Somogyi Hírlap, 2017. május (28. évfolyam, 100-125. szám)

2017-05-18 / 114. szám

2017. MÁJUS 18., CSÜTÖRTÖK j| EGYHÁZI TÜKÖR Nehéz kérdés, hogyan szólalnék meg, ha szembe jönne most velem Jézus Az irgalmasság legkisebb tette balzsam a szív, az élet sebeire Bozsoki-Sólyom János dramatikus játékkal vonta be a fogékony hallgatóságot Fotó: MW Csodásérmék Soltész Miklóstól Mit mondanál vagy kérdez­nél, ha most veled szem­be jönne Jézus? - Erről is érdeklődtek a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazga­tóság Somogy Megyei Ki- rendeltsége által szervezett Osztozó című találkozón Ta- bon, ahol az ellátórendszer­ben dolgozó lelkigondozók gyűltek össze egy bemutató bibliaórán. Lőrincz Sándor sonline@sonline.hu US Az intézmény kápolnájá­ban a résztvevó'ket bevonva a lelki ráhangolásról Bozso­ki-Sólyom Eszter, a tabi Dr. Takács Imre Szociális Ott­hon mentálhigiénés munka­társa gondoskodott. Ezt köve­tően Sifter Gergely, a fogya­tékkal élő híveket négy éve pasztoráló tabi plébános az ökumenikus áhítat keretében utalt hitetlen Tamás történe­tére, akinek érintenie kellett Krisztus sebeit. Ennek kap­csán jegyezte meg a fiatal pap: Bol­dogok, akik nem látnak, de mégis hisznek. Az irgal­masságról, amely valamennyi szoci­ális intézmény fő jellemzőjének kel­lene lennie, azt mondta: nem egy felszínes, ránk erőltetett kompromisz- szum, hanem problémameg­oldás és osztozás. Valameny- nyiünknek osztoznia kell Is­ten irgalmasságában. Ela osz­tozunk, akkor meg tudjuk hallgatni a másikat, és meg­oldódnak a problémák. Az el­ső keresztényeknek is voltak fenntartásai a másikkal, de végül megtanulták elviselni egymást. A feltámadt Úr erősítette a szívüket, s az irgalmasság nagy ajándékát, az egységet hozta el közénk, s aki irgal­mas, az képes egyre nagyobb áldozatot hozni a másik sze­mélyért. Arató Lóránd helyi evangélikus lelkész az em­beri és a krisztusi arcról el­mélkedett. Jó arc, rossz arc; hányszor illetjük ilyen jel­zőkkel egymást... Miért is emlegetjük szüntelen? Talán magunk sem tudjuk, hiszen Krisztus arcának hordozói vagyunk mindannyian. Ez a homlokunkra van írva, és mi is belelátunk a tekintetekbe - summázott, majd azért imád­kozott, hogy életünk, cseleke­deteink és arcunk Jézusra ha­sonlítson. Az ökumenikus áhítatot bemutató bibliaóra követte, amelyet Bozsoki-Sólyom Já­nos, balatonkiliti reformá­tus lelkész álmodott meg. Bámulatos leleményesség­gel elevenítette fel Noé tör­ténetét, amelybe az ellátot­takat és párkereső játékkal a vendégeket is bevonta. Lát­vány, ének és történet komp­lexen jelent meg, s az otthon­lakók - sérültségi fokuk sze­rint - vettek részt az interak­tivitást feltételező foglalkozá­son. A mese előre­haladtával ismert gyermekjátékda­lok csendültek fel jó-rossz artikulá­cióval, és a hang­utánzás is szere­pet kapott a te­mérdek állatot fel­vonultató, külön­leges dramatikus játékon. Egyesek örömtől ragyogó arccal, mások táncolva, s na­gyokat bólogatva figyelték a lelkészt, ám akadtak olyanok is, akik váltakozó hangulat­ban, de mindvégig érdeklőd­ve kísérték figyelemmel az eseménysort. Végtelen empá­tiával, játékosan, a szereplő­ket, Noét és családját fényké­peken bemutatva és a földraj­zi helyet - az Ararát hegyét - megmagyarázva, a szövet­séget jelképező Szivárványt magasra emelve zajlott a tör­ténet, melyet a gitárkísérettel megszólaló énekek kifejező­en színesítettek; Noé bárkájá­nak oldalára ez volt írva: Bízz Gárdonyi-Pál László, a házi­gazda intézmény igazgatója elmondta, a kápolnát 2013- ban Soltész Miklós akkori, szociális ügyekért felelős ál­lamtitkár a történelmi egyhá­zak képviselőinek jelenlété­ben avatta fel, és csodásér­méket adott át a verssel, imá­val készülő otthonlakóknak. Az akkori evangélikus lelkész, Szigeti Szilárd megjegyezte: megszületett Tab negyedik temploma. Isten házába szer­vezett keretek között és önál­lóan is betérhetnek az ellátot­tak. A helyi egyházi személyek rendszeresen szolgálnak, s az intézmény lelkigondozói sokat ' tesznek azért, hogy a mentáli­san sérült otthonlakók (is) kö­zelebb kerüljenek Istenhez. Hála és kérdések A beszélgetés megható része volt, amikor a résztvevők arról szóltak, mit mondanának a fe­léjük közeledő Jézusnak. „Örü­lök, hogy eszközöd lehetek. Va­lóban követem? Hálás vagyok, hogy elvisel, vezet és támaszt nyújt. Hálás vagyok, hogy min­dig velem vagy. ” - Ilyen és eh­hez hasonló kérések, kérdé­sek, hálaszavak hangzottak el. az Úrban, és akkor biztonság­ban élhetsz! - hallhattuk. A lelkész segítségére volt a gitáros-énekes feleség és Tóthné Finta Szilvia fejlesztő pedagógus. Minden mozdula­tukból, pillantásukból érzé­kelhettük: különleges kariz­mával megáldott ez az „evan­gelizációs trió”. A bemutatót követő meg­osztáson Bozsoki-Sólyom Já­nos elmondta: az a legfonto­sabb, hogy a rájuk bízottak egy-egy ilyen foglalkozáson érezzék jól magukat; mély teológiai eszmefuttatásokat nem tudunk közvetíteni, hi­szen képtelenek lennének be­fogadni, ám amit nyomatéko- sítunk, az egy ideig megma­rad. Isten mosolya is, amely szolidabbá tesz bennünket.- Fel kell mérni képessége­iket, és meg kell elégednünk azzal, amennyit valóban ké­pesek befogadni - mond­ta Tóthné Finta Szilvia. - Le kell hajolni hozzájuk. A mu- togatós énekeket különösen kedvelik. Az érintést még az autisztikus tüneteket produ­kálók is szeretik, ez a fő biza­lomforrás. Többször elhangzott: a hit egyszerűsége, a hiteles je­lenlét mindennél fontosabb. Egy segesdi munkatárs meg­jegyezte: a kézzel-lábbal el­mutogatott dal vagy történet fejlesztő hatású az idős, de- mens ellátottaknál is, mivel több agyi területet stimulál­nak ezáltal. Késmárki Zsolt, a Szociális és Gyermekvédel­mi Főigazgatóság társadal­mi kapcsolatokért felelős re­ferense is részt vett az oszto- zón. Elmondta: örül, hogy Bá- tori Zsolt főigazgató kérésére - miszerint minden megyé­ben mutassák be a lelki gon­dozói munkatársak a jó gya­korlatot - a somogyiak moz­dultak legelőször. Nagy él­ményt adott neki az együtt- lét, s a varázs, ahogy a lelki- pásztorok és a gondozók Is­ten szavát közvetítve fordul­nak az ellátottakhoz. Isten mosolya megmarad, és szolidab­bá tesz majd bennünket Rózsafüzér az évfordulóra, két kötetben KAPOSVÁR A Szent Imre Örök­sége Alapítvány a fatimai je­lenések 100. évfordulójára je­lentette meg Josip Loncar Ró­zsafüzér című könyvét. A két­kötetes műhöz Rumszauer Miklós írt ajánlót. A kapos­vári Szent Margit - Szent Jó- zsef-templom plébánosa sze­rint a szerző úgy beszél Is­tenről és a Szűzanyáról, hogy közben imádkoztát. A könyv „bekapcsol” az imába; nagy segítség azoknak a híveknek, akik szeretnék megérteni Is­tent, Máriát, a szenteket, vég­ső soron önmagukat, hogy az ima még gyümölcsözőbb és hatékonyabb legyen. L. S. Szabad mosolyogni, hiszen a nevünket bizonyosan feljegyezték Isten előtt Fertőzzetek örömmel, kereszténységgel! KAPOSVÁR Figyelem az új ka­posvári püspök, Varga László atya arcát a szentelési és beik­tatási ceremónián a székesegy­házban. Végtelen nyugalom, bé­ke, kiegyensúlyozottság áraszt­ja el, miközben latinul, majd magyarul ismertetik a pápai bulla tartalmát. Arcvonásai mindvégig megmaradnak az ünnepi misén, de az öröm is ott ragyog rajta. Akkor is, ami­kor általános helynökké tett plébánostársa, Somos László atya köszönti az egyházmegye papsága és a hívek nevében, s akkor is, amikor megöleli a le­köszönő főpásztort, Balás püs­pököt. Megható pillanat. Örömtől ragyog az arca a másnap tartott orgonás-gitá- ros-énekes püspöki újmisén is, amelyre Vedres Csaba zene- szerző-orgonaművész barátja írt introitust. Arról beszél, hogy tele van a szíve örömmel Jézus iránt. Szentbeszédét azzal kezd­te, hogy szabad mosolyogni, hi­szen a nevünk fel van jegyezve Isten előtt. Ha betartjuk a hit lé­péseit, ha ráhagyatkozunk az Úrra, akkor a szorongás, a fe­szültség, a kétségbeesés, az el­bizonytalanodás is feloldódik bennünk. Saját példáján mutatta be mindezt az új megyés püspök, Varga László püspök atya beiktatását követően Fotó: Kovács Tibor s mint megjegyezte: e folyamat első ajándékaként eltűnik be­lőle a szorongás, és a béke ural­kodik rajta. Mivel Jézuson kí­vül egyetlen vallásalapító sem jelentette ki, hogy „én vagyok az út, az igazság és az élet”, így Őhozzá kell szabni lépteinket. Azt kérte: engedjük meg Is­tennek, hogy felszínre törjön a bennünk élő jóság, öröm és szeretet. Arra is utalt: a ke­resztény embernek küldetése van, és a világ sóvárogva vár­ja Isten fiainak megnyilvánu­lását. „Örüljetek, s fertőzzé­tek meg a kereszténységgel ezt az országot, mert az öröm tettekkel fertőző” - buzdítot­ta a jelenlévőket. Lőrincz S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom