Somogyi Hírlap, 2017. április (28. évfolyam, 77-99. szám)

2017-04-01 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 13. szám

INTERJÚ 2017. ÁPRILIS 1., SZOMBAT „Nagyon sokan rágták a fülemet, hogy rendezzek. De jobban szeretek játszani” Fotok: György Zsolt Dörner Györggyel j őszintén a kultúráról és az európai értékek elvesztéséről / Dörner György már második ciklusát tölti az Újszínház élén, bemutatói sorozatával új arculatot adott a színház­nak. Régen feledésbe me­rült magyar szerzők műveit vette elő, többek mellett Jókai Mór, Wass Albert, Móricz Zsigmond alkotá­sait. Mindig is hitt abban, hogy az általa képviselt szellemiségnek létjogosult­sága van a fővárosi színházi palettán, amit szerinte a fokozatosan erősödő né­zőszámok is igazolnak. Egy­re több kortárs darabot ját­szanak, néhány hónap múl­va Nagy Feró életét dolgoz­zák fel. Tarnóczy Orsolya- Néhány hete, március 15-én vehette át magas nívójú mun­kájáért a Magyarország Kiváló Művésze díjat. Számított rá?- Amikor az ember fejben végigpörgeti a pályafutását, akkor eszébe jutnak azok a sikeres szerepek, amelyekért érdemes ezen az úton járnia. Kerényi Imre kért fel, hogy játsszam el Géza fejedelmet Szabó Magda Az a szép, fé­nyes nap című előadásában, Szerb Antal Ex című vígjáté­kában Koncz Gábortól vettem át Saint-Germain figuráját, Helyey Lászlótól pedig meg­örököltem Mátyás karakterét az Országjáró Mátyás király históriás játékban. Ezek mind kitűnő feladatok. Ilyenkor egy színész bízik abban, hogy a si­kert a környezete is észre fog­ja venni. Tulajdonképpen ez történt most.- 2011-ben nevezték ki az Újszínház élére, amit akkor komoly tiltakozáshullám kísért. Ilyen hangulatban nehéz volt beindítania a teát­rumot?- Gondolhatja, hogy nem volt könnyű. Egyébként tisz­tában voltam vele, mire vál­lalkozom. Hittem abban, hogy a főváros szomjazik egy olyan helyre, ahol a feledésbe me­rült magyar szerzők művei kerülnek terítékre. Gondo­lok itt Páskándi Géza, Gyúr-’ kovics Tibor, Csurka István alkotásaira, de említhetném Szerb Antalt, Wass Albertet is. A nézettség pedig engem igazol, a számok egyre job­bak. A közönség már nem fél az Újszínháztól, sokan rájöt­tek, hogy nem a hétfejű sár­kány dolgozik itt, hanem szí­nészek, büfések, fodrászok és jegyszedő nénik, mint ahogy máshol is. Mind a mai napig nem értem egyébként, hogy a kollégáim miért fordultak el­lenem. Elhittek egy óriási ha­zugsághalmazt, amivel meg­vádoltak. Mára teljesen im­munissá váltam, nem foglal­kozom a támadásokkal. Tud­ja, ez olyan, mint amikor az ember kap egy oltást a sebfer­tőzésre. Én is be vagyok oltva a kritikák ellen.- Ön szerint mi a színház feladata?- A történelmi tudásunk hiányosságainak befoltozása. Az oktatás feladatát persze nem tudja átvenni, de a saját eszközeivel, az írók művein keresztül tud tenni a tudat­lanság ellen.- Mitől függ, hogy éppen milyen művet vesznek elő?- Tőlem. Szeretek kutat­ni a ritka művek után. lókai Mór például óriási meglepe­tést okozott nekem A bolon­dok grófjával, amit korábban nem ismertem. Első olvasásra tudtam, hogy nálunk kötele­ző darab lesz. A múlt évadban ezért műsorra is tűztük. Erős karakterek vannak benne, te­le bolond, abszurd jelenettel. Mindenki megtalálhatja ben­ne a maga üzenetét.- Kortárs szerzőkben is gondol­kozik?- Hogyne! Fazekas István Béres című, műsoron sze­replő darabja is friss. Hama­rosan jön Csiszár Imrével a Megszámláltatott fák című előadás. Néhány hónap múl­va Nagy Feró életét dolgoz­zuk fel, Bozsogi János rendezi színházunkban a Beatrice cí­mű musicalt. A nézők a zene­kar életén keresztül érdekes korrajzot ismerhetnek meg. Egyébként minden előadással kapcsolatban az foglalkoztat, hogy a közönségnek olyan él­ményt tudjunk nyújtani, amit máshol nem kap. Ha egy elő­adás után a néző jobb ember­ré válik, akkor már szinte el is értük a törekvésünket.- Ha jól tudom, rendezni is fog. Mit is?- A Zserbótangót Eszter­gályos Cecília, Tordai Teri és Bordán Irén főszereplésével, amelyhez a zenét már meg is írtam. Nagyon sokan rágták a fülemet, hogy rendezzek. De jobban szeretek játszani.- Új rendezőket is hív a szín­házhoz?- Gaál Ildikó filmrende­ző, aki korábban a Kreutzer- szonátát, majd a Csongor és Tündét vitte színpadra, ismét Dörner György 1979-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Nagy reményekkel nézhetett a pálya elé: ő volt Platonov a legendás Horvai-féle vizs­gaelőadásban, amelyet nem is évekig, hanem évtizedekig emlegettek a főiskolán. Leg­sikeresebb, legnépszerűbb alakítása Raymond Queneau Stílusgyakorlatok című művé­ben volt, az előadást Salamon Suba László rendezte. Ugyan­abban az évben a Nemzeti komoly feladatot kap tőlem, de hogy pontosan mit, azt még nem akarom elárulni.- Mennyire nehéz a színházi feladatait összeegyeztetni az igazgatóival?- Igyekszem úgy beoszta­ni a dolgaimat, hogy ne kell­jen versenyt futnom az idő­vel. Persze a próbaidőszak na­gyobb fejtörést okoz, do ebben az évadban csak egy új szdfe- pet vállalok el.- A filmezés nem hiányzik önnek?- Iszonyatosan. De azt lá­tom, hogy mindenhol és min­den filmben ugyanazok a szí­nészek forgatnak. Színház tagjaként kezdte meg pályafutását. 1982-ben a bu­dapesti Katona József Színház alapító tagja, 1988-tól kezdve a Radnóti Miklós Színház tár­sulatának a tagja volt. 1989- től szabadfoglalkozású mű­vész. 2011 októberében Tarlós István főpolgármester kinevez­te az Újszínház igazgatói poszt­jára, tavaly szeptemberben pe­dig ismét bizalmat kapott, így már második ciklusát töltheti az igazgatói székben.- Szinkronizál még?- Természetesen. Legutóbb Kurt Russellt szinkronizál­tam egy sci-fiben.- Eddy Murphynek szerette kölcsönözni a hangját?- Nagyon. Újdonság volt. Ráadásul olyan természetes­séggel tudtam káromkodni, hogy azon még magam is meg­lepődtem.- Kanyarodjunk kicsit vissza a színházhoz. Egyértelmű volt, hogy újra indul az igazgatói pozícióért?- Azt éreztem, hogy azt az építő munkát, amit elkezd­tem, folytatnom kell. Az is ér­dekes, hogy a fővárosi szín­házak közül csupán csak az Újszínházra érkezett be ti­zenkét pályázat.- Volt olyan a pályázók között, akin meglepődött?- Maradjunk annyiban, hogy egyik ámulatból estem a másikba. imádtam a tenger hűsítő, sós fuvallatát. De amikor megje­lent a kedvenc bőrdíszműve­sem helyén egy kínai keres­kedő, akkor elkezdtem szo- morkodni.- Úgy érzi, Európa szép lassan elveszíti az értékeit?- Sajnos, de ez egy tuda­tos leépítési folyamat. Euró­pát ma olyan vezetők irányít­ják, akik nem demokratikus választás útján kerültek oda, ahol most vannak. Személy szerint én nem választottam meg egyikőjüket sem. A de­mokrácia elvesztette jelen­tőségét, mint ahogy a szava­ink is.- Mire gondol?- Ha valaki azt mondja: pa­raszt, akkor mindenki a pejo­ratív értelmére gondol, nem arra a földművesre, aki a ja­vakat termeli. A szavaink mi magunk vagyunk, ha ezeket elveszítjük, akkor elveszünk mi is.- Ezek után tud még bízni a kollégáiban?- Kénytelen vagyok. „Bízzál Istenben, és tartsd szárazon a puskaport” - mondta Oliver Cromwell. Én is így teszek.- Honnan tudja, hogy ki a barát és ki az ellenség?- Petőfi Sándor A nemzet­hez című versében ezt ponto­san leírja: „Köztünk van a leg­nagyobb ellenség, / A cudar, az áruló testvérek!”- Olvassa a napi híreket?- Nem igazán. Ha rajtam múlna, mobilom sem lenne. Inkább rádiót hallgatok, Karc FM-et, Bartókot, Kossuthot, il­letve Rock Rádiót.- Azért tisztában van a világ eseményeivel.- Hogyne! Európa útját egyébként nem látom túl fé­nyesnek, teljesen elvesztette a talajt a lába alól. Kiszolgáltat­ta magát egy idegen világnak. Ez már nem az én Európám!- Másnak képzelte?- Más volt. Mondok egy pél­dát: világéletemben nagyon szerettem Velencébe járni, *- Ön szerint miért ennyire megosztott a színészvilág?- Ezt nem tudom.- Milyen változásnak kell bekö­vetkeznie, hogy egymásra ta­láljon a szakma?- A tapasztalat azt mutatja, hogy ez sajnos nem fog meg­történni.- Február végén rendezték meg immár negyedik alka­lommal a Keresztény Színhá­zi Fesztivált az Újszínházban. Az első esemény főleg Kerényi Imre mondatai miatt híresült el, de a valós értékeiről nem esett szó. Miért?- Mert nem az volt a fontos. Annak idején azért álmodtam meg a Keresztény Színházi Fesztivált, mert ez az esemény egyfajta szakralitásgarancia arra, hogy a nézők lelkihez tudjunk szólni. A szeretet, a gondoskodás, az ősök tisztele­te kell, hogy boldogságot 'sze- rezzen. Hiszem, bőgj', iyi fp- kozottan erősítjük Magyar- ország keresztény mivoltát, akkor a hazugság, a rossz szándék, az anyagelvűség he­lyére a hit és a magyarságtu­dat erősödése lép. yjI Is BBiEPsjP^I wlaJL 11 ró 1II i\\ Q / 4IIII (| mUmMar iHl t %

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom