Somogyi Hírlap, 2017. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)
2017-09-30 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 39. szám
VASARNAP 16 SPORT REGGEL 2017. SZEPTEMBER 30., SZOMBAT Rengeteg elemben kell fejlődni ahhoz, hogy a két év múlva esedékes, részben hazai rendezésű női Euró- pa-bajnokság nyújtotta történelmi eséllyel éljen a sportág - állítja Alberto Sa- lomoni, a magyar női röplabda-válogatott olasz szövetségi kapitánya, aki azonban nem mindenáron vállalná ismét a munkát. Roska Emese Boglárka/NS- Félig tele, félig üres ez a pohár így az Európa-bajnokság után, ugye?- Ha-számszerűen nézzük a szereplést, mondhatjuk, visszaléptünk, hiszen két évvel ezelőtt a csapat továbbjutott a rájátszásba, most pedig nem került tovább a csoportból. Ha viszont engem kérdeznek, szerintem igenis előreléptünk. Több edző is arról beszélt az Európa- bajnokságon, hogy a magyar csapat már az első pillanattól versenyképes volt és nem könnyű legyőzni. Ráadásul tudom, hogy milyen felkészülésen vagyunk túl, mire lettünk volna képesek.- Milyen felkészülésen is van túl a csapat?- Május elején huszonkét fős keretet állítottam össze, négyen kapásból jelezték, nem akarnak a válogatottban szerepelni, öten pedig sérülés miatt feleltek nemmel. Látható volt, tizenhárom játékos kevés lesz, ezért állítottam össze amolyan B csapatot a fiatalokból. Több zavaró tényező akadt, néhány játékos nem ért rá vagy nem engedték el.- Többek között az ön klubja, a Békéscsaba sem.- Teljesen megértem az elnököt, Baran Ádámot, ha azt mondja, Pekárik Eszter vagy Molcsányi Rita már ne jöjjön a kerethez, mert miért adjon ő oda minden játékost, ha más klub nem segíti a válogatottat.- Mely egyesületek nem voltak együttműködőek?- Mondhatnám a Nyíregyházát, a Jászberényt, a Kaposvárt vagy a Vasast - igaz, utóbbi végül partner volt -, de nem ez a lényeg. Nem egy-egy klubot vagy játékost kell bűnbaknak megnevezni. Mindenki hibás abban, hogy Magyarországon nem élvez elsó'bbséget a válogatott. Korábbi, Olaszországban vagy Németországban szerzett tapasztalataim szerint, ha valakit a válogatottba hívnak, otthagy csapot-pa- pot és óriási megtiszteltetésnek veszi a lehetőséget. Itt pedig amikor kerestem valakit, gyakran az volt a válasz: gondolkodnom kell. És a klubok részéről is más a felfogás Európában, itthon viszont a kluboknak fontosabb a felkészülés, hogy ne kerüljenek hátrányba egymással szemben. A sportágban nincs jobb névjegykártya, mint a válogatotti, mert javítson ki, ha tévedek, de vélhetően a tao-támogatás sem a klubsikerek miatt érkezik majd a röplabdába.- Min kell még változtatni?- Nem akarhatunk Ferrari- tempót diktálni Cinquecento- motorral. Fel kell pörögni, gyorsabban kell fejlődni. Óriási lehetőséget kapott a röplabda azzal, hogy két év múlva társházigazdaként Európa- bajnokságot rendezhet. Fontos, hogy egységes program alakuljon ki, amellyel menedzselik a válogatottat. A háttérben a csapatért dolgozóknak jobban oda kell figyelniük a frontvonalban lévők, a pályán harcolók visz- szajelzéseire. Egységes szabályozást kell kidolgozni arra, hogy minden klub engedje el a sportolóját a válogatottba, mint ahogy külföldön ez működik is. Fontos felépíteni a fiatal játékosokat, mert az nem fér bele, hogy nincs harc a posztokért, és tíz első keretes meg három fiatal röp- labdázóval készüljünk egy Európa-bajnokságra. Bővebb keret szükséges, amelyet aztán szűkíthetek, legyenek variációs lehetőségek, cserék, hogy ne fáradjon el a csapat a meccsek végére, mint Bakuban. Érdemes volna anyagilag is jól támogatni a válogatott játékosokat. Nyilván ne a pénz legyen a fő motiváció, de Magyarországon nem keresnek sokat a röplabdázók; jó, ha a presztízs mellett ezzel válik kerekké a történet. Az ajtó egyébként minden játékos előtt nyitva áll még mindig. A röplabda minden szereplőjének felelőssége az egységes gondolkodás, mert ha nem sikerül mindezt végrehajtani, újabb tíz vagy húsz évet kellhet várni arra, hogy nagyot lépjen előre a röplabda. Más problémákról nem tudok a szövetség és a klubok között.- Mit gondol, a hazai klubvezetők vagy a szövetség illetékesei mit szólnak a határozott véleményéhez?- Baran Ádám, a békéscsabai elnök, vagy Ancsin ldikó a Vasastól és a Nyíregyháza vezetősége is ismeri a véleményemet. Különben is, nem bánom, ha engem támadnak a pozitívnak szánt, teljesen építő kritika miatt, inkább tartsanak túl határozottnak, mint bólogató Jánosnak. Itt az ideje bokszolónak lenni, bevinni néhány ébresztéssel felérő ütést, hogy aztán a 2019-es Eu- rópa-bajnoksá- gon jó szervezéssel, átgondolt tervezéssel, a válogatott támogatásával és így erős kerettel megragadjuk a páratlan esélyt a magyar röplabda felvirágoztatására: felzárkózzunk az élvonalhoz, akár negyeddöntőbe jussunk. Mindezt a magyar röplabda fejlődése érdekében mondom.- Mindezt önnel együtt?- Nézze, nem akarok a Titanic kapitánya lenni. Nem lehet könyörögni a játékosoknak, hogy ugyan már, szerepeljenek a válogatottban. Ha átgondolt program létesül, akkor nagyon is szívesen folytatnám az elkezdett munkát. Köszönet egyébként az MTK-nak és főleg Nyári Virágnak, hogy Magyarországra jöhettem, a szövetségnek, hogy rám bízta a feladatot, és persze elsősorban a stábomnak, illetve a játékosaimnak. Ők megmutatták, igenis van presztízse a válogatottságnak. A világbajnoki selejtezők óta kisebb megszakításokkal öt hónapot dolgoztak végig, a kapitány, Liliom Rita például az esküvőjét is háttérbe szorította valamelyest a World Grand Prix-szereplésért. Fantasztikus közösség alakult ki, óriási lehetőség van a magyar röplabdában. A most zárult Európa-bajnokság megmutatta nekünk, miben kell változtatni, a kérdés, hogy akarunk és tudunk-e tenni a sikeresebb sportágért. Alberto Salomoni nem akar könyörögni a játékosoknak Fotó: MW HIRDETÉS Sztárok, interjúk, sztorik, eredmények és esélyek a Nemzeti Sport új magazinjában. A múlt, a jelen és a jövő klasszisai mellett megemlékezünk a legnagyobb magyar sikerekről, az utánpótláshelyzetről, a legfurcsább szabályokról, a nagycsapatok titkairól, a válogatottak kvalifikációs lehetőségeiről és a szurkolókról is. KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!
