Somogyi Hírlap, 2017. november (28. évfolyam, 255-279. szám)

2017-11-16 / 267. szám

12 MEGYEI KÖRKÉP - EGYHÁZAK 2017. NOVEMBER 16., CSÜTÖRTÖK Ahol megfogalmazódik az imádság, ott mindig erőre talál és töltekezik a lélek A legnagyobb ölelés az, amikor a szülő hitben neveli gyermekét Sándor Zoltán gyermekkorától fogva nőtt bele a református gyülekezeti életbe Fotó: Kovács Tibor Nem magyarkodni kell, hanem alázattal szolgálni - vallja a lelkész, aki a nagy nemzetet igyekszik szolgálni Sándor Zoltán református lel­kipásztor Kolozsvárról került Tabra, s úgy véli: Erdélyor- szág és Somogyország szá­mos hasonlóságot mutat. Vendégszerető népek laknak mindkét helyen, ám az anya­országban nem kell küszköd­ni a magyarság megtartásá­ért, mint szülőföldjén. Lőrincz Sándor sonline@sonline.hu TAB - Kolozsváron a Protes­táns Teológiai Intézetben is tanultam, s amikor 2011-ben visszatértem Pápára, ahol a feleségem végzett - és aki most a Somogyi Református Egyházmegye Esperesi Hiva­talának hivatalvezetője - a püspök úr arra kért bennün­ket: jöjjünk mindketten Tab­ra. Nem tudtuk, merre indul­junk; Győr vagy Debrecen fe­lé, de amikor elárulták, hogy a Balaton közelébe kerülünk, akkor felcsillant a szemünk - mesélte.- Hívő családból származik, vagy kései megtérő?- Sepsiszentgyörgyön ne­velkedtem, nagyszüleim, szü­leim gyökeres re­formátusok voltak, és minden hétvé­gén együtt indult a család az istentisz­teletre, de a hittan­órákon is részt vet­tem. Belenőttünk a református gyüle­kezeti életbe, és ez talán a legnagyobb kincs. Ma is úgy kell(ene) nevelni a gye­rekeket, hogy ne csak a pap­tól halljanak a szeretetről, ha­nem a szülők érzésben is ad­ják át. Amikor a szülő hitben neveli gyermekét, ez a legna­gyobb ölelés, amit adhat ne­ki. Az alapokat a családon kí­vül a Székely Mikó Kollégi­umban kaptam, s hétévesen nem csak egy nagy kaput lát­tam, amely a tudomány vilá­gába vezet, hanem egy erős református közösségbe is be­kerültem. Már ekkor megtet­szett a hivatás, a lelki életút. Feleségem egyébként lelkész családban nevelkedett; apai nagyapja Gidófalván volt lel­kipásztor.- Tabon kívül Bábonymegyer, Kapoly és Tengőd református- sága is hallgatja igehirdetése­it. Könnyen befogadták a somo­gyi hívek?- Otthonról hazajöttem, s hogy ez így lehetett, azt a gyü­lekezet tagjainak köszönhe­tem, valamint a város népének, mivel nagy szeretettel fogadtak bennünket, és azóta sem csak a templomban találkozunk; rendszeresen látogatom a csa­ládokat, így bepillanthatok egy kicsit a világi életükbe is.- A közösségek éltetik az egy­házat. A Koppány-völgyében milyen közösségekre talált?- Lelkileg jól felépített kö­zösség fogadott, érzékelték, hogy új lelkipásztor érkezett a gyülekezetbe. A hit világa, a vallásosság nagyon erős kö­zeg. Otthon, Erdélyben hagyo­mányokat őrző, népes sereg jár a templomba. Itt, a Kop­pány völgyében azt tapaszta­lom, a hit megélése fontos szerepet tölt be a hívő közössé­gek életében. Szé­kelyföldön a val­lás tartja össze a népet. A templo­mi csendben, ahol megfogalmazó­dik az imádság, ott erőre talál és töltekezik a lélek is. Magyarországon ma­gyarnak lenni jó, a templomjá­ró emberek hittel sóvárognak az ige hallására.- Milyen hasonlóságot fedezett fel Erdély és Somogy között?- Somogyországot és Er­délyt a táji azonosság mellett a természetes életvitel és -rit­mus is hasonlóvá teszi egy­máshoz. Ezt érzem a csalá­di közösségekben, valamint az emberek mosolyában is, A tabi református lelkipásztor néhány hete szülőföldjén járt. A fel-feltörő emlékekről azt mondta: Az ember, amikor ha­zamegy, és újra megpillantja az erdélyi hegyeket, s tapasz­talja népe kapaszkodó lelki­ségét, rápillant a régi, de nem megfáradt tornyokra, a völgy­re, ahol szenvedett valamikor a magyarság, akkor sír a lelke. Mindig mindenütt azzal báto­rítom magam a Koppány-völ- gyi gyülekezetekben, hogy én nem hagytam el a szülőfölde­met, hanem megmaradtam az anyaországban. Az Úristen ide, Somogyországba hívott szol­gálni, én pedig engedelmes­kedtem, úgy vélem, nem cél­ravezető a múlton siránkoz­ni, hanem lelkésztársaimmal e nagy nemzetet igyekszem lélekben erősíteni. Az anya­országban nem magyarkod­ni kell, hanem alázattal szol­gálni. A templomi csendben, ahol az ima megfogalma­zódik, tölteke­zik a lélek is de egy-egy döntéskor itt is ugyanazt a nya kasságot ta­pasztalom, mint odaát.- Ez a jó értelemben vett „kálo­mista nyakasság”?- Igen, a pozitív értelemben vett nyakasságra gondolok, amikor az igen igen, a nem pedig nem.- A reformáció 500 éves évfor­dulója kapcsán a kormány, a Református Egyház egy egész évet szentelt az ünnepre...- A jubileum elindíthat ben­nünket a megújulás felé. Ha nem lett volna kerek évfordu­ló, akkor is szerveztünk volna programokat, de ezúttal pró­báltunk a reformációra ösz- szepontosítani. Akkor értjük meg, mit ünnepiünk, ha tud­juk az előzményeket. A tabi kö­zösségbe, a reformációra emlé­kezve, meghívtuk a marosvá­sárhelyi gordonkazenekart. Csodálatos zenével ajándékoz­tak meg bennünket, szép is­tentiszteleteken vettünk részt, mert az Igének szólnia kell, hi­szen a reformáció is mennyei üzenet, amit át kell adnunk.- Arató Loránd evangélikus lel­késszel, Sifter Gergely katoli­kus plébánossal együtt sokat tesznek az ökumenéért. A tabi szociális otthonba is gyakran együtt viszik az Örömhírt.- Valóban egymást erősí­tő, támogató lelki közösség­gé nőttünk, s nem különböző gyülekezetek vagyunk ilyen­kor, hanem nagycsaládként, Is­ten nyájaként vagyunk együtt. A kollegalitás mellett testvéri szeretettel fordulunk egymás felé. A város terein, temploma­iban éppúgy, mint a szociális intézményben, ahol ugyancsak Krisztust képviseljük. Vigasz­taló, bátorító gondolatokkal ké­szülünk, miközben a Szentlei­ket is hagyjuk dolgozni. A szo­morú, elkeseredett emberek ar­cán látszik, milyen hatást vált ki belőlük egy-egy bibliai ige­rész. Ilyenkor az egyén, a kö­zösség, s az egyház is gyógyul. Szabó Magda életművéről is hallhatunk KAPOSVÁR A tiszántúli refor­mátus egyházmegye egykori főgondnokára, a száz éve szü­letett, s a 2007-ben kilencven- esztendősen elhunyt Szabó Magdára emlékeznek novem­ber 28-án, kedden 17 órakor a kaposvári Takáts Gyula Em­lékházban. A Kossuth-díjas, s reformátusságára büszke írónő életművéről V. Gilbert Edit, a Pécsi Tudományegye­tem modern irodalomtörténe­ti és irodalomelméleti tanszé­kének docense Kortársunk, Szabó Magda címmel érteke­zik a Berzsenyi Társaság Es­ték Drangalagban című soro­zatában. Lőrincz S. Életünkről, örömeinkről és gondjainkról is szót váltanak a Biblia tükrében Őszintén megnyílnak egymás előtt KOROSHEGY A Női Kör alkal­main őszintén meg lehet nyíl­ni egymás és Isten előtt, a má­sikat meghallgatva, lelkiekben épülni. A kőröshegyi refor­mátus gyülekezet­ben a november 16- án 17 órakor induló Női Körben egy-egy, mindannyiunkat érintő lelki téma ke­rül a középpontba. Itt a résztvevők rö­vid bevezető után elmondhat­ják tapasztalataikat, érzéseiket szeretetteljes, bizalommal te­li légkörben. Nem kell attól tar­tani, hogy kinevetik a másikat, vagy kéretlen tanácsot kap va­laki... A havonta ismétlődő ösz- szejövetelekre nemcsak a tele- pülésől, hanem a vonzáskörze­téből is várják az érdeklődőket - tudtuk meg Ficsor Gábor Andor lelki- pásztortól. Ez részben bib­liaóra is, mert egy-egy szentírás­beli történet kap­csán önmagunk­ba nézünk. Ugyan­akkor több is annál, hiszen a Biblia tükrében saját életünk­ben megtapasztalt örömeink­ről, küzdelmeinkről is beszél­getünk - tette hozzá Ficsor Be­Szeretettel- jes és bizalmi légkörben ta­lálkoznak Úgy vélik, Férfi Körre is szükség lenne a faluban Fotó: Gamos A. áta lelkészfeleség, aki pászto­réi, pszichológiát tanul, és a Női Kör alkalmait vezeti. A kő­röshegyi gyülekezet tagjai­nak nagy részét nők alkotják, a szolgálatokat is többnyire az asszonyok végzik. De így volt ez már Jézus korában is... Azt tapasztalják, hogy az azonos neműek egymás előtt őszintébben és bátrabban nyílnak meg. De a hölgyek másként élik meg és dolgoz­zák fel a körülöttük, illetve velük történteket, mint a fér­fiak. Úgy vélekednek, hogy a női közösség létrehozása mel­lett Férfi Körre is szükség lenne. Gamos A. %■ *

Next

/
Oldalképek
Tartalom