Somogyi Hírlap, 2017. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)

2017-09-30 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 39. szám

2017. SZEPTEMBER 30., SZOMBAT SZTORI g Mangó Gabriella verseket ír és igyekszik átadni a pozitív életszemléletet „Hét gyerek mellé már kell egy orvosi diploma Mangó Gabriella orvos és hétgyerekes családanya. Az év praxisa a Kárpát-me­dencében pályázat győztesei közé jutott idén. Azt mond­ja, ebben az érezte a legna­gyobb elismerésnek, amilyen ajánlásokat írtak róla a jelö­léskor a betegei. Nem gon­dolta, hogy ennyien támogat­ják, amit képvisel. Ez meg­erősítést adott neki, szerin­te ugyanis egy díj értékét az adja, amit kezdenek vele. Fábos Erika HÁZIORVOS „Igyekszem mindig mindent elmagyarázni a bete­geimnek, és partnerként ke­zelem őket. Alapvető nálam, hogy a betegnek mindig igaza, a kimondott szónak pedig ha­talma van. Pozitív szemlélettel és biztatással közelítek hozzá­juk, és törekszem úgy elmon­dani mindent, hogy minél töb­bet megérthessenek belőle. A nyitottság és az optimizmus ragadós, és sokat segít a gyó­gyításban, ha értjük egymást, ha mernek beszélni és kérdez­ni. Engem még az sem zavar, ha valaki komplett diagnózis­sal érkezik az internetről, mert az azt jelenti, hogy foglalkozik magával, érdekli az egészsége. Persze ha kéthetente más bajt talál magának a világhálón, az már nem jó, de az is árulkodó. Arról szól, hogy valamiért szo­rong. Akkor azt kell segítenem megértetni és megoldani vele. Hiszek abban, hogy a mi szak­mánk nem csak a gyógyítás, ki­csit népnevelés is. Vannak ha­tárai ennek a tudománynak is, nem tudunk minden betegsé­get meggyógyítani, de segíte­Mangó Gabriella tippjei az influenzaszezon előtt Arra a kérdésre, hogy egy ho­lisztikusán gondolkodó házi­orvos milyen tanácsokkal látja el a pácienseit az influenzasze­zon előtt, Mangó Gabriella Ber­nard professzort idézi, misze­rint „a baktérium önmagában semmi, a táptalaj a minden", vagyis legtöbbet az számít sze­rinte, milyen állapotban van az ni mindenkinek lehet. Ez nem mindig könnyű, és sokszor fá­rasztóan felesleges köröket is futnunk kell a beteg érdekében, de amikor valaki meggyógyul, az olyan hihetetlen sok energi­át, örömet ad és akkora sikerél­mény, hogy minden nehézséget elfeledtet. Amiben persze nagy segítség, hogy egy elfogadó csa­ládban élek, melynek tagjai nemcsak megértik, de értéke­lik is, hogy ennyire fontos ne­kem és ilyen szenvedélyesen szeretem a munkámat is.” Kisgyerekek mellett is gyógyított Ráadásul nem is egy átlagos családban. \lang<f Gabriella hét gyerek édesanyja, a leg­idősebb 28, a legkisebb 8 éves. Azt mondja, sosem volt problé­ma, hogy összeegyeztesse az anyaságot és a munkáját. Sok segítséget kapott a családjától, így minden terhességét végig­dolgozta, és kisgyerekek mel­lett is gyógyított. Anyaként pedig tökéletesre fejlesztet­te problémamegoldó képessé­gét, céltudatosságát és türel­mét, ami sokat segít neki or­vosként is. „Sosem gondolkodtam, hogy sok vagy kevés gyerekem lesz, de abban biztos voltam, hogy immunrendszer, amikor bekö­szönt az influenzajárvány. „A jó immunrendszer alapja, hogy a bélflóránk legyen rend­ben. Ehhez bármely olyan pati­kai vagy akár drogériában kap­ható készítmény jó, ami minél többféle probiotikumot tar­talmaz. Egyre többször hall­juk, hogy a D-vitamin mennyire anya leszek. Annak ellenére, hogy koraszülöttként érkez­tem, és akkora dózisú sugár­zást kaptam, hogy később azt mondták, ez biztosan tönk­retette a petefészkemet és so­ha nem lehet majd gyerekem. Mivel egykeként nőttem fel, az is biztos volt, hogy testvé­re lesz az első gyerekemnek. Ezt sikerült maximálisan telje­síteni. így hozta az élet, és én örömmel elfogadtam. Az első férjemmel három gyerekünk született, és amikor a második férjemet megismertem, tud­tuk, hogy szeretnénk egy kö­zöset is. Négy közös lett belő­le, így az ő korábbi házasságá­ból született három gyereké­vel együtt tíz gyerekünk van. Amikor kérdezik, hogy miért lettem orvos, mondom is, hogy ennyi gyerek mellé már kellett egy orvosi diploma.” Kizárásos alapon lett orvos Pedig azt mondja, kizárásos alapon választotta ezt a pá­lyát. logásznak és tanárnak is készült egy időben, de végül mindkettőnél gyakorlatiasabb munkára vágyott. Az orvo­si után egy kórházi osztályon kezdte, de nem érezte, hogy a helyén lenne, inkább körzetet ke resett magá­fontos, én végeztem erre szű­rést is a körzetemben, és va­lóban kiderült, hogy még azok a fiatalok is D-vitamin-hiányo- sak, akik szép barnán érkeztek a szűrésre, mert egész nyáron napoztak. A téli hónapokban ezt és a C-vitamint mindenkép­pen tanácsolom. A cink is jót tesz ilyenkor, és az is segít kar­nak. Akkor már volt egy gyere­ke, érkezett a második, és úgy gondolta, anyaként könnyebb ez az időbeosztás, mint a kór­házi. A férje még tanult az or­vosin, egy fizetésből remény­telennek látták, hogy egyszer saját házuk lesz, vonzó volt a szolgálati lakás is. Minden a helyére került, aztán az évek alatt mégis fogyott a lendüle­téből és az idealizmusából is, nem mindenre volt megoldása, pedig mindenkinek segíteni szeretett volna. Feladta a pra­xisát és természetgyógyász­nak tanult. Akkor jött rá, hogy megtalálta a hiányzó láncsze­met. Azóta még inkább meggyő­ződése, hogy az embert mint egészet, teljes mivoltában kell nézni és gyógyítani. Hiszi, hogy amikor a hagyományos orvoslás már nem elég, a ter­mészetgyógyászat pedig még nem elég, a kettőt ötvözve, ösz- szehangoltan kell gondolkod­ni. Törekvéseinek elismerésére pedig nincs is jobb bizonyíték, bantartani az immunrendszert és a mentális egészséget is - ez a kettő összefügg egymás­sal -, ha valaki rendszeresen mozog, sportol valamit. A kínai orvosok bölcsek, a megbetegí- tő tényezők között a hideget is számon tartják. Ez triviális, de tényleg fontos ügyelnünk rá, hogy ne fázzunk meg.” mint az, hogy hat évvel ezelőtt 250 beteggel kezdte, ma pedig már több mint ezer páciens van a körzetében. A legtöbb erőt a betegeitől kapja, de szerinte so­kat kéne javítani a háziorvosok megbecsülésén ahhoz, hogy - főleg a kistelepüléseken - újra vonzó lehessen ez a pálya. Gyermeki hittel állítja: a világ jó „Én büszke vagyok rá, hogy ez a hivatásom, de nincs elég szakmai rangja a munkánk­nak. Évtizedek óta úgy ke­zelnek bennünket, mint­ha a háziorvos az valahol a gyógyítómunka legalján len­ne. Pedig a legtöbb beteggel mi találkozunk, és a hajhul­lástól a daganatos betegsége­kig mindennel hozzánk jön­nek először, ami óriási felelős­ség. Nemcsak anyagilag kéne jobban megbecsülni a házior­vosokat ahhoz, hogy kevesebb üres körzet legyen, de a szak­mánk rangját is vissza kelle­ne adni ahhoz, hogy fiatalod­jon ez a pálya. Egy kisebb te­lepülésen, ahol egy háziorvos van, a munka gyakorlatilag 24 órás ügyelet, állandó készenlét, és 20 év után sincs annyi bé­re egy orvosnak egy Uyen kör­zetben, mint egy kórházi szak­orvosnak. Szerintem ez baj, és amíg nem lesz másként, folya­matos elöregedéssel és orvos­hiánnyal fog küzdeni ez a terü­let, ahogy már hosszú-hosszú évek óta tapasztaljuk.” Hófehérke, a példakép Viccesen, de nem viccből mondogatja, hogy gyermek­kora óta Hófehérke a példaké­pe. Sokszor kérdezik ugyan­is tőle, hogy minek köszönhe­ti azt a rengeteg energiát, ami­vel éli az életét. Pedig szerinte egyszerű, az egyik titok éppen az, hogy képes volt megőrizni játékos énjét. „Ez persze ennyi gyerek mellett nem olyan nagy csoda, de biztos személyiség kérdése is, én a mai napig tényleg gyer­meki hittel bízom abban, hogy az élet jó. Hófehérke mint pél­dakép is ebből fakad. De gon­doljunk csak bele, volt bátor­sága elmenekülni egy zsar­nokságból, képes volt új életet kezdeni, egymaga gondosko­dott hét emberről, kedves volt, életmódváltásra vette rá a tör­péket, ráadásul még elbűvöl­te a királyfit is. Milyen lénye­ges női szerep hiányzik ebből, nem igaz?! Persze töltekezni is kell, az állandó készenlétet másként nem is lehetne bírni. Fontos, hogy értékként tekint­sünk a saját életünkre. Ne­kem az segít, ha olykor önma­gámmal lehetek. Mindenki­nek hasznos lenne megtanul­ni a befelé fordulást, az önma­gára fordított idő és odafigyel lés jelentőségét, az önmegva­lósítást. Ez rengeteg energiát ad. Mindegy, hogy ezt ki hogy éli át, van, aki a sporttól kapja ezt, van, aki köt vagy sütöget - én verseket írok.” Névjegy: MANGO GABRIELLA 1990-ben végezett a Pécsi Or­vostudományi Egyetem Álta­lános Orvostudományi Karán. Friss diplomásként egy me­gyei kórház belgyógyászati osztályán dolgozott. 1992-től háziorvosként dolgozik. 1998-ban háziorvosi szakvizs­gát tett. 2004-től foglalkozik termé­szetgyógyászattal is. 2011 óta háziorvos Gyöngyö­sön. 2014-ben ő volt az Aranyanyu pályázat egyik győztese. 2016-ban Gyöngyös Város Egészségéért díjat kapott. Második házasságában él, hét gyermeke van. Hobbija a túrázás és nagyon szeret írni, verses-, szépirodal­mi és szakmai könyve is je­lent már meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom