Somogyi Hírlap, 2017. július (28. évfolyam, 151-176. szám)
2017-07-08 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 27. szám
I VASARNAP 16 SPORT REGGEL 2017. JULIUS 8.. SZOMBAT Tököli Attila: „Sokan elfelejtik, hogy a futballban hetente kell bizonyítani” Edzőként minden bonyolultabb A pályafutását Pécsen kezdő, később Dunaújvárosban, a Ferencvárosban, Kecskeméten, Zalaegerszegen, valamint Németországban és Cipruson is futballozó Tököli Attila már régi bútordarabnak számít Pakson. A 413 NB l-es meccsen pályára lépő, 187 gólig jutó korábbi válogatott támadó jól érzi magát a bőrében; igaz, annak ellenére küszködik az átállás nehézségeivel, hogy negyedik éve ül a kispadon és másodedzőként irányít. Pietsch Tibor/Nemzeti Sport- Játékosként megfordult még itt?- Ha hiszi, ha nem, igen - felelte az edzőközpont aulájában a Telkiben készülő Paks másodedzője, Tököli Attila. - 2011-et írtunk, Egervári Sándor volt a szövetségi kapitány, ő hívott meg a válogatottba - hét év után. Három mérkőzésen, Azerbajdzsán, Hollandia és Luxemburg ellen is pályára léptem. Az utolsó egyben a 25. válogatottságom is volt. Szóval akkor jártam itt futballistaként. De ez még az ősidőkben történt.- Csupán hat éve.- Hat év alatt sok minden megváltozik. Már nem focizom, edző lettem. És közben rájöttem, jobb és könnyebb labdarúgónak lenni, mint trénernek. Amikor futballozol, nincs más teendőd, mint az edzéseken és a mérkőzéseken odatenni magad, amúgy mindent a hátsód alá tolnak. Edzőként jóval bonyolultabb a helyzet.- Játékosként nem nyilatkozott gyakran, de amikor megszólalt, annak volt súlya. Ami a szívén, az a száján fajta volt. Csak volt?- Divatból nem szerepelek. Ha valaki megkeres, ugyanúgy elmondom a véleményemet, mint régen, ám nem tisztem osztani az észt. Amibe nem látok bele, arról minek beszéljek? Nem akarok „hű, de okosnak” látszani. Nem állítom, hogy mindenkinél mindent jobban tudok. Sőt! A szakmámnak még csak az elején járok, bőven van mit tanulnom.- Hogyan, kitől?- Egyrészt a vezetőedzőnktől, Csertői Auréltól, másrészt a rövidnek éppenséggel nem nevezhető játékos-pályafutásom során dolgoztam jó néhány szakemberrel. Ha tippversenyt hirdetnék, aligha találná el bárki is, hány edzőm volt. Egyszer összeszámoltam, és a listára harmincnyolc név került fel. Harmincnyolc edzőtől azért lehet tanulni.- Jót és rosszat egyaránt, nemde?- Ha valaki nyitott szemmel jár, eleve sokat tapasztal. A következtetést pedig idővel levonhatja: mi az, ami jó volt és mi az, ami nem. Aki sokáig futballozott, annak egy edzés megtervezése nem jelenthet gondot, arról nem beszélve, hogy az internet világában olyan feladatsort lehet összeállítani, amilyet csak akarunk. A szakma ott kezdődik, amikor napról napra húsz-huszonöt játékos mindenféle nyűgére-bajára oda kell figyelned. S persze a legfontosabb rész maga a mérkőzés. Amely nem abból áll, hogy kilencven percig ülsz a pádon, vagy állsz mellette, és folyton kiabálsz. A csapatodat éppúgy figyelned kell, mint az ellenfelet. Az első másodperctől fogva az utolsóig résen kell lenned. A jó edzőt az különbözteti meg a rossztól, hogyan nyúl bele a mérkőzésbe.- Kívülről úgy tűnik, tökéletes az összhang Csertői Aurél és ön között.- Magam is így vélem. Három és fél éve dolgozunk együtt, a futballról vallott filozófiánk megegyezik. Ez ugyanúgy megkönnyíti a helyzetet, mint az, hogy a teljes stábbal egy hullámhosszon vagyunk. Nézeteltérések természetesen előfordulnak, hiszen van, amikor másként látunk eseményeket. De azért tudjuk, müyen irányba szeretnénk haladni, és mindent meg is teszünk annak érdekében, hogy ne térjünk le a szerintünk helyes útról.- Mostanra megszokta, hogy „átállt” a másik oldalra?- Húszévnyi profi futball után ezt nem olyan egyszerű megszokni. A csapat nagy részével még együtt játszottam, s ezt bizony egyik félnek sem könnyű kezelni. Ezen a téren is sokat tanultam Auréltól, így manapság azért jobb a helyzet, mint az elején volt. Ennek ellenére még mindig különös érzés fog el, ha az öltözőben beszélnem kell a srácokhoz.- Játékosként nem beszélt hozzájuk?- Ha kellett, igen, ám az más helyzet volt. Akkor társként szóltam hozzájuk, most edzőként kell. Sebaj, úgy fogom fel, hogy ez is a tanulási folyamat része. Lépkedek előre, meglátjuk, meddig jutok.- Mikor lesz vezetőedző önből?- Majd ha az élet úgy akarja, egyelőre jól megvagyok pályaedzőként. Valószínűleg eljön az az idő, amikor nem ijednék meg egy jelentősebb kihívástól, de ez még odébb van. Különben is, ha valaki tíz éve megkérdezte volna tőlem, leszek-e edző valaha, egyből rávágtam volna, hogy nem. Aztán, tessék, mégis az lettem. És még jól is érzem magam a bőrömben. Amikor Kölnben légióskodtam, kinéztem magamnak egy pozíciót. A klubnál akadt ugyanis egy ember, akinek az volt a feladata, hogy előbb megfigyelje a szerződtetni kívántjátékosokat, majd tárgyaljon velük. Hogy mi volt a pontos tisztsége, nem tudom, nevezzük csapatmenedzsernek. Tetszett, amit csinált Eszembe ju tott, hogy ezt én is szívesen vállalnám. Annyit azért értek a focihoz, hogy észrevegyem, valakiben moco- rog-e valami.- Ha már eljutottunk idáig: a fiatalok között lát olyat, akiben mocorog valami?- Az hetség ban megvan. Futni mindenki tud, passzolni és lőni pedig meg lehet tanítani a gyerekeket. Ami sokakból hiányzik, az a futball iránti igaz szeretet és az alázat. A vágy, hogy mindent elkövessek azért, hogy jó legyek. Az edzéseket mindenki becsülettel végigmelózza, de - tisztelet a kivételnek! - többet nem tesznek bele. Félreértés ne essék, én sem voltam nagy „edzésmenő”, ám amikor ment a játék, amikor gólt lehetett szerezni, engem nem lehetett megfékezni. Megőrültem, ha nem én nyertem, ha nem én rúgtam a gólt. Az a baj, hogy túl kényelmes vüágot élünk, és sokakból hiányzik az önkritika is. A legtöbben elfeledkeznek arról, hogy a futballban minden héten bizonyítani kell. HIRDETÉS óriástorony - ugrá: úszás iiImiiiÍhuh pstji M 7] 1H H Tmi Tm] Keresse az újságárusoknál! Tokoli Attila (jobbra)» koKeletes az osszh^-Oí ■i'tt
