Somogyi Hírlap, 2017. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)

2017-09-09 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 36. szám

4 A HÉT TÉMÁJA 2017. SZEPTEMBER 9., SZOMBAT A nagyhatalmak azonnali válaszcsapása féken tartja a diktátorokat Az atomháború kizárható Észak-Korea az utóbbi évek­ben az egyetlen olyan állam, amely folyamatosan kato­nai retorziókkal fenyegeti az Amerikai Egyesült Államo­kat és helyi szövetségeseit. A hétvégén felrobbantott - feltehetően - hidrogénbom­ba is csak ennek az „üzen­getésnek” a része. A koreai rezsim feliratkozott az atom­hatalmak közé, de ettől nem félelmetesebb, ahogy a világ sem lett veszélyesebb. Fábos Erika ROBBANÁS Észak-Korea a hét­végén végrehajtotta 6. nukleá­ris kísérleti robbantását. A 100-150 kilotonna hatóe­rejűre becsült robbantást kö­vetően - amely két mestersé­ges földrengést idézett elő - az észak-koreai állami televí­zióban bejelentették, hogy az ország ballisztikus rakétára szerelhető miniatürizált hid­rogénbombával rendelkezik, amelynek minden alkatrészét Észak-Koreában állították elő, s amelyből sorozatgyártásra is képesek. Tálas Péter, a Nemzeti Köz- szolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutató Központjá­nak igazgatója azt mondta: az, hogy egy nukleáris fegyver mennyire hatékony, attól függ, mekkora a robbanóereje, mek­korára tudták miniatürizál­ni és mennyire pontosan tud­ják célba juttatni. A legkorsze­rűbb rakéták több ezer kilomé­terről akár háromméteres pon­tosággal is képesek eltalálni a célpontot. A mai ismereteink szerint, erre csak Amerika és Oroszország képes. „Atomtitok ma már nem lé­tezik a világban, mégsem ren­delkezhet bárki szabadon atomfegyverrel - mondta Tá­las Péter. - Az elvi ismeretek és a pénz ugyanis önmagában nem elegendő. A hasadóanyag és a technológia magas szin­tű alkalmazása nélkül nincs nukleáris fegyver. Az, hogy Észak-Korea rendelkezik hid­rogénbombával, nem azt je­lenti, hogy egy ilyen robbanó­fejet ballisztikus rakétára tud­nának szerelni a kommunista országban. Ez pedig alapfelté­tele annak, hogy valós fenye­getést jelentsen. Az atomfegy­vereknek az elrettentő szere­pe az - ezt láthatjuk ebben az esetben is -, ami igazán von­zóvá teszi őket mindazok szá­mára, akik fenyegetve érzik magukat, vagy vezető szerepre törekednek saját régiójukban. Hiszen egy atombombát hasz­nálni nem lehet, bárki megpró­bálná, az atomhatalmak azon­nali megsemmisítő megtorlá­sával kellene szembenéznie. 1945 óta senki nem is próbál­ta. Még egy háború sem érdeke egyetlen hatalomnak sem, egy atomháború pedig kizárt.” Egy esetleges atomtámadást többféleképpen meg lehet hiú­sítani. Ha megsemmisítik a robbanófejet vagy a rakétát, el­indítani sem lehet a támadást. Ha sikerül kilőni a rakétát, a célja lenne egy békeszerződés is, amely végre lezárná a ko­reai háborút, hiszen csak egy fegyverszüneti megállapodás van érvényben a felek között. Ráadásul Kim Dzsong Un a ha­zai lakosság előtt is szeretné legitimálni magát, mert a tá­vol-keleti gondolkodásmód és értékrend szerint túl fiatalon, karizma és előzetes érdemek nélkül örökölte meg az apjától a hatalmat. Kim ír Szén nagy ki. Az ország védelmi költség- vetésének GDP-ből való része­sedése alapján a legnagyobb arányúak a katonai kiadásai a világon. Ettől függetlenül, ez egy mennyiségi és nem mi­nőségi hadsereg, eszközeinek döntő többsége elavult, a 60- as, 70-es évekből származik. „A rezsim éppen emiatt indí­totta el az 1990-es években és gyorsította fel a 2000-es évek elejétől katonai atomprogram­ismerve a hatásfokukat, több mint elég pusztító erő ahhoz, hogy hamuvá változtassák az egész világot. Az atomfegy­verkezés ideje mindazonáltal - Észak-Korea igyekezete el­lenére is - lejárt. Európában Németország az élharcosa an­nak, hogy vonják ki az összes itt állomásozó amerikai atom­töltetet. A világban is ez a tö­rekvés. Az Egyesült Államok és Oroszország is csökkente­védelmi rendszerek radarjai bemérik az eszközt és kilövik, mielőtt célba érhetne. Politikai kötélhúzás, nem hadüzenet Csorna Mózes Korea-szak- értő szerint nem várható fegy­veres konfliktus Észak-Ko­rea és az Egyesült Államok között, annak ellenére sem, hogy a helyzet egyre feszül­tebb, csak a kilencvenes évek eleje óta folyó politikai kötél­húzás része. Az ELTE koreai tanszéké­nek vezetője szerint tovább­ra is politikai szándék húzó­dik meg az egyre élesebb reto­rikai kirohanások és fegyver- kísérletek mögött. Mint mond­ta, az észak-koreai politika cél­ja harminc éve az, hogy ellehe­tetlenítsék, hogy velük szem­ben katonai erőt lehessen be­vetni, és ki akarják zsarolni a közvetlen, kétoldalú tárgyalá­sokat Washingtonnal. Ennek tette a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság létrehozá­sa és ötven éven keresztüli ve­zetése volt, Kim Dzsong Ilé pe­dig, hogy atomhatalommá tet­te az országot. Kim Dzsong Un nagy tette a hidrogénbomba kifejlesztése és az amerikaiak­kal megkötött alku lehetne. Éhínség és milliós hadsereg Sokat elmond az országról, hogy miközben ásványkin­csei miatt Észak-Korea gazda­gabb lehetne déli szomszéd­jánál, éhínség tizedeli népét, mégis a világ negyedik legna­gyobb hadseregét tartja fenn. A 25 millió lakosú Észak-Korea napjaink legmilitarizáltabb ál­lama. Hagyományos katonai erejét a csaknem 1,2 millió fős Koreai Népi Hadsereg alkotja, amelyet 600 ezer kiképzett tar­talékos, illetve a Munkás-Pa­raszt Vörös Gárda egységeibe szervezett 5,7 millió fő egészít ját és fejleszti folyamatosan a rakétatechnológiáját - mondta Tálas Péter. - Ennek ellenére Észak-Korea atomhatalomként sem lesz tényleges nemzet­közi tényező, mert nem ren­delkezik az ehhez szükséges egyéb hatalmi képességekkel. Az észak-koreai atompotenciál csak Kína és az Egyesült Álla­mok szerepét növeli meg a Ko­reai-félsziget térségében. Ja­pánt és Dél-Koreát erősebben köti Washingtonhoz, Észak-Ko- reát pedig Kínához.” Az atomfegyverkezés ideje lejárt Az eddig tesztelt legerő­sebb hidrogénbomba, a szov­jet 50 megatonnás Cár bom­ba több mint háromezerszer pusztítóbb volt, mint a Hirosi­mára ledobott „csekély” 15 ki- lotonnás Little Boy. Összesen pedig úgy 15 ezerre becsü­lik ma a felhalmozott nukleá­ris robbanófejek számát, ami, ni kezdte az arzenálját és a legutolsó START-egyezmény szerint a nagyhatalmaknak is 1500 alá kell csökkenteni­ük az indítóállásokon rend­szerbe állított rakéták meny- nyiségét. „A világon potenciálisan 60- 70 olyan ország van - köztük akár hazánk is -, amely poten­ciálisan atomnagyhatalom le­hetne - mondta Tálas Péter. - Ennek ellenére azonban hi­vatalosan öt atomnagyhatal­mat tartunk számon, de az atomfegyverek 85 százaléka, az Egyesült Államok és Orosz­ország birtokában van, mind­össze a fennmaradó 15 szá­zalékon osztoznak a további atomhatalmak: Kína, Francia- ország és Nagy-Britannia. Raj­tuk kívül India, Pakisztán, Izra­el és Észak-Korea rendelkezik még bevethető atomfegyverek­kel. Attól még, hogy valaki de facto atomhatalom, nem tekin­tik nagyhatalomnak.” Magyarok is fejlesztették a legpusztítóbb fegyvert A Manhattan-terv a második világháborúban az atomfegy­ver kifejlesztésére szolgáló vállalkozás, melyben részt vett az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Kanada. Megindításáról tudó­sok - Albert Einstein és Szi­lárd Leó - biztatására, 1942- ben döntött Franklin D. Roose­velt elnök. Los Alamos lett a kutatás központja, Robert Op­penheimer vezetésével, aki számos neves amerikai tudós mellett külföldi fizikusokat is meghívott a munkára. Három magyar tudós, Teller Ede, Wig- ner Jenő és Szilárd Leó vettek részt benne. A fejlesztés há­rom évig tartott és 1945 nya­rán végezték el az első atom­bomba kísérleti robbantását. Az amerikaiak, döntően Tel­ler Ede tervei alapján, 1952- ben elkészítették az első hid­rogénbombájukat is. A neutronbomba koncepci­óját Sámuel Cohen dolgoz­ta ki, 1958-ban, és 1963-ban próbálták ki először. Ez a különbség az atombomba és a hidrogénbomba között A legutóbbi föld alatti atom­robbantáskor Észak-Korea egy hidrongénbombát tesz­telt, míg előtte több atom­bombát is felrobbantott. A két nukleáris fegyver köz­ti különbségről Bencze Gyu­la, az Akadémia doktora, az MTA Wigner Fizikai Kutató- központ Részecske- és Magfi­zikai Intézet kutatóprofesszor emeritusa elmondta, más a működési elvük és a hatóe­rejükben is nagy a különb­ség. A működési elvük közöt­ti eltérés az atommag-átala­kulás mechanizmusának kü­lönbségében rejlik. Az atom­bomba esetében a felszaba­duló energiát az atommagok hasadása szolgáltatja, míg a hidrogénbomba esetében az ütköző atommagok fúziója („egybeolvadása”), amelynek során szintén energia szaba­dul fel. A nukleáris fegyverek közül az atombomba a mag­hasadás elvén működik, mé­retét nem lehet tetszőlege­sen növelni, mivel egy kriti­kus tömeg felett külső ha­tás nélkül is beindul benne a láncreakció. A hidrogénbom­ba a magfúziónak köszön­heti energiáját, ezért pusztí­tóbb. Hívják még termonukle­áris fegyvernek is, mivel a fú­ziós reakcióknál a láncreak­ció beindulásához rendkívül magas hőmérséklet kell. A hidrogénbombák tömegének nincsen felső korlátja, mi­vel a beindításához rendkívül nagy hőmérséklet és nyomás szükséges. A neutronbomba ugyan kevésbé pusztító me­chanikai robbanással rendel­kezik, mint a másik kettő, de nagyobb a neutronsugárzása, három-négyszerese az atom­bombáénak, így annál sokkal pusztítóbb az élőlényekre. Míg az atombomba ható­erejét kilotonnában, a hid­rogénbombáét megatonná­ban lehet kifejezni. Mindkét mértékegység a hagyomá­nyos robbanóanyag, a TNT (trinitrotoluol) hatóerejéhez viszonyul, ennek ezerszere­sét (kilotonna) vagy millió­szorosát (megatonna) jelen­ti, vagyis ennyi energia sza­badul fel felrobbanáskor. Egy közönséges atombomba 10-1000 kilotonna TNT-vel egyenértékű, hidrogénbom­ba esetén már megatonnák a jellemzőek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom