Somogyi Hírlap, 2017. július (28. évfolyam, 151-176. szám)

2017-07-22 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 29. szám

2017. JULIUS 22., SZOMBAT MŰVÉSZBEJÁRÓ y rÁz anyanyelvün- kön sakkal hatá­sosabban tudom az érzéseimet is közvetíteni a kö­zönségnek. Fotó: Kallus György A Dolhai Attila négy nővel él együtt, akik olykor alig akarják elengedni. A nép­szerű művésznek lányos apaként ugyanis gyakran meg kell küzdenie a gyen­gébbik nem lázadásaival, de az évek alatt megtanul­ta kezelni a kihívásokat. Hősszerelmes-alakításaival nők ezreit bolondította meg a Budapesti Operettszín­ház vezető színésze, évtize­dekig csak titokban tudott a művészbejárón keresztül hazalopakodni. Három éve aztán úgy döntött, hogy az óriási sikert hozó musical műfajából áthajózik az ope­rett világába. Augusztus elején a budai Vár Oroszlá­nos udvarában megrende­zésre kerülő palotakoncert kapcsán beszélgettünk a nyárról, a titkos terveiről és a saját boráról. Tarnóczy Orsolya- Nyárra az Operettszínház be­zárja kapuit, mégis ilyenkor in­dulnak be a vidéki és a külföl­di előadások. Milyen feladatok várnak önre?- Legutóbb két hetet töltöt­tünk el Tel-Avivban, ahová meghívást kaptunk a Mari- ca grófnővel. A színház foly­tatta tovább a kirándulást, A víg özvegy Triesztbe uta­zott. De már lélekben komo­lyan készülünk az immár ötödik alkalommal megren­dezésre kerülő Budavári Pa­lotakoncertekre. A négyna­pos fesztivál keretében a Sissi nyomában című nagyszabá­sú operettkoncertet fogjuk bemutatni. Augusztus végén lesz még egy nagy feladat, ugyanis Kolozsváron lépünk fel a fantasztikus Csárdáski­rálynő előadással. Szeptem­ber elején pedig A chicagói hercegnővel utazunk Mün­chenbe. Német nyelven játsz- szuk az előadást, ami óriá­si kihívás. Nagyon sok a szö­vegem, nem beszélve a dalok­ról. Illetve arról, hogy egyéb­ként nincs német nyelvtudá­som. (Nevet.) Május óta tanu­lok keményen.- Mikor húz végre egy vona­lat, és adja át magát a pihe­nésnek?- Nem látszik rajtam? Most jöttünk haza a Balatonról, ahol rengeteget napoztunk, fürödtünk a családommal. Amikor hazaértünk, a lányok rögtön azt kérdezték, mikor megyünk vissza. De meg­nyugtattam őket, ugyanis hamarosan megyünk Horvát­országba.- Rendszeresen utaznak a tengerhez?- Ez lesz a második alka­lom. Nem vagyok nagy utazó.- Csak nem fél a repüléstől?- Van egy kis repülésfóbi­ám. Jobban szeretem az autós kirándulásokat, biztonságo­sabb négy keréken gurulni.- Tehát van ideje a családjára.- Ez egy nagyon érzékeny terület, sokszor érzem, hogy több időt kellene együtt töl- tenünk. Előfordult már, hogy pont akkor jöttem el otthon­ról, amikor maradnom kel­lett volna. Sokszor fontos csa­ládi eseményből maradok ki, amiből nem lenne szabad. Ha új darabot próbálunk vagy utazunk a színházzal, akkor ™ nyilván kénytelen vagyok a munkát előtérbe helyezni, nem tudok nemet mondani. Nekem ez a hivatásom, az életem.- A gyerekek nehezteltek önre amiatt, hogy keve­sebbet van otthon?- Nem volt szemrehá­nyás, de az évek alatt megéltünk már kritikus időszakokat. Tolerál­ják, hogy nem lehetek mindig otthon. Per­sze igyekszem fenn- > tartani a feleségem­mel, Vikivel az ottho­ni egyensúlyt.- Gondolom, ilyenkor belül őrlődik.- Nagyon, hiszen ér­zékeny ember vagyok. Pont emiatt jobban meg­viselnek az apróságok is. Olykor komoly háborúk dúl­nak bennem. Szerencsére er­ről tudok a párommal beszél­getni, ő segít abban, hogy egy olyan közös úton járjunk, ami mindenkinek megfelel. Hi­szek benne, hogy a jó házas­ság alapja a sok beszélgetés' Mi erre építettük a közös vá­runkat.- A felesége kicsit olyan, mint Columbo felesége: tud­juk, hogy van, de még nem lát­tuk. Közös döntés volt, hogy ne szerepeljen a nyilvánosság előtt? . - Az elején ő kérte, hogy a családunkat hagyjuk ki eb­ből az őrült világból. Meg­egyeztünk abban, hogy a gyerekek miatt sokkal jobb, ha a magánéletüket megvéd- jük a nyilvánosságtól és at­tól, ami engem körbevesz. Az évek alatt persze sokat változ­tunk mi is, és engedékenyeb­bek lettünk. Emiatt tavaly már Viki is belement abba, hogy nyissunk. Készültek kö­zös fotók, beszélgetések. Dé a mai napig nekem az a legfon­tosabb, hogy a gyerekeim ne sérüljenek.- Milyen érzés lányos apának lenni?- Felemelő, a legrosszahl időszakomban is kepesek fel­vidítani, miközben nagyon gyorsan ki is tudnak hozni a sodromból. Kifejlesztettem egy sajátos módszert: ami­kor ideges leszek rájuk, ak­kor inkább elvonulok. Nem szeretek kiabálni. Az évek alatt párszor előfordult, ak­kor is bocsánatot kértem tő­lük. Amikor hazamegyek, ki­nyitom az ajtót, akkor csak Névjegy DOLHAI ATTILA A zene iránti rajongása már fiatalkorában megmutatko­zott, ezért szülei beíratták a Gödöllői Állami Zeneiskolá­ba. Postaforgalmi szakkö­zépiskolát végzett Budapes­ten, majd a Zsámbéki Taní­tóképző Főiskolán folytat­ta tanulmányait ének-hittan szakon. Ő volt a frontembe­re a Zsámbéki zúzok név­re hallgató rockbandának, melyet a főiskola évei alatt alapítottak. 1999-ben tűnt fel először a Kifutó című te­hetségkutató versenyben a Karthago együttes Apáink útján című dalával, amivel különdíjas lett. 2000-ben játszott az Elisa­beth című musicalben a Miskolci Nemzeti Színház­ban, így ismerte meg Ke- rényi Miklós Gábort, az ő javaslatára 2001-ben felvételizett a Színház- és Filmművészeti Egye­temre. Másodéves korá­ban megkapta a Mozart! című musical címszere­pét a Budapesti Operett­színházban, ahol azóta is vezető szólistája a társu­latnak. ők vannak. Kizárom a külvi­lágot, és csak rájuk koncent­rálok. A nyári vakáció alatt szeretnék még több helyre el­jutni a családdal. Meglátogat­ni az apósomat, aki egy óriá­si gazdaságot vezet, és közö­sen bejárni a másfél hektá­ros szőlőültetvényemet, ami Zalaszentbalázson van.- Saját bora is van?- Saját fogyasztásra készí­tünk pár hordóval. Évekkel ezelőtt a testvéremmel azt terveztük, hogy kicsit komo­lyabban beleássuk magun­kat a borturizmus világába. Emiatt elvégeztünk egy fa­lusi turizmussal kapcsolatos vendéglátós képzést. Együtt vizsgáztunk, ő "a meggybefő­zésből, én a disznóvágásból húztam tétélt/%^J5a^ií-**ífc’- Sikeresen vizsgázott?- Szerencsére mindket­ten megszereztük a bizonyít­ványt. (Nevet.) A kitűzött cél felé viszont még egy lépést sem tettünk. Remélem, jövő­. ezen a téren is hatékonyab­bak leszünk.- A lányainak megmutatta élete első zenekara, a Zsám­béki zúzok lemezét, amelyen rockot énekelt? Nem hallották, mert nem tartottam fontosnak, hogy megmutassam nekik. Mi­vel Deák Billen és Led Zep­pelinen nőttem fel, nyilván engem is magával rántott a rockzene. Ebben a világban kiélhettem a lázadókorszako­mat. Hittem abban, hogy ez a formáció egy élő dolog, aztán idővel feladtam a harcot. Le­tettem a rockénekesi pályá­ról, és más irányba kezdtem el nyitni.- Soha nem hiányzott a rock?- Hazudnék, ha azt mon­danám, nem fordult meg a fe­jemben, hogy egy kicsit visz- szatérjek oda, ahonnan elin­dultam. De már túl nagy a tét. Ha azt kérdezte volna, fogok-e még musicalt énekelni, akkor arra könnyebben rávágtam volna, hogy lehetséges.- Három éve végleg hátat for­dított a musical műfajának, és az operett felé nyitott. Mi volt a döntő ok?- Úgy éreztem, hogy mi­előbb váltanom kell, tovább kell lépnem, hogy továbbfej­lődhessek. A Rómeó és Júlia bemutatójától kezdve a mu­sical műfajában eltöltött tíz évtől rengeteget kaptam. Az operettben viszont ráleltem egy olyan új útra, ami kinyi­tott előttem pár ajtót.- A saját fülemmel hallottam, hogy egy hölgy az előbb meg­kérdezte öntől, miért nem éne­kel operát. Miért is nem?- Közismert, hogy a színé­szek exhibicionisták, imád­ják a színpadot, a közönséget, miközben belül kérdőjelek­kel vannak tele. Tele vagyok én is feszültséggel, tétová­zással és bizonytalansággal. Persze az elmúlt évek mun­kái mind-mind magabiztos­sá tettek. Nekem nagyon fori- tosak a visszajelzések, a po­zitív visszacsatolások. Amíg az ember fiatal, addig képes egyszerűen beleugrani az is­meretlenbe, az idő múlásával viszont egyre többet agyai, gondolkozik és kérdőjelez meg dolgokat.- Igazán küzdő szellemnek tű­nik, akinek a szemében ott la­pul egy kis csibészség.- Néha még magamnak is bonyolult vagyok. (Nevet.) Annak örülök, hogy sokat változtam az évek során, és mindenképpen jó irányba. Szeretek megküzdeni azért, amit elérek. Megdolgozom a sikerért.- Ha vidékre megy, akkor még mindig Rómeóval, vagy már inkább a Marica grófnőből Ta- sziló gróffal azonosítják?- Úgy tűnik, már leginkább az operettszerepeimmel. Sok helyről persze nem jöhe­tek el úgy, hogy nem éneke­lek legalább egy-egy musical slágert. Azt gondolom, a leg­nagyobb szerencse, hogy ma­gyar nyelven énekelhetem ezeket a gyönyörű szerzemé­nyeket. Az anyanyelvűnkön sokkal hatásosabban tudom az érzéseimet is közvetíteni a közönségnek. Azt szeretném én is, hogy az emberek szí­vében visszatükröződjön és nyomot hagyjon az a szeretet, amelynek közvetítő nyelve a magyar zene. Dolhai Attila legfőbb, vágya, hogy,maradandót alkosson. Néha még magamnak' is m ' v • in ... miP11 b onyolult vagyok’*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom