Somogyi Hírlap, 2017. április (28. évfolyam, 77-99. szám)
2017-04-29 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 17. szám
g INTERJÚ 2017. ÁPRILIS 29., SZOMBAT SSSSiiiiltj] Színész és rendező, de leginkább vérbeli humorista. Barátai az ország szlogengyárosának hívják, akinek eszméletlenül gyorsan vág az esze. Ráadásul megszámlálhatatlan ötlet van a fejében. Straub Dezsővel kivételesen nem a világhírű magyar kabaré- és vígjátékjátszás patinás helyén, a régi Vidám Színpadon találkozunk, amit Böröndi Tamás vezetésével Óbudán, az Atrium Eurocenterben újra felvirágoztattak. Helyet- ,yg|j te inkább az állatkertbe invitál, abból az alkalomból, hogy a színház örökbe fogadott egy Dezső nevű óriási botsáskát. Bármi szóba kerül, mindenre egy jóízű vicc a válasz. Az árnyékot adó fák alatt ülünk le beszélget-1 ni a jó humorról, a nevetésről, de a bolondok napjáról is, hiszen azt épphogy elkerülve, április 2-án ünnepelte 65. születésnapját. Tarnóczy Orsolya MUfejg- Mi, magyarok jók vagyunk humor terén? Értjük, szeretjük a jó poént?- Véleményem szerint na■ gyón jók vagyunk. Mindez a magyar nyelvnek köszönhető, elképesztően gazdag a szókincsünk. Egyszer Kosztolányitól megkérdezték, miért nem ír angolul. „Hogy mond ják angolul, hogy breteg?” -ff kérdezett vissza az író. „Sehogyan” - volt a megdöbbent vá lasz. „Hát ezért!” - mondta a zseni. Tudjuk forgatni, ízlelni a szavakat. Elég kilépnünk az ' ajtón, a legjobb vicc szembe- ,,, jön velünk. Reggel olvastam az interneten, hogy Kínában hasonmásversenyt tartottak. ., Mindenki nyert. Meg hogy ott nehezen mehet a szakítás, hiszen az utcán minden szembejövő a szerelmére emlékezteti az embert.- Kitől örökölte a kitűnő humorát?- A szüleim imádtak viccelődni, nálunk a családban mindenki hahotázott. Az édesanyámnak mérhetetlen kommunikációs és probléma- megoldó képessége volt, az élet gondjait,rendszerint poénnal orvosolta. Azért, hogy ne bukjak meg matekból, a suli konyhájára jött dolgozni. A tanári kart az ebéddel büntette és jutalmazta. Ha egyest kaptam, visszavette a matektanár tányérjáról a második szelet húst. Ha hármast, adott még egyet neki. Év végére a jegyeim és a tanári kar is szépen kigömbölyödött. De édesapám is roppant tehetséges ember volt, írt pár sikeres kabarét is.- Volt kedvenc vicce?- Rengeteg, de ebből nem tudok egyet kiemelni. A saját kis gyűjteményem nagyjából húszezer darabból áll, ebből szoktam csemegézni. Rendszerint a legjobbakat kiválogatom, azokra már lehet egy jó műsort alapozni. Egyébként egészen elképesztő, hogy arról, akiből ki sem nézné az ember, kiderülhet, hogy micsoda humora van. Nagyjából húsz éve egy taxis szállított napokig egyik fellépés ről a másikra, de olyan sava nyú pofát' vágott, hogy majd nem kiszálltam. Az utolsó al kálómmal aztán hátrafordult és annyit mondott: „Szeretnék önnek gratulálni. Kevesen csinálják ezt a szakmát olyan magas szinten, mint ön. Talán csak Bodrogi Gyula, Feleki Kamill, Szuhay Balázs,!' Latabár Kálmán,'Hofi Géza,4 Forgács Gábor.” A tizediknél elkezdtem röhögni^'rájöttem," hogy ez az ember az g- egész szakmát fel fog ja sorolni. Rádöbben tem milyen jó humora van, csak napokig hülyített az ál-, komolyságával.- Említette Latabár Kálmánt, ő a nevet- tetés nagymestere volt. Miben rejlett a különlegessége?- Minden s z ere p é r e úgy készült, mintha ső és egyben az utolsó -fellépése lenne. A siker soha * nem szédítette meg, minden % mozdulatát, viccétfaprólékosan ki dolgozta. A közönségnek! élt, és minden sejtjében benne volt a humor. Honthy Han- - nával egyszer, égy kivételesen rosszul sikerült operettben játszottak együtt, és nagyon unták a bukott művet. A mögöttük lévő díszlet a Balatont ábrázolta, rajta kis vitorlások himbálóztak. Mágnessel mozgatták őket, hogy a kis tízcentis makettek élethűen nézzenek ki a háttérben. Latabár a darab felénél, szerepéből kilépve váratlanul civil nevén szólította partnernőjét: „Hannuska, szereti maga a vitorlásokat?” Honthy döbbenten nézett rá, és zavartan azt mondta: „Igen!” Latyi ekkor lekapott egy hajómakettet, és átadta neki. „Tessék!” - mondta. A közönség és Honthy is dőlt a nevetéstől. Óriási tehetsége volt, ő persze sok dolgot megengedhetett magának. Egyszer behajtott a színre egy biciklivel, aminek pirosra volt festve a kormánya. Elesett, a letört kormányt meg felemel te a igazgatói páholyba, ahol Rá kosi ült, és azt mondta: „Min denről ez a rossz tehet!”- Karinthy Frigyes mondta: „humorban nem ismerek tréfát”. De mi a helyzet a színpadon? Szabad egymást megviccelni? Évekkel ezelőtt * ugyanezt a kérdést tettem fel Körmendi Jánosnak egy riportban, aki azt válaszolta: „Ha nem öncélú ripacskodásról van szó, hanem jóízű nevetésről, ami bevonja a közönséget is, akkor ennek a játéknak helye van a színpadon.” Gálvölgyi János is nagymestere ennek, jó pár előadást csináltunk végig úgy, hogy alig mondtunk valamit az eredeti szövegből, mm.i • rm \ ■ Straub Dezső, a szlogengyáros szerint a világ problémáira a vicc a legjobb gyógyír Fotó: Kallus György mm , .«*■ • •• se ett-musicai s, . Vege«e el ope ; *>,1972-73. fogysz Művek /ah« - n a Magyar n készi SOSlaboransa. 1 oJy.ar °Pt'kai magasba. Felnézett az ; Ja, Buclaörsi JátékfjÍT^’ kormány í .*£» 'al»napokT'***•» fi?* ként. Harm GSZtlválok házL * ^ de végig szituációban maradtunk. Ez a titka. Más szavakat lehet használni, de nem térhetünk el az írói szándéktól. Böröndi Tamással, Beleznay Endrével is jól tudjuk egymásnak dobálni az improvizációs labdákat.- Az emberek mennyire szeretnek kacagni?- Ki vannak éhezve a jóízű nevetésre, hiszen a világ problémáira a vicc a legjobb gyógyír. Ha az ember egy kicsit mindennek tud örülni, akkor van esélye a túlélésre. Este a Vidám Színpadon a függöny mögött állva már tudom, hogy aznap milyen lesz a közönség. A duruzso- lás hangmagasságé-, ból következtet-; ni lehet arra, hogy este mire lehet számítani. Meg kel l-e dolgozni, ma- u n k mellé kell állítani a közönséget, vagy eleve szórakozási szándékkal jöttek.- Van olyan közönség, amellyel nem léhet mit kezdeni?- Az nagyon ritka. Életemben tízezer fellépésből ha három becsúszott, akkor sokat mondok. Pár éve egy szilveszteri fellépésen elfelejtették nekem megmondani, hogy a közönség fele orosz. Hát ők nem röhögték a vicceimen. Csak 11 órakor értettem meg a sikertelenség okát, mikor egységesen felálltak és elénekelték az orosz himnuszt. Náluk ugyanis egy órával előbbre járt az óra.- A barátai szlogengyárosnak hívják. Miért?- Nekem ez a legkedvesebb hobbim, lassan lehet, hogy a megélhetésem is. Folyamatosan játszom a szavakkal. A körülöttem lévők meg tudják, hogy jó szlogenért nem kell a szomszédba menni. Pár éve gumit kellett cserélni az autómon, de megállapodtam a tulajdonossal, hogy kitalálok egy jó szlogent, cserébe kapok négy kereket. így született meg a „Mi felnízünk önre!” szlogen. Gyakran jártam a Nagy Fal Kínai Étterembe a Dózsa György útra. Egyik nap a hely tulajdonosa odajött hozzám és megkért, írjak neki valami figyelemfelkeltő szöveget. Erre kitaláltam: „A vendége a vendégünk. Ön csak az egyik ételsort fizeti, a Fal adja a másikat.” A pincérek röhögtek, a kis kínai persze azt se tudta, hogy miről van szó. A tükörboltos pedig azt kapta: „Ha nálunk vásárol, megnézheti magát.”- Honnan jött az isteni - szikra, hogy jelentkezik a Színművészetire?- Ferencvárosban születtem, hároméves koromig egy kis lakásban laktunk, mínusz első emelet, nem sok mindent láttam a világból. Munkás szülő a gyermekének, ugye, fehér köpenyes szakmát választ, így kerültem a Chinoinba gyógyszerkészítő szakmunkásként. Fehér köpenyt persze csak a laboránslányokon láttunk. Finom kénes porral dolgoztam, aminek bűzös záptojásszaga volt. Egy- harmada lejött a szappannal, egyharmada a törülközővel, a harmadik harmad maradt rajtam. A villamoson mindig volt ülőhelyem. Ekkor döntöttem el, hogy továbblépek. Soha nem ittam, de akkor felhörpintettem egy felest, majd elmentem egy énektanárhoz. Először operaénekesnek tanultam, de hamar rájöttem, hogy a lányok a táncdaléne- keseket jobban szeretik, ezért 1972-ben megszereztem hozzá az engedélyt. Közben any- nyi ember zaklatott azzal, miért nem próbálom ki magam színészként, hogy beadtam a jelentkezésemet a Színművészetire. A felvételi bizottságnak megtetszett, hogy a sok drámai alkat között végre megjelent egy vidám fickó. Kazán tanár úr, a későbbi osztály- főnököm a harmadik rostán kiszólt a kollégáinak: „Gyertek be, itt van az a nagyon lökött gyerek!” Akkor már tudtam, hogy fel fognak venni.- Gondolom, innen már egyenes út vezetett a színpadra.- Volt egy drámai vizsgánk, ahol én nagyon szerettem volna megmutatni a bennem rejlő drámai énemet. Sajnos a jelzett díszletben a falra ragasztott csengő átragadt az' ujjamra. Itt a vizsga egy merész műfaji fordulatot vett. A színész tanszak vezetője, Ádám Ottó azt mondta az osztályfőnökömnek: „Számomra az operettosztály drámai vizsgájából az derült ki, hogy ennek a Straubnak egész jó humora van.” Innen persze már nem volt megállás.- Igaz, hogy valahol Bodrogi Gyula miatt lett színész?- A m'ai napig úgy tekintek rá, mint a szakmai apámra. Bodrogi Gyuszi annak idején megállított a József Attila Színház folyosóján: „Dezső, ha úgy alakulna...?” „Igen!”- válaszoltam, és mentünk tóvább. Ez volt a szerződtetésem a Vidámra. Neki soha nem tudtam volna nemet mondani. Még most is rengeteget lehet tőle tanulni.- Lánya, Napsugár örökölte az ön humorát?- Abszolút. Sőt, már.néha engem is lepipál. Ilyenkor együtt nevetünk, örülünk az élet szépségének. Napsi 13 éves, de már jönnek ám utána humorban a három- és ötéves unokáim, Martin és Milán is.- Néhány hete, április 2-án ünnepelte születésnapját. Mit kívánt, amikor elfújta a tortáján lévő gyertyákat?- Még egy tortát. A viccet félretéve, nagyon szép nap volt. Remélem, hogy jó pár ilyen eseményen részt vehetek. (Nevet.) M isii lieYÄetO