Somogyi Hírlap, 2017. november (28. évfolyam, 255-279. szám)
2017-11-16 / 267. szám
12 MEGYEI KÖRKÉP - EGYHÁZAK 2017. NOVEMBER 16., CSÜTÖRTÖK Ahol megfogalmazódik az imádság, ott mindig erőre talál és töltekezik a lélek A legnagyobb ölelés az, amikor a szülő hitben neveli gyermekét Sándor Zoltán gyermekkorától fogva nőtt bele a református gyülekezeti életbe Fotó: Kovács Tibor Nem magyarkodni kell, hanem alázattal szolgálni - vallja a lelkész, aki a nagy nemzetet igyekszik szolgálni Sándor Zoltán református lelkipásztor Kolozsvárról került Tabra, s úgy véli: Erdélyor- szág és Somogyország számos hasonlóságot mutat. Vendégszerető népek laknak mindkét helyen, ám az anyaországban nem kell küszködni a magyarság megtartásáért, mint szülőföldjén. Lőrincz Sándor sonline@sonline.hu TAB - Kolozsváron a Protestáns Teológiai Intézetben is tanultam, s amikor 2011-ben visszatértem Pápára, ahol a feleségem végzett - és aki most a Somogyi Református Egyházmegye Esperesi Hivatalának hivatalvezetője - a püspök úr arra kért bennünket: jöjjünk mindketten Tabra. Nem tudtuk, merre induljunk; Győr vagy Debrecen felé, de amikor elárulták, hogy a Balaton közelébe kerülünk, akkor felcsillant a szemünk - mesélte.- Hívő családból származik, vagy kései megtérő?- Sepsiszentgyörgyön nevelkedtem, nagyszüleim, szüleim gyökeres reformátusok voltak, és minden hétvégén együtt indult a család az istentiszteletre, de a hittanórákon is részt vettem. Belenőttünk a református gyülekezeti életbe, és ez talán a legnagyobb kincs. Ma is úgy kell(ene) nevelni a gyerekeket, hogy ne csak a paptól halljanak a szeretetről, hanem a szülők érzésben is adják át. Amikor a szülő hitben neveli gyermekét, ez a legnagyobb ölelés, amit adhat neki. Az alapokat a családon kívül a Székely Mikó Kollégiumban kaptam, s hétévesen nem csak egy nagy kaput láttam, amely a tudomány világába vezet, hanem egy erős református közösségbe is bekerültem. Már ekkor megtetszett a hivatás, a lelki életút. Feleségem egyébként lelkész családban nevelkedett; apai nagyapja Gidófalván volt lelkipásztor.- Tabon kívül Bábonymegyer, Kapoly és Tengőd református- sága is hallgatja igehirdetéseit. Könnyen befogadták a somogyi hívek?- Otthonról hazajöttem, s hogy ez így lehetett, azt a gyülekezet tagjainak köszönhetem, valamint a város népének, mivel nagy szeretettel fogadtak bennünket, és azóta sem csak a templomban találkozunk; rendszeresen látogatom a családokat, így bepillanthatok egy kicsit a világi életükbe is.- A közösségek éltetik az egyházat. A Koppány-völgyében milyen közösségekre talált?- Lelkileg jól felépített közösség fogadott, érzékelték, hogy új lelkipásztor érkezett a gyülekezetbe. A hit világa, a vallásosság nagyon erős közeg. Otthon, Erdélyben hagyományokat őrző, népes sereg jár a templomba. Itt, a Koppány völgyében azt tapasztalom, a hit megélése fontos szerepet tölt be a hívő közösségek életében. Székelyföldön a vallás tartja össze a népet. A templomi csendben, ahol megfogalmazódik az imádság, ott erőre talál és töltekezik a lélek is. Magyarországon magyarnak lenni jó, a templomjáró emberek hittel sóvárognak az ige hallására.- Milyen hasonlóságot fedezett fel Erdély és Somogy között?- Somogyországot és Erdélyt a táji azonosság mellett a természetes életvitel és -ritmus is hasonlóvá teszi egymáshoz. Ezt érzem a családi közösségekben, valamint az emberek mosolyában is, A tabi református lelkipásztor néhány hete szülőföldjén járt. A fel-feltörő emlékekről azt mondta: Az ember, amikor hazamegy, és újra megpillantja az erdélyi hegyeket, s tapasztalja népe kapaszkodó lelkiségét, rápillant a régi, de nem megfáradt tornyokra, a völgyre, ahol szenvedett valamikor a magyarság, akkor sír a lelke. Mindig mindenütt azzal bátorítom magam a Koppány-völ- gyi gyülekezetekben, hogy én nem hagytam el a szülőföldemet, hanem megmaradtam az anyaországban. Az Úristen ide, Somogyországba hívott szolgálni, én pedig engedelmeskedtem, úgy vélem, nem célravezető a múlton siránkozni, hanem lelkésztársaimmal e nagy nemzetet igyekszem lélekben erősíteni. Az anyaországban nem magyarkodni kell, hanem alázattal szolgálni. A templomi csendben, ahol az ima megfogalmazódik, töltekezik a lélek is de egy-egy döntéskor itt is ugyanazt a nya kasságot tapasztalom, mint odaát.- Ez a jó értelemben vett „kálomista nyakasság”?- Igen, a pozitív értelemben vett nyakasságra gondolok, amikor az igen igen, a nem pedig nem.- A reformáció 500 éves évfordulója kapcsán a kormány, a Református Egyház egy egész évet szentelt az ünnepre...- A jubileum elindíthat bennünket a megújulás felé. Ha nem lett volna kerek évforduló, akkor is szerveztünk volna programokat, de ezúttal próbáltunk a reformációra ösz- szepontosítani. Akkor értjük meg, mit ünnepiünk, ha tudjuk az előzményeket. A tabi közösségbe, a reformációra emlékezve, meghívtuk a marosvásárhelyi gordonkazenekart. Csodálatos zenével ajándékoztak meg bennünket, szép istentiszteleteken vettünk részt, mert az Igének szólnia kell, hiszen a reformáció is mennyei üzenet, amit át kell adnunk.- Arató Loránd evangélikus lelkésszel, Sifter Gergely katolikus plébánossal együtt sokat tesznek az ökumenéért. A tabi szociális otthonba is gyakran együtt viszik az Örömhírt.- Valóban egymást erősítő, támogató lelki közösséggé nőttünk, s nem különböző gyülekezetek vagyunk ilyenkor, hanem nagycsaládként, Isten nyájaként vagyunk együtt. A kollegalitás mellett testvéri szeretettel fordulunk egymás felé. A város terein, templomaiban éppúgy, mint a szociális intézményben, ahol ugyancsak Krisztust képviseljük. Vigasztaló, bátorító gondolatokkal készülünk, miközben a Szentleiket is hagyjuk dolgozni. A szomorú, elkeseredett emberek arcán látszik, milyen hatást vált ki belőlük egy-egy bibliai igerész. Ilyenkor az egyén, a közösség, s az egyház is gyógyul. Szabó Magda életművéről is hallhatunk KAPOSVÁR A tiszántúli református egyházmegye egykori főgondnokára, a száz éve született, s a 2007-ben kilencven- esztendősen elhunyt Szabó Magdára emlékeznek november 28-án, kedden 17 órakor a kaposvári Takáts Gyula Emlékházban. A Kossuth-díjas, s reformátusságára büszke írónő életművéről V. Gilbert Edit, a Pécsi Tudományegyetem modern irodalomtörténeti és irodalomelméleti tanszékének docense Kortársunk, Szabó Magda címmel értekezik a Berzsenyi Társaság Esték Drangalagban című sorozatában. Lőrincz S. Életünkről, örömeinkről és gondjainkról is szót váltanak a Biblia tükrében Őszintén megnyílnak egymás előtt KOROSHEGY A Női Kör alkalmain őszintén meg lehet nyílni egymás és Isten előtt, a másikat meghallgatva, lelkiekben épülni. A kőröshegyi református gyülekezetben a november 16- án 17 órakor induló Női Körben egy-egy, mindannyiunkat érintő lelki téma kerül a középpontba. Itt a résztvevők rövid bevezető után elmondhatják tapasztalataikat, érzéseiket szeretetteljes, bizalommal teli légkörben. Nem kell attól tartani, hogy kinevetik a másikat, vagy kéretlen tanácsot kap valaki... A havonta ismétlődő ösz- szejövetelekre nemcsak a tele- pülésől, hanem a vonzáskörzetéből is várják az érdeklődőket - tudtuk meg Ficsor Gábor Andor lelki- pásztortól. Ez részben bibliaóra is, mert egy-egy szentírásbeli történet kapcsán önmagunkba nézünk. Ugyanakkor több is annál, hiszen a Biblia tükrében saját életünkben megtapasztalt örömeinkről, küzdelmeinkről is beszélgetünk - tette hozzá Ficsor BeSzeretettel- jes és bizalmi légkörben találkoznak Úgy vélik, Férfi Körre is szükség lenne a faluban Fotó: Gamos A. áta lelkészfeleség, aki pásztoréi, pszichológiát tanul, és a Női Kör alkalmait vezeti. A kőröshegyi gyülekezet tagjainak nagy részét nők alkotják, a szolgálatokat is többnyire az asszonyok végzik. De így volt ez már Jézus korában is... Azt tapasztalják, hogy az azonos neműek egymás előtt őszintébben és bátrabban nyílnak meg. De a hölgyek másként élik meg és dolgozzák fel a körülöttük, illetve velük történteket, mint a férfiak. Úgy vélekednek, hogy a női közösség létrehozása mellett Férfi Körre is szükség lenne. Gamos A. %■ *