Somogyi Hírlap, 2017. július (28. évfolyam, 151-176. szám)
2017-07-24 / 170. szám
fl MEGYEI KÖRKÉP __________________________________________________________________________________________________________________________2017. JÚLIUS 24., HÉTFŐ F esztiválszervező fesztiválteremtő: Szalai Tünde és az ő különleges helyi értékéi Egy bogiári lokálpatrióta, akinél küldetés lett a civil összefogás „Tücsi” a mai napig mindig mindenkitől megkérdezi: mi újság van veled? Fotó: Turbéki B. Már tizenegy házaspárt hozott össze a „csapatában” BALAT0NB06LÁR Szalai Tündével, vagy ahogy barátai nevezik: Tücsivel, egy bala- tonboglári jazzfesztiválon találkoztam, melynek már 18 éve főszervezője. Hihetetlen energiával dolgozik és ápolja egyszerre az emberi kapcsolatokat egyazon pillanatban. Turbéki Bernadett sonline@sonline.hu- Mindenkihez van egy kedves szava, és érezhetően sokan kedvelik. Honnan ered ez a mérhetetlen emberszeretet?- Anyukám fodrász volt itt, Balatonbogláron. Tulajdonképpen a fodrászüzletben nőttem fel. Mindig, mindenkitől megkérdezte, hogy van, mi újság? Természetessé vált, hogy ha ismerek valakit, megkérdezem ezeket tőle. Talán ennek a közvetlenségnek köszönhetően mindig benne voltam a közösség központjában, például a diákönkormányzatban, és hasonló tömörülésekben.- A néptánchoz is így került közel?- Az csupán a véletlen műve. A Táncsics Mihály Gimnáziumba jártam Kaposváron, amíg másodikban meg nem buktam matematikából, pedig Kis Zoltán egy zseniális tanár volt. Inkább visszajöttem Fonyódra a gimibe. Ott azonban kötelező volt valamilyen szakkörre járni. Gondoltam, olyat keresek, ami csak ritkán van. Kiderült, hogy néptáncra hetente csupán kétszer kell járni. Úgy éreztem, hogy kibírok ennyi ugrabugrát. Az első szerelmem is néptáncra járt, így még nagyobb lett a lelkesedés. Közben Bogláron a Lelle Tánc- együttes egy minősítő műsorra készült, és az akkori koreográfus, Nagy Zoltán József beszervezett. Két hét alatt tanultam meg a zempléni táncokat, és részt vehettem a versenyen. 17 évesen nagyon megtetszett, hogy ezzel a műfajjal úgymond „lehet menni”. Annyira szerettem, hogy „C”, majd „B” kategóriás néptáncoktatói vizsgát tettem le. A bogiári Szelence Gyermektáncegyüttest 20-25 évig vezettem Szabó Zsolttal.- És éppen tizennyolc éve a helyi művelődési ház vezetője lett. Ez a néptáncban elért sikereknek köszönhető?- Ebben egy másik véletlen játszott közre. Amikor a kaposvári tanítóképző főiskolára jártam, Gulyás János, akkori igazgató éppen népművelőt keresett. Nem mentem el tanítónak, hanem felvett. A világ legjobb főnökét ismertem meg személyében. Közben gyermekem született, és amikor vissza akartam térni a munka világába, éppen akkor írtak ki pályázatot a művelődési ház igazgatói posztjára. Sikerült betöltenem. Közben az ELTE kultúrmenedzser szakát is elvégeztem, így volt lehetőségem az elméleti tudást rögtön a gyakorlatba áthelyezni. Ekkor jött a legtöbb ötlet.- Kíváncsiságból bekukkantottam közösségi oldalára, még végiggörgetni sem volt kevés, nemhogy megjegyezni, mennyi mindenben vesz részt, mint főszervező.- Az első a Méta Fesztivál, ami még akkor született, amikor tanítottam, illetve a „B”-s táncház vezetői vizsgát tettem. Felmerült a kérdés, hogy miért mindig ugyanazok a tánccsoportok nyernek? Ezért létrehoztunk egy anonim versenyt, ahol pontozásos rendszer van, és nem mondjuk meg, ki készítette fel a csoportot. Azt is kikötöttük, hogy ugyanaz a zsűri nem jöhet öt éven belül. Nagy sikere lett a minősítőnek, Szalai Tünde három éve már nem a művelődési ház igazgatója, az egyesület égisze alatt tevékenykedik. Mint mondja, sokkal nyugodtabb lett így az élete, például hétvégenként eldöntheti, mit fog csinálni. De az is jó, hogy továbbra is szervezheti, amit idáig. Ebben nagy segítségére van - országosan is példaértékű módon - rendszeresen egy népes önkéntes társaság, akik az ország különböző pontjairól jönnek Balatonboglárra évről évre segíteni. - Eddig tizenegy házaspárt hoztam össze a rendezvények kapcsán. Közöttük akadt olyan pár, akik kezdetben utálták egymást. Csupán azt kértem, öt percig beszélgessenek egy pohár pezsgő mellett egymással. Hajnali négykor jöttek azzal, hogy megtalálták egymásban életük nagy szerelmét. - mesélte mosolyogva. Civil jelöltként képviselőnek választották a helyi testületbe, s mint mondja, nagyon tetszik számára, hogy civil és ifjúsági tanácsnok lehet. Rengeteg információ jut el hozzá, változatos a munka, és van mit tenni, s az Értéktár Bizottság elnökeként is bizonyíthat. szeretnek hozzánk járni. Az idei a XXI. volt a sorban.- Legutóbb arról beszéltünk, hogy a folklórmúltnak köszönhetően csakis népi kultúrát vártak itt, ám elég változatos programokat szervezett.- A Méta Fesztivál valóban a néptáncnak köszönhető, ám szerveztünk itt az „akkori” fiatalokkal rockfesztivált is a 90- es évek elején. 1989-ben a frissen alakult Helyiérték Gondolkodók és Alkotók Regionális Egyesületével nyertünk egy pályázatot, így létre tudtuk hozni az első rockfesztivált. A testvérvárosunkban, Szentegyházán, Erdélyben. Ez a rendezvényünk azóta is visszatérő, bár most már Balatonbog- lár a helyszín. Szinte ugyanekkor született meg a Jazz és Bor Fesztivál ötlete is. Egyre színesedett a kínálat. Minden évben van tűzugrás, amit mindig Szent Iván-nap előestéjén tartunk, ugyanis azt akkor kell.- Melyik rendezvényt tartja a legkülönlegesebbnek?- Egyik Méta Fesztivál után már csak néhány nő volt a helyszínen, a zenekar is éppen búcsúzni akart. Rávettük őket, hogy muzsikáljanak nekünk. Fergeteges buli lett belőle. Azon nyomban eldöntöttük, hogy évente lesz nálunk „banyabál”, ahová csak nők jöhetnek szórakozni. Az egyébként novemberi rendezvény ma már ott tart, hogy ötfős csapatok komolyan felkészülnek, és a vándorseprűért versenyeznek. Este tízig csak hölgyek vagy nőnek öltözött férfiak vehetnek részt a buliban, utána már férfiakat is beengedünk. Hihetetlen jelmezekben vonulnak fel ilyenkor a résztvevők.- Akkor mondhatjuk, hogy a buli a munkája?- Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a munkám javarészt szórakozásból áll. Ugyanakkor más az időbeosztásom, mint az átlagembereké. A MÉTÁ-ból a 21-iket, a Jazz és Borból a 18-ikat szervezte meg az idén Gyékényes díszpolgárrá fogadta Smidéliusz Zoltánt, a település evangélikus lelkész-esperesét Több mint három évtized az Úr szolgálatában GYÉKÉNYES A hűséges, áldozatos szolgálat jutalma a díszpolgári cím. Az Úr szőlőskertjében munkálkodó Smidéliusz Zoltán a közelmúltban vehetett át önkormányzati kitüntetést Gyékényesen. A nyugalmazott evangélikus esperes mindig a Zala megyei Surdról látta el lel- készi teendőit Somogybán is; 31 évig pásztorolta a gyékény- esi, egy évtizeden át pedig a barcsi gyülekezetei.- Nagy megtiszteltetés számomra ez a díj, egyfajta visszajelzés is, hogy „fáradozásom nem volt hiábavaló”- mondta. Úgy érzem ebben az elismerésben kifejeződött nemcsak egy zárt közösségért, hanem a községért végzett munkám is. Igyekeztem jó kapcsolatot kialakítani a mindenkori római katolikus plébánossal, és ezt erősíteni a két felekezet között. 1950-ben született Répcelakon, ahol édesapja 41 évig volt lelkipásztor. Bár az ősei között voltak tanítók, prédikátorok, mint például a Wittenbergben tanult Smidéliusz György is, Smidéliusz Zoltán életútja nem vezetett egyenesen a teológiára. Érettségi után üzemmérnöki diplomát szerzett, majd a Badacsonyi Állami Gazdaság borászati üzemében dolgozott. S onnan lépett a lelkészi pályára. Smidéliusz Zoltánt ma is sok helyre hívják Fotó: Gamos A.- 1982-ben kerültünk lelkész feleségemmel Surdra, én segédlelkészként kezdtem szolgálni Nemespátrón, a következő esztendőtől pedig már a gyékényesi híveket is gondoztam - folytatta. - Somogybán a megye vezetői részéről nagyobb megbecsülésben részesült az evangélikus egyház; odafigyeltek tevékenységünkre, segítettek bennünket. A 90-es években a kisebbségi és vallásügyi bizottság tagjaként rálátásom volt erre. Kitűnően tudtak együtt dolgozni az emberek, akármelyik fe- lekezethez is tartoztak, illetve nézetet vallottak - mondta. A háromgyermekes családapa 32 évi egyházi szolgálat után 2014-ben nyugdíjba vonult. Jelenleg is az egyházmegye missziói felelőseként és a gyenesdiási Kapernaum Evangélikus Szeretetotthon igazgatótanácsának elnökeként tevékenykedik. Nemrég Polány- ban járt borversennyel egybekötött gyülekezeti rendezvényen. Megtiszteltetés érte itt is; a közönség a legjobb fehér bornak a 2016-os évjáratú hárslevelűjét tartotta. Elmondta, hogy jövőre nyugdíjba vonul a felesége is, és elköltöznek Becsehelyre, ahol már szőlőt is telepített. Gamos A.
