Somogyi Hírlap, 2017. november (28. évfolyam, 255-279. szám)

2017-11-18 / 269. szám

4. MEGYEI KÖRKÉP

2017. NOVEMBER 18., SZOMBAT

Hisznek abban, hogy meg lehet szakítani a családon belüli erőszak ördögi körét

Mindig kiutat kínálnak, de soha nem mondják, hogy könnyű lesz

Ha Somogybán, sőt, ha a Dél-Dunántúlon szóba kerül a családon belüli erőszak, a néhány hónap híján húsz esztendeje tartó segítő, támogató tevékenysége miatt azonnal említik a kaposvári Borostyánvirág Alapítványt, a Jutái úton lévő anyaotthont, melynek két emblematikus vezetője egyszerre lépett november elsejétől egy nagyot.

Szűcs Tibor tibor.szucs@mediaworks.hu

KAPOSVÁR Proszonyák Ida a regionális krízisambulancia vezetője lett, eddigi helyettese, Bíró Dániel pedig intézményvezetőként viszi tovább a bajba jutott családok támogatását jelentő stafétát. Párhuzamos interjú a közös útról, mely most - látszólag - szerteágazik.- A közel húszéves szakmai tevékenységük egy újabb állomása a pozíciójukban történt változás, vagy mondhatjuk azt is, hogy ez már a személyes gyümölcse is?

PROSZONYÁK IDA: - Egy szakmai állomás, s az, hogy előrelépünk egy kicsit, mégis csak gyümölcs. Húsz évvel ezelőtt az elsők között voltunk, akik létrehoztuk az ilyen intézményeket az országban. Személy szerint alkalmazottként jöttem ide, az első munkanaptól, 1998. március elsejétől fogva itt dolgozom. Akkor magunk tanultuk és alakítottuk ezt a szakmát, konkrétan a Borostyánvirág, és még pár másik ilyen szervezet. Önfejlődő folyamat volt. Végül is egy amatőr, de nagyon lelkes gárdából jó tíz év alatt eljutottunk oda, hogy, remélem, nem tűnik szerénytelenségnek, de mégis csak, egyfajta szakmai minőséggé váltunk.- Mi változott tíz év után?

PROSZONYÁK IDA: - Az igazi áttörést a krízisellátás hozta 2005-ben. Addig családok átmeneti otthonaként működtünk. De onnantól elkezdődött a bántalmazottaknak az ellátása is. S akkor újrakezdtük ezt a tanulási folyamatot. Modellkísér- leti jelleggel ment öt-hat éven keresztül. Az egy nagy ugrást adott szakmai szempontból is, hogy a tíz ilyen krízisközpont egyikeként működtünk. Kellett hozzá az a támogató hátteret biztosító alapítvány és a kuratórium, akik a szakmai munkába soha nem szóltak bele. Támogató volt a város is mindig, elég csak említeni, hogy ezt az épületet ingyen megkaptuk használatra. Partnerként tekintettek ránk.

BÍRÓ DÁNIEL: 2005-ben volt a fordulópont, 1999-ben kerültem ide katonaként, aztán lettem gondozó, családgondozó, s abban az évben lettem intézményvezető-helyettes, olykor karbantartó, hiszen egyedüli férfiként - sokáig egyedül voltam így itt - egyszerű karbantartási munkákat is meg kellett csinálni. De ez anyaotthon

A két intézményvezető: Biró Dániel az anyaotthon, Proszonyák Ida a kaposvári krízisambulancia élén folytatja szakmai munkáját Fotó: Lang R.

így működik, mindenkinek bele kell tennie valami pluszt. Vezetőként kell élelmiszert vásárolni a lakóknak, ha éppen kifogytak a készletek. Ha csőtörés van, akkor szedjük a dísz- burkolatot, hogy csökkentsük a kivitelezés költségét. 2005- ben belekerültünk egy nagyon szűk szakmai körbe országosan, akik egy intenzív munkát kezdtek el, s ez a 9-10 központ dolgozta ki a krízisellátás rendszerét, aminek például az ambulancia, mint fejlődési szint lesz a következő üteme. Együtt építettük ki a kapcsolati erőszak áldozatai ellátásának egyre komplexebb rendszerét. Akkortájt lettünk, mondhatnánk így is, valódi szakemberekké mindannyian, nagy hangsúllyal, hogy ezt a gyakorlatból kiforrott tudást tovább is adjuk.- Ennyi idő elég hosszú ahhoz, hogy Különféle változásokat regisztráljanak. Akár az áldozatok élethelyzetéről, akár a társadalom családon belüli erőszakhoz való viszonyában. Van különbség?

