Somogyi Hírlap, 2017. december (28. évfolyam, 280-303. szám)
2017-12-14 / 291. szám
12. MEGYEI KÖRKÉP - EGYHÁZAK 2017. DECEMBER 14., CSÜTÖRTÖK Szászfalvi Lászlóné: Ne a panasz és az örökös elégedetlenség öntse el a szívünket! Fotó: Kovács T. Meg kell tanulnunk valóságosan örülni minden egyes pillanatnak Csurgó, Csurgó-alsók, Csurgónagymarton híveinek lelkipásztora Szászfalvi Lászlóné, aki szerint Isten nélkül csak embertelenné válik az ember. A háromgyerekes lelkipásztort hivatása arra sarkallja, hogy a sok mosoly nélküli személy végső gyógyulást kapjon a templomban, Isten „rendelőjében”. Lőrincz Sándor sonline@sonline.hu- Isten hívására rögtön igent mondott?- Igen. A balatonfüredi hittantáborban hallottam meg a hívást, ahová egyáltalán nem akartam elmenni. Édesapám jogtanácsos volt, én is jogi pályára készültem, ám amikor hazaértem, azt mondtam: teológiára jelentkezem. Füreden hallottam, énekeltem először ifjúsági énekeket gitárkísérettel, itt láttam fiatal lelkészeket, akik színes ruhában jókedvűen beszélgettek és a mi nyelvünkre „fordították le” a bibliai történeteket.- Szolgálata során mit tapasztal, mitől a leg- sebzettebb a harmadik évezred társadalma?- „Minden emberben benne van az Isten-alakú üresség” - vallotta Pascal. Ezt az ürességet próbálják mindennel betölteni, de nem megy. Az ürességet csak Istennel lehet betölteni. Keresgélnek, de nem jó helyen; együtt vannak, de nem a másikra figyelve; ünnepelnek, de sokszor azt sem tudják, hogy mit; dolgoznak, de a munkát robotnak tartják; szombat-vasárnap akarnak bepótolni mindent: gyermeknevelést, vásárlást, fűnyírást... Istennélküliségtől szenved a világ, csak még nem döbbent rá, vagy nem meri bevallani.- És a fiatalok?- Nem vagyunk a helyünkön, elveszítettük a talajt a lábunk alól... - így fogalmazott egy széparcú fiú Medugorjében, a Cenacolo Közösségben, ahol a szenvedélybetegség rabjai gyógyulnak. Ez az ifjú - mint a tékozló fiú a Lukács evangéliumában - mindent átélt: poklot, hontalanságot, kiszolgáltatottságot, éhezést. Otthon nem érezte magát otthon, a szüleit a szüleinek, amikor tanulnia kellett volna, akkor csavargóit, amikor dolgozhatott volna, ivott... Nappal aludt, éjjel fenn volt, mindig mást és mindig máskor akart. Ez a baj... A Prédikátor könyvében megfogalmazott igazság: „mindennek megszabott ideje van," kiegyensúlyozottságra, rendre, ritmusra taníthat(na). Sok család a biztonság, a fészekmeleg helyett vibráló csatamezőt, bizonytalanságot ad gyereknek, ifjúnak.- A sebek ünnep közeledvén felszakadnak vagy elvárásodnak?- Attól függ, kinek mit jelent az ünnep. Akadnak, akik csak a feladatot, a főzést, a kiszolgálást, a költségeket látják, és a hangos szóváltások is ekkor a leggyakoribbak. Sokan a készülődéssel, „ráhangolódással” próbálnak szálakat elvarrni - ünneplőbe öltöztetve a szívüket, félretéve minden fájót. Felejteni és megbocsátani szeretnének, hogy szentestére valóban békesség és hála legyen a szívükben, ami a körülöttük lévőkre is hatással lesz.- Az advent mire tanít bennünket?- A várakozásra és a türelemre. Ezt a négy hetet nem lehet átugrani, gyorsjáratra szállni, hogy előbb ott legyünk. Minden napnak, vasárnapnak megvan a súlya, a feladata, a titka. Sokszor szeretnénk siettetni az időt: jaj, csak már karácsony lenne - ismételgetik a gyerekek; jaj, csak már túllennénk rajta - mondogatják sokan. Olyan jó, hogy az időt még nem tudta „megerőszakolni” az ember.- A lelkipásztori munka valamennyi korcsoportot átfogja. Kinek a nyelvén könnyebb a szó, az evangelizáció?- A gyermekek a legfogékonyabbak. Jó látni azt a sok csoSzászfalvi Lászlóné érdeklődésünkre elmondta azt is, mióta elolvasta Louisa Thomsen Brits harmóniáról, a boldogságról és nem elhanyagolhatóan a boldogságkeresésről szóló Hygge című, nagyszerű könyvét - amit mindenkinek ajánl -, szinte már majdnem mindent másképp tesz. Lám, a jó pap is holtig tanul, hát még a rossz - vetette közbe a lelkipásztor. Ez a kötet ugyanis a pillanat örömét tanítja meg átélni. Tehát ha például meggyújtjuk a gyertyát az adventi koszorún vagy az ünnepi asztalon, annak próbáljunk örülni! dálkozó arcot egy-egy bibliai történet kapcsán. Nem szabad legyinteni rájuk, hogy nem lehet velük mit kezdeni, mert csak az internet érdekli őket. Ha mutatunk mást is a világból: hogy van képeskönyv, mese, játék, beszélgetés, akkor megfeledkeznek a sok elektromos „kütyüről”. A gyermekek között végzett „munka” valódi örömforrás, de a sok adventét megélt embernek is kell, hogy szóljon a jó hír, ezért olykor más településről hívunk lelkésztestvéreket, hogy más stílust, más „hangot” is hallhassanak tagjaink.- Ha meggyújtja az adventi koszorú gyertyáit, édes nosztalgiával teszi ezt, miközben nemcsak hátra-, hanem előre is tekint?- Igen, eddig mindig így volt. Hátratekintettem, elgondolkodtam: Megőrzött bennünket a jó Isten! Nem a rossztól, a betegségtől óvott meg, hanem Az élet ajándék, nem ledarálni kell, hanem megélni a rosszban, betegségben adott erőt elhordozni azokat, hiszen Isten elé kerül előbb minden, ami bennünket ér, és azt el kell fogadnunk. A sok jót is megköszönöm: hogy él még az édesanyám, hogy jók a gyerekeink, nem hibátlanok, de figyelnek ránk és egymásra, 31 éves házasok vagyunk, és ez örömet ad. Aztán előre tekintek. Istenem, mit rejt az a titok, amit így nevezünk: holnap? A híveket, s az engem megállító utca emberét azzal bátorítom: ne a panasz legyen, ami elönti a szívünket, meg az örökös elégedetlenség! Az élet ajándék: nem ledarálni kell, hanem megélni minden percét, pillanatát. „Az élet utolsó öt perce elég, hogy teljes legyen” - írta Mészöly Miklós. Ez valóban így van, de ha az előtte lévő időt nem éljük meg igazán, akkor iszonyatosan kevés lehet... Az adventi időszak várakozásra és türelemre tanít bennünket Felállították a fából készített Kálvin szobrát a csokonyavisontai templom előtt Örökös harangozójukká választották Beszélgetés a szeretet logikájáról CSOKONYAVISONTA „Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!” - ez volt a mottója a csokonyavisontai református templomban tartott hálaadó istentiszteletnek. Az ünnepen a lelki otthon építésének 185. évfordulójára emlékeztek emléktábla-avatással, és leleplezték a hajlék előtt Péterfai Ferenc csurgói fafaragó alkotását, a Kálvin-szobrot. Fél évszázad és 185 év története került szerves egységbe az örök reformáció és az ige örökkévalósága szellemében. - A reformáció nagyon fontos gondolata: visszatérés az Isten igéjéhez - mondta Oláh Ilona, csokonyavisontai lelkipásztor. Józsué korában is mérföldkő volt a Jordánon való átkelés, illetve az emlékkövek felállítása. Protestánsok és katolikusok együtt ünnepelünk itt, ez az igazi reformáció... Az ellenreformáció idején Visonta engedélyt kapott istentisztelet tartására, ide jártak többek közt a komiósdi hívek is. Bellái Zoltán kaposvári lelkész, püspöki tanácsos prédikációjában advent jegyében arra figyelmeztette a sok helyről egybegyűlteket: az alkalmas időt Isten határozza Bellái Zoltán tartott a szoboravatás után adventi prédiákciót Fotó: G.A. meg, Isten fia valóságos Isten és valóságos ember egy személyben, és hogy a megváltás ajándékát fogadjuk el. Perák Balázs gondnok kö-. szöntötte Móré József presbitert, mindenki „Tibi bácsiját”. Aki évtizedek óta hívogatja a testvéreket az Úr házába vasárnapokon, hol ünnepi alkalmakon, hol pedig temetésre. A visontai református egyház- község presbitériuma úgy határozott, hogy „Örökös haran- gozójává” fogadja, és emlékplakettet nyújtott át elismerésül. A nyugdíjas hagyományőrzők az Aroni áldás eléneklésével köszöntötték. Gamos Adrienn KAPOSVÁR A tavalyi Ars sacra fesztivál keretében megrendezett, Az egyház arca című beszélgetéssorozat a hajléktalan Jézus-szobor kaposvári elhelyezését követően folytatódott a püspökségen. Legutóbb az emberi és isteni szeretet logikája került középpontba. Heidl György, a Pécsi Tudományegyetem vallástörténésze éppen 25. házassági évfordulójukon tartott előadást, s ezt követően Varga László megyés püspök osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel. Január 24-én Vedres Csaba zeneszerző lesz a vendége a megyés püspöknek. L.S. i !
