Somogyi Hírlap, 2017. március (28. évfolyam, 51-76. szám)
2017-03-25 / 71. szám
12 TÖRTÉNELEM 2017. MÁRCIUS 25., SZOMBAT HÍREK A nyaktilót nem is Guillotin találta fel ÉVFORDULÓ Kétszázhuszonöt éve, 1792. március 25- én fogadta el a francia Nemzetgyűlés a halálos ítéletek végrehajtási eszközeként a nyaktilót, a guillotine-t. A ki- végzőeszközt a használatát javasló Joseph-lgnace Guillotin francia doktorról nevezték el, de a közhiedelemmel ellentétben a feltalálás „dicsősége" jóval korábban élt elődeit illeti. Hasonló elven működő szerkezetet már az ókorban is ismertek. MW Kapcsolat a hunok és a rómaiak között KUTATÁS Elleshették egymás életmódjának bizonyos elemeit a nomád hunok és a pannóniai telepesek a Római Birodalom határvidékén - állítják a Cambridge-i Egyetem kutatói, akik Magyarország területéről származó 5. századi emberi maradványok vizsgálatára alapozták az eredményeiket. A Római Birodalom alkonyán a határvidékek lakóira nem csupán az erőszak volt jellemző, hanem képesek voltak az együttműködésre és az együttélésre is. MW Megtalálták Jávor Pál szülőházát ARAD A partiumi városlakók ma is büszkén emlegetik, hogy a magyar filmjátszás egyik legismertebb alakja Aradon született, és a magyarországi turistáknak előszeretettel mutatták meg ez idáig az idegenvezetők a Rácfertályon lévő szülőházat. Nemrég viszont Bognár Levente aradi alpolgármester levéltári adatokból kiderítette: az Alsó-Molnár utca, vagyis a mai Grigore Alexandrescu utca volt a színészóriás szülőháza. MW A gyulafehérvári Egyesülés Múzeum termeibe beesik az eső Erdélyt ünnepük a románok A bukaresti emlékmű látványterve Fotó: MW Centenáriumi bizottság szervezi a rendezvényeket Jövőre lesz a századik évfordulója annak, hogy kimondták a román küldöttek Erdély elszakítását Magyarországtól. A román kormányzat grandiózus emlékművekkel és rendezvényekkel akar emlékezni, sok helyen viszont az esemény méltó megünneplése nem várt akadályokba ütközik. Kőö Artúr kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu BUKAREST 1918. december 1-je Románia nemzeti ünnepe, a román történelem legjelentősebb eseménye, ekkor ugyanis a román politikai elit nemzetgyűlést hívott össze Gyulafehérvárra, és ott a küldöttek kimondták Erdély egyesülését Romániával. Ezzel kezdetét vette az ezeréves magyar állam összeomlása, 1918 karácsonyán már Kolozsvárra masíroztak be a román csapatok. Az Erdély elszakadását kimondó nagygyűlés megszervezéséhez Károlyi Mihály kormánya is hozzájárult, a korabeli magyar vasúti infrastruktúrát a románok rendelkezésére bocsátotta, pedig előtte már Jászi Oszkárnak a románok Aradon kerek perec kimondták, el akarnak szakadni Magyarországtól. Persze ennek a nemzetgyűlésnek semmilyen legitimitása nem volt, tehát ha Károlyiék nem eresztik szélnek a magyar katonákat, Erdély el- csatolása csak szavakban történhetett volna meg. A ténylegesen bekövetkezett esemény tehát a román történelem legfontosabb dátuma, amelynek éppen jövőre ünnepük a centenáriumát. A központi román kormányzat grandiózus emlékművekkel és rendezvényekkel akar emlékezni a számukra fontos dátumra, sok helyen viszont a nagy esemény méltó megünneplése nem várt akadályokba ütközik. A bukaresti Gyulafehérvár térre (Piaja Álba Iulia) tervezett emlékmű felállítása valószínűleg késni fog - ha egyáltalán sor kerül rá -, ugyanis loan Bolborea szobrász már tavaly augusztusban jelezte: elképzelhető, hogy 2018-ban csak elkezdik a munkálatokat, és az évfordulóra csak egy makettet állítottak fel. Az előrelátó kormányzat és a román főváros vezetése már 2006-ban döntött ennek a műemléknek a felállításáról, s az akkori hírek szerint a művész neki is fogott a gigantikus nagyságú szobor elkészítéséhez. Egyébként Bolboreának az aradi Megbékélés Parkjában álló román diadalívet sem sikerült időben elkészítenie, így a park avatásának időpontjában azt is csak egy makett képviselte. A bizonytalanság nem csak a fővárosban tapasztalható. A gyulafehérvári Egyesülés Múzeum termeibe sajtóinformációk szerint beesik az eső, a tárlat pedig ugyanabban az állapotban várja a centenáriumi ünnepséget, mint amilyen az ötvenéves évfordulón, 1968-ban volt. Az Aradra tervezett, a román egyesülést szimbolizáló emlékmű körül kialakult események az eddigieknél is szövevényesebbek és bonyolultabbak. Itt 2007-ben írtak ki pályázatot egy emlékmű elkészítésére, amelyet Florin Codre szobrász nyert meg. A „három román fejedelemséget” jelképező, három egymásba fonódó, 18 méteres oszlopot, amelyek a talapzattal együtt 24 méter magasba nyúltak volna, a győztes pályázó nem szállította le határ2016 tavaszán az akkori kormány törvénytervezetet készített a Román Királyság és Erdély 1918-as egyesülése centenáriumának megünneplésére. Vasile Dáncu akkori miniszidőre, és sem őt, sem a neki átadott 700 millió forintnak megfelelő lejt nem találták. Amikor Codre végre előkerült, további anyagi támogatást kért a román államtól. A hatósági vizsgálatok és perek még mindig nem értek véget, de Arad polgármestere reménykedik benne, hogy a szobrot 2017. december elsején felavatják. Bár a szobrásznak sokkal jobban kellene félnie a történtek miatt a román igazságszolgáltatástól, mégis egy tavalyi cikk szerint attól tart, hogy „titkos magyar szervezeterelnök-helyettes bejelentette: az évfordulós ünnepségek előkészítésére országos bizottságot hoznak létre, és centenáriumi biztost neveznek ki. Néhány konkrét oktatási programot is tek” megrongálják alkotását. A centenáriumról Lucian Boia román történész is azt írja - a román történelemfelfogásban ma már mitikus jelentőségűnek számító gyulafehérvári „Nagy Nemzetgyűlés” román résztvevői között a valóságban korántsem volt akkora nagy egyetértés Erdély jövőbeli helyzetét illetően, mint ahogy azt ma a román történelemtankönyvekben olvashatjuk. Bár részletkérdésnek tűnhet, de a gyűlés nem helyettesíthette a népszavazást, itt ugyanis kiemeltek, többek között tervben volt, hogy három vagy négy év alatt minden romániai középiskolás diák eljusson Gyula- fehérvárra az 1918. december elsejei nagygyűlés színhelyére. csak a megjelent románoknak volt joguk dönteni a hovatartozásról, nem Erdély valamennyi lakosának, s a megjelent erdélyi román vezetők meg is próbálták kijátszani az autonómiakártyát, tudva azt, hogy Erdély formában más, mint Románia, amelynek vezető politikusai már akkor is egységes nemzeti államról beszéltek. Pedig számukra is világos volt, hogy a Regáthoz csatolt tartományok mindegyike soknemzetiségű, még ha mindenhol többségben volt is a románság. A makettek mindenhol elkészültek A háború Chile győzelmével ért véget, a következményei pedig máig hatóak A műtrágya története - A chilei salétrom Humberstone szellemváros a chilei Atacama-sivatagban Fotó: AFP Becslések szerint ma a világ népességének legalább a fele függ a nitrogénműtrágyán alapuló élelemtermeléstől. Sorozatunk 2. részében a műtrágya történetének legfontosabb állomásait ismertetjük. Az előző részben szót ejtettünk az 1840-es években felfutó perui guanóexportról. Érdekes módon a guanókitermeléshez térben és időben nagyon közel kezdődött egy másik, igen fontossá vált árucikk karrierje is, egy ásványkincsé, egy nitrogénvegyületé: a chilei/perui salétromé. Peru, Bolívia és Chile határán, a Föld egyik legszárazabb vidékén, az Atacama-sivatagban az 1840 utáni évektől bányászták a nátrium-nitrátot, elsősorban chilei vállalatok, bár a legnagyobb lelőhelyek Peru területére estek. Az 1870-es években a dél-amerikai államokat is sújtotta az európai gazdasági válság, és kiéleződtek az ellentétek Chile és a Bolívia-Peru- szövetség között. A konfliktus az Atacama-vidékkel kapcsolatban mérgesedett el, Peru és Bolívia kormányai próbálták monopolizálni, illetve megadóztatni a chileiek kezében lévő, láthatóan egyre jobban felfutó nitrátkitermelést és -kereskedelmet. Végül Bolívia robbantotta ki a háborút Chile ellen. Bolíviának egyáltalán nem volt haditengerészete, a hadereje 2200 főből állt, a gyalogság puskák helyett ósdi muskétákkal, a lovasság lovak hiányában szamarakkal volt ellátva. De legalább volt egy szövetségese több mint kétszer annyi katonával, puskákkal, tüzérséggel, néhány hadihajóval. Peru is beszállt. A „salétromháború” (1879-1883) négy és fél évig húzódott, Chile győzelmével ért véget, a következményei pedig máig hatóak. Chile megszerezte a teljes területet, ahol chilei salétromot bányásztak, és a rohamosan növekvő salétromexportnak köszönhetően a századfordulóra meggazdagodott az adókból. Ám akárcsak Peru guanóexportra épülő gazdasága, a chilei gazdaság is egyre inkább egyetlen ásványkincs kivitelére alapult, ami végül megbosszulta magát. (A 20. század közepe óta elhagyatottan álló bányatelepek, szellemvárosok manapság népszerű turisztikai célpontok.) Peru megalázó vereséget szenvedett, fővárosát, Limát elfoglalták és kirabolták, az országot évekre megszállták. Bolíviát megfosztották tengeri kijáratától, amibe máig nem hajlandó belenyugodni (bár kompenzációként adómentesen használhatja az észak-chilei kikötőket). Bolíviában évente megünneplik a tenger napját, ekkor a tengerészet tagjai is felvonulnak. Ők csak a Titicaca-tavon gyakorlatozhatnak, annak reményében, hogy egyszer majd kifuthatnak az óceánra. Az emberek tudatában napjainkban is él a revánsvágy. No de miért volt olyan fontos nyersanyag a chilei salétrom? Az egykor nélkülözhetetlen hadianyag, a feketelőpor egyik alkotója a kálium-nitrát, más néven salétrom. A nátrium-nitrátot, más néven perui vagy chilei salétromot Európában salétromsav gyártására használták, amiből egyrészt - a feketelőport felváltó - füstmentes lőpor és más lőgyapot alapú robbanóanyagok készültek, másrészt pedig műtrágya. Az előbbi terület fontossága magától értetődő, ám az utóbbi jelentősége sem lebecsülendő. A 20. század előtti Európa városaiban békeidőben is rendszeresen tizedelte a lakosságot éhínség a gyenge terméshozamok miatt. Ez a jelenség a trágyázás elterjedése után szinte megszűnt a fejlett országokban (nyilván ebben egyéb tényezők is közrejátszottak, például a vasút, de ez az egyik legfontosabb). A 19. században eleinte szerves trágyát használtak (lásd: guanó), ám annak mennyiségét nem lehetett növelni a szükséges mértékben, ezért meg kellett találni a termőföld tápanyag-utánpótlásának más módozatait. A megoldás a nitrogénműtrágya volt. Ráadásul a fejlett országok körébe belépett egy új versenyző, az 1871-ben egységesült Német Császárság, amely nemcsak fegyverkezett, hanem rohamtempóban gyarapodott is. Virág István (Folytatjuk) A konfliktus miatt háború robbant ki
