Somogyi Hírlap, 2017. március (28. évfolyam, 51-76. szám)

2017-03-24 / 70. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP 2017. MÁRCIUS 24., PÉNTEK X • ' , S Legenda a csodálatos kaposvári asszonyról, akit lehetetlenség nem szeretni Életében első alkalommal a Kossuth-díj átvételekor járt a Parlament épületében, soha nem álmodott szépirodalmi pályáról és díjakról Fotó: Lang Róbert Ösztönös íróként tartják számon, akinek történetei­ben fontos szerep jut a reali­tásnak, az életszerűségnek, ahol a mindennapi életben való eligazodáshoz szüksé­ges értékek csillogása-csil- lantása szinte állandó kel­lék. Meséin generációk nőt­tek fel, hőseit szeretett is­merősként üdvözöljük lel­kűnkben, mindig mosolyog­va. Fésűs Éva munkásságát Kossuth-díjjal ismerték el március 15-én. Szűcs Tibor tibor.szucs@mediaworks.hu KAPOSVÁR A Rippl-Rónai ut­ca egészen varázslatos része a belvárosnak, több okból Is különleges. Ám aki nem is­merné fontosságát, annak is feltűnik a békés, nyugodt ter­mészete, mely az évszakmú­lások nyomán folyamatosan alakul mesebéli helyszínné a szemünk előtt. A 21-es számú ház alatt úgy él Fésűs Éva, a kaposváriak és bizonyára raj­tuk kívül még sokak számá­ra legkedvesebb meseírónk, mintha valamilyen általa élet­re hívott csodakönyv lapján járnánk, nem is annyira távol a valóságtól. Fésűs Éva, azaz akarjuk mondani: Éva néni otthoná­ban az utóbbi napokban folya­matosan cseng a telefon, ért­hető okból. Aki ismeri, gratu­lálni szeretne a Kossuth-díj- hoz, amit büszkén és szeretet­tel mutat meg az esetlen beté­rőknek a dolgozószobának im­már legfőbb helyén, közvetle­nül a polgármestertől kapott rózsacsokor mellett. Meghatódva mondja, micso­da megtiszteltetés volt Szen­tendrén élő fia és unokája kí­séretében átvenni a nemzeti ünnepen a legnagyobb elisme­rést, ami a puszta tényen túl azért is különleges emlékként őriz, mert, mint bevallja, addig sohasem járt a Parlamentben. S hogy néhány méterről még a koronát is megcsodálhatta, az a felemelőbbnél is felemelőbb érzés volt számára. - Én ahhoz a korosztályhoz tartozom, aki­ket még hazafias szellemben neveltek - magyarázza, miért érzi szívet melengetőnek a ma­gasztos pillanat súlyát oly fon­tosnak. Már az értesítés is egy me­sébe illő történet, hiszen a Mi­niszterelnökség pont azon a február 22-i napon kézbesítet­te a Kossuth-díj adományozá­sáról szóló levelet, amikor Né­metországban élő unokái a ti­zenhetedik dédunoka szüle­tésének örömhírét közölték. - A kölni alom - mutatja tréfás megjegyzéssel a tucatnyi uno­ka fényképéből készített tab­lóján, hol jött világra a legif­jabb családtag, majd bemutat­ja a többieket, az Esztergom­ban és Kaposváron élő felnőt­teket a fotókon. - De nyáron ér­kezik a tizennyolcadik, ahogy említi: dédike, akik közül több a fiú - sugárzik tovább, foly­tatva a bemutatást, pont for­dítva, mint az unokák között, ahol a lányok vannak nagyobb számban. Lehetetlen elvonatkoztatni a mesék világától, ha Éva néni kilenc évtizedet érintő életén végigtekintünk, szinte már a mesével való kapcsolata is egy „sohaországi" történet, ahol a világégésben felcseperedő le­ánygyermek a sokszor látott betegágyon hallgatja nagy­mamájától Grimm-testvérek és Andersen meséit. Majd lesz egy verseket író komoly diák­leányból a váci drogéria alkal­mazottja, ahonnaú egy kapos­vári herceg viszi magával a csak látszólag ismeretlen vá­rosba. Az azóta elhunyt férjé­Cegléden született 1926. má­jus 14-én. Kereskedelmi kö­zépiskolában szerzett érettsé­git. Gép-gyorsírás tanári ok­levelet szerzett. 1950 óta Ka­posváron él. Nyugdíjazásá­ig gyors- és gépírónőként dol­gozott. Három gyermekétől 12 unokája és 17 dédunokája született. Első nívódíját a Ma­Gyermek- és ifjúsági irodal­mi munkásságukért és alko­tó tevékenységükért mindösz- sze három magyar író kapott eddig Kossuth-díjat. Lázár Er­vin 1996-ban, a Balatonszár­szón élő Csukás István 1999- ben, illetve Janikovszky Éva 2003-ban. „Hivalkodó korunkban Fésűs Éva szerénységén csak ámu- lunk-bámulunk. Igazán nem csoda, hogy a meséinek „vi­rágoskertjében" annyi az ibo­vel való öt évtizeden át tartó kapcsolatá a varázslat maga. Ä szabómester fia kezébe pont Éva néni (akkor még ta­lán Évácska), egy váci lapban megjelent verse került, amire az öt évvel idősebb ifjú ugyan­csak saját költeménnyel vála­szolt. A levélbarátságot a vi­lágháború és a férfivá érett le­gény hadifogsága szüneteltet­te, de a sors és a Vácról Kapos­várra érkező revizorok újra­élesztették. Ebből kerekedett ki, hogy a Cegléden született, a Pest megyei városban élő Éva néni 1950 óta Kaposvárra jött. Ahol, mintegy mesebeli ráadásként kiderül, dédapja, Kozma Sándor, az első királyi főügyész is járta a varázslatos gyár Rádiótól a Csupfafül c. da­rabért kapta, amit azonnal kö­vette a második az Aranypo- fácska c. darabért. Nívódíj a Magyar Televíziótól A palacsin­tás királyért 1984-ben, művé­szeti díj 1984-ben a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsától. Kaposvár Város Szolgálatáért kitüntetés (1994). Életműdíj lya. Móra Ferenc az, akivel ver­sengve szerénykedhetnének, és ki tudja, ki győzne. Minden­esetre rokon lelkek. „Sarkcsil­laguk” a szeretet. Jutott/jut be­lőle embernek, állatnak, nö­vénynek, de a szélnek, esőnek, csillagoknak is. S ettől még maradt belőle, jutott nekik is. Móra egyenesen „agyonszere­tett” volt. Fésűs Éva meg sze- retetre méltó. És sugárzó az er­kölcsi tisztasága. Az ünnepel­tünk nemcsak szerény, Mórá­utcákat. Hogy anya legyek - állítja arról, mi szeretett vol­na lenni, a gondolatot iskolai fogalmazásban papírra is ve­tette, de a természetes egysze­rűségéért akkor bizony meg­rótták. Vélhetően utoljára. Soha nem álmodott szép- irodalmi pályáról és díjakról, mindenképpen szülő szere­tett volna lenni. Három gyer­meket nevelt fel, gyors- és gép­íróként dolgozott, előbb az Ál­latforgalminál, majd a Köjál­nál. S bár ugyan mackós gyer­mekversét olvasták fel először a Magyar Rádió stúdiójában, a nyuszis történetek hozták meg igazán neki az országos figyelmet Csupafüllel és Tüs- kebökivel. az I.B.B.Y. (Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa) részéről (2001). Kaposvár Város Dísz­polgára 2004-ben. Magyar Köztársasági Érdemrend Tisz­tikeresztje (2006). Somogyi PRÍMA Díj (2008). Pro Comi- tatu Somogy-díj (2014), Step- hanus-díj (2014). Kossuth-díj (2017). hoz hasonlatosan alázatos is. Dolgos életében mindig az élet szolgálólánya volt. (...) Nem mondhatjuk, hogy újító alkat, de van saját világa. Ráisme­rünk, hogy ez a történet övé, és arra is, hogy ő hangszerel­te” - írta Komáromi Gabriella, a gyermekirodalom elismert kaposvári nagydoktora, 2001- ben, a Somogy folyóirat har­madik számában megjelent, Fésűs Éva 75. születésnapjára írt köszöntőjében. A mackókat a divat miatt mellőzte, nyuszija viszont volt gyermekkorában, ám sajnos a szomszéd macskája elvitte egy nap, mint mondja, így rehabili­tálta... Fésűs Éva fordított meseírói pályát írt az irodalomban, hi­szen előbb volt hallható éterben és látható a televízióban, mint­hogy előtte generációk rongyos­ra olvashatták vol­na köteteit. - Húsz évig dolgoztam a rá­diónak állandó kül­ső munkatársként, s csodálatos ked­vességgel fogadtak minden egyes alka­lommal, s nagyon nagy örömmel vet­tem részt ebben a munkában. Aztán, ahogy a rádiós kollégák nyugdí­jasok lettek, meg én is, elhatá­roztam, átírom a hangjátékokat mesekönyvekké. Csak akkor kezdtem el me­sekönyveket írni - világít rá, miért ismerték annak ellené­re a gyerekek például a Top­pantó királykisasszonyt, hogy még nem is olvasták. Esti me­sék, óvodások, kisiskolások műsora, még a közlekedés tan­mesék Ugyancsak belefértek a vállalásokba, ez utóbbiért köz- biztonsági érdemrendet is ka­pott a belügyminisztertől, s ka­cag az emléken, hogy sünik és mókuskák KRESZ-találkozása- inak történeteit marcona rend­őrök fülelték adás közben a szakszerűség és az éberség je­gyében.- Semmi sem volt tudatos, szerettem, amit csináltam, ír­ta, ahogy jól esett. A rádióban nem volt szabad kimondani a tanulságot, azt nem szerették. De például mindig igyekeztem ragaszkodni az anyanyelvűnk szépségéhez, ha lehetőségem adódott igyekeztem gazdagíta­ni - érzékelteti, hogy a háttér­ben, ha nem is mindig tetten érhető, de legalábbis felsejlő erkölcsiség nem felvett stílus­jegy, inkább elemi ösztönsze­rűség. Több, mint háromszáz me­séje két tucatnyi kötetben ren­dezve jelent meg, de a mai na­pig nem tud betű nélkül él­ni, a lehetőségei­hez .képest sokat olvas, hírlapot pél­dául minden nap. De saját meséi kö­zött nem rang­sorolna, lehetet­len feladatot kér­nénk, ám kétség­telen, hogy a meg­filmesített, legen­dás szereposztású Palacsintás király igazi hír­nevet hozott számára, s még hozzáteszi, hogy színdarab­ként a Csodálatos nyúlcipő és a Csikyben bemutatott Aj- nácska könyvlapokon túli sor­sát ugyancsak kiemelt figye­lemmel kísérte.- Ha nem ő a párom, nem tudtam volna végigcsinálni. Annyit biztatott és annyit se­gített nekem, nélküle nem ment volna, ő volt az én segí­tő angyalom - mutatja másik, falon, függő fényképet, amin férje, Temesi Lajos látható a konyhában, aki, ha a szük­ség úgy kívánta, a főzésbe is be-be segített a fotó tanulsága szerint. Ehhez kapcsolódik, talán egyetlen szívfájdalma, hogy ezeket a nagy sikereket nem élhette meg vele, hiszen két év­vel korábban hunyt el, ahogy a város a „szívéhez ölelte” a dísz­polgári címmel. - Azóta annyi minden jó ért, csak arra tudok gondolni, hogy odaátról is biz­tosan segít..., érzem. Fésűs Éva májusban ünnepli 91. születésnapját A szerénység mellett sugárzó erkölcsi tisztaság jellemzi Ahhoz a nemzedék­hez tartozom, akiket még hazafias szellemben neveltek Egy bűbájos meseteremtő a csendes Rippl-Rónei utcából

Next

/
Oldalképek
Tartalom