PROSZONYÁK IDA: - Összetett kérdés, nincs rá egy igaz válasz. De az biztos, hogy még mindig nagyon nagy a látencia, a rejtettség. Amit el tudtunk érni, hogy azt azért már az érintettek tudják, van olyan otthon, ahová el lehet menni, vannak úgynevezett védett házak.

BÍRÓ DÁNIEL: - Vagy fontos például, hogy van országos segélyhívó telefonszolgálat, az OKIT (Országos Kríziskezelő és Információs Telefonközpont).

PROSZONYÁK IDA: Hogy a szemlélet hogyan változik, nagyon hullámzó. Attól függ, hogy milyen eszközöket használunk. Bizonyos domináns, segítői attitűd ellenérzést vált ki. Kell harcosnak lenni bizonyos helyzetekben, de nem szabad arrogánsnak lenni. Mi ez utóbbit valljuk. Szakemberek vagyunk, tájékoztatunk, de alapvetően dönteni az érintettnek kell. Nekünk ez az elvünk, képviseljük őket, de helyettük nem oldhatjuk meg az életüket. Segíteni viszont annak lehet, aki azon a szinten van, hogy eljut a segítségkérésig.- Mindenkinél máshol van az ingerküszöb, de folyik-e már a családon belüli erőszak témája a csapból is?

PROSZONYÁK IDA: - Arról biztosan kevés szó esik, hogy mi nem csak a nőket védjük a tevékenységünk során, hanem a családokat. Mert abban a családban, ahol a nőt bántják, ott a gyereket is bántják. S a gyerek, amin szocializálódik, azt kell megszüntetni. Az áldozatot védjük, akiknek a többsége nő.

bíró DÁNIEL: - Alapvetően az áldozatokon keresztül a gyermekáldozatok védelme a legfontosabb a rendszerben. Ha hagyjuk őket bántalmazó környezetben felnőni, akkor ez lesz a minta. S mi ezt látjuk az életben. Azok a fiúgyerekek, akik olyan családból jönnek, ahol apa bántja anyát, ők maguk átveszik egy bizonyos korban a szerepet. Ugyanazokkal az eszközökkel próbálja az anyját, a testvéreit sakkban tartani. Van tapasztalatunk már arra, hogy aztán az ilyen gyerekek maguk is bántalmazókká válnak, a leánygyerekek pedig áldozattá.- De a társadalom többségi része nem bántalmazó, mégis, mintha alig változna valami...

bíró DÁNIEL: Azért is nehéz a társadalmi hozzáállást megváltoztatni, mert mire véleményt alkotunk a kapcsolati erőszakról, addigra felnövünk. Napjaink aktuális témájánál, a hatalommal való visszaélésnél keletkező hozzászólásokban jól látszik a megítélés széles spektruma. Mert ha valakit minden

nap nadrágszíjjal vernek, annak ugyanez nem lesz idegen és durva egy hasonló, másik élethelyzetben. Mi az erőszakot utasítjuk el, mindegy ki követi el. Viszont az áldozathibázta- tás ellen is küzdeni kell, de ennek nem az az eszköze, hogy az elkövetőt kezdjük el hibáztatni. Az egy másik rossz út. Nem akarjuk elítélni a bántalmazót, a cselekedetet utasítjuk el. Ezzel nem rekesztjük ki a bántalmazót - tipikusan a férfit - annak a lehetőségéből, hogy közösen oldjuk meg a fennálló krízist. Foglalkozni kell azzal az oldallal is, mert ezek látott, tanult, magunkkal hozott magatartásformák, lásd: „asszony verve, pénz számolva jó”. Az ördögi kört meg kell szakítani, de nem kirekesztéssel.

PROSZONYÁK IDA: - Ha nem sikerül, akkor az itt csecsemőként született kislány visszatér ide, már bántalmazott nőként. Ezt már láttuk itt...- Azért nyugtassanak meg, akadnak pozitív példák is ennyi idő alatt!

bíró DÁNIEL: - Sokan azt gondolják, hogy a mienk egy csak kudarcokkal teli szakma, de ez szerencsére nem igaz. Kifejezzen sok jó példánk is van. Az

Végigjárta a ranglétrát 1999-től

Bíró Dániel 1979-ben született Kaposváron. 1999-ben került a Borostyánvirághoz a katonaság révén, első munkakörében polgári szolgálatosként segítette az anyaotthont. 2005-ben szociális munkás diplomát szerzett Szombathelyen. 2007-től a Kaposvári Egyetemen is oktat, ugyanitt szervesen részt vesz az anonim mentálhigénés segítség- nyújtó programban is segítőként. Több helyen tanít, többek közt a Magyar Labdarúgó Szövetség edzőképzésében is részt vesz oktatóként. 2005- től intézményvezető-helyettes, 2017. november elsejétől az anyaotthon vezetője.

Eddig négy minisztériumi díjat kaptak

Proszonyák Ida 1961-ben született Kaposváron. 1998-ban hagyott ott egy védőnői állását, s ment a Borostyánvirág Alapítványhoz. 2005-ben szociális munkás szakon diplomát szerzett Szekszárdon, ugyanitt szakvizsgát is tett. Az anyaotthon vezetőjeként 2017. október 31-ig dolgozott. Most új vezetői állásában azon dolgozik, hogy 2018- tól a Füredi út 22-es szám alatt megnyíljon a régió első segítő, prevencióval és tájékoztatással is foglalkozó krízisambulanciája. Három gyermek édesanyja és három unoka nagymamája.

2008-ban belügyminisztériumi emlékplakettel, 2009-ben a Pro Familiis-díjjal ismerték el szakmai munkáját, az általa irányított anyaotthon kivételes teljesítményét 2010- ben miniszteri dicsérettel,

2012-ben miniszteri elismerő oklevéllel jutalmazták.

internet és a Facebook világában még egy kicsit monitorozni is tudjuk valamelyest, hogyan alakul azok élete, akiknek sikerült. Rengeteg olyan család van, akik új életet kezdtek, vagy éppen sikeresen rendezték újra a soraikat. Meg lehet szakítani az ördögi kört. Ehhez a szakmának is rengeteg pofont el kellett viselnie.

PROSZONYÁK IDA: Akkor lehetséges ilyesfajta sikert elérni, ha van elég idő arra, hogy segítséget vegyenek igénybe. A felépült, jogszabályban meglévő rendszer ehhez az elég idő eltöltéséhez megfelelő lehetőséget adja. Van a krízisközpont, utána ^ családok átmeneti otthona, van félutas ház. Kell, hogy az áldozat motivált legyen a változtatáshoz, azaz eljusson a fejlődésében oda, hogy igen, ezen változtatni akar. Ehhez felgöngyölítjük, hogy honnan jött, hol tart, s ha rájön a káros mintákra, amiket otthonról hozott, akkor van esély. Az önbecsülését ugyancsak vissza kell szerezni ez idő alatt, szóval sok mindennek össze kell jönnie az ördögi kör megszakításához.- Mi a legnehezebb ebben a nagyon sokrétű munkában?

bíró DÁNIEL: - Elhitetni, hogy van más út, de ezt mi igyekszünk nagyon hitelesen és hittel elmondani. Sohasem mondjuk, hogy könnyű, de van. S ha akarja, mi elkísérjük. Nem szabad megmenteni senkit a saját döntésétől, mert az hosszú távon valahol úgy is visszaüt.

PROSZONYÁK IDA: - Az a legnehezebb, amikor a bántalmazott döntést hoz. Az új élet reményében született elhatározás után mindig felkorbácso- lódnak az indulatok, s ez mindig nagyon kritikus.- Vannak esetek, helyzetek, amire igazán büszkék?

PROSZONYÁK IDA: - Akik évek óta új, jó párkapcsolatban élnek, s sikeresen kezdték el újra, már a láthatóan erőszak nélküli életüket. Olyan is eszembe jut, hogy az apa ugyan elvihet- te volna jog szerint a kislányát az anyjától, de az nagyon rizikós lett volna a gyermek számára, ugyanis gyakorlott segítőként láttuk a veszélyeztető jeleket. A siker az volt, hogy az ide érkező, kezdetben nagyon vehemens ügyvédjén keresztül sikerült eltántorítani az eredeti szándékától.

BÍRÓ DÁNIEL: Egészen kilátástalan helyzetű, például többszörös öngyilkossági kísérlet utáni anya jut eszembe, akit extrém módon bántalmaztak, s kifejezetten reménytelen szociális helyzetből mégis sikerült vele közösen újraépíteni az életét. Ma tisztességesen neveli a gyerekeit, példás körülmények között. Vagy említhetném az egyetemista fiatalembert, aki csoportjával hozott adományt, s a beszélgetésünk során kiderült, hogy azért jött már támogatóként, mert kisgyermekként áldozatként megfordult nálunk...