Somogyi Hírlap, 2017. november (28. évfolyam, 255-279. szám)

2017-11-09 / 261. szám

12. MEGYEI KÖRKÉP 2017. NOVEMBER 9., CSÜTÖRTÖK Megbecsülik az időseket és a klubot is Gyékényesen GYÉKÉNYES Az idősek hónap­ján megyeszerte a szépkorúa- kat köszöntötték. Nem volt ez másként Gyékényesen sem, ahol az önkormányzat és a Gondozási Központ dolgozói a művelődési házban rendeztek ünnepséget számukra. Az ese­ményen Szászfalvi László or­szággyűlési képviselő és Kisi- ván István polgármester mel­lett a helyi egyházak képvise­lői is beszédet mondtak, az ün­nepi műsorban fellépő óvodá­sok és az iskolások pedig még könnyeket is csaltak a nézők, elsősorban a nagyszülők sze­mébe. Az eseményen külön köszöntötték a 80, a 85, a 90, valamint a kilencven év felet­ti időseket. Azoknak a jubilá- lóknak, akik nem tudtak részt venni az ünnepségen, ottho­nukban adtak át ajándékot. Rendszeresen segíti a nyugdíjasok klub­ját a faluvezetés Megtudtuk, hogy az idő­sek megbecsülése Gyékénye­sen sem csupán ebben az egy ünnepségben merül ki: a he­lyi nyugdíjas klubot rendsze­resen segíti az önkormányzat, az időseket bevonja a telepü­lés életébe, a klub rendezvé­nyeinek pedig a polgármester és a képviselők is gyakori ven­dégei. Novák István nyugdíjas elmondta: a Margaréta Klub több mint húszéves működé­sét mindig is a nyitottság jel­lemezte. Programjaikba gyak­ran bevonják a település lakó­it, nagy hangsúlyt fektetnek a hagyományőrzésre, rendsze­res részvevői a véradásoknak, műsort adnak a falusi rendez­vényeken, mint ahogy az idő­sek napi megemlékezéseknek is állandó szereplői. Úgy tart­ják: ünnepelni is leginkább csak aktívan érdemes... V. L. Közel jár a kilencvenhez, de mind a mai napig aktív A név kötelez, ma sem képes megpihenni a szépkor!) szabómester A „Szövetségben a szépko- rúakért” kitüntetésben ré­szesítette a hetesi Szabó Ti­bort a Nyugdíjasok Szerve­zeteinek Somogy Megyei Szövetsége. Varga László sonline@sonline.hu HETES Több mint két évtize­des közösségi munkájáért ka­pott elismerést Szabó Tibor, a hetesi nyugdíjasklub alapí­tó tagja. Életét tragédia árnyékolta be: két gyermeke közül a 24 éves fiát még 1982-ben elve­szítette. Közel a kilencvenhez ma is mozgékony, egészségé­re azonban a 2014-ben történt balesete nyomja rá bélyegét.- Kaposváron születtem, azonban már Bodrogon, a nagyszüleimnél nőttem fel. Az alapfokú tanulmányaim után Fonyódon jártam pol­gári iskolába, amit azonban a háború nem engedett befe­jezni - emlékezett vissza Sza­bó Tibor, a Hetesi Nyugdíjas Klub alapító tagja. Majd arról beszélt, hogy a háború után megélhetési gon­dok miatt szakmát kellett vá­lasztania. - A nevemhez mél­tóan szabónak tanultam Ka­posváron - jegyezte meg mo­solyogva. - Mivel a név köte­lez, igyekeztem mindig tisz­tességgel és lelkiismeretesen végezni a munkámat. Elismerést kapott áldozatos munkájáért Szabó Tibor Fotó: V. L. A folytatásról elmondta, hogy hivatását előbb egy ma­gánvállalkozó alkalmazásá­ban gyakorolta, majd rövid kitérővel nyugdíjazásáig a kaposvári ruhagyárban dol­gozott. Lelkiismeretes és megbíz­ható munkája elismeréseként az üzem laboratóriumába ke­rült, ahol előrajzolóként ko­moly ráhatása volt a gyár ké­szülő termékeire. 1956 számára is emléke­zetes év volt, bár lényege­sen örömtelibb esemény mi­att, mint az ország egészé­nek. - Ebben az esztendő­ben kötöttem ugyanis házas­ságot - mondta. Családjával előbb rövid ideig Somogyjá- don élt, majd Hetesen telepe­dett le. Mivel mindig is közös­ségi ember volt, feleségével bekapcsolódtak a helyi szép- korúak tevékenységébe, majd az időközben megszűnt nyug­díjas klub 1997-es újraélesz­tésében vállaltak szerepet. Szabó Tibor hosszú ideig meghatározója szereplője volt a közösségnek, és nem csu­pán a háttérmunkából vette ki aktívan a részét, de a he­lyi kórusban is sokáig éne­kelt. Munkája elismeréseként a kaposvári megyei művésze­ti gálán a Nyugdíjasok Szer­vezeteinek Somogy Megyei Szövetsége a „Szövetségben a szépkorúakért” kitüntetés­ben részesítette. I izeves évfordulót ünnepeltek az idősek HÁROMFA - Még aktív