Somogyi Hírlap, 2017. június (28. évfolyam, 126-150. szám)

2017-06-22 / 143. szám

12. MEGYEI KÖRKÉP 2017. JÚNIUS 22., CSÜTÖRTÖK NEKROLOG Plüss pihen a padokon és mindenütt a csöppségek nagy örömére Tito elment MÁR nem sétál barátaival a kaposvári utcákon, s nem pihen meg kedvenc padján sem, úgy, ahogy nyugdíjas­ként is oly nagy kedvvel, rá­érősen tette. Kedves teátru­máért is csak odafentről szo­ríthat. Nincsevics János, a Csiky Gergely Színház egy­kori szervezőtitkára örökre belekapaszkodott Thália is­tenasszony ruhájába... bunyevác származású volt, s amikor még hivatásos fut­ballistaként rúgta a bőrt, ak­kor ragadt rá a Tito név. Min­denki így ismerte a színhá­zi világban, ahova 1965-ben szegődött, s mintegy négy évtizedig volt az intézmény szervezőtitkára. Ez idő alatt jó pár igazgatóhoz, főrendező­höz alkalmazkodott, de min­denkor az motiválta, hogy mi­nél több néző foglaljon helyet Thália kaposvári templomá­ban. Háttérmunkás volt, ha úgy tetszik, a kulissza „nap­számosa”, de ennek ellené­re sokan „egyszemélyes” in­tézményként . emlegették. Az előadások első kritikusa lehetett, soha nem rejtette vé­ka alá a véleményét. mesélte, egykor sok jegyet vásárolt a honvédség, a szak- szervezet, és az is megesett, hogy az iskolaigazgató így tette fel a kérdést: ki nem akar színházba jönni? Az áll­jon fel! Meg azt is: volt úgy, hogy kiszóltak Hetesre, küld­jenek száz gyereket az elő­adásra. Előfordult az is, hogy két vasúti kocsit hozzákap­csoltatott a mozdonyhoz, és ingyen utaztak a diákok... JÁNOST sokan szerették, hi­szen élt-halt a színházért. • A megyeszékhely közgyű­lése is megköszönte mun­káját a Kaposvár Város Szol­gálatáért kitüntetéssel. Ti­to elment. Történetek, ku­lisszatitkok garmadáját vit­te magával. Pénteken teme­tik Bácsalmáson, ősei föld­jén. Őrizzük meg az emlé­két! Lőrincz Sándor Plafonra mászott pandák Pandakiállítás nyílt a volt somogyaszalói óvodában: ezer pandát helyezett el ott egy kaposvári gyűjtő a helyi kisgyermekek örömére. Kü­lönleges interaktív darabok is vannak közöttük. A gyűj­tőszenvedély 29 évvel ez­előtt kezdődött. Kovács Gábor gabor2.kovacs@mediaworks.hu SOMOGYASZALÓ - Hat hóna­pos koromban kaptam az első pandát, aztán a szüleim kezd­ték lelkesen vásárolni a többit - mondta a 29 éves Rákóczi Dóri, a pandakollekció tulajdonosa. - Beszállt a család, a barátok, az ismerősök, sőt ma már ide­genektől is kapok. Nemrég ösz- szeszámoltuk, azt hittük, hogy 2263-nál véget ért a számuk, de amikor pakoltunk, újabbak ke­rültek elő otthon, vagyis most körülbelül 2300-ra tehető a szá­muk. Otthon egy polcrendszer­be állítottuk a játékokat, de vit­rinben tartva nem olyan látvá­nyosak, ezért nagyon örültünk annak, hogy a somogyaszalói óvodában megfelelőek a tárgyi feltételek a kiállításhoz. Ott vol­tam, amikor az első gyermek- csoport megnézte a tárlatot, na­gyon élvezték. Kezdetben Dó­rit a pandák cukisága és szép­sége ragadta meg, aztán érin­tette meg a veszélyeztetett vol­tuk. Azóta a Természetvédel­mi Világalapnál (WWF) örök- befogadó panda szülő lett, ezt kapta karácsonyi ajándékként. Az adója egy százalékát is fel­ajánlja az állatok megmentésé­re az édesanyjával együtt. Fel­nőttként a hobbijától némiképp eltávolodott, most egy fordító irodában dolgozik, de a gyűj­tés nem maradhat abba, erre sarkallják a barátok, velük leg­utóbb Székesfehérváron vettek egy marcipán pandát. Gyerekszíveknek kedves kiállítás: pandák százai költöztek be a somogyaszalói óvodába Fotó: Muzslay Péter- Nem tudom, hol lehet en­nek a vége, talán ha majd szü­letik gyermekem, akkor neki vásárolunk dolgokat - neve­tett Dóri. 2013 óta áll üresen a somo­gyaszalói óvoda, mert már nem volt elegendő a gyerme­kek létszáma a fenntartásához. Az önkormányzat azonban érintetlenül hagyta az épüle­tet, mert szeretnék újraindíta­ni az óvodát a településen, tud­tuk meg Kővári Kittytől, az ön- kormányzat közfoglalkoztatott rendezvényszervezőjétől. Nem könnyű életre hívni az ovit, mert a községből sok szülő Ka­posvárra jár dolgozni, és regge­lenként a megyeszékhely óvo­dáiba viszik a gyermekeiket. Játékállatok a kötéllétrán Még a plafonon is plüssök lógnak Fotó: Muzslay Péter Somogy megye lesz az egyik fontos helyszíne a vadászati világkiállításnak A vad tiszteletére nevel az egyesület Rácsodálkozás. Sok fiatal is elment a vadásznapra Fotó: K. T. SOMOGY A magyarországi tra­dicionális vadászati kultú­ra népszerűsítését és a vadá­szat, mint szakma társadal­mi elismertségének növelését tűzte ki céljául a Somogy Me­gyei Erdész és Természetvédő Egyesület. A Somogy Megyei Erdész és Természetvédő Egyesület 2016 őszétől 2017 nyaráig tartó idő­szakban második alkalommal ren­dezte meg a prog­ramsorozatát, több helyszínen, válto­zatos programokon keresztül nyújtva betekintést a va­dász szakma múlt­jába és jelenébe. Az aktuális és érdekes ismeret- anyagok átadása mellett szem előtt tartották, hogy 1971 után 2021-ben ismét hazánk rendez­heti a vadászati világkiállítást, melynek programjai - a tervek szerint - Somogybán is otthon­ra lelhetnek majd.- Az elmúlt év őszén Nagy- sallérban, a Vadászati és Hely- történeti Emlékháznál indult a rendezvénysorozat Vadá­szattörténet, vadászetika, mű­vészetek címmel - tájékozta­tott Merczel István, az egyesü­let elnöke. - Bemutatók és elő­adások során a vad tiszteleté­ről, a trófeákról, a vadászat és vadászati kultúra helyi irodal­mi és képzőművészeti vonat­kozásáról előadások és kiállí­tások segítségével ismerked­hettek meg az ér­deklődők. A hely­színválasztás ap­ropója, hogy Nagy- sallérban és a kö­zeli Petesmalom- ban élt, alkotott és dolgozott Studin- ka László, a vad és a somogyi vadász- területek kiváló ismerője. To­vábbá itt található báró Schell József sciho sorozata, melyet a lábodi természeti környe­zet inspirált. Trófeakiállítás is színesítette a programot, ahol a szakemberek és érdeklődők megtekinthették a SEFAG va­dászterületein 2016 őszén te­rítékre hozott gím-, illetve - a késői, október végi időpont­ra való tekintettel - dámbikák, valamint az elejtett muflonok trófeáit. Majd Tradíciók a va­dászatban címmel folytatódott a program. Az unikális prog­ramon közel 200 vendég vett részt a somogyszobi Mocz és Társa Magánerdészet rendez­vényházában. Ezt követően - az Erdők Nem­zetközi Napján - a SEFAG köz­pontjában természeti és vadá­szati témákból összeállított fo­tókiállítással hívták fel a figyel­met az erdő, a növény- és állat­világ sokszínűségére, az erdő- és vadgazdálkodás életünkben betöltött fontos szerepére.- A Csodálatos vadvilág el­nevezésű fotókiállítás ván­dorkiállításként funkcionál - tette hozzá. - Megtekinthető volt a Mesztegnyői Erdei Vas­úton, a Kaposvári Kodály Zol­tán Központi Általános Isko­lában, a Szőcsénypusztai Szé­chenyi Zsigmond Mezőgazda- sági Szakképző Iskola és Kol­légium épületében, illetve a jövőben a Somogy Megyei Va­dásznapon és az Erdészeti In­formációs Központban mutat­ják majd be. A zárórendezvényt 2017 má­jusában a Ropolyi-tónál tartot­ta a Somogy Megyei Erdész és Természetvédő Egyesület Hív a természet címmel. Az egész napos programon vadászati témákkal kapcsola­tos előadások, terepi bemuta­tók, filmvetítés, vadászfegy­vermustra (íjak, lőfegyverek), vadászati kiegészítők bemu­tatása mellett bőgőverseny is zajlott. Ezzel párhuzamosan 12 csapat hagyományos és új­ragondolt vadételeket készí­tett bográcsban és tárcsán. Molnár Gábor Az evangélium a zene nyelvén is megszólalt NAGYKANIZSA Megtelt a refor­mátus templom előtti parkoló, ugyanis az első „Kálvin téri forgatag” a szabadban tartott tanévzáró istentisztelettel vet­te kezdetét a zalai városban. A rendezvényre meghívták mindazokat is, akik az elmúlt 25 évben a kanizsai gyüleke­zetben konfirmáltak. Sok is­merőst is köszönthettek. Köz­tük volt például a riói olimpi­án részt vett úszó, Molnár Fló­ra is, aki a templomban arról is beszélt: a hite segítette ab­ban, hogy megküzdve beteg­ségével, a szintidőt teljesít­ve kijusson az ötkarikás játé­kokra. Ugyancsak itt hangzottak el hit és haza, a gondolkodás hatalma témában az előadá­sok. A gyerekek sem unatkoz­tak a délután során; kipróbál­hatták az ugrálóvárat, az élő csocsót, és a lufi hajtogatást is. A közösségépítő napot az Anima Soni együttes szabad­téri koncertje zárta; a buda­pesti református fiatalok a ze­ne nyelvén hirdették az evan­géliumot. Gamos A. Szeretnék mi­nél szélesebb körrel meg­ismertetni a csodálatos vadvilágot

Next

/
Oldalképek
Tartalom