Somogyi Hírlap, 2017. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

2017-02-25 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 8. szám

0 INTERJÚ 2017. FEBRUAR 25., SZOMBAT A személyisége lehenger­lő, nagy komédiás, aki min­denben csak a szépséget keresi. Ha az élet nehézsé­get gördít elé, akkor csak legyint egyet, bosszúság helyett inkább rámosolyog a világra. Olyan, mint a gej­zír, bárhonnan és bármikor képes a felszínre törni. Kép­zeletben többször lefestet­tem már az elmúlt évtize­dek egyik legnagyobb ma­gyar színésznőjének, Esz­tergályos Cecíliának az öl­tözőjét. Ahogy beléptem hozzá, pont azt láttam, amit megálmodtam. Lényé­nek határozottsága, vas- kossága, mégis bensősé- gessége, szenvedélyessége áradt felém a hely minden szegletéből. Az Újszínház­ban ültünk le beszélgetni, bekucorodott mellém egy székre, onnan figyelt csillo­gó szemmel. Láthatóan fá­radt volt a reggel óta tartó próbától. Számára ugyan­is nem létezik olyan, hogy csak egy kicsit csinál va­lamit. Hetvennégy évesen mindenbe rengeteg ener­giát fektet, legyen szó a színházról, a filmezésről, a családról. Ő csak így tud létezni: szeretettel és szen­vedéllyel. Tarnóczy Orsolya- Rendszeresen figyelem a Facebook-oldaiát, ma is feltett egy új képet, de sűrűn meg­osztja a gondolatait, a vélemé­nyét. Ilyen aktív közösségi éle­tet él?- Általában híreket közlök, hogy épp hol játszom, akinek kedve van, eljöhet megnéz­ni a színházba, velem együtt örülhet. Ez az egész csatorna arra jó, hogy új embereket is­merhessünk meg, vagy olyan ismerősre találhassunk rá, akivel már rég nem találkoz­tunk. Aki viszont nem odail­lő dolgot tesz ki az oldalamra, az hopiszli, mehet a fenébe! A kellemetlenkedőket azon­nal törlőm.- Ön volt annak idején a kor Rubint Rékája, hiszen készült egy bakelitlemez Esztergályos Cecília Aerobik címmel, amire nagyon sokan edzettek. Ebből van még egy példánya?- Talán valahol otthon. 1980-ban készült a lemez, aminek csak a hangomat köl­csönöztem. „És egy és két és há, bírd!” - ezeket mondtam. Egy éjszaka alatt csináltam meg, óriási munka volt.- Megállítják az utcán?- A közönség nagyon há­lás. Az előadás végén egysze­rűen nem akarnak elenged­ni, minden pillanatban ér­zem a szeretetüket, amiből nagyon sokat tudok meríte­ni. Ilyenkor elhiszem, hogy azért élek, hogy jót tegyek, mások életébe színt vigyek, vagy csak egyszerűen boldo­gabbá tegyem a napjukat. An­nak idején elképzelni se tud­tam, hogy a Meddig vagyok?! stand-up show-mmal, olyan estjeim lesznek, hogy még a csillárról is lógni fognak és kő kövön nem marad. Van, ahol visítva nevetnek az em­Nevjegy 1943. januar 26-an született Budapesten. 1960-ban az Ál­lami Balettintézetben vég­zett mint balettművész, majd 1960-1963 között a Pécsi Balett szerződtette. 1964- ben kezdte és 1968-ban vé­gezte el a Színház- és Film- művészeti Főiskola színmű­vész szakát Simon Zsuzsa osztályában. 1968-tól 1984- ig a Thália Színház, 1984-től 1990-ig a Nemzeti Színház tagja volt, ahol Sík Ferenccel és Vámos Lászlóval dolgozott együtt. 1991-től 2005-ig is­mét a Nemzeti Színház tagja lett, közben 1991-től 1999-ig a Família Kft. című sorozat ál­landó főszereplője volt. 2014- től az Újszínház tagja, mellet­te több helyen vendégszere­pei. A Jászai Mari-díj mellett megkapta az Érdemes mű­vész elismerést, 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdem­rend kiskeresztjét, 2013-ban a Kiváló művész díját. berek, a nevetés meg jó, mert gyógyír a lélek sebeire.- Jól tudom, hogy hamaro­san folytatódik a Família Kft.? Ismét Szép Károlyné bőrébe bújik?- A sorozat producere, Gát György beszélt arról egy rá­dióműsorban, hogy folytat­ni szeretné a sorozatot és ki­fejtette a további terveit is. Én innen tudom az egészet. Nagyon szívesen csinálnám, mert imádtam forgatni, sokat is forgattam. Amikor 1991- ben elkezdtük csinálni, azt hittük, hogy örökké fog tar­tani. Végül nem így lett. Per­sze az élet ment tovább, mint a karikacsapás. Egyébként sem vagyok az a típus, aki ül a ba­bérjain. Kerülöm a drámát, a konfliktust, mindkettő halá­los ellenségem. A bosszúság csak hátráltatja az embert, ne­kem meg nincs időm már mar­haságokra.- Ha megkérném, tudna még spiccen állni?- Nem hiszem. Huszonkét évesen levettem a balettcipő­met, amikor eljöttem a Pécsi Balettból. Mindössze egy alka­lommal, 1983-ban vettem visz- sza A hattyú halálára című te­levíziós filmhez, amit Szántó Erika rendezett. Negyvenéves fejjel képes voltam egész nyá­ron gyakorolni a Balettinté­zetben. Éjjel fél háromkor vet­tük fel a jeleneteket a Vígszín­ház színpadán. Cinikének, vagyis nekem ez volt a nagy számom. Utána viszont más­nap leszakadt a vádlim, mert tornacipőben ugráltam A kék madár című darabban a Thá­lia Színházban.- Ahol 1968-ban kezdte a pá­lyáját Móricz Zsigmond Csibé­jével?- Ez volt az első darab, ami­ben főszerepet játszottam a fő­iskola után. A kritikusok per­sze meg akartak buktatni. Azt mondták: „Egy balettművész ne vegye el a helyet a tehetsé­ges színészektől.” 1968. ápri­lis 11-én debütáltam, a szak­ma az egekig magasztalt. Ké­sőbb sorba kaptam a feladato­kat, voltam én minden, cseléd, királynő, szobalány, komika és parasztasszony is, minden sze­repben megálltam a helyem. A pályafutásom alatt volt bá­nat, csalódás, tragédia, öröm. Most meg ötvenöt év után is­mét ezen a színpadon állha­tok, mindössze annyi változott, hogy a helyet ma már Újszín­háznak hívják. Nagy Viktorral próbáljuk Móricz Zsigmond Sári bíró című művét, aminek március 3-án lesz a bemuta­tója. Az elejétől a végéig szín­padon vagyok, folyamatosan tájszólásban kell beszélnem. Nem egyszerű feladat, de imá­dom. Engem a vidéki lét lenyű­göz. Örülök, hogy kint lakó, tá­vol a világ zajától, Szentendre és Solymár között az erdő kö­zepén, de ott nem lehet csirké­ket meg ludakat tartani.- Most meglepett. Tartana ál­latokat?- Idős vagyok már hozzá, de szívesen nevelgettem vol­enenet, birkát, ám sosem ott össze. Világéletemben vá- osi színésznő, voltam, a szín- lét nehezen összeegyez­ethető a vidéki élettel. Most iszont rengeteget utazom vi- ékre a Körúti Színházzal és \ Éléss-SzínneL A My Fair adyt Veszprémben mutattuk e, á dfrabot áprilisban visz- zük Pápára. Nekem minden ’ an, mintha hazaérnék. Láttam, a József Attila Szín- ázban is játszik. tödik évada játsszuk odrögi Gyulával a Mici né- i két életét. Ő 82 éves én meg 4 múltam, de még mindig so- at ad nekem. Semmibe sem bele, amiről úgy gondol; hogy ném az ő dolga. Ül, fi­gyel, ha kérdeznek tőle vala­mit, akkor válaszol. Nagyon jó természete van. Tőle csak ta­nulni lehet.- Megszámoltam, összesen 13 darabban játszik. Hogy bírja energiával?- Miért ne bírnám?! Ez a sok feladat tart életben. Szeren­csére sokat játszom, köszön­hető mindez az igazgatóm­nak, Dörner Györgynek, aki bízik bennem. Már a követ­kező színházi évadra is aláír­tam a szerződésemet. Az em­ber egyébként pontosan tudja, éppen mit játszik, maximum pár mondatot felejt el, de ak­kor is ki tudja magát vágni. Van egy gyönyörű naptáram, amiben minden időpontot fel- jegyzek, hogy mikor hol ját­szom. Meg van egy csodás fér­jem, aki mindenben segít el­igazodni. Harminckét éve va­gyunk együtt.- Az önök kapcsolata szerelem volt első látásra?- Amikor megismerked­tünk, akkor még más volt a férjem. Péter kezdetben rend­kívül antipatikus volt szá­momra. A színházban mond­ták, hogy épp elvált. Gondol­tam magamban, na jó, akkor azért csimpaszkodik erre a jó­képű férfira az a sok nő. És a sors, vagy nevezhetjük Úris­tennek, érdekes módon ösz­szehozott bennünket. 1984. november 20-án kezdődött a kapcsolatunk, 1985. május 5-én költöztünk össze, majd öt év múlva már ott álltunk az oltár előtt.- Elképesztő, hogy ennyire pontosan tudja a dátumokat!- Mucika, ami az életem­ben fontos és igazán érdekel, arra emlékszem! De nagyon sok dologra sajnos már nem. A férjem annak idején renge­teget mesélt arról, hogy egye­temre járt és pszichológiát hallgatott. Valahogy nekem ez nem maradt meg. Annyi min­den van még, amivel foglal­koznom kell, a családdal, a ro­konokkal.- Testvérével, Esztergályos Ká­rollyal tartják a kapcsolatot?- Persze, most is voltam ná­luk. Ő az, aki annak idején fel­készített a felvételire. Venczel Vera volt a menyasszonya, aki kislányként már erre a pályá­ra készült, én meg csak úgy belecsöppentem. A bátyám tízévente rendezett, sokat és jókat dolgoztunk együtt.- Kitől örökölte a humorát?- Ezen még nem gondolkod­tam, de világéletemben szeret­tem a jó humort. Kedves embe­rekkel vagyok körbevéve, egy­értelmű, hogy poénkodunk. Rendszerint kifordítom a vilá­got a négy sarkából, és az egé­szet megfűszerezem egy kis iróniával. így érdemes élni, a humor az élet sava-borsa. Az­zal a partnerrel jó dolgozni, aki érti a komédiázást, de eh­hez nem kell csapkodni a tér­dünket. Ezek a színészek tud­nak jó kabarét csinálni a drá­mai szerepek mellett.- Megvicceli a partnereit?- Régen sokat hülyésked­tünk, de ma már nincs ösz- szekacsintás. Nem mondom, hogy rossz, de más lett a világ.- Ön igazán a végletek embere: vagy szeret valakit, vagy utál.- Ha valaki egy rossz szót mond rólam vagy kinevet, akkor lehúzom a függönyt. Hopp, sarkon fordulok, és már ott sem vagyok. Nem bí­rom, ha valaki nem egyenes velem. Mindig empatikus vol­tam az emberekkel, át tudtam érezni a fájdalmukat, a küz­delmüket. Ha valakit a szí­vembe zárok, akkor azt nem eresztem, elhalmozom a sze- retetemmel.- A szakmai elismerései sorából nem hiányzik a Kossuth-díj?- Már nem várok semmire. Amit adnak, szívesen veszem, amit meg nem, azt nem. (fü­tyül)- Hol tanult meg ilyen profin fü­tyülni?- Tavaly nyáron á Körúti Színházban mutattuk be a nagy kedvencemet, a Maude és Haroldot, és az előadáshoz kellett. Három hónapig fütyü­lős tanfolyamon voltam. Azt mondták, hogy nagyon jól csi­nálom. De ha sokat beszélek, akkor nem tudok olyan jól fü­tyülni. Szóval inkább elfütyü­lök! (nevet)

Next

/
Oldalképek
Tartalom