tiszta fejjel értékelni, de kívülről az látszik, hogy komolyan kell venni bennünket, mert gyors, hajtós, harcos csapat vagyunk, amelyik nem adja olcsón a bőrét, és számomra nagyon fontos, hogy tiszteljenek bennünket. Erre alapozhatunk, és ezért dolgozunk majd tovább, méghozzá piszok keményen.- De már Görbicz Anita nélkül, aki csapatkapitánya és élő lelkiismerete is volt a válogatottnak. Más lesz nélküle az élet?- Hát persze. Az utóbbi tizenöt évben nem véletlenül jutott mindenkinek elsőként ő az eszébe a magyar kézilabdáról. Nagyon fog hiányozni, hiszen rengeteget jelentett nekünk, személy szerint nekem is óriási segítségemre volt, és nem csak a mérkőzéseken: igazi építőmestere volt a válogatottnak, nem csak kulcsembere. De úgy érzem, jókor, jól döntött: megtette a magyar kézilabdáért, amit csak lehetett és kellett, és most új korszak kezdődik majd, immár nélküle. De felelősségteljesen, jó állapotban hagyja itt a csapatot, amely készen áll erre az új korszakra. Kovács Zoltán sportigazgató úgy látja, a télen erősítenie kell a Videotonnak Nem szült dacot a korai kupabúcsú Kovács Zoltán Fotó: MW Ufl&ftliÚOÁS Felemás őszi szezont zárt a Videoton. A nagy nekilódulást kétszer is látványos megtorpanás követte. Kovács Zoltán, a fehérváriak sportigazgatója ennek megfelelően értékelte a csapat szereplését a klub honlapján. A Vidi, még a nyáron, három körön át magabiztosan vette az akadályokat az Eu- rópa-ligában, ám amikor már-már beleéltük magunkat, hogy eléri a főtáblát, akkor máig sajgó pofonba szaladt bele a Partizán Beograd ellen: a kinti 0-0 után itthon 4-0-ra kikapott. Hasonlóképpen alakult a folytatás, már idehaza. Egészen a hajráig úgy tűnt, hogy a Videoton, kihasználva az FTC kezdeti botladozását, jelentős előnynyel térhet téli pihenőre. Ám elvesztette utolsó két bajnokiját - az egyiket éppen a Fradival szemben -, így lecsúszott az első helyről a másodikra, ráadásul a Vác kiverte a Magyar Kupából. „Mindenkinek önkritikával kell élnie, mert hiába vezettük tizenkét fordulón át a bajnokságot, ezért nem adnak aranyérmet” - mondta Kovács Zoltán. A sportigazgató emlékeztetett arra, tavaly hasonló helyzetben volt a Vidi, akkor is még a téli zárás előtt kiesett a kupából, igaz, az NB I-ben elsőként várta a tavaszt. Egy éve, a budafoki kudarc után erős kritikával illette a csapatot, most higgadtabban fogalmaz, bár a kupabúcsúról szólva megjegyezte, „a klub nem megy el mellette szó nélkül”. Majd a bajnoki hajráról ezt mondta: „Azt gondoltam, a Vác elleni kupavereség dacot szül a csapaton belül, s az utolsó két bajnokin csak azért is nyerünk majd. Sajnos a Ferencváros elleni meccs első félidejében nem mutattunk jó teljesítményt. Szombathelyen közönségszórakoztató meccset játszottunk, de a végig nyílt, kiélezett meccs lefújása után a hazaiak örülhettek.” A jelenlegi helyzet abban is különbözik az egy évvel ezelőttitől, hogy tavaly a sportigazgató nem fogadta el Henning Berg kifogását, miszerint nem elég erős a keret, idén viszont Marko Nikolics vezetőedzőhöz hasonlóan ő is úgy látja, igazolni kell a téli szünetben. „Kiderült, hogy kikre lehet számítani és kikre nem. Jól látható, hogy van egy erős mag, ezt a magot szeretnénk erősíteni meghatározó játékosokkal.” MW JEGYZET Küzdeni és bízva bízni Bódi Csaba jegyzet@mediaworks.hu Első szín: a törvénynek háza. „Emberünk” 15 éves. Ahelyett azonban, hogy az őszi idény fáradalmait pihenné, a bírónőt hallgatja. No, nem a pályán sípmes- terkedőt, hanem a taláros testület tagját. ítéletre vár. A döntés ez esetben még véletlenül sem tizenegyesrúgás, hanem fogházbüntetés. Egy év az elzárt fiatalkorúak között. A bevonulás mégsem azonnali, sőt meg is úszható, merthogy a végrehajtást két év próbaidőre felfüggesztették. Sóhajból nagy ív, megbánásból aprócska görbület. Második szín: a gyógymód intézete. „Most is érzek nyomást, a fejfájás pedig szinte folyamatos” - magyarázza a klinikai ágyban fekvő 19 éves futballista, akinél súlyos agyszövet- károsodást és agyrázkódást állapítottak meg. „Semmi előzmény nem volt, nem ismerem a srácot, fogalmam sincs, miért tette ezt velem. Nagyon szeretnék visz- szatérni a pályára, de most még nem lehet megmondani, hogy ez megvalósul-e...” Sajnálkozás közepette mély együttérzés. Harmadik szín: a játéknak tere. Az U19-es mérkőzés 55. percében a szabály1 talanság miatt kiállított sértett már az oldalvonalnál járt, amikor a vádlott a korlát alatt bement a pályára, és minden előzmény nélkül hasba rúgta a levonult focistát, aki összegörnyedt, mire „emberünk” ököllel még fejbe ütötte. Nem lényegtelen adalék, hogy az egyébként nézőként jelenlévő elkövető aznap éppen nem játszott. Eltiltását töltötte... Felháborodás, düh, indulat. Negyedik szín: a sportszerűség napja (bárhol). „A labdarúgás annak köszönheti népszerűségét, hogy kedvelőinek nagy többsége tisztességes és fair. Néha olyan is akad, aki valami különöset tesz, olyat, ami elismerésünket vívja ki.” Ez most nagyon nem! Ötödik szín: felnőttek csatája, nagyon lent (értsd: majdnem a legalsó osztályban). A csereként beállt labdát - alig - rúgó műkedvelő egy teljesen ártalmatlan helyzetben rátámadt ellenfelére, majd annak kulturáltan védelmére kelt társát nemes egyszerűséggel ököllel orrba verte. Mentségére az sem szolgálhat, hogy a futball püfölését viszonylag későn kezdte, 37 évesen. Mindenki jobban járt volna, ha hozzá se lát. Hatodik szín: a brutalitás elleni harc átmeneti megállója. Az erőszak és annak bármilyen megnyilvánulása nem lehet egyetlen sportág elrontója sem. Ki ez ellen tesz, nincs helye a verseny- pályán. Hogy ezt már hallottuk néhányszor? Igen, de menni kell tovább. Küzdeni és bízva bízni. I
