Somogyi Hírlap, 2017. október (28. évfolyam, 230-254. szám)
2017-10-21 / 247. szám
12 TÖRTÉNELEM 2017. OKTÓBER 21., SZOMBAT Andrásfalvy Bertalan: „A korábbi közösségek szerves egységet alkottak” Rekviem a parasztságért A hagyomány nem tart meg minket, ha elhagyjuk - mondja Andrásfalvy Bertalan (1931) Széchenyi-dí- jas néprajzkutató, a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. A népi gazdálkodás és a népi kultúra avatott ismerőjével beszélgettünk a paraszti életforma múltjáról, megszűnéséről és a hagyományok mindent megtartó erejéről. Pataki Tamás kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- írásaiban sokszor kárhoztatja az úgynevezett régi nagybirtokrendszert. Miért?- A 13. században alakult ki a nemesi nemzet, amely sokszor került szembe a királyi hatalommal - ez utóbbi inkább a népet védelmezte. A gazdaságban egyre inkább a földesurak érdeke érvényesült, ezért a földbirtokaikon olyan árut kezdtek termelni, amit jó pénzért el lehetett adni külföldön. A magyar parasztság gazdálkodása a szellemi és szociális szükségleteit is fedezte, mert ma már tudományos tény, hogy nem csak ételre, italra és ruhára van szükségünk hanem emberi kapcsolatokra és kultúrára is.- Miben különbözött a paraszti gazdálkodás a földesúritól?- Arra törekedett, hogy sokoldalúan gazdálkodva elégítse ki minden szükségletét, tehát nemcsak a szántóföldet, hanem az árteret, az erdőt és a pagonyt is művelte. A földesúri gazdálkodás a mennyiségre koncentrált. Ma már nehéz ezt a formát rekonstruálni, mert megváltozott az a természeti környezet, amelyet a parasztság használt. A levéltárak peres irataiból, különféle hagyatékokból mégis kirajzolódik a környezetük és gazdálkodási formáik. Például tudjuk, hogy az Alföld csak a 13. században kezdődő marhakivitel miatt kezdett legelővé változni. Azelőtt sűrűn lakott, apró falvakkal, halastavakkal és gyümölcsösökkel teli terület volt, amely minden szociális szükségletet fedezett, és a nemzet is gyarapodott, mert rengeteg gyermek született ebben a „hátországban”.- Mikor bomlott meg ez az egység?- A közösen művelt területeket, tehát az erdőt, az árteret és a réteket Mária Terézia idejében vették el a falvaktól az úrbéri rendelettel. Ezeket törvényesen kisajátították a földesurak, és ez nemsokára meg is látszott, hiszen az erdőművelést a 18. században mindenhol felváltotta a fakitermelés. De nem nyersanyagként vitték külföldre, hanem a rengeteg fát felemésztő végterméket, a hamuzsírt. Az angol üvegipart is nagyrészt a magyarországi hamuzsír tartotta el. Pedig a honfogla ló népesség azért gyarapodott ilyen sikeresen, mert sokoldalúan gazdálkodott.- Hasonló okok miatt veszett el az erdélyi Mezőség is?- Bizonyára, hiszen ott is sokoldalúan gazdálkodtak, de a földesurak ebből nem tudtak meggazdagodni. Egy névtelen magyar polgár 1768-ban benyújtott egy panaszlevelet a bécsi kormányzatnak, arra figyelmeztetvén, hogy Erdélyben nagy a baj, hisz a magyar és német fóldesurak elkergetik birtokaikról a magyar és német jobbágyaikat, helyükre pedig románokat telepítenek be. A gyapjút drágán el lehetett adni, és a román pásztorok ezzel bőven szolgálhattak. A Mezőség erdős, halastavas, rétes tája, amely Erdély éléskamrája volt, egy kopár, suva- dásos, nagy többségében románok lakta hellyé változott.- Ez történt az Ormánsággal is?- Az Ormánság hazánk egyik legvirágzóbb része volt. A Jászság-Kunság elnéptelenedő mezővárosai onnan kapták az emberi utánpótlást, „A szorongó ember mindennek ki van szolgáltatva” Fotók: MW a kipusztuló falvak népe a most már pusztulófélben levő Ormánságból kapott vér- frissítést. Az ormánsági falvak nem földművelésből, hanem állattartásból, erdőművelésből vagy fokgazdálkodásból éltek, de az úrbéri rendelet alapján elvesztették a létalapjukat, földjeiket felszántották. Pedig ők csak alkalmazkodtak a természet folyamataihoz, hiszen vidékükön kevés volt a nyári csapadék, de nyár végén, a hegyekből aláfolyó árvizeket szétterítették az árterületen. Az erdők, rétek és gyümölcsösök így nemcsak vizet, hanem műtrágyaként működő iszapot is kaptak, ami manapság millió tonnaszám kerül a Tiszába, és onnan tovább a Fekete-tengerbe.- Arany János, akinek az emlékévét tartjuk, sokat tett a népi kultúráért.- A Toldi, de Petőfi János vitéze is a paraszt alakját jelképezi, és azt a népet, amely megtartotta ezt az országot. A reformkorban Petőfi, Arany és sokan mások azért fordultak a nép felé, mert látták a nemesi nemzet és a nép közötti hasadást. A népet sokáig birtokképtelennek tartották, és csak a nyugati kultúra átvételében látták a műveltséget. Ezzel szálltak szembe ők, mert azt gondolták, hogy ha a művelt közönség a népköltészet alapján elkezdi megbecsülni a népet, akkor talán polgári értelemben is magához emeli majd.- Ma Magyarországon az emberek 68 százaléka már városban él. Ez húsz év múlva 76 százalékra növekszik.- Sőt a vidéki emberek sem művelnek már mind földet, az arány még rosszabb. Az ember és a természet kapcsolata szükségszerű, az ettől megfosztott, urbanizált népesség emiatt szaporodik nehezen. De nem a természet szépsége, esztétikája a fontos, hanem az, ahogyan használjuk. A régi parasztság törődött a természeti környezetével, nem hagyta elpusztulni, hanem folyamatosan megújította. A nagy- üzemszerűen művelt föld, ami nem kap szerves tárgyát, hamar romlik, és ezzel együtt az élelem minősége is. A pillanatnyi haszonért űzött gazdálkodás tönkreteszi a jövőt.- Tehát már szólhat a rekviem a parasztságért.- Már elszólt. A parasztság volt az utolsó olyan néprajzi csoport, amely minden anyagi és szellemi szükségletét fedezni tudta: az élelmet, a művészetet, a lelki és társas kapcsolatokat, de még a gatyának a nyersanyagát is. Csak két árura szorult rá: a sóra és a vasra, de ez utóbbit az Árpádkori falusi vaskohókból is meg tudta szerezni. Bár a magyar parasztság az 1945-ös földosztáskor végre több földhöz jutott, a rendszeres téeszesítés végkép megsemmisítette ezt azt életformát.- A hagyomány azóta is kiveszőfélben van.- A hagyomány több ezer éves tapasztalat, azért maradhatott fenn az emberiség, azért maradhattunk fenn mi, magyarok is, mert kitapasztalhattuk a megmaradás módjait. Ha elhagyjuk a hagyományainkat, ha már nem élünk bennük, akkor az emberét vesztett hagyomány nem fog minket megőrizni. A mai el- magányosodott, szorongó ember mindennek ki van szolgáltatva, az akkori közösségek szerves egységet alkottak.- Egyesek a maradék hagyományainkat, például a család intézményét is felszámolnák már.- Az erkölcsi törvény nem az emberi szabadságot korlátozó szabályrendszer, hanem a szeretet közlésének a gyakorlata. Ezek a mi boldogságunkat szolgáló és szeretetünk kifejezését lehetővé tevő előírások. Ha ezek szerint élünk, akkor megmenekülünk, ha nem, akkor elbukunk. Egyedülálló kutatások Nagyvárad történelméről is Erős vár a magyar múltunk AJÁNLÓ Megjelent a Várak, , Kastélyok, Templomok című történelmi és örökség- j turisztikai folyóirat legújabb száma. A tartalmas magazin ezúttal is betekintést nyújt a legfrissebb várkutatási eredményekbe határainkon innen és túl. A legkorábbi magyar várak születésével foglalkozó, Az Árpád-kori favárak elméleti rekonstrukciója című írásból megtudhatjuk, hogy a három- dimenziós technikával kinyomtatott makettek, valamint a számítógépes animációk milyen nagy segítséget adnak egy erősség építési korszakainak modellezéséhez. A cikk all. századi magyar ispánsági várak egyik f .x+w .ixíiKikWy r a n ,4 t; VI VJL V/ kastélyok templomok m é 1. IÄ \ . ff 5 i* Onö3 pa-tj«« v" * yw Mi* : jellegzetes példáját, Aba- újvárt, valamint Zalak 13. századi kis magánvárát mutatja be megkapó szerkezeti és alaprajzokkal, valamint olyan korhű, 21. századi technikával készült életképekkel, amelyek visz- szaröpítenek bennünket az erődök régmúltjába. A többi oldalon érdekes ; és olvasmányos cikkek ásnak a dunaföldvári török torony, a középkori eredetű veresegy- j házi római katolikus I templom, valamint Dé | vény, Nagyvárad és Ba- I bocsa várának múltja«, jába. A kastélyok közül Nagymihály, a kétegyházi Almásyrezidencia régmúltja és több más főúri lak irodalomtörténeti jelentősége is feltárul, a magyar kastélyépítészek közül pedig Ybl Miklós nagy hatású munkáját vette górcső alá a folyóirat. A kiegyezés utáni kor megrendelésekkel legjobban elhalmozott és legtekintélyesebb építésze több magyar főúri kastélyt tervezett, ő álmodta meg többek között a zsombolyai Csekonics-, a drávafoki Bittó-, valamint a bodrogolaszi Lónyay-kastélyt is. A lapban tematikus könyvajánlót és eseménytárt is találunk, és mi is innen értesültünk, hogy a Magyar Várarchívum Alapítvány által működtetett nagyszerű Varak.hu internetes portál végre újraindult. Balázs D. Attila Párizsi emlékezés a forradalomra FRANCIAORSZÁG A Diadalív alatt, az ismeretlen katona sírjánál emlékeztek meg hagyományosan Párizsban október 15-én magyarok és franciák az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc kitörésének ól. évfordulójáról. Az 1956- os Magyar Forradalom Francia- Magyar Emlékbizottsága koszorúzási ünnepsége kezdetén a megemlékezek a forgalom elől lezárt Champs-Élysées felső szakaszán érkeztek, a Diadalívhez, itt Sujánszky Jenő, a franciamagyar emlékbizottság elnöke, Károlyi György nagykövet és a francia Charles de Gaulle- emlékbizottság képviselői megkoszorúzták az ismeretlen katona sírját, majd meggyújtották a lángot a magyar forradalom áldozatai, hősi halált halt mártírjai és a megtorlásban kivégzettek tiszteletére. Az 1956-os Magyar Forradalom Francia-Magyar Emlékbizottsága más francia szervezetekkel közösen 1957 óta minden évben megemlékezik a forradalom hőseiről a párizsi Diadalívnél. November 3-án a forradalom leverésére emlékezve Nagy Imre és az 1956- os forradalom és szabadság- harc mártírjainak jelképes síremlékművénél, a Pére-La- chaise temetőben lesz koszorúzás. MW 1957 óta minden esztendőben koszorúznak