tanár­ként fogadtam meg: ha nyugdí­jas leszek, klubot szervezek az itteni időskorúaknak - emléke­zett vissza a volt alpolgármes­ter a múlt hónap végén megren­dezett jubileumi ünnepségen. Éppen egy évtizede annak, hogy Györke József tanár létre­hozta a helyi Ezüst Évek Nyug­díjas Klubot. Elmondta, hogy az alapítással kiemelt célja volt a település szokásainak össze­gyűjtése és a hagyományőrzés, ezzel együtt tartalmas progra­mot is biztosítani kívánt a szép- korúaknak. - Jó érzéssel tölt el, hogy nem csupán a céljaink teljesültek, de egy igazán élet­képes, jó kis közösség is létre­jött Háromfán - jegyezte meg. A továbbiakban beszélt a falu életében betöltött szerepükről, az önkormányzattal és az is­kolával kialakult jó kapcsola­tukról. Ez utóbbiról megemlí­tette: voltak közös projektjeik, vendégül látták a gyerekeket és a pedagógusokat, együtt lá­togattak el a pécsi állatkertbe, és még közös gyógyfürdő túrá­ra is sort kerítettek. Mesélt ki­rándulásokról, amelyek között felelevenítette a horvátországi Lendván és a szlovéniai Csák­tornyán tett látogatásukat. Kiderült az is, hogy rend­szeresen sportoltak, ügyessé­gi versenyeket, gyalogtúrákat szerveztek, jókat főztek, külö­nösen a farsangi fánkjukkal és ludaskásájukkal szereztek még a falujukon túl is hírnevet. Egészségügyi előadásokra is jártak, még a gyógyfüvekkel is megismerkedtek. A beszámoló után Máj Péter, a megyei nyug­díjas szövetség alelnöke adott át emléklapot, Brantmüller Zol­tán polgármester pedig továb­bi támogatásukról biztosította a jelenleg tizenhét fős közössé­get. Az ünnepség hangulatát a Háromfai Dalnokok tették tel­jessé. V. L. Mesztegnyőn találkoztak a népi színjátszás somogyi szerelmesei, s újra sikert sikerre halmoztak Újragondolt élet a világot jelentő deszkákon A mesztegnyői színpadon is garantált volt a siker Fotók: Varga László Férj és feleség konfliktusa állandó humorforrás MESZTEGNYŐ Ha csak pár órá­ra is, de a felhőtlen jókedv köl­tözött szombaton a helyi mű­velődési házba, ahol a Nyugdí­jasok Szervezeteinek Somogy Megyei Szövetsége harmadik megyei gáláján ezúttal a szín­játszók randevúztak egymás­sal. Az eseménynek első íz­ben adott otthont Meszteg- nyő, amely Niklától vette át a stafétabotot. Kövesdiné Pa- nyi Antónia helyi művelő­désszervezőtől megtudtuk: a niklai kultúrház felújítá­si munkálatai miatt kérte fel őket a megyei szövetség a ta­lálkozó megrendezésére. - Úgy vélem, a megbízás elis­merése is az eddigi tevékeny­ségünknek, mivel nálunk a színjátszásnak is régi hagyo­mányai vannak, és némi gya­korlatot már a rendezésben is szereztünk - tette hozzá. Azt is elmondta, hogy ő maga már gyerekkorában vonzalmat ér­zett a hagyományok iránt, és több mint húsz éve főállású szakemberként és aktív szín­játszóként is azon dolgozik, hogy a régi falusi életről ta­núskodó műfajok ne menje­nek feledésbe. A gálára is tartogattak meglepetést: nyitásként a fi­atal néptáncosok színvonalas műsorral bizonyították, hogy minden korosztályra figyel­nek a helybeliek. Amúgy a be­mutató nem csupán a lebonyo­lításban, de tartalmát tekint­ve is méltó volt a megyei szö­vetség hagyományőrző tevé­kenységéhez: a tizenhét mű­sorszám szereplői a hajdani falusi élet sok-sok derűs pil­lanatát felelevenítve felhőt­len jókedvet varázsoltak a te­rembe. A rendezvény a falu­si színjátszásról is ékes bizo­nyítványt állított ki, igazol­va: az egyszerű emberekben is komoly művészi hajlamok rejtőznek. Szerencsére egyre több szakember áll az ügy mögé, és növekszik a csoportokban részt vevő fiatalok száma is. És végezetül álljon itt néhány a valóban kiemelkedő produk­ciók közül: a marcali Borsó Sándorné hibátlanul előadott Életöm históriája, a niklaiak nagy derűt kiváltó Juliska-Ma- riskája, a zselickislakiak Kató néni és Pityesze, a somogyvá- riak Várakozás a buszmegál­lóban című némajátéka mél­tán aratott nagy sikert. A befejezés pedig ismét a mesztegnyőieké volt: a Leány­kérő című komédiájuk méltó megkoronázása volt a jól sike­rült rendezvénynek. V. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom