Somogyi Hírlap, 2017. július (28. évfolyam, 151-176. szám)

2017-07-25 / 171. szám

12 MEGYEI KÖRKÉP 2017. JÚLIUS 25., KEDD Fekete Zoltán, aki nem elvett, hanem hozzátett a természeti adottságokhoz Rád vár - egy igazi élménybirtok a tavak ölelésében, ahol bármi lehet, de semmi sem kötelező Rádpusztát az Isten jóked­vében teremtette. Flórája és faunája nemcsak a szőlő­nek, a gyümölcsöknek ked­vez, a vendégeknek is. Lengyel János janos.lengyel@mediaworks.hu RÁDPUSZTA A Balaton közelsé­ge és a táj természetes szépsé­ge varázslatos feltételeket kí­nál a pihenni, szórakozni vá­gyóknak. A vendégmaraszta­ló tradicionális magyar csár­dához kapcsoló egyedi épü­letegyüttes, a kézzel faragott bútorok, a minden ízében és részletében kiépült élmény- birtok Magyarországon is egyedülálló vonzerő. Minden megoldás azt tudatja, hogy a birtok megálmodói nem elvet­tek, hanem hozzátettek a ter­mészeti adottságokhoz. Két évtizede va­lóban új korszak kezdődött Azt már csak a legbeavatot- tabbak tudják, hogy az évszá­zados kövekre majd negyed- százada építette álmát Fekete Zoltán, a rádi remete. Az Ár­pád-kori település már a X. század körül lakott volt, s ne­vét a monda szerint Gizellá­nak, I. István király feleségé­nek, vagyis inkább az ő Ma­gyarországra érkezésének kö­szönheti. Ahogy tudni vélik, a királyné egyik hőn szeretett bajor lovagjának fiáról, Rád- ról nevezték el a települést. Az egész Rád nemzetség szü­letése is ehhez a mondához köthető. Tény, hogy itt épült a 12. században az a templom, amely országunk Árpád-ko­ri kultúrájának egyik jelen­tős emléke. A késő-román stí­lusban, faragott homokkőből és téglából épült feltárt romok ma is tökéletes helyszínt ad­nak nyári zenés esteknek. Szóval évszázadok jöttek- mentek, s majd több mint két évtizede új korszak kezdődött Balatonlelle-Rádpuszta törté­netében. Fekete Zoltán, a kör­nyék vadregényes tájainak szerelmese egy parti kemping­ben szövögette terveit. Meglát­ta a Balatont, s az soha többé el nem engedte az alföldi gye­reket. Végül is 1997-ben meg­vásárolta a romos épületet és elindult az úton. Amikor meg­mutatta szerzeményét, nem nagyon tudtuk, hogy merre is van előre. Bár ha a nagy gaz­ban egy kicsit ágaskodtunk, akkor a Balaton vize azért lát­szott. Mára az alig százötven lelket számláló zsáktelepülé­sen egy 6,5 hektáros egyedi élményközpont jött létre. Egyedülálló környezeti adottságokkal rendelkező le­nyűgöző birtok a Balatontól Betyárvirtus. Akinek a lovaglás, a lovaskocsikázás jelenti a kikapcsolódást, az is megtalálja a számítását Rádpusztán A nádfedeles csárda valamennyi szegletében ott van Fekete Zoltánnak és családjának a keze nyoma, itt minden a vendéget szolgálja Változik a világ, s mi is vele változunk A megújult étlapon a meg­szokottól eltérő ételek is sze­repelnek. A vendégek kér­ték? - kérdeztük Fekete Zol­tánt. - Változik a világ, mi is vele változunk - mond­ta. - Rózsa Sándor kedven­ce ugye nem meglepetés, de valóban bekerült a vaslapon sült pulyka, vagy éppen mar- hasteak, vagy a hízott kacsa mája mézes almával, és per­sze még sorolhatnám. A ven­dégeink meghatározó részét azok a visszatérő németek teszik ki, akik annak idején gyermekként jártak nálunk. Hozzák már az ő családjukat és a barátaikat. A mi csár­dánk családbarát, a szó szo­ros értelmében. A magyar vendégek hetven százalé­ka budapesti, sokat segít ne­künk az autópálya. Itt nem kell a gyermekeket fegyel­mezni, szabad a tér, nagy a hely, mindenki elfér. Meg- simogathatják az állatokat, azok jól tartottak, barátsá­gosak. S akár kísérhetik a ci­gányzenészeket, énekelhet­nek is velük, sőt még tapsot is kapnak a többi vendégtől. Úgy, ahogy az egy igazi csár­dában dukál. Ez egy folyton változó, nagy család, ahol bárki, bármeddig jól érzi ma­gát. Nem a délibábos, csi­kós-gulyás, ostorpattogta- tós, poros-koszos látvány­puszta, hanem maga a pusz­ta életérzés. Nem véletlen, hogy az egyik szaklap szerint a rádpusztai csárda az öt legjobb balatoni csárda egyi­ke, ahol a látogatók negyede törzsvendég. egy jó sétányira, az autópályá­tól nyolcszáz méterre van. Kö­zel és mégsem távol. A balato­ni nyár hétköznapi pezsgő vi­lágából egy kicsit elmenekülve a Rádi-tavak ölelésébe, a csaló­dásmentes kincskeresők igazi fellegvára lett. Itt a 21. századi magyar csárda minden eleme a vendéget szol­gálja. Nem csoda, hiszen min­denen ott van Fekete Zoltán és családjának keze nyoma. A tu­lajdonos a tradicionális, hagyo­mányosan ízes magyar ételek­ből nem enged. A három kültéri kemence nem a látványt, hanem a vendéget szolgálja. Itt nem gőz- melegítős sütőben, hanem a ke­mencékben készülnek a csár­daadagok, s valódi bográcsban a pörköltfélék, amelyek minősé­gére és mennyiségére eddig még senki sem panaszkodott. A házi mangalicasonka és szalámi mel­lett van itt tradicionális magyar gulyás, szürke marha lábszár­pörkölt, töltött káposzta, marha- pofapörkölt, sült kacsa, sült ma­lac, tepsis tejes pite házi barack- lekvárral, s mi szemnek és száj­nak ingere. Menü viszont nincs. - Hogyan is lenne egy nádfede­les csárdában - fakad ki Zoltán -, ki látott már ma­gyaros menüt. Vagy menü, vagy rendes adag eredeti ma­gyar étel! Vélhetően igaza van... Mindenesetre az impozáns, hagyo­mánykövető megje­lenéshez és a gaszt- roélménybirtok többi eleméhez sem igen illene. Bár láttunk már ilyet! No persze, nem itt! A tradicionális ételekhez jó­féle magyar bor is dukál. Az egykori hatalmas dézsmapin- cében, a 180 éves Magyar Bo­rok pincéjében újabb egye­di élmény vár. Ilyen sincs - s nem is lehet - máshol. A pince, s benne a méretes hordók szó szerint halálra voltak ítélve. - Nem mehet ez így tovább, lép­ni kell - gondolta Fekete Zol­tán, s egyszer csak megvaló­sulhatott a dédelgetett terv: az egykor lerobbant létesítmény mára 22 magyar borvidék, a ha­zai pezsgők és az eredet- védett ma­gyar pálinkák ki­állító és kóstolóhe­lye lett. A látvány önmagáért beszél, aki betér, nehezen szánja el magát a távozásra. A hipermodern bormúzeum, sőt bormennyor­szág, ahol a bortrezor névre keresztelt szekció a törzsven­dégek svájci alapossággal tá­rolt borait őrzi hétnél is több lakat alatt. - Nem csak meg­mutatjuk, bemutatjuk - tette hozzá a tulajdonos, mert ma­gunk is ezt isszuk. - Az él­ménygazdagságot pedig ma­gunk közvetítjük. Azt gondo­lom, nincs tradicionális ma­gyar csárda lovak, lovasjáté­kok nélkül. Szeretjük az sz-be- tűs napokat, mert ekkor kez­dődik a háromórás Rádi lo­vas délután. A csárdás üdvöz­lés pálinkával és házi manga­licazsíros kenyérrel kezdődik, majd a 45 perces hagyomány- őrző bemutatón csikósaink megidézik őseink állattartá­sát, a lovász, a csikós benső­séges kapcsolatát a lóval. Az­tán jöhet a borkóstoló, majd pedig az élő cigányzenés va­csora. Aki lovagolni szeret­ne a lovardánkban, vagy a lo­vas pályán, azt is megteheti, s akár a fogathajtást is meg­tanulhatják, a kicsiket pónik szórakoztatják. Átalakult a lovas világ, s a hölgyek itt is átvették a vezető szerepet. Keddenként is van szervezett program, a Baharttal kötött megállapodás alapján séta­hajózás, majd pedig egy iga­zi gulyás-party várja az arra vállalkozókat. A rádi kisvo­nat a környékbeli városokból ingyen szállítja a helyszínre a vendégeket. A pusztán semmi nem kö­telező, de minden lehetséges. A modern sportok szerelme­seit gokartok és quadok szol­gálják, lehet kerékpározni, íjászkodni, a gyermekeket pedig ugyancsak egyedi, uni­ós minősítéssel rendelkező, bekerített játszópark várja. A csárdában egyszerre akár háromszázötvenen is étkez­hetnek, s akkor még nem is vettük számba a hipertech-* nikával felszerelt, új rendez­vényházat, ahol családi és cé­ges rendezvények, konferen­ciák, esküvők találnak az al­kalomhoz méltó helyszínre. Aki pedig netán a pusztán ra­gadna, a lovas panzió várja. Egy olyan igaz életér­zés, amely va­lóban az em­berért van

Next

/
Oldalképek
Tartalom