Somogyi Hírlap, 2017. április (28. évfolyam, 77-99. szám)
2017-04-10 / 84. szám
4, MEGYEI KÖRKÉP 2017. ÁPRILIS 10., HÉTFŐ „Valaki fentről vigyáz rám, és mindig oda irányít, ahol jól érzem magam” A népi kultúra páratlan erejével formál értékes közösségeket Csikvár Gábor: továbbra is szeretném átadni a tudást, amit eddig összegyűjtöttem Fotó: Lang Róbert Sok minden függ a környezettől is Kaposvár Városért Díjat kapott munkásságáért Csikvár Gábor népzenei előadó- művész és művelődésszervező, aki számtalan kulturális missziója mellett a Somogy Táncegyüttes működését is irányítja, immár évtizedek óta. Aktív, a magyar népi kultúra szolgálatában végzett munka az övé, melynek ezen jeles állomásán beszélgettünk az útról, a lehetőségekről. Barkóczy László laszlo.barkoczy@partner.mediaworks.hu- Nagy kitüntetés egy ilyen díj, kiváló szakmai munkát ismerve el. De a szerteágazó tevékenységek közül melyiket tarthatták igazán érdemesnek el-' ismerésre?- Az, hogy Kaposvártól kapok egy ilyen díjat, hatalmas megbecsülésnek tartom. 1978-ban kezdtem, azt gondolom, azt a harmincnyolc évet díjazták, amit a pályán töltöttem eddig. Zenész vagyok, mégis évtizedek óta irányítom a Somogy Táncegyüttes Alapítványának működését, és számtalan egyéb dolgot. De kaphatott díjat az a fajta művészeti tevékenység, illetve az a közösségformáló munka, melyet végzek nap mint nap, vagy az utánpótlás-nevelés is.- Táncegyüttes igazgatás, a népzenei kultúra gyűjtése, fenntartása. Családi hagyományokon alapuló szenvedélyről van szó?- Én egy olyan közegben nőttem fel, ahol édesapám népművelőként, illetve koreográfusként dolgozott. Ő szín- művészetit végzett, majd az ’50-es években költözött Kaposvárra. Az ő szellemisége sokak számára különleges világot teremtett, de szerencsére nekem ez természetes volt, hisz ebben a közegben nevelkedtem. Amivel mi foglalkozunk, az a vidéki lakosság egykori művelődési formáit tartalmazza, akik szintén beleszülettek abba a kultúrába. A népzene, a tánc tulajdonképpen egyfajta nyelv, amit használtak a mindennapokban. Mi ezt gyűjtjük és gondozzuk. Ha adatközlőket keresünk, akkor tudjuk, hogy ők nem visszatanulták a kultúrát, hanem beleszülettek, ez volt a nyelvezetük. És tulajdonképpen valami hasonlóról van szó az én esetemben is. Ezek a népzenei anyagok szóltak otthon, édesapám ezzel foglalkozott, a barátokkal, alkotótársakkal való beszélgetés eredményeként, én is ebben a sajátos közegben nőhettem fel. Persze fiatal koromban, mikor megkérdezték, hogy „Te is apád nyomdokaiban jársz majd?”, mindig tiltakoztam ellene. Ugyanaz érdekelt, mint mindenkit a korosztályomban: versenyszerűen sportoltam, rockzenét hallgattam. Akkor még nem tudtam, hogy a „másik”, amivel édesapám foglalkozott, az a mindennapjaim része. Mikor szólt, hogy kellene neki egy zenekar, aki népzenéket játszana egy táncegyüttesnek, akkor összeálltunk a barátaimmal és talán ott kezdődött a váltás számomra „természetesre”. Nagyon jó volt belekerülni egy olyan közösségbe, akikkel egy „nyelvet” beszéltünk.- Egyre kevesebben őrzik a népi kultúrát, talán a befogadók köre is egyre kisebb?- Noha nálam ez szórakozásként indult, hogy a népi kultúra gyűjtésével, őrzésével, átadásával foglalkozzak, ez a tevékenység hamar átalakult komoly felelősséggé. Ennek igyekszem megfelelni napjainkban is. PróbáA hagyományőrző csoportok, táncegyüttesek is megváltoztak, mára sokkal aprólékosabbak, majdhogynem muzeológusi, néprajzos munkát végeznek. A művészeti iskolák megalapítása sokat lendített a népi kultúra terjesztésében. Mi is létrehoztuk az Együd Árpád Művészeti Iskolát 1996-ban. Több mint háromszáz gyermek volt akkor az iskolában. Nem csak táncoltak, hanem folklorisztikát tanultak, és közben észrevétlenül felépült egy közösség is. Ha valamit közösen építünk, akkor az fenn tud maradni, ebben nagyon hiszek. De sok függ a környezettől is. A szülői háttér nagyban meghatározza, a gyerek milyen irányban indul el az életben. Csikvár Gábor 1962-ben született. A Kaposvári Egyetemen szerzett diplomát, és lett művelődésszervező. 25 éve dolgozik vállalkozóként, előadóművészként, népzenetanárként, illetve koordinátorként is helytállt, mielőtt a Somogy Táncegyüttes Alapítvány művészeti titkára lett. Prima-díjas, és Wlassics Gyula kitüntetése is van. lom átadni mindazt a tudást, amit én kaptam, sőt, ötven felett már arra is rájövök, hogy hogyan tudok ennek a kultúrának a segítségével közösségeket formálni, gondolatokat, értékeket tolmácsolni. Ez különösen nagy kihívás, mivel a legtöbb gyermek a környezetemben városi, nem a hagyományos falusi kultúrkörben nőtt fel, nem abba született bele.- Tehát akkor az, hogy éppen egy digitalizálódó nemzedék nő fel, az nem befolyásolja a hagyományőrzésbe fektetett munkát?- Ugyanúgy digitalizáló- dottak az itt tanuló gyerekek is. De amikor itt vannak, akkor teljes mértékben helytállnak. Ki tudjuk őket mozdítani abból a világból, melybe folyamatosan belenőnek. A mai embert a mobil kommunikáció annyira körülveszi, hogy néha már zavaró tud lenni. Az az igazán jó a mi közösségünkben, hogy ha ott van a gyermek, akkor ott bizony bele kell nézni egymás szemébe, beszélni kell egymással. Nem SMS-ben, nem mindenfajta chatprogrammal, hanem ott és akkor, személyesen. De a munka még gördülékenyebben is mehet az új kommunikációs lehetőségekkel.- Az út szinte történelmi. Mit hozhat a jövő?- Mindig irigyeltem azokat az embereket, akik meg tudták mondani már nagyon fiatalon, hogy mik szeretnének lenni. Én soha nem tudtam, lehet, későn érő típus vagyok. De mindig úgy éreztem, hogy a jóisten, vagy valaki fentről vigyáz rám, és mindig oda irányít, ahol jól érzem magam. Továbbra is szeretném átadni azt a tudást, amit eddig összegyűjtöttem, legyen az bármenynyire is változatos, újszerű, én készen állok rá. A népi kultúra gyűjtése, őrzése hamar átalakult komoly felelősséggé Megkezdték a rókák vakcinázását Somogy megyében is i Csalifalattal a veszettség ellen Őrzik kultúrájukat a roma közösségek KAPOSÚJLAK Összesen har- minchatszor szállnak fel a gépek 350 kartonnyi rókapogácsával, s egy-egy kör alkalmával 3-400 kilométert tesznek meg - mondta Szemző Ernő, Kapos Airport Kft. ügyvezető igazgatója. - A tervek szerint április 12-éig befejeződik a ró- kavakcinázás Somogybán. Somogy megye déli határától 50 kilométeres sávban ösz- szesen 3273 négyzetkilométerre juttatják ki a vakcinát. Erről minden önkormányzatot értesítettek. Kaposváron a 67-es főúttól nyugatra és a Kapos folyótól délre elhelyezkedő területeket érinti a vakcinázás. A csalétekszórás a lakott, beépített területeket nem érinti. Az érintett térségekben a vakcinázás kezdetétől számított huszonegy napig az illetékes járási főállatorvos ebzárlatot és legeltetési tilalmat rendel el. A rókák vakcinázását évente két alkalommal szervezi meg az állat-egészségügyi hatóság. A több mint 600 millió forintos költségvetésű program 75 százalékos Európai Uniós társfinanszírozással valósul meg. Idén tavasszal Magyarország területének mintegy kétharmadán, 67 ezer négyzetkilométeren szórják ki a vakcina tartalmú csalétkeket. Góz Lilla A hét végén is szórták a rókapogácsákat Fotó: Lang Róbert TOPONÁR Kétnapos konferenciát szervezett a Kaposvári Egyetem Roma Szakkollégiuma és a Magyar Olvasástársaság. A rendezvény témája a roma, cigány kultúra megőrzése, az irodalom, a nyelv, a könyv és az olvasás szerepe, helye e közösség életében volt. Az előadók az ország különböző pontjairól érkeztek: Esztergom, Nyíregyháza és Pécsen kívül a méltán híres hejőkeresztúri iskola igazgatónője, K. Nagy Emese is megosztotta gondolatait az érdeklődőkkel, tudtuk meg Gombos Péter docenstől, a Kaposvári Egyetem Pedagógiai Kar tudományos dékánhelyettesétől, aki egyben a Magyar Olvasástársaság alelnöke. A közönség részben a helyi roma szakkollégium hallgatóiból állt, másrészt az olvasástársaság tanácsa is jelen volt a rendezvényen. Az előadásokból megtudhatták azt is, hogy a Felső-Tisza- hát jórészt romák lakta településeit miként látják el könyvekkel - a nyírségi könyvtárbusznak külföldről is csodájára járnak -, s milyen szerepe lehet a szakkollégiumoknak a roma fiatalok érvényesülésében. Szó volt arról is, hogy mi a csoda titka a hejőkeresztúri iskolában. Harsányi Miklós
