Somogyi Hírlap, 2017. november (28. évfolyam, 255-279. szám)

2017-11-04 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 44. szám

2017. NOVEMBER 4., SZOMBAT SZTORI g CIRKUSZ A légtornászlány Pic­kard Erzsébetnek 22 évesen egyszerre öt gyereke lett, ami­kor 1939-ben férjhez ment a nála húsz évvel idősebb meg­özvegyült vándorcirkuszos­hoz, Eötvös Nándor Aladárhoz. - Te vállalod azt a sok gyere­ket? - kérdezték tőle sokan. Elza pedig vállalta, a férfit is, meg a gyerekeket is. „Szeretem a gyerekeket. Is­merem őket, hiszen hét gye­reket szültem és mellette még egy párat felneveltem, ami nem is az enyém volt. A legki­sebb 3 éves volt, amikor meg­halt az édesanyjuk. Ez a legna­gyobb tragédia egy gyerek szá­mára” - meséli Pickard Erzsé­bet, azaz Elza néni, vagy a Ma­ma. Artista családban, egy cir­kuszi kocsiban született Bar­cson, 1917-ben. Most, száz év­vel később az Eötvös Cirkusz lakókocsijában lakik, a társu­lattal járja az országot. Egy-egy faluban, városban két-három napig, esetleg egy hétig ma­radnak, aztán csomagolnak, s indulnak tovább egy másik fa­luba vagy másik városba. Itt a cirkusz! Épphogy a Fővárosi Nagycir­kuszban megünnepelték El­za néni 100. születésnapját - szétszéledt a nagy család, még a világ túlsó végéről is érkez­tek rokonok -, az Eötvös Cir­kusznál már az esti előadás­ra készülnék. Közel a Duna, feltámadt a szél, még szeren­cse, hogy a felhőket nem hozta magával. A villanypásztor kö­zelében feltűnik egy férfi, a te­vék felsorakoznak, s figyelik, ahogy elhalad előttük. Odébb egy kennelben hófehér usz­károk .igyekeznek magukra vonni a figyelmünket, mind­járt gyakorolni fognak. Közé­pen már áll a cirkuszi sátor, az oldala is mindjárt felfog­va, épül a nézőtér és a ma- nézs. A messziről csil­lámló „Eötvös Cirkusz” s.m felirat is mindjárt a helyére, a homlok­zatra kerül. Két férfi A belső körben a lakókocsik állnak, ezekben élnek család­jukkal a légtornászok, a bohó­cok, a zsonglőrök, az állatido­márok, a lovas artisták, a pénz­táros, a büfés, az építőmunká­sok, összesen nagyjából hatva­nam Egy ilyen lakókocsiban lakik Elza néni is. Ő a cirkuszalapí­tó Eötvös Nándor Aladár má­sodik felesége és a művészek édesanyja, nevelőanyja, nagy­anyja, dédanyja. A Mama apró, elegáns jelen­ség, és már az elején leszöge­zi, hogy a rossz dolgokról nem szívesen beszél. A háborúról is csak annyit, hogy nagy volt az éhínség. Később megtudom, megesett, hogy amikor előjöt­tek egy-egy bombázás után, a „tatárfejű oroszok” - ahogy a Mama hívta őket - az összes lo­vukat és hangszerüket elvitték. Kiderül az is, hogy 1951-ben ál­lamosították a cirkuszt, ők pe­dig maradtak a rengeteg gye­rekkel és egyetlen lakókocsi­val. Hogy miként sikerült túlél­niük, nem derül ki. Csak annyi, hogy férje, a cirkuszigazgató úr a győri vagongyárba ment dol­gozni, és két év alatt összespó­roltak annyit, hogy megvegye­nek egy ponyvát. A férje abból varrta meg az új cirkuszi sát­rat, és azzal kezdték újra 1953- ban. Bő tíz évig járták még az országot a vándorcirkusszal, 1964-től három évtizednyi szü­net következett, majd 1993-ban a család újraalapította az Eöt­vös Cirkuszt. „Az előadásra ritkán ülök be, de a manézsba mindennap be­nézek. Csak úgy, kíváncsiság­ból, hogy nem hanya­golnak-e el valamit” ^- magyarázza Elza né- Éte,. hogy mindenki tisztában van vele: ha mond valamit, annak oka van. Míg mi a lakókocsiban be­szélgetünk, néha benyit vala­ki, hátha a Mamának szüksége van valamire, meg hát féltik is, nehogy túlságosan kifáradjon, megfázzon. Elza néni észre­veszi, s odasúgja: „Azt hiszik, hogy hamar kifáradok, nem baj, hadd higgyék. Semmi ba­jom sincs.” Három dédunokája a szomszédos kocsiban lakik, a két nagyobb kislány néha be­szalad hozzá egy-egy üzenet­tel, vagy csak úgy. „Hogy vagy, dédi?” - kérdik. A finomságok­kal teli doboz mindig kéznél... Aztán szaladnak tovább. „Ne bújjatok a sarokba! Egy nő nem ér annyit, mint egy fér­fi? Szerintem többet ér. Mi hoz­zuk világra a gyerekeket és fel is neveljük őket” - tanítja mos­tanában a kislányokat Elza né­ni, aki haragszik azokra, akik másként gondolják. Ő nevel­te unokáját, Lorándot, a leg­jobb zsonglőrt és Suzyt, a ki­váló légtornászt is, míg a szü­leik külföldön dolgoztak. „Mi­re való a nagymama? - dohog. - Én felneveltem őket is, ahogy látom, nem is rosszul. Iskolába járattam, el is kísértemf'íket. Jó időben szóltam a tanítónőnek, figyeljen Lorándra, mert ez a gyerek ki fog lógni, ismerem őt, az én gyerekem. Meg is ló­gott, ha tudott, aztán elkapták a frakkját.” Ő most a cirkusz főigazgatója, ő parancsol min­denkinek - még a Mamának is, ha hagyja. Suzy most ku­tyás számot csinál, azt is na­gyon jól. Nincs szebb a manézsnál „Lehettem vagy tízéves, amikor a papa elővett, mond­ván, na gyerünk, pucolj föl a kötélre. Szerettem csinálni. Tetszett, hogy néznek, tap­solnak, nevetnek. Szerettem a szép ruhákat, a kivilágított cirkuszt, mert a világon aa- nál szebb nincs, mint a ma- nézs. A nővéremmel évekig kötélen dolgoztam, ő volt az erősebb, hát ő tartott engem. Megbíztam benne, ő pedig bennem.” Elza néni mostanában nem sminkeli magát, még a fo­tó kedvéért sem, azt mond­ja, eleget sminkelt az életé­ben. Az apja azt mondta: mez­telen pofával nem mész be a manézsbe, pucolj sminkel­ni - muszáj volt szót fogad­ni. „A papa mindig azt mond­ta, csinálni kell, mert míg én élek, a cirkusznak mennie kell. Ment is. A cirkuszban a szülő ma is azt mondja a gye­rekének: te ezt fogod csinálni, én megtanítalak rá. Cirkusz mindig volt, még a régi, régi, régi világban is volt. Itt sokfé­lét kell tudni, és kell hozzá te­hetség, de főleg akarat.” „Katolikus vagyok, hívő katolikus. Ha elmegyek egy templom előtt és nyitva ta­lálom, bemegyek. Régebben mindig nyitva volt a temp­lomajtó, a nővé- r e m m e 1 i mád- koz­tunk egyet, s mentünk to­vább a dolgunkra. Jó érzés volt, úgy éreztem, ha rosz- szat csináltam, azt sikerült jóvátennem. Anyám nagyon vallásos volt, minden vasár­nap templomba küldött min­ket. Ő addig otthon főzött, mi meg örültünk, hogy nem kell segítenünk neki. Mentünk hát - de a templom mellé: les­tük a fiúkat, ők meg minket. Volt ebben egy kis huncutság is, pedig még nem is voltunk nők, csak kis, fiatal csitrik. Mert mi van annak az éle­tében, akiben nincs egy kis huncutság?” „Iskolába minden faluban, városban jártak a gyerekek. A cirkuszi titkár - mert min­den cirkusznál volt ilyen - megkérte az iskolaigazgatót, hogy míg ott a cirkusz, addig a gyerekek bejárhassanak. Később lett egy saját tanítónk is, egy fiatal nő. Nem volt jó az élete vagy a házassága, be­fogadtuk. A mama adott neki kosztot, cserébe ő tanította a gyerekeket. Mi pedig duz­zogtunk, hogy minek jött ez ide, most mindennap tanulni kell. Kilencen voltunk testvé­rek, de mindegyikünk meg­tanult írni-olvasni, számol­ni. Nem olyan nagyon bonyo­lult dolgokat, és nem is olyan nagyon gyorsan, de tudtunk. A tanítónő közben belesze­retett egy komédiásba, ott is maradt a cirkuszban.” „Azt mondom, hogy akik szeretik egymást, együtt is van­nak. Gyerekeik születnek és felnevelik őket. Az anya is fel tudja nevelni őket, az apa is fel tudja nevelni őket. De szükséges, hogy mind a ket­tő ott legyen, mert mindket­tőnek megvan a saját helye, a saját dolga.” A lakókocsi az igazi Az év legnagyobb részé­ben az Eötvös Cirkusz úton van, csak télen, a nagy hi­degben pihennek meg egy kicsit a cirkuszosok. Ilyen­kor Elza néni is hazamegy a pesti házba. Évtizedekkel ez­előtt vették a férjével, min­dig az otthonuknak érezték. De a lakókocsi az igazi. Ki­csike, de nem kell nagyobb - mondja -, egy pár és egy gye­rek kényelmesen elfér benne, még vendéget is fogadhatnak. Zuhanyzó, konyhapult, hűtő, fűtőtest, asztal, szék, szek­rény, kell ennél több? „Tu­dod, mi a baj? Hogy megöre­gedtem, most múltam száz­éves, pont száz. Fázós öreg­asszony lettem. Rám is szólt valaki, hogy vegyek fel kabá­tot, ha fázom. Igaza volt. Le­het nyafogni, de meg kell csi­nálni azt, ami az én dolgom. Régen is azt mondták: meg­csinálod, ha beledöglesz is. Igazuk volt. Megcsinál­tam, muszáj volt.” piros ponyva möge rejti a közeli ka- I mionok kerekét, L egy harmadik m hegeszt vala- m mit, pattog- pm nak a szik­ig» rák ko­mm rülötte. ni, es egy kicsit kihúz­za magát. Aztán arról me­sél, hogy a Mamának sza­va van a cirkuszban, és mm ni ifiül KI1JlHinl Elza néni egy cirkuszos ko­csiban született 1917-ben. Száz évvel később, most is egy cirkuszoskocsiban él, és az Eötvös Cirkusszal jár­ja az országot. Ő a Mama. G. Juhász Judit V N. V *

Next

/
Oldalképek
Tartalom