Somogyi Hírlap, 2017. október (28. évfolyam, 230-254. szám)

2017-10-21 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 42. szám

2017. OKTOBER 21., SZOMBAT MŰVÉSZBEJÁRÓ "J Rost Andrea a New York-i Metropolitan Operától a mi­lánói Scaláig szinte minden nagy színpadon otthon van. Sikereiről szakértők cikkez­nek, mégis a legnagyobb természetességgel, őszin­tén, sok-sok mosollyal me­sél a gyerekeiről, az anya­ság vidámabb és nehezebb pillanatairól, az álmairól és a hitéről. Még azt is elárul­ta, évekkel ezelőtt mivel vette rá a kislányát, hogy végighallgassa a Figaro há­zasságát. Takács Eszter fontosnak tartom a zenetanu­lást, egész más ember lesz, aki sportol vagy zenét tanul. A zene ráadásul olyan több­letet ad, olyan dimenziókba emeli az embert, amire semmi más nem képes. A zenetanu­lás abban is sokat segít, hogy valaki szorgos és kitartó le­gyen, hiszen sokat kell gyako­rolni, akkor is órára kell men­ni, ha este van vagy hideg, és a célért való önfeláldozás is egy jófajta erőt ad. A végeredmény mindenért kárpótol, és a zene célt ad az életnek.- A szolfézs nagy mumus a gye­rekek körében. Néha ez az el­méleti rész tántorítja el őket a hangszeres zenetanulástól. Van valami titkos recept, hogyan le­het megszerettetni a zenét á gyerekekkel?- Ez kicsit olyan, mint a ma­tematika. Annak is vannak olyan részei, amelyek kevés­bé izgalmasak, mégis szükség van rájuk ahhoz, hogy felépül­jön a tudás. Kis építőkockák ezek. A szolfézs is ilyen, hi­szen enélkül nem lehet zenél­ni. Azért sem túl népszerű a gyerekek körében, mert nem látványos tudást ad, hiszen ha valaki egy hangszeren el tud játszani valamit, azzal már ki lehet állni akár egy színpadra is. Tehát a titkos recept a siker­élmény.- Ha szolfézst nem is, a komoly­zenét könnyebb megszerettetni a gyerekekkel?- A kicsik a szüleiket követik, ha a felnőtteknek természetes a zenehallgatás, akkor a gye­rekeiknek is az lesz. Érdemes operába is elvinni akár már a kisebbeket is. Néha azért féltik a szülők a gyereket, mert ko­moly dráma zajlik a színpadon, meghalnak a szereplők. De er­re azt szoktam mondani, hogy némelyik mese még drámaibb, véresebb, mint egy opera törté­nete. Gondoljunk bele, például egy Jancsi és Juliskában meg­sütnek valakit, a kis hableány­nak elveszik a hangját, hogy lába lehessen, és még hosz- szan sorolhatnánk. Szerintem ez sokkal ijesztőbb, mint amit a színpadon láthat a gyerek. Talán csak az előadás hossza lehet kérdéses, érdemes elő­ször rövidebb darabra elvinni a kisebbeket. Én a lányomat a Figaro házasságára vittem el először, négy- vagy ötéves lehe­tett, pedig ez a darab még egy felnőtt türelmét is igénybe ve­szi. A kislányom mégis végig­hallgatta, igaz, közben finom kis cukorkát kellett adni ne­ki. De a viccet félretéve, tény­leg azt gondolom, hogy magas színvonalú előadásokra nyu­godtan el lehet vinni a kicsiket. Nem kell nekik prüntyögni, ha­nem komolyan kell venni őket.- Két felnőtt gyermek édes­anyja. A fia és a lánya zenével foglalkozik?- A fiam Berlinben érettsé­gizett és egy hard rock banda tagja lett, ő volt a dobos. Egy amerikai zenész tanította do­bolni, tehetségesnek is tar­tották a fiamat, de a tovább­tanulás miatt egy időre abba kellett hagynia a zenélést. De szerintem ez vissza fog jön­ni az életébe, mint ahogyan a festés is. Az is nagyon jól megy neki, igazi művészgye­rek. A lányom pedig elvégez­te a Zeneakadémia ének tan­szakát. Klasszikus éneklést tanult. Annyi talán már lát­szik, hogy nem az opera mű­faja felé orientálódik, inkább a filmzenék, az elektronikus muzsika érdekli, de ki tudja, még akárhogyan is alakulhat. Az életének egy rendkívül iz­galmas szakasza kezdődött el, annyi biztos.- Szerette volna, ha a nyomdo­kaiba lépnek a gyerekei, vagy a véletlen műve volt?- Talán csak annyi tuda­tosság volt benne, hogy el­vittük őket szolfézsórára, ta­nultak zenét, támogattuk őket, de nem volt kényszer és nem ekörül forgott a vi­lág nálunk otthon. Nagyon • - •- Mit ajánlana a kisgyerekes szülőknek? Milyen darabra menjenek el?- A napokban énekeltem a Székelyfonót. Gyönyörűen meghangszerelte ezt a dara­bot Kodály Zoltán. Olyan dal­lamsor hangzik el benne, ami nekünk, magyaroknak a DNS- ünkben van. A Donizetti- és Rossini-darabok is igazán jó hangulatúak, akár kicsiknek is jó szívvel ajánlom őket. De szerintem egy Rigolettót is vé­gig tud hallgatni bármelyik gyerek. Tényleg az a lényeg, hogy jól begyakorolt, minősé­gi előadást lássanak a kicsik, olyat, ami nem szegi kedvü­ket, hogy a későbbiekben új­ra meg újra komolyzenét hall­gassanak.- Ön nemcsak énekesnő a szín­padon, hanem színésznő is. Mindig is vonzotta a színház?- Abszolút. Csakis holly­woodi színésznő akartam len­ni. Semmi más. Énekelni na­gyon szerettem már kislány­ként is, de extrovertált is vol­tam, ezért szinte adta magát, hogy színpadi énekesnő le­gyek.- Az is lett. Pár éve ünnepelte a pályafutása 25. jubileumát. Mik a tervei a következő 25 évre?- Következő 25? Ez jó. Ne­kem az első 25 sem jutott eszembe, Ókovács Szilveszter, az Operaház igazgatója hív­ta fel rá a figyelmemet. Nagy ajándék ez a 25 év. Meg­adatott, hogy benne le­hetek egy művészi érési folyamatban. Nemrég leírták ró­lam a Tosca kajr- csán, hogy most vagyok a pá­lyám csúcsán, és ez hatal­mas boldogság számomra. A jövőre nézve pedig szerin­tem az a legfontosabb, hogy az ember tevékenyen legyen ben­ne a saját életében. A fő, hogy ne vesszenek ki az álmok, a vágyak és a célok. Úgy érzem, inspiráló feladatokkal, inspi­ráló kollégákkal még nagyon izgalmas évek állnak előttem.- Azt olvastam, hogy a Tosca el- éneklése régi vágya volt. Mi a mostani szerepálma?- Valóban sok álmom betel­jesült. Például régóta mondo­gattam, hogy mennyire sze­retném Salomét elénekelni, és jövő júniusban ez valóra vá­lik. Van több olyan Rossini- és Puccini-darab, amit nagyon szeretnék elénekelni. A Ma­nón Lescaut-t, az Elisabettát. Ezek nagyon jó dolgok. Az énekesi pálya mellett pedig ki­teljesedhetek a tanításban is. Ez is sokáig váratott magára.- Akkor még sok dolga van a következő 25 évben.- Rengeteg. Az élet több te­rületén is. Nagyon szeretnék még operetteket is énekelni.- Gyakran kalandozik az ope­rett világába?- Igen, két éve csináltam egy Csárdáskirálynőt Bécs- ben, jövőre meg egy Mari- ca grófnőt fogok itthon. Ko­rábban énekeltem hollywoodi filmzenéket is itt, a Zeneaka­démián és a Pannon dalok is nagy kedvencem volt. Ebben a népzene, a cigányzene és a klezmer volt egymással össze­házasítva úgy, ahogy ez a pan­non térségben a valóságban is megtörtént. Vlár felnőttek a gyere­kei, de hogyan élték meg a minden­napokat, ami­kor esténként ön a színpa­don állt?- A gyerekeimet Istentől kaptam, nagyon nagy boldog­ság számomra, hogy az éle­tembe érkeztek, de az édes­anyám nélkül nehezen men­tek volna a hétköznapok. Ren­geteget segített, tulajdonkép­pen otthagyta a munkahelyét, hogy velünk lehessen. A gye­rekek büszkék rám, és ugyan sokszor nehezen, de elvisel­ték a távolléteimet.- Hisz Istenben?- Természetesen. Engem az anyukám szülei neveltek fel, római katolikus hitben. Most is járok templomba. Nagy tá­masz nekem a hitem. Minden prédikációban találok vala­mit, egy szót, egy gondola­tot, ami ráébreszt felismeré­sekre, erőt ad. Az egyik leg­kedvesebb történetem, ami arról az emberről szól, aki na­gyon meggörnyedt az élet ter­hei alatt, húzta őt a sok prob­léma, vitte-vitte a kereszt­jét, de úgy döntött, lefűré­szel egy darabot belőle, hogy egyszerűbb legyen. Megtette. Könnyebb is lett a keresztje. Közben elért egy folyóhoz, és át kellett volna mennie a túlsó oldalra, mert ott volt dolga, de nem tudta, hogyan keljen át, mert hiába is pró­bálta, már nem volt elég hosszú a kereszt, nem tudta átvetni a folyón. Pont azt a da­rabot vágta le, amire szüksé­ge lett volna, ami a céljához segítette volna. Szerintem meg kell élni az életben a jót és a rosszat is, az úgy tökéletes. Az életünk folyamán tanu­lunk, tapasztalunk és remél­hetőleg be is látunk sok min­dent. Névjegy: Rost Andrea operaénekes (szoprán), érdemes művész. Számos elismerés birtoko­sa, egyebek mellett Liszt Fe- renc-díjas, Prima Primissima díjas és Kossuth-díjas éne­kesnő. Zenei tanulmányait a budapesti Liszt Ferenc Zene- művészeti Főiskolán végez­te. Még főiskolás diák volt, amikora budapesti Opera­ház ösztöndíjasaként eléne­kelte Júlia szerepét Gounod Rómeó és Júlia című operájá­ban. Két évvel később a bécsi Staatsoper magánénekese lett, ahol összes fontos szere­pében megismerhette a bé­csi közönség. Többek között énekelt a párizsi Bastille Ope­rában, a londoni Royal Opera House-ban, a Chicagói Lyric Operában, a New York-i Met­ropolitan Operában és a milá­nói Scalában is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom