Somogyi Hírlap, 2017. október (28. évfolyam, 230-254. szám)

2017-10-21 / 247. szám

2017. OKTOBER 21., SZOMBAT

56-os emlékek nyomában: Hódos Ernő (balról), és a csurgói Pápa János (középen) Szántó László főlevéltárossal Fotó: Muzslay P.

Kaposváron végezték ki a fonyódi mártírt

„Somogyország ötvenhatban” címmel jelent meg ösz- szefoglaló történeti mű, melyet a Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltárában mutattak be. Szántó László nyugalmazott főlevéltárossal, a könyv főszerkesztőjével a rendezvény után találkoztunk.

Kovács Gábor

gabor2.kovacs@mediaworks.hu

SOMOGY A feltáró íráshoz tizenegyezer oldal dokumentumot dolgoztak fel, amelynek egyti- zedét jelentették meg. A két kötet így is teljes keresztmetszetet ad az 56-ban történtekről, mert összegyűjtötte a megyei visszaemlékezéseket és a korabeli dokumentumokat is.- Célkitűzésünk az volt, hogy minél több dokumentumot gyűjtsünk össze magán- személyektől, a levéltár közzé is tett egy felhívást erről, de leginkább személyes kapcsolatok révén kaptunk eredeti iratokat- mondta a munkáról Szántó László. - A második kötet utolsó része a megtorlással kapcsolatos összeállítást tartalmazza, ez egy adattár az áldozatokról, elítéltekről és internáltakról. A megtorlások során Somogybán egyetlen helyben kivégzettről tudnak, a fonyódi illetőségű Tóth Györgyről, aki részt vett a helyi eseményekben. Egy rendőrt elkezdett levetkőztetni, leszedették vele az egyenruhájának tartozékait, amely azt jelezte, hogy az illető tiszt. Mivel többen voltak, pontosan nem derült ki, milyen szerepet játszott mindebben Tóth György.

Amikor 57 tavaszán beindult a megtorló gépezet, a házkutatások során Tóth György telkén fegyvereket találtak. Nem tudni, hogyan került oda, valójában ő dugta-e el. Akkor azonban a fegyverrejtegetés elegendő indok volt, hogy valakit halálra ítéljenek. Amikor megkapta az ítéletet, még aznap előterjesztette kegyelmi kérvényét az elnöki tanácshoz. Azonban még aznap el is utasították. Azonnal kivégezték, az ítéletet a kaposvári börtön udvarán hajtották végre.

Egyesek a legkülönbözőbb okokból kerültek bele az 56- os eseményekbe - értékelte a kutatás eredményeit Szántó László. Néhányan szabadságszerető alkatok voltak, mások személyes okok, a rendszerrel szembeni ellenállás miatt léptek fel. Varjú László például a csurgói események részese volt. Kaposvári diákként már az ötvenes években tagja volt a Táncsics-gimnáziumban megalakult ellenálló csoportnak. Lebuktak, elítélték őket, fiatalkorúként Sátoraljaújhelyen töltötte a börtönbüntetését, s 1956 nyarán engedték ki. Választhatott magának gimnáziumot, de nem akart visszatérni Kaposvárra, ehelyett Csurgóra ment, ahol az 1956-os események kezdeti generálójává vált 19-20 évesen.- Varjú László a rendszerrel szemben álló személy volt, a származásánál fogva is - emelte ki személyét a főlevéltáros. - 1956 októberében Csurgón alakítottak ifjúsági szövetséget határozott programmal, de aztán az iskolákat bezárták. Ezért hazautazott Kaposváron keresztül Igalba. A későbbi sorsa is érdekes. Emigrált, sokfelé járt a világon, tanult ember lett. Az amerikai hadseregnél katonaorvosként élte le az életét. 1995-ben jött haza. Szántó László kiemelte még Poldesz Albert és Óvári József visszaemlékezéseit, akik vezető szerepet játszottak a forradalomban Somogybán, majd később ugyancsak emigráltak. A rendszerváltás után nagy segítséget nyújtottak a levéltárnak.

A megtorló gépezet vizsgálatakor találtak fegyvert a későbbi halálraítéltnél

Napokig verték a vallomásért

NAGYSZAKÁCSI A „Somogyország ötvenhatban” című könyv szeptemberi bemutatójára eljött az egyik túlélő, a nagyszakácsi Hódos Ernő. Kis híján őt is halálra ítélték a megtorlás idején.- Pécsett voltam munkaszolgálatos katona, amikor kitört a forradalom. Azonnal többen csatlakoztunk - emlékezett vissza Hódos Ernő -, Ber- tók László, a vései származású költő például ugyanolyan munkaszolgálatos katona volt ott, mint én. - A szénbányában dolgoztunk, ő és a társai az uránbányában. Amikor az uránbányász munkaszolgálatosok jöttek be énekelve, csoportosan a városba, egy csapat ávós körbefogta és bekísérte őket a laktanyába. Másnapra megfordult a

helyzet, mert akkor az ávósokat fogták körbe. - Bradács alezredes lett a városparancsnok, s megkérdezte tőlünk, ki az, aki tud fegyvert kezelni - idézte fel érdeklődésünkre. A második világháború alatt három hónapig állt Nagyszakácsi környékén a front, gyerekként Hódos Ernő sok fegyvert talált társaival. - Jelentkeztem, így kerültem a fegyveres csoporthoz. Az volt a feladatom, hogy rendszeresen jár- őröztem, motorkerékpárral jártam a postát, a bányát - mesélte a túlélő.

Az oroszok bevonulása után hazament Nagyszakácsiba, de

akkor, mint mondja, a pufajká- sok már elkezdték összeszedni a forradalmárokat.- Engem otthon fogtak el egy erdei hajtóvadászat során - idézte fel Hódos Ernő. - Szüleimmel kint voltunk a földeken. Krumplit ültettünk, amikor megláttam, hogy közelednek a pufajkások teherautón. Menekülni próbáltam, de meghajtották az erdőt és körbefogtak. A lakásunkra vittek, ott találtak lőszert és fegyveralkatrészeket, de nem tudták összerakni. - Előbb a marcali börtönbe vitték, majd Kaposvárra. - Vallattak, hogy adjam elő a hiányzó fegyverdarabokat, gyakorlatilag három napig ütöttek. Ott volt velem a marcali kórház orvosa, aki belehalt a verésbe - elevenítette fel a szörnyűségeket Hódos Ernő, aki később azt vallotta, hogy egy bokros részen rejtette el a keresett holmit. - Odavittek, de ott nem volt semmi. Akkor odaállítottak egy fához, hogy agyonlőnek, mert összevissza hazudozok nekik.

Hódos Ernő végül kiszabadult, mert elmondása szerint édesapja ismert egy ügyészt, aki közbenjárt az érdekében. Összesen 756 napot töltött a börtönben. Ha a fegyvert a val- latói össze tudták volna rakni, és működőképessé tenni, Hódos Ernőt fegyverrejtegetés miatt kivégezték volna. K. G.

Valóságos hajtóvadászat volt ellene, mert menekülni próbált a földeken át

Beszélnünk kell

Lőrincz Sándor

sonline@soniine.hu

1 956 október 26-án a kaposvári Petőfi-szobornál Tordy Géza szavalta el a Szózatot, a korabeli sajtó szerint „a szemekben itt is, ott is könny csillogott a vers tragikus sorainak hatására”. A Kossuth-díjas színész-rendező akkor 18 esztendős fiatalemberként a Csiky Gergely Színház ifjú statisztája volt. A Csárdáskirálynőben próbált október 23-án este, és azt érzékelte, hogy mindenki rendkívül zaklatott volt a fővárosi események hírére. A levegőben lógott a forradalom szele, legtöbbjüket pozitív sokként érte az eseménysor. A Fő utcán sétált 26- án, amikor a színháziak megkérdezték: tudja-e a Szózatot, mert el kellene mondani a Petőfi-szobornál rendezett tüntetésen. Persze, hogy tudta. „Akkor gyere

Szüntelenül beszélnünk kell 1956 dicsőséges napjairól és a megtorlásról is

velünk!” - karoltak belé.

Ahogy a kaposi Fő utcán járok, s a lámpaoszlopokra helyezett plakátokat böngészem, azon töprengek, a mai fiatalok tudatába vajon miként égett bele az 56-os eseménysor, amikor - Máraival - egy nép azt mondta: „Elég volt!”? Van-e ismeretük e felemelő érzésről, e furcsa, eufóriás állapotról? Azoknak, akiknek nagyszüleik, szüleik beszéltek erről, s a rendszerváltozás után már szókimondó(bb) lehetett a történelemtanár is, talán összeáll a kép, ám még most sem lehetünk túlságosan elégedettek. Például azért sem, mert az 1956-ban tapasztalt egység szertefoszlott, külön ünnepelnek a pártok, s a hősök előtti méltóságteljes főhajtás helyett üzengetéssel mételyezik meg a magyar forradalom és szabadságharc eszméjét.

Szüntelenül beszélni kell 56 dicsőséges napjairól éppúgy, mint a megtorlásról, a börtöncel la lét ről, az akasztásokról, az összedrótozott kezekről, a hősökről. Egyesek még ma is szándékosan felejtenek, míg mások soha nem tudtak. Nagy idők nagy tanúi voltak-lehettek, s 56 eseményeit ezerszer ismételték, mondták el. Legalábbis azok, akik tehették, akikre rávirradt a szabadulás napja, s nem végezték Nagy Imrével együtt, kinek így állított emléket Faludy György: „Aztán csak mész, vaj puha mész jött, / elébb rád terítette bő / tógáját, aztán szik- kadozni/ kezdett, majd mint a krétakő/ kemény kőzetnek nőtt reád,/ megette húsodat és orcád,...”

Csak ideig-óráig lesz rend, ha nincs szabadság

KAPOSVÁR A szabadságról és a rendről tartott előadást Röhrig Géza, az Oscar-díjas Saul fia című film főszereplője a Kaposvári Egyetem Kulturális Központjában, a Rippl-Rónai Művészeti Kar szervezésében. A Holló és galamb, avagy A szabadságnak világ kell című műsorának témája a saját élete és személyes sorsa mellett 1956 tanulsága is. A Kossuth-díjas színművész örömmel jött Kaposvárra, mert családi emlékek kötik So- mogyhoz, egykor édesapja a kaposvári mezőgazdasági technikum tanulója volt.- Az előadásom témája a belső és a külső szabadság összefüggése, ennek kapcsán arról elmélkedtem, hogy miért végződnek balul a forradalmaink, mely törvényszerűségek érhetők tetten ebben - mondta Röhrig Géza. - Addig az állításig jutottam el, hogy a szabadság formája a rend, a rend tartalma pedig a szabadság. Ha nincs szabadság, akkor rend is csak ideig-óráig lesz. Viszont az a szabadság sem tud fennmaradni, ami nem éri el a rend szintjét. Ennek teológiai vonatkozásai, megjelenítései is vannak. Arról a bibliai paradoxonról beszélek, hogy törvényt az a szabadító Isten ad, aki kivezeti népét a szolgaság házából. Leegyszerűsítve azt lehet mondani, hogy vagy rabszolgák vagyunk, vagy szolgálatban élünk. Ez a szolgálat lehet egy magasabbrendű dolog, mint a hit szolgálata.

Röhrig Géza (képünkön) a kaposvári nézőközönségnek dedikálta a saját verseskötetét, amely Az ember, aki a cipőjében hordta a gyökereit címmel jelent meg. Lapunknak elmondta, hogy készül az új verseskötete, amelynek a témája természetesen a szabadság lesz, hiszen nézete szerint szabadság nélkül nincs vers sem... K.G.