Somogyi Hírlap, 2017. április (28. évfolyam, 77-99. szám)

2017-04-22 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 16. szám

2017. ÁPRILIS 22., SZOMBAT MŰVÉSZBEJÁRÓ 1J Takáts Tamás szerint a, legnehezebb h i <> A Dózsa György úti metró- megállóból sétálok telte lé, az aluljáró csendjét egy szájharmonikás szakítja fél­be. A férfi profi módon bánik a hangszerrel, a Pocsolyába léptem című slágert játsz- sza. Színesre festi az amúgy szürke hétköznapot. A Tisza utca felé veszem az irányt fülemben még mindig ott motoszkál az ismert nóta. Takáts Tamás már a megbe­szélt kávézó teraszán ül, a reggeli napfény sugaraiban fürdőzik. Álmosságát egy jó erős feketével próbálja orvo­solni. Néha meg-megállnak az asztalnál, majd az utca másik oldaláról átkiabál­ják neki: „Szevasz, Tomi!” Ezen persze nincs mit cso­dálkozni, hiszen ő a kerü­let zenei „lelkipásztora”, aki dalokon keresztül mossa át a fájó lelkeket. Mesélés- be kezd, olykor alig lehet le­állítani. Az emlékek között kutakodva régen feledés­be merült történetek kerül­nek elő. A hazai rocktörté­net képtárából kapok némi ízelítőt. Mintha egy jól meg­rendezett előadás részese lennék. A katartikus élmény nevetést, olykor sírást vált ki belőlem. - Hé, nem szín­házban vagy! - csípem meg magam. Ez nem előadás, ez maga az élet! Tarnóczy Orsolya- Mindig itt kávézik?- Pár házzal arrébb lakom, a gyerek is ide jár iskolába. Reggel elkísérem, aztán visz- szafelé rendelek magamnak egy jó feketét, megeszek mel­lé egy friss pogácsát. Nekem enny jelég, hogy szebbnek lás­sam a világot.- Nincs öt perce, hogy itt ülünk, de minden második em­ber köszön. Ilyen sokan isme­rik?- Ez a hely kicsit olyan, mintha vidéken, egy faluban élnék; A sarki fűszeres is tud­ja, hogy merre járok, éppen mit csinálok. Engem nem za­var, sőt. Figyelnek rám.- Csak az a baj, hogy ritkán le­het elérni, nekem is alig sike­rült.- Kivételesen rosszkor ke­resett. Két telefonom van, az egyiket véletlenül bent hagy­tam a Főnix Televízióban, ahol tíz éve vezetek egy beszélge­tős műsort. A hazai rock ki­válóságait szoktam meghívni. Elég jól beszélem a nyelvüket, ismerem a történetüket, így könnyedén egymásra hango­lódunk.- Furdal a kíváncsiság: hány­szor énekelte már el a Pocso­lyába léptem című számot?- Soha nem számoltam. De ha kell, akkor még milliószor el fogom. Ez az a dal, amit mindenki mindenhol ordítva énekel. Ez óriási öröm, mert amikor bluesénekes lettem, sokan úgy gondolták, hogy ez nekem nem fog menni. Aztán tessék! A mai napig hiszem, hogy amit csinálok, az vala­hol teremtés is. A koncertek alatt ugyanis látom a csillogó szemeket. Ez tölt fel engem. De Névjegy . métáit é& operát énekelni .4 ti ###»■# íf* ■ # »fű * > Takáts Tamás: „A mai napig hiszem, hogy amit csinálok, az valahol teremtés is” Fotó: Kallus György ha valakinek ez teher és nem bírja, akkor elmehet máshova dolgozni. Rengeteg jó munka van. Várja a gyár.- Mikor lesz egy dalból sláger?- Látja, ezt soha nem tudtam megfejteni. A Deep Purple a Smoke on the water című szá­mát nem akarta felrakni a le­mezére, mondván, nem olyan jó. Erre, tessék, a mai napig ez az egyik legismertebb da­la. A Karthágónál is az volt, hogy Szigeti Ferit, a zenekar vezetőjét próbáltuk lebeszél­ni a Rekviem című dalról. Túl lassúnak találtuk, de egyszer­re, bumm, beütött. Ezt a füg­getlenséget, amit a rock jelen­tett, egyszerűen képtelen vol­tam feladni. Ennek a szabad­ságnak viszont meg kell fizet­ni az árát. Nem lehetsz beteg, mert akkor nincs koncert, és akkor nincs pénz sem. Az el­múlt pár évben egyébként ne­héz időszakot élt át a szakma. Mint ahogy én is. Volt olyan év, amikor kikapcsolták ott­hon a televíziót, a telefont, mert nem tudtam fizetni. Per­sze akkor is volt mit a tejbe aprítani, csak kevesebbet. De a rock and roll-élet ilyen: néha nagyon fönt vagy, néha meg nagyon lent.- Ma mégis boldog-boldogta­lan énekes akar lenni.- Ameddig a valóságshow-k dübörögtek, addig mindenki pornósztár akart lenni. Aztán a multik kitalálták az úgyne­vezett tehetségkutató műsoro­kat, az óvodában, ha ma meg­kérdez egy gyereket, mi akar lenni, rávágja: énekes. Ez egy jól felépített biznisz. Keres­nek egy buszsofőrt, mondjuk, Győzőt, és sztárt csinálnak be­lőle. Aláíratnak vele egy szer­ződést, és a jövedelme nagy százalékát elveszik tőle. Győ­ző marhára örül, hiszen soha nem volt ennyitJ pénze. Köz­ben ezzel a multik végleg elle­hetetlenítik a poppiacot. Győ­zőt pár évig még futtatják, ha pedig már nem jövedelmező, akkor jöhet Józsika. És ez így megy a végtelenségig.- Mivel lehetne megállítani ezt a folyamatot?- A huszadik században az egyik legfontosabb házi oltár a televízió, az igazmondó tru­badúrláda. Ami ebből jön, ab­ban az emberek hisznek, úgy gondolják, az az igazság. Te­hát ha azt látják, hogy Gézuka sztár, akkor az úgy is van. Ez az oka annak, hogy mindenki énekes akar lenni. Nem tud­ják, mennyi munka van egy sikeres dalban, csak a csillo­gást veszik észre. Magyaror­szágon egyébként is hihetetle­nül nagy az egy főre jutó éne­kesek száma. Takáts Tamás magyar rock- és bluesénekes, gitá­ros, többek közt a Kartha­go és az East zenekar tag­ja. 1990-ben Gál Gábor gitárossal megalakította a Takáts Tamás Dirty Blues Bandet, 2008-ban a csapat nevét vallási okokból Takáts Tamás Blu­es Bandre változtatta, a csapattal azóta is rend­szeresen koncertezik. Szá­mos alkalmi, tematikus (például kábítószer-elle­nes) lemezen és koncerten közreműködött, emlék­koncerteken vett részt.- A régi énekesek kö­zül ki tud fent ma­radni?- Aki bitang jól csinálja még min­dig. Rövid távon egyébként át le­het verni a kö­zönséget, de hosszú távon semmiképp. A rocknak az a szépsé­ge, hogy alul­ról építkezik, ezért érzik sokan ma­gú kénak ezt a műfajt. Én szeretek bratyizni a közönséggel. Persze ismerek olyan, általam nagyon nagyra tartott előadókat, akik ezt nem teszik, s m»' Kire gondol? Például ilyen Ákos, meg kcsapda is. V Igaz, hogy annak idején va­laki át akarta csempészni a határon, hogy Hollandiában sztárt csináljon önből?- Abszolút. (Mosolyog.) Egy vitorlás presszóban zenél­tem egész nyáron, ott látott meg egy holland krapek, aki­nek eszébe jutott ez az őrült­ség. Azt mondta: nem érdekli a szocializmus, az sem, hogy nem voltam katona, és hogy nem kapok papírokat az uta­záshoz. Egyszerűen berak a csomagtartóba és milli­omost csinál belőlem. Foly­ton azt mondogatta: „Te vagy a magyar Mick Jagger.” Per­sze akkor még azt sem tud­tam, hogy kiről beszél.- Később viszont találkozott vele.- 1995-ben, amikor Buda­pesten lépett fel a The Rolling Stones. Élőttük Gary Moore énekelt volna, de kiesett, mert összeverekedett valakivel egy ír kocsmában. Helyette gyor­san találniuk kellett egy ze­nekart, ezért a menedzsment bekért pár lemezt a Magyar Hanglemezgyártótól. A mai napig nagyon büszke vagyok rá, hogy engem választottak. A vállalat persze próbálta őket meggyőzni arról, hogy mások sokkal több lemezt adtak el. De jött a levél, hogy őket ez nem érdekli, nekik Takáts Ta­más kell, és kész.- Egyébként miért nem ment el Hollandiába?- Egyrészt szerelemes vol­tam a későbbi feleségembe, másrészt megijedtem. Minden úgy jó, ahogy történt. 1979-ben óriási nagy dolog volt, hogy be­kerültem a Karthágóba. Ké­sőbb tudtam meg, hogy az egyik koncerten jelen volt az ŐRI ügyelője, félrehívta Szi­geti Ferit, és azt mondta neki: „Szépen énekel ez a Tamás, de miért kell neki ugrándoznia? Miért nem tud egy helyben maradni? Olyan szépen áll­hatna elöl, mint Vikidál Gyu­la vagy Szörényi Levente.” Feri erre annyit válaszolt: „Tamás ilyen, kicsit lökött.” Egyszerű­en nem tudtak velem mit kez­deni, kimentem a színpadra és megőrültem. Állítólag vannak olyan sztárok, akik otthon gya­korolnak, a tükör előtt. Nekem ez belülről jön. Amikor Révész Sanyi kilépett a Piramisból, engem hívtak, de nem akar­tam második: lenni. Sokkal többet fizettek volna, de nem mentem. Meg akartam marad­ni annak, aki vagyok: Takáts Tamásnak. Aki tud tükörbe nézni. Aztán 1990 elején Gál Gáborral megalakítottuk a ne­vem alatt futó Dirty Blues Ban­det, amit 2008-ban Takáts Ta­más Blues Bandre változtat­tunk át, mert megtértem.- Ült a kocsmában egy koncert után, és egyszer csak megvilá­gosodott?- Valahogy úgy. Akkoriban azt képzeltem, én vagyok Jim Morrison, minden hülyeség­ben benne voltam. Kivétel a heroin és a meleg marhasá­gok. Minden szép nőt megkap­tam, belül mégis üres voltam.- Házasságpárti volt?- Akkor még nem, ma már az vagyok. Azzal, hogy nem házasodunk meg, tönkrete- hetjük az életünket. Egyszer révbe kell érni. Szóval azon a bizonyos bulin odajött hoz­zám egy keresztény barátom, és azt kérdezte: „Tamás, med­dig csinálod még ezt?” Erre annyit válaszoltam: „Fogal­mam sincs, de már rettentően unom.” Rá egy hétre elvitt egy gyülekezetbe, és ott jól érez­tem magam. Nekem már gye­rekként is marhára tetszett a Biblia, milliószor olvastam. De úgy éreztem, hogy akár­hányszor elmentem egy hely­re, egy templomba, mindenhol kétségbeesett, szomorú embe­reket, szürke szemeket lát­tam. Itt öröm fogadott. Érez­tem, nekem ez kell.- Nyolc év után tavaly Úton címmel jelent meg az új album. Miért várt vele ennyit?- Ma már nehéz lemezt ki­adni, mivel bármikor bármi ingyen letölthető. A lemezpiac végleg meghalt, a legtöbb pénz a koncertezésben van. Szeren­csére mi kaptunk némi támo­gatást a Nemzeti Kulturális Alap Cseh Tamás Programjá­tól, amiből ki tudtuk adni ezt az albumot. Van benne rock, egy kis lírai blues, amit ze­nésznyelven „ratyaratyának” hívunk. Két dolog van, amit rohadt nehéz énekelni: operát meg heavy métáit, utána jön csak a blues. • ' sWf - W . ­M ' I#::f • ■ misir ■: m 1 u A A\ trubadurladai igazmondásai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom