Somogyi Hírlap, 2017. július (28. évfolyam, 151-176. szám)
2017-07-01 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 26. szám
2017. JÚLIUS 1., SZOMBAT •f'dogál az internet. hez gusztusuk volt, aztán jött Viktor és Dominika, hogy lekaszálja, kivágja az állatok által gondosan elkerült szúrós kökény- és galagonyabokrokat. A völgy egy része mostanra legelővé lett, már nő is a friss fű rajta. Bodza tehénnek két hónap múlva borja születik, akkorra tartogatják, ínyencségnek. Addig is a hordónyira kerekedett tehén és a lovak kijjebb kényszerül- tek, az a dolguk, hogy to- vábbi területeket szaba- ' dítsanak meg az áthatol-«J hatatlan gaztól.*3^ö|-JfCffl Mozgásuknak nap- ^ elemmel táplált .villany-p pásztor szab határt,fcyaiíl elég helyük azon a négyj hektáron, ami a rendelkezi síikre áll. Közben megsül a lepeny,^ Domi konyharuhábatakarga ja - s mivel Bodza most kevés., tejet ad, házi helyett bolti vaj; kenünk rá. Arra fehér és pirc faeperből főzött lekvárt kam lazunk, remeg a kanálon) pi dig egy szem cukor sin® bel SZTORI Viktor láncfűrésszel a hátizsákjában, rollerrel érkezett Zaka Dominikához a behavazott Cserhát szívébe, hogy segítsen a lánynak újraépíteni az életét. Szenteste előtt három nappal ugyanis valaki porig égette a nő otthonát: a jurtát s mindazt, ami ahhoz szükséges, hogy az erdő szélén, a város áldásától - és átkától - minél távolabb megéljen. Növényeket termesz- szen, feldolgozzon, lovat, tehenet, disznót neveljen. Még néhány hét és rengeteg beszélgetés kellett ahhoz, hogy kiderüljön, egymásra találtak, azóta Viktor és Dominika szinte el sem szakadt egymástól. G. Juhász Judit REMETELÁNY Bő egy hónapja új helyre költöztek, egy másik erdő másik, pillangók lakta völgyébe. Ahol víz van, ott élet is van, mondták, s így kezdték el felépíteni új otthonukat a kutacska mellett, amely elég vizet ad ahhoz, hogy ellássa őket. A hamuvá lett jurta helyett kölcsönkaptak egy másikat, alapot ástak neki, a földet ledöngölték, arra húzták fel. A jurta kucsmája, pontosabban tündöktaka- rója most éppen félrehúzva, az égre nyíló résen és a nyitott ajtón át kering és hűt a levegő odabent. A berendezés még hiányos - szabadkozik Dominika a nagyjából 35 négyzetméteres kerek sátor közepén, ahol télen téglakályha ontja majd a meleget, néhány elültetésre váró növényke. Nekik csak ezután törik fel a zsíros, fekete földet a paradicsommal, retekkel, cukkinival, bokorbabbal, uborkával és még ki tudja, mivel frissen beültetett veteményesben. A bejárattal szemben a hálószoba, pontosabban széles, fából ácsolt magasított ágy, alatta dobozok, Viktor majd azoknak is készít polcot vagy szekrényt, de most más, sürgősebb teendőik vannak. Hiszen még a tél beállta előtt új életteret kell teremteniük maguknak. Az üveges ajtó közelében a lószerszámok lógnak, szemközt, a konyharészben munkaasztal, rajta az újonnan beszerzett kézimalommal, mellette fából vájt teknő. Abba kerül a friss liszt, amiből Dominika később magos lepényt süt nekünk. A tűzhelyet - legalábbis a nyárit - a közeli fákhoz erősített ponyva védi, kényelmesen elfér alatta a konyhaasztal, székek, az apróságoknak szekrényke. Két karnyújtásnyira az ezerágú köcsögfa, telis-tele lábassal, fedővel, füles csészével. Üldögélünk a ligetben, friss vizet kortyolgatunk, a téglákDominika és Viktor jurtában él, kutyával, tehénnel és három lóval Pillangóvölgy rejtélyes lakói „A berendezés meg hiányos” kai körülrakott tűzön süldögél a lepény. Dominika néha melléguggol, megforgatja. Szabadon című könyvéről mesél, meg face- bookos követőiről, akik óhajtják a harmóniát, csak még nem tették meg a lépést, amely visszavezetheti a természetbe őket... Bogyó kutya a lábamnál elnyúlva, hogy minél nagyobb felületen hűtse a testét. Néha elhallgatunk, ilyenkor hallani a madarakat, a hőségben is kitartóan zengedeznek. A karomra barna leopárdcsíkos pillangó száll, aztán még egy, a többi néhány ott körözik körülöttünk. Pillangóliget. Kezdetben kisebb kékek, aztán nagyobb sárgásak, most meg ezek a barnák látogatják őket, mesélik a háziak. Alig egy hónappal ezelőtt itt még reménytelenül gizga- zos terület volt, mintha ember lába sosem érintette volna. Előbb megtisztították a helyét a jurtának, aztán a veteményesnek, majd konyhának, tárolónak. Napról napra egyre nagyobb területről takarították el a derékig érő bozótot, s szabadították ki alóla a törpévé kényszerült fács- kákat, hogy levegőhöz jussanak. Akko- ! riban ugyanazon a fél hektáron osztoztak mindany- nyian: a három ló, Bodza, a tehén, Bogyó, a magyar vizsla és ők ketten. Ahogy teltek a hetek, úgy nőtt az életterük is. Előbbiek lelegelték azt, ne, csak maga a színtiszta gyümölcs.... Dominika azt meséli, a fákra véletlenül bukkant nemrégiben, és azóta már az ideiglenes tárolóhelyen sorakoznak a frissen főzött lekvárok. Mellettük tavalyi savanyúságok és ízek, ezeket a felgyújtott tanyáról sikerült megmenteniük, mesélik. Néhány nappal azután, hogy kihűltek a jurta romjai és végeztek a maradványok eltakarításával, rájöttek, hogy a földbe vájt éléskamra épségben megőrizte a befőttek nagy részét. Egy egész napig tartott, míg előásták, kiemelték és tisztára törölgették az üvegeket. Most pedig itt vannak, új otthonukban, a Pillangóvölgyben. Bodza és a lovak, azaz Csenge, Vince és Pandúr mindennap tiszteletüket teszik náluk, a villanypásztor túlsó oldalán. Néha már reggel, máskor, ha nagy a meleg, csak estefelé látogatják meg Dominikát és Viktort. Ma azonban még nem jártak erre, pedig Bodzát mindenképpen meg kell fejni, és a lovakkal is jó lenne összefutni. De túl korán nem érdemes a nyomukba eredni, mert ilyenkor még lelkes bögölyök hada kísérge- ti őket. Tán az idegen hangokra, tán a lepény illatára, a veteményes mögötti bozótosból váratlanul előtűnik egy tehénfej. Bennünket néz, hosszan, kíváncsian, szarvai mint rádióradarok meredez- nek felfelé. Óvatosan közelítünk felé. Elölről Dominika a kötéllel, afféle tehénpórázzal, oldalról Viktor a tejesvödörrel, mögöttük lemaradva pedig mi, az idegenek. El ne riasszuk. Bodza korábban ridegtartásban élt, embert alig látott, jó időbe tellett, míg megszokta új gazdáit. Kis kergetőzés, kapaszkodás fel a rézsűn, aztán a bokrokon túl, a fák között sikerül elcsípniük a nagy hasával is gyorsan mozgó tehenet. Míg Dominika a fémvödörbe feji a tejét s biztatgatja, hogy. adjon még, Bodza pó- tuákJÉ „A bozótból váratlanul előtűnik egy tehéntej. Minket néz” zolni kezd a kamerának. Később érdes nyelvével percekig nyalogatja gazdái kezéről a sós izzadságot. A lány megsimogatja, megköszöni a tejet, s Bodza továbbáll. Most nem sok tejet adott, a borjának tartogatja, magyarázza a nő, ahogy a forrás felé haladunk tovább. Az ösvényt két nap alatt alakították ki, késsel, ollóval gyérítették a növényzetet ott, ahol a régi ösvény nyomát felfedezni vélték. Gőzölgő tehénlepényt kerülgetünk, odébb gúlában lócitrom. - Nézd, hogy mozgatják a ganajtú- rók - mutatja az egyik gombócot Viktor, s elkapom a tenyerem, amikor egy kéke- sen-zöldesen csillogó bogarat ejtene belé. Egy kanyar után kis tisztás nyílik a bozótban, az ösvényt két csokibarna meg egy szürke ló zárja el előlünk. Csenge 16 éves, szinte együtt nőtt fel Dominikával, egymás pillantását is ismerik. Pandúr eközben egészen közelről szemlél, komolyságot erőltet magára, de hamar kiderül, hogy bohókás, hároméves lipicai csikó. Majdnem olyan magas, mint a felnőttek, csak törékenyebb náluk. Feketének született, de fajtájának megfelelően, ahogy cseperedik, úgy szürkül be egyre inkább a teste. Már csak a lábán látni némi barnaságot, és sörénye feketéink a nyakán. Örülnek érkezésünknek, megszaglásznak, mi pedig megsimogatjuk őket, selymes a szőrük. Láthatóan nincs idejük ránk, falják a füvet és az orruk elé lehajló lombot, s nincs nagy kedvük utat engedni nekünk. Végül elindulunk. Nyílik az út köztünk, csak Vince nem viszi tovább a nagy tomporát. Bárdo- latlan fickó. Esteledik, a jurta árnyéka megnyúlt, Dominika és Viktor visszakísér bennünket egy darabon. A tetőn irányba állítanak - innen már nem tévedtek el, mondják -, s kaptatunk felfelé tovább, kifulladásig. Ők pedig, ha már feljöttek idáig, ledobják a papucsukat, s törökülésben keresik note- bookjukkal a civilizáció jeleit. A legközelebbi helyen, ahol, - ha vékonvan is. de már r.snrí jtc
