Somogyi Hírlap, 2017. április (28. évfolyam, 77-99. szám)

2017-04-26 / 96. szám

2017. ÁPRILIS 26., SZERDA SPORT 15 A négyszeres olimpiai bajnok Szabó Katalin hiányzó aranya Csinta Samu (Kolozsvár) kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu TORNA „Hogyne örülnénk, hi­szen annyi emlék köt össze bennünket. Van olyan lány, akit harminc éve nem lát­tam - lelkendezik Szabó Ka­ti. - Már csak ezért is érde­mes volt megrendezni ezt az Eb-t. Természetesen nagyra becsüljük a szövetség meg­hívását, mert bizony a ko­rábbi években úgy éreztem, nem becsülik eléggé mind­azt, amit a román tornaspor­tért tettem, tettünk.” A sportággal amúgy ma már alig van élő kapcsolata a Franciaországban élő egy­kori klasszisnak. Mindez el­sősorban arra vezethető visz- sza, hogy elhanyagolt gerinc­sérvét egy nem túl sikeres műtét követte, s bár szenve­dései elviselhetővé enyhül­tek, igazából máig fájdalom- csillapítókkal hozza regge­lente mozgásba magát. Előt­te közel húsz éven át a Cler­mont-Ferrand közeli Chama- liéres-ban edzette a gyereke­ket, miután aradi származású férjével, a román kajakváloga­tottban is megfordult Tamás Krisztiánnal 1992-ben Fran­ciaországban telepedett le. Pályafutása legfőbb emlé­kei természetesen Los Ange­les, illetve az egy évvel ko­rábbi budapesti világbajnok­ság köré csoportosulnak. Azt mondja, a csapatban, majd három szeren szerzett ara­nya dacára máig keserűsé­get érez, ha az olimpia egyé­Szabó Katalin manapság egyre gyakrabban látogat haza Zágonba ni összetett versenyére gon­dol, ahol néhány ezreddel ve­szítette el az első helyet a ha­zaiak üdvöskéje Mary Lou Rettonnel - korábbi edző­je, Károlyi Béla tanítványá­val - szemben. Elsősorban azért, mert igazságtalannak tartja a pontozást. A bu­dapesti világbajnokság­ra nagy izgalommal ké­szült, érezte, nehezen bo- csátanák meg neki, ha arany nélkül térne haza. De azért is emlékezetes az a verseny, mert az egyetlen külföldi al­kalom volt, amikor családtag­jai, édesanyja és öccse előtt tornászhatott. Emlékszik a közönség tombolására, azt mondja, akkor igazából nem is értette, miért kap jóval na­gyobb tapsot, mint a többi győztes. A torna rengeteg munkával, lemondással, esetenként éhe­zéssel és szenvedéssel járt, de gerincfájdalmai ellenére sem bánja, hogy ezt a sorsot szánta neki a Fennvaló. A szüleit vi­szont visszahozhatatlanul el­vette tőle ez az életmód:. „Fel­nőttkoromban kezdett tuda­tosodni bennem, hogy igazá­ból nem volt alkalmam meg­ismerni őket. Óvodás korom­ban az onesti tornaközpontba kerültem, majd Dévára, és pá­lyafutásom végéig gyakorlati­lag három-négy napnál hosz- szabb időre soha nem jutot­tam haza. Amikor végre le­hetőségünk lett volna megis­merni egymást, korán meg­haltak. Édesanyámat éppen tőlem, franciaországi uno- kázásból hazafelé tart­Los Angeles hőse va érte a szívroham az autó­buszon. És éppen Déva hatá­rában.” Aránylag korai és váratlan - egy évvel a szöuli olimpia előtt - visszavonulására meglepő magyarázattal szolgál. „Egy­re nehezebben kezdtem elvi­selni, hogy legjobb barátnőm és szobatársam, Daniela Sili- vas mind többször megvert. A felkészülés is egyre több szenvedéssel járt, elhasználó­dott a szervezetem. Mivel Zita testvérem akkor már benyúj­totta kitelepedési kérését az Egyesült Államokba, megbíz­hatatlannak minősültem, né­hány nyugati versenyre el sem vittek, igazából már csak a csa­patban számítottak rám.” Fotó: Bíró István Évi több alkalommal is ha­zalátogat, bár az utóbbi idő­ben csak a tizenkét éves Zeno társaságában; másik fia, Lo­renzo immár felnőtt, éli a ma­ga életét. Hosszú távollétei el­lenére Zágon mindig is az ott­hona maradt, ahol ma is emlé­keznek rá, és körülünneplik, valahányszor hazatér. Egyre több időt tervez ott tölteni, hi­szen a ház állaga is csak rom­lik, ha nem lakják. A szülő­föld megbecsülését nagyra értékeli, jövőre tíz esztende­je lesz, hogy róla nevezték el a sepsiszentgyörgyi sport- csarnokot. „2018-ban másik kerek évfordulóm is lesz, öt­venéves leszek, az az érzé­sem, hogy az eddiginél jóval több alkalmam és apropó adó­dik a hazamenetelre.” Végezetül kicsit közösen sajnálkozunk a román torna­sport válságán, örülünk Ko­vács Zsófia berobbanásán, értetlenkedünk az olimpiai bajnok Berki Krisztián lepon- tozásán, majd elnézést kér, mennie kell a „csajokhoz”. És rövidesen közel ötven olim­piai, világ- és Európa-bajnoki érem tulajdonosa viháncol to­va a kolozsvári sportcsarnok kerengőjén. Éremeső Budapesten is Szabó Kati az 1984-es olim­pián ugrásban, gerendán és talajon győzött, s aranyérmet nyert a román csapat tag­jaként is. Egyéni összetett­ben ezüstérmet szerzett. Az 1983-as budapesti vb-n tala­jon nyert, ugrásban, korláton és csaptban ezüst-, egyéni összetettben bronzérmes lett. HÍREK Vb-mezőny Szegeden KAJAK-KENU A Magyar Ka­jak-kenu Szövetség (MKKSZ) a sportágban minden idők legrangosabb világkupáját rendezi május 25-28. kö­zött a szegedi Maty-éren. Schmidt Gábor elnök a Nem­zeti Galériában tartott teg­napi sajtótájékoztatóján kö­zölte, hogy vb-erősségű me­zőny várható, eddig 63 or­szágjelezte részvételét. Hüttner Csaba, a felnőttválo­gatott szövetségi kapitánya elmondta, a versenyen a ren­dezőjogán minden számban két egységet indíthatunk. Azok, akik a tavalyi moszkvai Európa-bajnokságon, illetve a riói játékokon indultak - és egységük nem bomlott meg -, automatikus résztvevői a viadalnak, míg a fennma­radó helyekért a három hét múlva sorra kerülő rangso­roló versenyen kell meghar­colniuk a többieknek. A kapi­tány megjegyezte, minden­hol a lehető legerősebb egy­ségeket szeretné rajthoz ál­lítani. Külön kiemelte a férfi K-4 500 méteres csapat ösz- szeállításának jelentőségét, mivel ez a szám is bekerül­het a tokiói ötkarikás prog­ramba. Az MKKSZ egyúttal meghosszabbította támo­gatói szerződését a Gránit Bankkal. MW Kiosztották a szereket TORNA Eldőlt, melyik ma­gyar versenyző milyen szer­rel versenyez a május 19. és 21. között a Papp Lász­ló Budapest Sportaréná­ban tartandó ritmikus gim­nasztika Európa-bajnoksá­gon. Deutsch-Lazsányi Eri­ka, a technikai bizottság ve­zetője a magyar szövetség (MRGSZ) tegnapi sajtótájé­koztatóján elmondta, hogy Kis Alexandra karikával, lab­dával, buzogánnyal, szalag­gal, Váray Míra karikával, lab­dával és buzogánnyal, Pig- niczki Fanni pedig szalaggal lép szőnyegre. A versenyzők a kontinensviadalig Bakuban és Szófiában vesznek részt nemzetközi versenyeken. A technikai bizottság vezető­je jelezte, a sportolók a bu­dapesti Eb-n szerezhetnek indulási jogot a jövő évi konti­nensviadalra, ezért is lesz ki­emelten fontos a magyarok számára is. MW Miklós Edit sportpszichológus segítségével dolgozza fel a januári súlyos sérülését Most nem elég a száz százalék, százhúsz kell ALPESI SÍ Nem elvárások, cé­lok kellenek, egy versenyző­nek csak az aranyérem lehet a célja, ha elindul az olimpián- vallja Miklós Edit. A januá­ri kettős térdszalagszakadása után már a 2018-as pjongcsan- gi téli olimpiára készülő szé­kelyföldi síelőt a magyar szö­vetség évadzáró sajtótájékoz­tatóján kérdeztük.- Hol tart a felépülése?- Már eldobtam a mankót. Mindkét lábamat tudom ren­desen nyújtani és hajlítani, ami hatalmas öröm ahhoz ké­pest, hogy januárban milyen állapotban volt a térdem. Na­ponta járok edzőterembe, a felsőtestemet és természete­sen a lábamat is erősítem, és egy órát gyógytornázom.- Korábban többször említette, hatalmas mentális erő kell ah­hoz, hogy valaki ilyen súlyos sé­rülés után visszakapaszkodjon. Járt sportpszichológusnál?- Vura Mártával rendsze­resen találkozom. Azon va­gyunk, hogy minél alaposab­ban feldolgozzuk a januári esé­semet, és ha lehet, márpedig én hiszek benne, akkor pró­báljuk pozitív irányba terelni a sérülésemet. Ki kell törölni az emlékezetemből az esést, és meg kell próbálnom csak a jóra emlékezni. Rengeteg ver­senyen van hasonló kanyar- kombináció, mint Altenmarkt- Zauchenseeben. Ezért nem az fog beugrani legközelebb, ha majd újra teljesen egészséges leszek, hogy mekkorát estem, hanem a megoldáson jár majd az eszem. Az a lényeg, hogy a negatív élményben is meg­lássam a pozitív jeleket.- Egy pillanatig sem kételke­dett a felépülésében?- Nem! Már a műtét utáni napokban tudtam, hogy eb­ből nem lesz gond. Tudom, ez a három hét, ami eddig elment Miklós Edit optimista Fotó: MW a felkészülésemből, még sem­mi, innen nagyon nehéz lesz. De keményen kell dolgoznom, hogy tudjam tartani a tempót. Nem elég a 100 százalék, leg­alább 120 kell.- Érez elégtételt azután, hogy néhányan már eltemették a karrierjét?- Sokan azt gondolják, ha nekem rossz, akkor másnak se legyen jó, dögöljön meg a szomszéd tehene is... Ám a sportpszichológusom arra is megtanított, hogy azokat ér­tékeljem, akik szeretnek. Le­het, hogy az egész sérülés­nek így kellett történnie, de hamar elengedtem a negatív hangokat.- Azt mondta, sokkal jobb, hogy idén januárban történt a sérülés, így „csak” a vb-ről ma­radt le. Ezek szerint már alig várja a 2018-as pjongcsangi olimpiát? Mi a reális elvárás?- Nincsenek elvárások, ne­kem céljaim vannak. Csak az aranyéremért szabad kiutaz­ni az olimpiára. Erre akkor lesz esélyem, ha jövőre Pjong- csangban a topon leszek. Sűrű a mezőny, a világranglista el­ső 30 helyezettje közül bárki­ből lehet olimpiai bajnok. Szilágyi László Máig tartó keserűség Kimenos lanycsapatkent vi­harzott ide-oda a múlt heti Európa-bajnokság napjai­ban a kolozsvári sportcsar­nokban a román tornasport nyolcvanas éveinek arany­generációja. Az első szá­mú hangulatfelelős a négy­szeres olimpiai bajnok Sza­bó Katalin volt, az 1984-es Los Angeles-i ötkarikás já­tékok legeredményesebb sportolója, aki a helyszí­nen tapsolt Kovács Zsófiá­nak és Berki Krisztiánnak. Igaz, utóbbi lepontozását legalább akkora felháboro­dással fogadta, mint amek­kora örömmel a remek gya­korlatát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom