Somogyi Hírlap, 2017. augusztus (28. évfolyam, 177-203. szám)
2017-08-26 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 34. szám
g INTERJÚ 2017. AUGUSZTUS 26., SZOMBAT „Sajnos mindig akkor jönnek elő az indulatok, amikor elfogynak az érvek” Földi-Kovács Andrea több mint egy évtizede köszönti riporterként, műsorvezetőként a nézőket. A közéleti, politikai-gazdasági kérdéseket feszegető háttérműsoraiban estéről estére kell helytállnia akár vitás, konfrontativ témákról való beszélgetésekben is. Az újságírói pálya szépségeiről, árnyoldalairól és a tiszta motivációkról beszélt lapunknak. Takács Eszter- Mennyire könnyű a talán kicsit elférfiasodott hírműfajban női műsorvezetőnek lenni? Egyre konfliktusosabb a közélet, kemény témák vannak napirenden és sok a negatív hír, ezek a televíziós háttérműsorokra is rányomják a bélyegüket.- Nem szűkíteném le ezt a kérdést férfiakra és nőkre. Én azt mondom, sok mindent meg lehet és érdemes tanulni erről a műfajról nőknek és férfiaknak egyaránt, de alapvetően érzék kell hozzá. Fontosabb, hogy az ember tudja és akarja jól csinálni ezt a hivatást. Ha mindenképpen különbséget kellene tennem férfi és női műsorvezető között, azt mondanám, ha csak kevéssel is, de a nők számára szélesebb eszköztár áll rendelkezésre egy-egy beszélgetés alatt, mint a férfi kollégáknak. Riporterként egyszerre kell kétkedőnek, gyanakvónak lenni, ugyanakkor megértőnek és empatikusnak is. Mi talán egy kicsivel szélesebb skálán játszunk. Szerintem jót tesz a női jelenlét a hírműfajnak, éppen azért, mert egyre konfliktusosabb a közélet, és a politikai kérdések is keményednek. Ez számomra sem újságíróként, sem nőként nem okoz gondot. Nem azért lettem műsorvezető, hogy szeressenek az interjúalanyaim, hanem azért, mert hiszek a tájékoztatás fontosságában.- Akkor önmagában nem a hírközlést érzi fontosnak, hanem hogy kibontsa a hírt, háttérinformációkkal lássa el a nézőket?- Igen, szeretném elgondolkodtatni a nézőket egy-egy beszélgetéssel. Ebből a szempontból másodlagos, hogy van-e szóváltás vagy nézet- különbség a stúdióban, sőt, doppingol a konfliktushelyzet. Szerintem nagyon fontos az érvelés, a meggyőzés. A vitára pozitív dologként tekintek, és az élet semmilyen területéről nem száműzném.- Egyre több olyan hírt lehet hallani, hogy Facebookon üzengetnek egymásnak a közéleti szereplők vagy más platformokon jutnak el egészen a sárdobálásig.- így van, sajnos mindig akkor jönnek elő az indulatok, amikor elfogynak az érvek. Ha nincs alapja annak, amit az egyik ember állít, amikor a kommunikáló fél sincs meggyőződve arról, hogy igaza van, akkor jön a verbális agresszió. Aki biztos talajon áll és meg van győződve róla, hogy hitelesen képviseli a véleményét, az képes higgadtan és jól érvelni. Más kérdés, hogy ennek menynyire engednek teret a televíziós-rádiós műsorokban is megfigyelhető trendek, változások. A műfaj egy ideje megkövetel bizonyos „látványelemeket”, ha korszerű akarsz lenni, inkább politikai talkshow-t vezetsz, vagy arra hasonlít az, amit a kamerák előtt művelsz. Ahol a konfliktusosság, a gyors szópárbajok dominálnak.- Ez teljesen más műfaj, mint a híradózás volt.- A hírolvasásában is fontos az interakció. Száraz műfajnak tűnik, de értelmező olvasással, megfelelő hangsúlyokkal, tempóval, szünettel köny- nyebbé tehetjük a néző számára a megértést. Kiemelhetjük a lényeget. Ehhez viszont nemcsak szemlélnünk, értenünk is kell a körülöttünk zajló dolgokat. Nem hiszek a Fart pour Fart újságírásban. Nem hiszem, hogy a világban mindentől egyforma távolságra lehet vagy kell állni. Fontos, sőt alapvető szakmai követelmény a kritikusság, de nem bírom az álságos, semleges álláspontból, ok nélkül kötözködőket.- Honnan tájékozódik? Mindent elolvas az árnyaltabb látásmód végett, vagy tudatosan választ a lapok, portálok cikkeiből?- A hírműfaj egy olyan hivatás, amivel együtt fekszik, együtt kel az ember. Sokat olvasok, de nem mindent. Talán meglepő, de a hírkereső oldalakat mellőzöm. Célirányosan tájékozódom. A felkészülés alatt ugyanis én sem vagyok több vagy más, mint egy átlagos olvasó, és elborzaszt az az információhulladék-meny- nyiség, amely a gyanútlan hírfogyasztókra zúdul. Ráadásul a tapasztalat az, ugyanazok a portálok, amelyek álszent módon fő helyen közük: „Depresz- sziós a magyar”, mérgezik a népleiket a leginkább negatív, vagy minden alapot nélkülöző álhírekkel, öncélú kritikákkal, trágár címekkel, szakmai üzengetéssel, brutális bűnügyekkel, pornográf tartalommal. Ez a szakma nemcsak lehetőség, felelősség is.- Gondolom, a szerkesztőktől kap az adások előtt háttéranyagot, de ezenkívül hogyan készül a műsorokra?- Igen, a napi felkészülésben nagyon sokat segítenek a szerkesztő kollégák, hálás is vagyok nekik. Meglehetősen maximalista vagyok és tankönyvszerűen készülök az adásokra. A kutatómunka a felkészülés legfon tosabb része. Nélkülözhetetlen a tájékozottság, az előzmények és az összefüggések ismerete. Ahhoz, hogy értelmes kérdéseket tudjak feltenni, hogy egy beszélgetést irányítani tudjak, hogy az interjúalany bizalmát, elismerését elnyerjem, hogy ne untassam a nézőket átlagos és mindenki által közismert tényekkel, ez állandó felkészülést igényel. Rendkívül pontos kép él a fejemben arról, hogy milyen interjút szeretnék készíteni, dramaturgiai- lag is megtervezem a beszélgetéseket, és az is fontos, hogy az interjú interjú legyen, ne tűnjön úgy a néző számára, mintha valóságos vallatás zajlana a stúdióban. Nincs nálam a bölcsek köve, csak sejtéseim vannak arról, mi működik és mi nem hosszú távon, 12 éve vagyok ezen a pályán, nekem ez a módszer eddig bevált...- Említette a vallatás szót. A közéleti-gazdasági beszélgetős műsorokat elnézve, bizony sokszor . érezheti úgy a néző, hogy szinte vallatják az interjúalanyt.- Konzervatív alkat vagyok, a hagyományos életfelfogást vallom a magánéletemben és a munkámban is. Egy nő maradjon nő, akkor is, ha férfias szakmát űz. Következetes és szigorú lehet attól egy műsorvezető, hogy mindvégig nőies marad. Önmagamat adom, és ha ezért nem is mindenki kedvel, de általában tisztelnek, korrekt beszélgetőpartnernek tartanak és szívesen jönnek a műsoromba.- Ezt a hivatást sem egyszerű összeegyeztetni a családi élettel, a gyerekneveléssel, a hagyományos értelemben vett női szereppel.- Nőként ez nehéz. Mint minden más területen, orvosnőnek is, egy női séfnek is nehéz. Ebben a hivatásban is nagyon sok energiát, időt igényel, hogy szakmailag felkészült legyél és emiatt tagadhatatlan, hogy néha kevesebb idő jut a családra.- Mi lenne, ha nem műsorvezető?- Rajzolnék, festenék, utaznék és tanulnék. Egy átszellemült művész lassú életét élném, szertele nebbül, k ö tetlenebbül de önzetlenebbül, mint most. (Nevet.) Őszintén remélem, hogy mindig lesznek beteljesületlen álmaim, részben ezek viszik előre az embert. Nem kesergek ezek miatt, rengeteg új és érdekes dolgot tapasztalok meg nap mint nap. A műsorvezetésnek hála számtalan csodálatos embert ismerhettem meg (köztük a férjemet), hihetetlenül sokrétű tudásra és élettapasztalatra tehettem szert. Nagy elismerés a számomra, ha látom a vendégeim szemében, a kézfogásukban, hogy örömmel beszélgettek velem, ezért, és a nézők szeretetéért érdemes ezt a hivatást művelni. Névjegy Földi-Kovács Andrea televíziós szerkesztő-riporter, műsorvezető. Televíziós pályafutását 2005- ben, a Hír TV-nél kezdte. Híradós, később oknyomozó riportokat készített, a képernyőn hírolvasóként debütált, majd közel egy évtized után főműsoridős politikai és közéleti műsorok állandó vezetője lett. 2015-ben csatornát váltott, két éven át az MTVA Ma este című műsorának lett a háziasszonya, jelenleg pedig az Echo TV Napi Aktuális című műsorát vezeti. Férje: Földi László titkos- szolgálati szakértő. Egy gyermek édesanyja: Rebeka (20). Szakmai díjak, elismerések: 2008 - Közönségdíj, I. Közép-Európai Rövid Dokumentumfilm Fesztiválon (a Célpontban bemutatott, Segélykérők című oknyomozó riportjáért) 2015 - Csenge- ry Antal-díj 2016 - Mikszáth Kál- mán-díj. i Földi-Kovács Andrea: „Jót tesz /*■. ■; | ■ > ■ I ^ ■ I ■■ a női jelenlet a hirmufajnak