Somogyi Hírlap, 2017. október (28. évfolyam, 230-254. szám)

2017-10-28 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 43. szám

0 INTERJÚ 2017. OKTÓBER 28., SZOMBAT Vannak a troliok közt is olyanok, akikkel bele lehet menni egy értelmes vitába Apáti Bence neve a legtöbb, kultúrát kedvelő ember szá­mára ismerősen csenghet, hiszen az elismert balett­művész hosszú ideig volt az operaház szólistája, szinte minden jelentős darab cím­szerepét eltápcolta. De a ne­vét a közéleti állásfoglalá­sai, publicisztikái révén is sokan hallották már, hiszen jobboldali beállítottságát so­sem titkolva áll ki időről idő­re a meggyőződése, hite mellett, és van, akinek er­ről a családnévről a tavaly el­hunyt költő, Apáti Miklós is eszébe jut. Takács Eszter gyerekkoromban is ilyen vol­tam. Emiatt sok támadás is ér.- Mindig el akar jutni valahova?- Igen. Táncosként sem ér­tettem soha, ha valaki azt mondta, most nagyon jól tel­jesített, elégedett magával. Ezt az érzést nem ismerem. Én mindig éreztem, ha meg­csúsztam, ha rutinból hoztam egy mozdulatot vagy ha nem volt elég hiteles a színészi játé­kom. Szerintem mindig lehet jobb valami.- A 24.hu nemrég azt írta, hogy „Apáti Bence a menekültek el­len uszít”. Miért érik ilyen erős támadások?- Mert nem tudnak mit kez­deni velem. Valóban, pár hete éppen a 24.hu írta meg a cím­lapon, hatalmas főcímben, hogy celebként írogatok, a me­nekültek ellen uszítok. A szó mai értelmében véve nem hi­szem, hogy celeb volnék, igaz, szerepeltem a TV2 több mű­sorában, de mégis mögöttem van egy komoly balettművészi múlt, 17 évig voltam az opera­ház szólistája és az írást sem most kezdtem. De tény, hogy sokan nem tudnak a jobbolda­li értelmiségi mivoltom miatt hova tenni. Nem értik, hogy lehet egy balett-táncosnak vé­leménye. Egyáltalán, miért van neki. Vannak ismert em­berek, akiknél teljesen legi­tim, ha kifejtik a közéleti-po­litikai kérdésekről a vélemé­nyüket, esetemben nem tud­ják elfogadni.- Ez mennyire zavarja?- Sosem zavart, csak nem értem a jelenséget. Abszurd. Ráadásul egzisztenciálisan hátrányos következményei is vannak ezeknek a támadá­soknak.- Sosem érezte úgy, hogy hagyni kéne a közéleti té­mákat?- Soha, egy pil­lanatig sem. kommentet kapok. Mintha egy férfi balett-táncos csupán egy karikatúra lenne. Amikor én felvételiztem, akkor még óriá­si tisztelete volt ennek a művé­szeti ágnak. Meg lehetett néz­ni a televízióban a Elattyúk ta­vát, és számtalan cikk szüle­tett az egyes előadások sikeré­ről, a darabokban táncoló mű­vészekről. Harminc éve egy balettművész sztár volt.- Van utánpótlás?- Pár fiú felvételizik csak évente. Ez a társadalmi hozzá­állás a baletthoz nem tesz jót az utánpótlásnak sem.- Miért olvas kommenteket? Sok színész, énekes inkább megkíméli magát a hozzászó­lások elolvasásától. Nem akarnak bosszankodni. Szerintem nagyon sok min­dent meg le­het tudni a kommen- tekből. A trollkodók véleménye is egy vélemény, és persze vannak köztük olyanok is, akikkel be­le lehet menni egy-egy értel­mes vitába is. Engem meg is lehet győzni, ha valaki oko­san megvilágítja a saját as­pektusból a témákat, jó érvei vannak.- Hogy indul egy-egy napja?- Sok kávéval. Aztán át­nézem a kormányoldali és az ellenzéki hírportálokat, a Facebookot, és ha látom, hogy van olyan téma, ami „felrob­bantotta” az internetet, akkor arra azonnal rezonálok.- Hogy került egy balettművész a Kispest-drukkerek közé?- Apukám miatt kezdtem el meccsre járni. Az ultrák kö­zé 2006 után kerültem egy- egy meccs erejéig. Számomra frusztráló volt tíz évvel ezelőtt látni, hogy mi történik a köz­életben. A rendőrterror pedig egyenesen döbbenetes volt számomra. Engem is megver­tek 2006. október 23-án. Ak­koriban mindenki „mosdat­ta” az eseményeket. Most pe­dig már a baloldal is elhatáro­lódik, számukra is az az idő­szak lett az origó, egy új idő­számítás kezdete.- Mit jósol, milyen eredmények lesznek a 2018-as választáso­kon?- Komolytalannak gondo­lom, hogy Juhász Péter, Schil­ling és Vona összefog Orbán Viktor ellen. Ha én baloldali liberális ember lennék, elbuj­dosnék, ha Vonával össze ké­ne fognom. Szerintem nem lesz női miniszterelnöke sem Szél Bernadett személyé­ben - 2018-ban Ma- gyarország- nak.- Igazából ki Apáti Bence? Ba­lettművész, publicista, ikerfiúk édesapja, Apáti Miklós költő­újságíró fia, tetovált bokszoló vagy Kispest-drukker?- Ez mind. Sőt még sok min­den más is. Nyughatatlan va­gyok, mindig éreznem kell, hogy csinálok valamit. Na­gyon sok minden érdekel. Már Névjegy: Apáti Bence a Magyar Tánc- művészeti Főiskolán kapott diplomát. A tanulmányai alatt olyan neves mesterektől ta­nulhatott, mint Fodor Gyula, Koren Tamás, Keveházi Gá­bor, Nagy Zoltán, Éhn Éva, Tengler Tamás, Kováts Tibor és Ifj. Nagy Zoltán - írja a Ba- lett.info.hu. Szinte minden je­lentős darabban főszerepet táncolhatott. A Sylvia, a Ró­meó és Júlia, a Diótörő, a Ba­jadér, a Hófehérke és a hét törpe, a Makrancos Kata és a Duett csupán néhány azon da­rabok közül, amikben láthat­ták a nézők. A balettirodalom leghíresebb szólószerepeit is eltáncolhatta az elmúlt évek­ben. Nemzetközi fellépéseket is vállalt, táncjátékát megte­kinthette a közönség Portu­gáliában, Kínában, New York­ban és Mexikóban is. Megkap­ta a Fülöp Viktor ösztöndíjat és 2013-ban a Magyar Tánc­művészek Szövetségének el­ismeréseként Az évad leg­jobb férfi táncművésze díjat is kiérdemelte. Nem bántam meg semmit. Mindent elvehetnek tőlem, el­lehetetleníthetnek, akkor is vállalom a véleményemet.- ír a Mandinernek, a Polgár- Portálnak, a 888.hu-nak és a Magyar Időknek is. írna liberá­lis lapnak vagy portálnak is?- Nagyon szívesen, ha hív­nak. A véleményem nem vál­tozna, de bárhova megírom, ha kérik. Például liberális szem­pontok mellett érvelek a kerí­tés mellett is. Ha valaki veszi a fáradságot és alaposabban el­olvassa, amit írok, látja: én egy liberális jobboldali vagyok.- Mik a tervei a közeljövőben? Néhány hónapja már nem tán­col, szeretne még?- Szinte mindent eltáncol­tam, amit csak lehetett, nincs bennem hiányérzet. A balettból amúgy is ki lehet „kopni”, per­sze az változó, hogy kinél mi­kor jön el a pálya vége. Van, aki 35 évesen, van, aki 45 évesen érzi úgy, hogy már kevésbé bír­ja a szervezete a rengeteg tánc­cal, próbával járó terhelést. Én mostanában kezdem úgy érez­ni, hogy a nagyobb fizikai meg­terhelést jelentő szerepek már nem állnak közel hozzám, de „sétálósabb” szere­peket, idősebb karaktereket még szíve­sen tán­colnék. Tavasszal A bahcsi- szeráji szö- kőkútban Girej kán le­szek. Azt na gyón várom.- Hiányzik a tánc?- Néha igen néha nem. Kevesen tudják, de még egy kis szerep eltáncolá- sához is rengeteget kell gya­korolni, egy címszerepre pe­dig napi 6-7 órát, hónapokon keresztül. Nagyon megterhe­lő fizikailag és pszichésen is. Ráadásul minden reggel van egy kötelező balettgyakorlat, amit azért 27 év után már nem szívesen csinál az em­ber. De a színpad hiányzik ki­csit. Nem a taps, sosem azért táncoltam, hogy az előadás végéji megtapsoljanak, ezzel színésznő édesanyám sosem értett egyet. Inkább annak a lehetősége hiányzik, hogy ki­dolgozzak egy szerepet, elmé­lyüljek a karakterben és ki­csit belevigyem a saját szemé­lyiségemet. Egy exhibicionis­ta művészember vagyok.- Ezt otthonról hozta? Édesany­ja színésznő, édesapja költő.- Igen, beleszülettem a művészvilágba.- Mikor döntötte el, hogy mű­vész szülei nyomdokaiba lép? Hogy balettozni fog?- Már tízéves koromban el­kezdtem balettozni, amikor zenét hallottam, -azonnal tán­colni kezdtem. Pár évtizede még a kultúra szerves része volt a balett, ha meg­kértek valakit, hogy mondjon egy hí­res balettművészt, rögtön Barisnyikov vagy Nurejev ju­tott eszébe. Vagy Keveházi Gábor, Ró­na Viktor. Mind férfi­ak. Az csak az utób­bi évek jellemzője, hogy egyáltalán fel­merül, miért lesz egy férfi balettművész. Napi szinten ren­geteg sértő t"

Next

/
Oldalképek
Tartalom