Somogyi Hírlap, 2017. november (28. évfolyam, 255-279. szám)

2017-11-08 / 260. szám

fi MEGYEI KÖRKÉP 2017. NOVEMBER 8., SZERDA Olaf, az újabb bundás nyugtató Jótékonysági bál a vörsi templom felújítására VÖRS A vörsi egyházközség Papp Szabolcs plébániai kor­mányzó vezetésével és a helyi önkormányzat támogatásával november 4-én jótékonysági bált rendezett a templom felújí­tására. A rendezvényen Móring József Attila országgyűlési kép­viselő muzsikált zenekarával. A bevételekből, adományokból és a tombolából több mint hétszáz- hetvenezer forint gyűlt össze, melyet a templom homlokza­ti felújítására fordít az egyház- község. A település lakói bíz­nak benne, hogy az összefogás­nak köszönhetően a híres bet­lehemnek otthont adó templom újra méltó külsővel fogadhatja majd a látogatókat, híveket és a zarándokokat egyaránt. Kiss K. Romantika és népiesség az irodalomban KAPOSVÁR „Mert vesztni fog, bi­zony, ki nyer” címmel mutatta be új kötetét Z. Kovács Zoltán irodalomtörténész, a Kaposvá­ri Egyetem Pedagógiai Kará­nak docense. A Takáts Gyula Megyei és Városi Könyvtárban bemutatott könyvben szó esik romantikáról és népiességről, eposzról és verses regényről, iróniáról és pedagógiáról, hő­sökről és kisemberekről, for­radalomról és mindennapiság- ról - leginkább pedig arról, mi­ként olvassuk a magyar iroda­lom egy korszakának történe­teit jelenünk etikai kihívásai felől. A kötet Kölcseytől Krúdy Gyuláig és Kosztolányiig vizs­gálja a magyar irodalom né­hány olyan művét, műfaját és irányzatát, amelyek értelmezé­sében jelentős szerepet kap lite- ratúra és etika kapcsolata. K. R. Nyuszik segíthetik a kisdiá­kok stresszoldását, kommu­nikációját és közösségi éle­tét. A Kaposvári Egyetem egy kutatása során több általá­nos iskolába visz nyulakat te­rápiás céllal. Ez az úgyneve­zett állatasszisztált kísérlet több hónapon át tart. Stanics Adrienn sonline@sonline.hu KAPOSVÁR Hatalmas ujjongás fogadta a pár hónapos orosz­lánfejű nyulat a Kisfaludy-is- kola első osztályában. A gye­rekek már nagyon várták a tapsifüles érkezését, ugyanis év eleje óta készülnek a foga­dására. Az osztály kézről kéz­re adta a fehér szőrű állatot, a gyerekek nem tudtak betel­ni vele.- Már nagyon sokat hallot­tunk a nyusziról, amelyik jön­ni fog. Még a mai matekfel­adat is a nyusziról szólt. Tény­leg nagyon aranyos és puha a bundája - mondta Pető Lara, az egyik elsős. A nyuszit a fehér színe mi­att az egyik mesehősről Ólai­nak nevezték el. Az osztály­főnök elmondta: abban bízik, nemcsak a tananyaghoz tud­ják használni a három hó­napos állatot. - A szülőkkel és az iskola igazgatójával is egyeztettünk, hogy fogad­hatjuk a nyuszit. A gyerekek megtanulhatják a felelős ál­lattartást, az egymáshoz való pozitív kapcsolódást. A nyuszival fejleszthet­jük a kommunikációt, a tár­sas kompetenciát. Remélem, nemcsak az oktatásban vesz- szük hasznát, hanem a tár­sas viselkedésben is - sorol­ta a kisállat kedvező hatása­it Molnárné Bajzik Melinda, a Kisfaludy Utcai Tagiskola pe­dagógusa. A kutatás a Kaposvári Egyetem gyógypedagógiai intézete és a vadbiológiai és etológiái tan­szék együttműködésével való­sul meg. Az úgynevezett állatasz- szisztált pedagógia eddig leg­gyakrabban terápiás kutyákkal dolgozott, a nyúl viszonylag új­donságnak számít. A kutatók most arra a kérdésre keresik a választ, hogy az állatok bevoná­sával csökkenthető-e az isko­lai stressz. - A gyerekek részé­ről azt várjuk, hogy nyugodtab- bak lesznek. A stresszszintjük lecsökken. Az állatok részéről pedig arra leszünk kíváncsiak, hogy mennyire bírják a kikép­zést, amit itt a sok gyermek okoz számukra - mondta Molnár Marcell docens. A tapasztalato­kat pszichológusok összegzik. A másfél éves projekt során a nyúl­tál és nyuszi nélkül is eltöltenek hónapokat a gyerekek, hogy a kutatóknak legyen összehason­lítási alapjuk. A felmérésben a Kisfaludy utcai, a Rákóczi-iskola és a Bárczi módszertani központ egy-egy osztálya vesz részt. Másfél éves kutatás kezdődött tapsifülessel és elsősökkel Sulinyuszi oldja a stresszt Pillanatok alatt a szívükbe fogadták a tapsifülest a Kisfaludy utcai elsősök. A kaposvári kutatás eredménye borítékolható Fotó: MW Születésnap szentmisével a Zselic Katolikus Idősek Otthonában A vasbeton és a hit habarcsa Kiilöndíjat érdemelt a temetői hangulat ZSEUCKISLAK A bennünk élő Szentlélek tüzére, a szeretet- re, s a mosolyra irányította a figyelmet szentbeszédében Varga László kaposvári me­gyés püspök, aki ünnepi mi­se keretében kérte Isten áldá­sát a zselickislaki Zselic Kato­likus Idősek Otthonára. A 2,3 milliárd forintból épült, igéző­én szép környezetben lévő in­tézmény hétfőn ünnepelte el­ső születésnapját. Varga László püspök a he­lyi plébánossal és két, az ott­honban élő paptársával, vala­mint egy állandó diakónus­sal közösen mutatta be a mi­sét, melyen trombita-, kürt- és orgonaszó is felcsendült a So- noro duó, illetve Bogáthy Jó­zsef kürtművész előadásában. A modern kápolna nemrég el­helyezett rönkoltáránál a Lu­kács evangéliumából való ige­rész kapcsán nyomatékosítot­ta: Isten nem személyváloga­tó; az Úr előtt mindenki egy­forma, és boldog ember az, aki meghallja hívását. A főpásztor homíliájában kiemelte: a sze- retetre, a jóságra koncentrál­junk valamennyien. Az örö­kös elégedetlenség megnöveli terheinket és a fájdalom sem csökken, ha mindent és min­denkit kritizálunk. A kedves­ség, a lakótárs iránti figyel­messég napi örömforrás lehet, mint ahogy az őszinte mosoly is, amellyel mások felé fordu­lunk. A rendszeres ima pedig átlendít a lét nehézségein, és a Szentlélek tüze - amely ott Püspöki mise Fotó: Kiing Márk van valamennyiünkben -, ugyancsak tettekre sarkall. A megyés püspök szentbe­szédében köszönetét mondott az idősek otthona vezetőinek, munkatársainak, s ugyanezt tette Gelencsér Attila ország- gyűlési képviselő is, aki a mi­sét követően fejet hajtott az idősotthon lakói előtt, és kö­szöntőjében arra utalt: mi, ké­sei gyerekek, unokák mindent az előttünk járóknak köszön­hetünk. Az értékként örökül hagyott bölcsességet s a két­kezi munkát is, amelyből ez az ország épül. Zöldy Pál, az intézet igaz­gatója szemléletes példával il­lusztrálta: mindenki a hegy csúcsára igyekszik, ám hogy könnyedebben haladjunk, a profi hegymászóknak segí­tőkre, serpákra van szüksé­gük. Az otthon munkatársait - az ápolónőktől a szakácstól át a karbantartóig - „serpák- nak” nevezte, akik segítségé­vel, támogató jelenlétével el­képzelhetetlen a hegymenet. Az otthon életéből képek villantak fel a kivetítőn, az el­látottak elegáns ruhában tán­colták el a gyertyafénykerin- gőt, és részletek hangzottak el Arany Családi köréből. Ezt kö­vetően ünnepi ebéd várta az otthonlakókat. Számos szakmai és civil szervezet, intézmény képvi­selője, valamint a környék­beli polgármesterek köre je­lent meg a rendezvényen, akiket végigvezettek a tágas, remekül felszerelt intézmé­nyen, melynek születésnap­ján mindenki érzékelhette: nemcsak vasbeton, hanem a hit habarcsa is tartja az épü­letet. A Kaposvári Püspökség fenntartásában működő, gyö­nyörű parkkal körülölelt Zse­lic idősotthonnak jelenleg száz lakója van. Az idős em­berek kétágyas, modern szo­bákban élnek, és számos kö­zösségi tér áll rendelkezésük­re. Zöldy Pál igazgató elmond­ta: nemcsak a lakók, hanem munkatársai is gyorsan meg­kedvelték e helyet, ahova je­lenleg nyolcvanan szeretné­nek bekerülni. Lőrincz Sándor KAPOSVÁR Jenei Cintia Éjjeli ra­gyogás című fotója a Temetők üzenete pályázaton a Somogyi Hírlap különdíját érdemelte ki. A fotó a Nyugati Temetőben ké­szült, teljesen első benyomás alapján. - Akartam egy olyat, ami éjszaka készült, és látszik a csillagos égbolt - mondta Je­nei Cintia. - Nem egyedül men­tem ki este a temetőbe, a fotós ismerősöm is elkísért, így aztán nem féltem. Ez volt egyébként Cintia ked­venc felvétele a temetői fotói kö­zül. - Volt egy élményem a te­metőben - mondta a fiatal fotós, - Az egyik oldal nem volt kivi­lágítva, és ahogyan odanéztem, úgy láttam, mintha valaki len­ne a sötétben. Nagyon megijed­tem, aztán odavilágítottunk, és kiderült, hogy csak egy szobor. Jenei Cintia egyébként nem régóta fotózik, egy ismerőse se­gítségével ismerkedik a fényké­pezőgéppel és annak használa­tával. - Nagyon érdekelnek a művészetek, és így találkoztam a fotózással - mesélte a fiatal kaposvári lány. - A jövőben sze­retnék majd komolyabban fog­lalkozni fotózással, ezért sze­retnék egy saját gépet, amellyel még jobb fotókat készíthetek. Cintia elsősorban a naple­mentéket és napfelkeltéket fo­tózza szívesen, de a portrék is kedvencnek számítanak. Azt mesélte, egyszer majd szeretne csodás tájképeket fotózni a ka­ribi szigetvilágban. De addig is újabb fotós pályázatokon mére­ti meg magát, hiszen ez a siker visszaigazolást adott neki, hogy érdemes elmélyednie a fotográ­fiában. K. R. Jenei Cintia Fotó: L. R.

Next

/
Oldalképek
Tartalom