Somogyi Hírlap, 2017. november (28. évfolyam, 255-279. szám)
2017-11-28 / 277. szám
2017. NOVEMBER 28., KEDD SPORT 15 A Veszprém és a Szeged veresége meglepő, a többi kudarc nem . Aligha vették félvállról Fekete hétvégét tudhatnak maguk mögött férfikézilabda-csapataink. A Telekom Veszprém és a MOL-Pick Szeged a Bajnokok Ligájában szenvedett váratlan vereséget, a Budakalász, a Balatonfüred és a Tatabánya elbúcsúzott az EHF-ku- pától. A kézilabdaszövetség szakmai igazgatója, Zsiga Gyula szerint korai lenne megkongatni a vészharangot, a Veszprém és a Szeged ráér tavaszra csúcsformába lendülni. A második számú európai sorozatban érdekelt csapataink búcsúja nem jelentett meglepetést a szakember számára. Szilágyi László szerkesztoseg@mediaworks.hu KÉZILABDA Mind az öt férfikézilabda-csapatunk kikapott a hétvégén a nemzetközi porondon, s az évről évre BL-győ- zelemről álmodozó Veszprém 29-26-os veresége volt a legnagyobb meglepetés. Igaz, a Barcelona legyőzése után kevesen fogadtak volna arra, hogy a Szeged elbukik a szerény képességű Kristianstad otthonában (32-33). Veszprémben a klub döntése értelmében sem Ljubomir Vranjes vezetőedző, sem a játékosok nem nyilatkozhatnak a soron következő Bajnokok Ligájamet nem kell félteni. „Kétségtelen, volt már és lesz is jobb passzban a Veszprém. Rutinos BL-szereplő, a játékosok és az edző is tudja, hogy tavasszal kell csúcsformában játszani, akkor dőlnek el az igazán fontos dolgok. Addig - kis túlzással - csak arra kell figyelni, a Veszprém minél jobb pozíciót fogjon a csoportjában, hogy tavasszal kényelmesen bekerüljön a legjobb nyolcba a Bajnokok Ligájában.” Szegeden más természetű problémákat lát a szakmai igazgató. A spanyol Carlos Pastor precízen megtervezett védekezéséből következik, hogy minden játékos pontosan tudja, „fegyelmezetten elővételezi”, mi következhet az ellenfél támadásánál. „A taktikai fel- készültség, a jól begyakorolt sémák elleni védekezés viszont nem készíti fel a kézilabdázókat a váratlan megoldásokra. A svéd Kristianstad balkezes átlövője rendszeresen közbelőtt, azaz ritmusta- lanul dobta el a labdát, és erre nem volt ellenszere a Szegednek” - vázolta Zsiga Gyula. A szakmai igazgató hozzátette, hiányolja a szegedieknél Dmitrij Zsitnyikovot, akit vétek a pádon pihentetni. Carlos Pastor egyelőre a szlovén Vranjes csapatának tavasszal kell csúcsformába kerülnie Fotó: MTI mérkőzés előtt. A Magyar Kézilabda-szövetség szakmai igazgatója, Zsiga Gyula azonban megosztotta a gondolatait lapunkkal. „Ljubomir Vranjes vezetőedzőt és a játékosokat ismerve nem tudom elképzelni, hogy a Veszprém félvállról vette volna az Aalborg elleni mérkőzést. Lehet, hogy tudat alatt ott motoszkált a veszprémi kézilabdázók fejében, hogy a csoportutolsó együttes az ellenfelük. Ettől függetlenül kizártnak tartom, hogy lebecsülték volna” - mondta a Dunaferr női csapatával Bajnokok Ligáját (1999) és EHF-kupát (1998) nyert edző. Zsiga szerint a PSG és a Flensburg mögött jelenleg a csoport harmadik helyén álló, zsinórban három vereséget szenvedett VeszpréBudapesti hajrá A december elején kezdődő világbajnokság előtt Budapesten gyakorol a női kézilabda-válogatott. Kim Rasmussen csapata a norvégjai Möbelringen-kupa után már nem játszik több edzőmérkőzést, csütörtökön utazik a vb helyszínére, a németországi Bietigheim-Bissingenbe, ahol szombaton Norvégia ellen mutatkozik be a tornán. irányítót, Stas Skubét helyezi előtérbe az orosszal szemben. Zsiga úgy véli, a nyáron igazolt irányító nagy segítségére lehetne a csoportja ötödik helyén álló Szegednek. Pastor csapatánál nem kapkodnak, a hétvégén a lengyel Plock ellen lehet és kell is javítani. A Tatabánya, a Balatonfüred és a Budakalász EHF- kupabúcsújáról határozott véleménye van Zsiga Gyulának. „Sajnos ez volt a realitás: a Granollers jobb csapat a Ba- latonfürednél, a szintén spanyol Anaitasuna is erősebb a Budakalásznál, ahogy a francia Chambery is jobb, mint a Tatabánya. Természetesen sajnálom a magyarok kiesését, de nem lepődtem meg az eredményeken” - mondta lapunknak a kézilabda-szövetség szakmai igazgatója. Kiss Tamás tetszetős Fradi-verő góljával a történelemötöst is kiérdemelte A pillanat tizenhét éves művésze Kiss Tamást ölelgetik, miután első labdaérintéséből győztes gólt szerzett Fotó: Török Attila Kiss Tamás ugyan már egy éve, napokkal a tizenhatodik születésnapja után bemutatkozott a labdarúgó NB I-ben, s a szombati gólja már a harmadik volt az élvonalban, de istenigazából a Ferencvárosnak rúgott ívelt bombájával lett egy csapásra nemcsak egy város, de egy picit az ország ügyeletes zsenije. A Haladás támadó középpályása ugyan nem köszön csó- kolommal kapusának, Király Gábornak, mindenesetre érdekes körülmény, hogy a játékos édesapja egy évvel fiatalabb a 108-szoros válogatott szombathelyi kapusnál.- Fel tudná idézni szombatról a 84. perc történéseit?- Ramos botladozott, majd elém gurította a labdát, a tizenhatos jobb sarkánál két lépéssel beljebb álltam, ösztönösen rárúgtam jobbal, az erősebb lábammal. Nem is láttam, hogy mi lesz a lövés sorsa, mert a lábamat és a földet néztem, de amikor felzúdult a nyolcezer néző, tudtam, hogy gól lett belőle. Az első labdaérintésemből. Ha azt mondom, hogy borsódzott a hátam, akkor még nagyon visz- szafogottan fogalmaztam.- Térden csúszott ki örömében a pályáról, egyenesen az edzőjéhez, Michal Hipphez. Miért?- Mert a meccs előtt hosz- szasan beszélgetett velem, és ő volt az, aki belém sulykolta, hogy ne törődjek semmivel, ha lövőhelyzetben vagyok, azonnal rúgjam rá, senki sem fog letolni, ha esetleg mellémegy.- Hipp tud már magyarul?- A 95 százalékát megérti annak, amit mondunk neki. Beszélni még nem tud, de szerintem hetek kérdése és megszólal magyarul.- Most már elárulhatja: lecsúszott a lövés, vagy...- Nem, így terveztem, de az az igazság, hogy szerencse is kellett hozzá. Valójában ösztönből rúgtam rá, egy pillanat műve volt az egész.- Mit szól ahhoz, hogy ön az egyetlen NB l-es labdarúgó, akinek kettessel kezdődik a születési éve, s csak öten mutatkoztak be fiatalabban az NB I- ben, mint ön tavaly december II- én: Orth György, Braun József, Schlosser Imre, Puskás Ferenc és Bene Ferenc? Most, hogy mondja, megint libabőrös leszek. Olyan óriások ők, hogy ki se merem ejteni a nevüket. Velük egy klubban lenni, szinte hihetetlen.- Téten született, tudjuk, a vasárnapot is otthon töltötte a szülői házban. De mi volt szombat este?- A szüleim is eljöttek a Fradi elleni stadionavatóra, feledhetetlen élmény volt, remélem, nemcsak nekem, hanem nekik is. Az már csak a bonusz, hogy a történelemtanárom is ott volt az első sorban, s amikor a végén pacsizott velem, azt mondta, töriből ötöst fog adni. Egyébként all. osztályba járok a szombat- helyi Hermann Ottó Környezetvédelmi és Mezőgazdasági Szakképző Iskolában, tehát még másfél évem van az érettségiig.- Hány évesen kezdett futballozni?- Háromévesen, ovifoci keretében, Téten, természetesen - a szülővárosom a So- koróalján van, nem mesz- sze Pannonhalmától -, aztán négy évet Gyirmóton játszottam, az Illés Akadémiára 2011-ben, 11 évesen kerültem. Apa futballozott az ETO-ban, szóval családi hagyomány a labdarúgás. Az Illés Akadémián nagyszerű edzőim voltak, Pacsi Bálint, Basics Szilárd, rengeteget tanultam tőlük. A Haladásban Király Gábor a példaképem, meg Halmosi Peti, ő volt az, aki a mérkőzés előtt felolvasta az egyik vezérszurkolónk motivációs levelét, utána úgy futottunk ki a pályára, hogy akkor is győzünk, ha belehalunk.- Az U17-es válogatottból most öregedett ki, ott volt a horvátországi Eb-n, Feröer ellen kezdett. Hogyan tovább?- Remélem, számítanak rám az idősebbek között is, most volt egy U18-as összetartásunk Olaszországban.- Van játékospéldaképe?- Mármint Király Gabin kívül? Van, Lionel Messi. Hasonló az alkatunk, nekem is alacsonyan van a súlypontom, bámulom a játékát. És álmodozom. Arról, hogy szombaton kezdeni fogok a Puskás Akadémia ellenen. Gáli András JEGYZET Felnőttek homokozója Ballai Attila attila.ballai@nemzetisport.hu Meséli a kollégám, hogy az elmúlt hétvégén Bécsben jártak, egykori osztálytársánál, akinek a fia a Rapid U8-as csapatában futballo- zik, meg is nézték az Austria Wien elleni, 6-6-ra végződött meccsüket. „6-6? Azt megmalmozták” - jegyzem meg, de már rá is döbbenek, hogy teljes képtelenséget állítok, hiszen nyolcéves gyerekek mérkőzésére lehetetlen fogadni, ráadásul ők sem tudnak - különösen nem szervezett formában - csalni. A legszörnyűbb az egészben, hogy ez egyáltalán eszembe jut. Sőt, szinte csak ez jut eszembe, és sajnos nem csak nekem, bármilyen kirívó, pozitív vagy negatív értelemben szélsőséges eredmény, teljesítmény láttán, hallatán. A dicsőséges bizonytalanság, kiszámíthatatlanság normális esetben a sport egyik fő vonzereje, egy ideje azonban éppenséggel taszít. És ezúttal nem igaz, hogy rossz az, aki rosszra gondol. Azok a rosszak, akik ezt tették velünk és a sporttal. Akik csaltak, csalásra buzdítottak, először pénzzel, kecsegtetéssel, aztán már fenyegetéssel - mert aki egyszer is beszállt a buliba, az zsarolhatóvá vált -, akik némán, cinkosan tűrték, mit művelnek a társaik körülöttük, velük, velünk. Ha hajdan a csatár rúgott egy mesterhármast, a csapat négygólos félidei hátrányból egyenlített, az utolsó két percben két gól esett, vízivagy kézilabdában sokszori fordulat árán született meg a döntetlen, valamely küzdősportban Dávid legyőzte Góliátot, úgy éreztük, szinte csodát látunk. Ma azt gondoljuk, át vagyunk verve. Lassan egy szép „kötényben”, egy falábúságból elrontott ziccerben sem hiszünk már, annyi nyilvánvaló „bűntettel” találkoztunk. Az elkövetőket ráadásul nem feltétlenül vezették el bilincsben, az egyik még mindig osztja az észt, a másik értetlenkedik, vajon miért nem jut csapathoz, a harmadik szerint azért nehezteltek meg rá, mert túl kritikus volt. Az arcátlanság csúcsai. Miközben megesett, hogy egy , délelőtt azzal hívtak telefonon, tegyem meg az egyik bajnoki meccset 4-4-re, és láss csodát, 4-4 lett, máskor azért kerestek, fogadjak rá, hogy az esélyes klasszis meglepetésre már az elő- csatározások során kiesik, és bizony este „szívszaggató balszerencsével” búcsúzni kényszerült. Sorolhatnék hasonló umbuldákat, de a lényeg így is nyilvánvaló: egyesek a szemünk láttára törik darabokra a kedvenc játékainkat. Nem lenne szabad engedni, de nem tudjuk, mit tegyünk. Gyermekként, a homokozóban ez is sokkal egyszerűbb volt. Ott a felnőttek is mindig a jó oldalára álltak.
