Somogyi Hírlap, 2017. október (28. évfolyam, 230-254. szám)

2017-10-11 / 238. szám

12. MEGYEI KÖRKÉP 2017. OKTÓBER 11., SZERDA „Hogyan is adhatnám oda a saját anyukámat és apukámat valaki másnak...?” Török Tamás a drámai hősnők teremtőjének vallja önmagát Török Tamás: színházat ott lehet létrehozni, ahol van hozzá közönség! Fotó: Lang Róbert KAPOSVÁR Török Tamás ne­vét a legtöbb kaposvári hal­lotta már. Ha máskor nem, egy-egy városi rendezvény után biztosan, ugyanis a legtöbb megemlékezésen maga rendezi a műsort. Turbéki Bernadett sonline@sonline.hu Gyakran nyúl saját műveihez, amelyek szervesen kapcsolód­nak az évfordulók témájához, de írt több olyan színdarabot is, amelyeknek megrendezé­sének lehetőségét nincs az a pénz, amiért kiadná a kezéből. Legközelebb csütörtökön lát­hat tőle a kaposvári nagyérde­mű egy felújított előadást Tánc­dalfesztivál címmel.- A szülei pedagógusok, ezért vezetett egyenes út az iskolai katedrára?- Természetes volt, hogy én is pedagógus leszek, magyar­történelem szakos tanárként végeztem.- A kaposváriak rendezőként ismerik. A katedráról hogyan került a színpad közelébe? Még középiskolásként nagy hatással volt rám Vidák Gizella, a magyar-tanárnőm, aki tanórákon kívül is kíván­csi volt a diákjaira. A közgaz­dasági szakközépiskolában színjátszócsoportot működte­tett. Tőle tanultam meg, hogy nem lehet úgy munkafolyama­tot végezni, ha nem ismerem meg azokat, akikkel együtt dol­gozom. A mai napig vallom és alkalmazom ezt a módszerét.- Próbáiról azt tartják, hogy szigorú, ám ugyanakkor jó han­gulat uralkodik.- Van egy úgynevezett „ido- mítási” szakasz, amikor meg­követelem a legnagyobb fe­gyelmet, bár mostanában azt mondják, egyre engedéke­nyebb vagyok - nevet.- Hogyan bújt át a tanár szere­péből a rendező bőrébe?- Fiatal tanár koromban, még 1979-ben az 512-es ipari szak­munkásképzőben tanítottam. A diákok előbb tanultak meg hosszú szövegeket, mint bár­mi mást. Az iskolai ünnepsé­geken, mint november 7., ápri­lis 4., mindig mi adtuk a mű­sort és már neve is volt a társa­ságnak: Kitkat színpad. Renge­teg kulturális seregszemlén fel­léptünk. Akkoriban külön kate­góriában indultak a gimnáziu­mok. Bennünket mindig közé­jük tettek, mert annyira színvo­nalas előadásunk volt, minden­hol taroltunk, mindent meg­nyertünk: elsők, vagy nívódíja­sok lettünk. Egy egész fal betelt a díjainkkal az iskolában.- Meddig tartott ez az idő­szak?- Szakfelügyelő lettem, egyre kevesebbet tanítottam. 1984-ben a színházhoz hív­tak. Dramaturgként dolgoz­tam, majd a rendezvényiro­dához szegődtem. 1992-ben az első Tavaszi fesztivál prog­ramjait én állítottam össze.- A rendezés azonban nem ma­radt el. Manapság is él a Déry­né Vándorszíntársulat.- A Kitkat színpad jogutód­ja 1983-tól az egykori Ifjúsági Házban működő Városi Ifjúsá­gi Színpad volt. Gulyás János, akkori igazgató hívott oda. Olyannyira sikeres lett a szín­játszó csoport, hogy 27 évesen megkaptam a Szocialista Kul­túráért kitüntetést Köpeci Bé­lától. Azt sem tudtam, hogyan kell egy ilyen díjat átvenni. A változás 1989-ben jött, ezzel együtt pedig az amatőr szín­játszásnak leáldozott. Nem volt már próbatermünk, ezért is választottuk a Déryné Ván­dorszíntársulat nevet, és vet­tünk egy alkotóházat Patcán. Sosem zavart, amikor nem kő­színházban léptünk fel. Szín­házat ott lehet létrehozni, ahol van hozzá közönség.- A kaposvári városi ünnepsé­gek állandó rendezője.- 1994-ben Garami Attilá- né igazgatónő a Toldi Gimná­ziumba hívott, ahol az ott mű­ködő drámapedagógia tagoza­tosokat tanítottam. Jó műhely volt, tálcán kínálták a tehetsé­ges gyerekeket, akik később a Dérynébe is átjöttek. Közülük öten a médiában dolgoznak, tizenhármán pedig elvégez­ték a Színművészeti Főiskolát. A vándorszíntársulat ekkor kezdett közreműködni a ka­posvári állami rendezvénye­ken. Az országban egyedül­álló módon húsz éve van köz- művelődési megállapodásunk a kaposvári városvezetéssel.- Általában olyan műsoro­kat láthatunk, amelyek direkt ezekre az alkalmakra szület­nek.- A 25 év alatt egyszer érez­tem azt, hogy nincsen mon­danivalóm, tartottunk egy év szünetet, ám újra és újra meg­keresnek, hogy még ezt, vagy azt a rendezvényt csináljuk meg. Most is az október 23-ai műsorra készülünk.- Az 1956-os események kapcsán is írt már novellát is, és színdarabot is. Nem le­het véletlen, Ön is ebben az évben született...- A szüleim nagyon so­kat meséltek az akkori ese­ményekről, ám néha azt ér­zem, hogy lenne még kérdé­sem hozzájuk, amire sajnos már nem tudnak válaszol­ni. Történetüket írtam meg a Sej, szellők! című színdarab­ban, amelyben a főszereplő fi­gurája maga az édesanyám. Az 1949-1956 közötti idősza­kot bemutató történet egy vi­déki iskoláról szól, ahol Ráko­si születésnapjára készülnek. Nagy élményem a színpadra vitt írásom kapcsán, hogy egy felújított változatában a saját lányom színésznőként a saját Megélt drámák- Ha rendezek, akkor is azt szeretem, ha a néző úgy kel fel a végén, hogy motivált, mert kellően körbejártuk a témát. A motívum megírá­sa, a titkok megfejtése, fel­fedése inspirál - vallotta Tö­rök Tamás arról, mi motivál­ja írás közben. - Elsősorban a női sorsok érdekelnek, mert több ezer férfi hőst tudnánk felsorolni, ám úgy érzem, ke­vés a női hős, pedig ők lélek­ben élik meg a konfliktuso­kat, nem a harctéren - emel­te ki a rendező. Annyira kötő­dik az írásaiban, darabjaiban életre keltett karaktereihez, hogy mint mondja, megren­dezésüket soha nem adná ki a kezéből.- A Sej, szellők!-et már kér­ték, de hogyan adhatnám oda a saját anyukámat és apuká­mat másnak? édesanyámat játszotta, mint fiatal tanítónőt.- A saját születéséről is írt egy novellát...- Édesanyámat hetvenedik születésnapjára leptem meg vele az ő elbeszélése alap­ján köszönetként, hogy meg­születhettem harmadik gyer­mekként. Éppen időben, mert egy év múlva már nem tud­tam volna átadni neki A dön­tés című írásomat.- A kezdetektől egy tucat színdarabot tudhat magáénak. A Táncdalfesztivált újra láthat­ja a kaposvári közönség.- 1966-ban játszódik a tör­ténet, a fekete-fehér tévék ko­rában, amikor postai és nyílt levelezőlapokon lehetett sza­vazni a saját kedvenceinkre. Akkoriban indult egy új mű­faj. Csütörtökön a Szivárvány Kultúrpalotában egy interak­tív színdarabot láthat a kö­zönség, olyan lesz, mintha az akkori tévéadásba csöppen­nénk... A kegyhely felkeresése után maradt még idejük Portugália értékeinek felfedezésére is Fatimái Szűz Mária szobrához zarándokoltak KAPOSVÁR Az idei esztendőben van a fatimai jelenések száza­dik évfordulója. Ebből az alka­lomból Markovics Jánosné ösz­tönzésére a Marcali Egyház- községnél működő Jézus Test­vérei Kisközösség imacsoport zarándoklatot szervezett a vi­lághírű portugáliai kegyhely­re. A húsz fős csapat lelki ve­zetője Kiss Iván címzetes pré­post, esperes-plébános volt. A zarándoklat mindenképpen nemzetközinek mondható, a száz éves jubileum kapcsán a világ minden tájáról a Szűz Mária-templomban lévő kegy­szoborhoz sereglettek az embe­rek. Esténként, fél tizenegykor saját nyelven hangoztak el a rózsafüzér tizedek, mely után százezren indultak körmenet­re. Kiss Iván atya a kegyszo­bornál szentmisét mutatott be a marcali csoportnak. Kevesen tudják, hogy Fa­timában apostolkodott Kondor Lajos (1928-2009) verbita szer­zetes, aki a Szűzanya tisztele­tét terjesztette honfitársai kö­zött és számos helyre - köz­tük Marcaliba is - eljuttatta a kegyszobor hiteles másolatait. Mindszenty József bíborossal együtt gyűjtött adományokat - főként a külföldön élő ma­gyarok jóvoltából - a magya­rok keresztútjára, melyet az­Több mint százezren indultak esténkét körmenetre Fotó: K. K. tán a látnok pásztorgyerme­kek szüleinek legelőjén építet­tek fel. Éppen ezért a marcali zarándokcsoport is felkeres­te Kondor atya sírját, koszorút helyeztek el és imával köszön­ték meg jótéteményeit. A lelki feltöltődés mellett a csoportnak azért maradt ide­je Portugália szépségeivel is megismerkedni Európa leg­nyugatibb pontján, ahol a kü­lönféle építészeti megoldások sokszínűségére is felfigyel­hettek az utazók. Sintrában a zsidók és mórok meséket idé­ző palotáit, Batalhában a világ egyik legszebb gótikus kated- rálisát, Alcobaca-ban az or­szág legnagyobb ciszterci ko­lostor együttesét fedezhették fel, melyet Szűz Mária tisz­teletére építettek; valamint Óbidos középkori hangulatú városában is sétálhattak az ódon falak között. A marcali csoport Portót is felkereste, majd Lisszabon csodáinak a megtekintésére is volt még lehetőségük. A zarán­dokok a három pásztorgyer­mek (Jácinta, Ferenc és Lucia) kőbe vésett mását - az út emlé­kére - magukkal hozták, me­lyet ünnepélyes keretek között a plébániatemplom fatimai ol­táránál fognak október 13-án elhelyezni. Kiss K.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom