Somogyi Hírlap, 2017. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

2017-02-18 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 7. szám

2017. FEBRUÁR 18., SZOMBAT MŰVÉSZBEJÁRÓ y Névjegy: Az Ismerős Arcok zenekar Magyarország egyik legnép­szerűbb formációja, kon­certjei telt ház előtt zajla­nak, egy-egy számánál 9 millió (!) letöltést is jelez a YouTube. Munkája a minő­ségi zene, a nívós tartalom, amire nagy az igény. En­nek ellenére nemcsak a ke­reskedelmi, hanem az adó­fizetők pénzéből gazdálko­dó közmédiumok is bojkot- tálják a számait. „Azt mond­juk, amit igaznak hiszünk, és azt tesszük, ami jólesik”- mondta lapunknak Nyer­ges Attila, a zenekar front­embere a február 24-i buda­pesti, a Barba Negrában tar­tandó nagykoncert próbájá­nak szünetében. Fábos Erika- Sokan a Nélküled című dal miatt ismerik a zenekart, ez mára szurkolói himnusszá vált. Hogyan született a szerze­mény?- Tulajdonképpen hálából. Ez nem egy friss nóta, a 2009- es lemezünkön jelent meg, tíz­éves volt akkor a zenekar, és az volt a szándékunk, hogy legyen azon az albumon egy olyan ballada is, amivel kö­szönetét mondunk a közönsé­günknek. Ez lett a Nélküled.- Sejtették előre, hogy ekkora hatása lesz?- Biztosak voltunk ebben a dalban. A koncertjeinken a kezdetektó'l nagy szeretet­tel fogadták, és állandó pont­jává vált minden fellépésnek, a közönség el sem enged ben­nünket anélkül, hogy ez el ne hangozna. De ilyen érdeklő- désben és ekkora energiával áradó szeretetben, amit magá­val hozott, nem volt korábban részünk.- Hogyan kelt ez önálló életre?- A szöveg, fó'leg az ötmillió magyarra való utalás miatt, a nemzeti összetartozás him­nusza lett. Főleg annak kö­szönhetően, hogy rengeteget játszottunk az elcsatolt terü­leteken. Miután pedig néhány koncerten elhangzott a Felvi­déken is, a dunaszerdahelyi szurkolók elkezdték énekelni a mérkőzéseiken, majd amo­lyan csapatindulóként min­den dunaszerdahelyi DAC- találkozó előtt elhangzott. Ez már így volt egy ideje, amikor 2015-ben a nemzeti összetar­tozás napján Orbán Viktor mi­niszterelnök úr posztolta a kö­zösségi oldalán a videót, ami a Slovan elleni mérkőzés előtt készült. Éppen egy koncert­re utaztunk, és a dobosunk, Kovacsik Tamás látta a tele­fonján, hogy ez történt. Mire jöttünk hazafelé, már alig volt olyan hírportál, ahol ne kom­mentálták volna, nagyon kü­lönböző módon, a történteket.- Félelmetes erejű, amikor egy egész lelátó énekli, és már ki­lencmillió letöltésnél tart. A ze­nekar ezt hogyan éli meg?- Szerzőnek nincs nagyobb boldogság, mint amikor nagy tömegtől hallja visszaénekel­ni azokat a gondolatokat, ame­lyeket fontosnak tart. Csodá­latos élmény, de a legnagyobb Nyerges Attila 1969. április 16-án született Budapesten. Sportolónak készült, édesap­ja a Testnevelési Egyetem dé­kánja és válogatott tízpróbázó volt. Az óbudai Körösi Csorna Sándor Gimnáziumban még­is inkább gitárt vett a kezébe, és ott kezdett énekelni is, az Óbudai Kamarakórusban. Miután a katonaságtól lesze­relt, a Stexas zenekarban kez­dett énekelni. 1999. október 23-án alakult meg az Ismerős Arcok. A zenekar tagjai: Nyerges At­tila, Práder Vilmos, Galambos Nándor, Kovacsik Tamás, Le- czó Szilveszter, Tánczos Ist­ván. 2003 júliusában jelent meg első lemezük Egy a hazánk címmel. ■ * - 'í Fotók: VR elismerés egy egészen kis kö­zösségben született. Egy fel­vidéki református fesztiválon úgy konferáltak fel bennün­ket a színpadon, hogy köszö­nik nekünk ezt a dalt, mert ők mindig irigyelték az erdé­lyiektől, hogy nekik van saját himnuszuk, ezzel pedig már a Felvidéknek is lett.- Nemcsak ez, az Ismerős Ar­cok szinte minden szövege köl­tészet, versek ezek. Ez tudatos küldetés?- Sosem voltunk annyi­ra tudatos srácok, hogy elő­re számoltunk volna a kö­vetkező lépéssel. Egyszerű­en ezt hoztuk otthonról, más­részt egy 1999-es közös erdé­lyi utat követően már nem is volt más választásunk. Fel­emelő és meghatározó volt az az élmény, ahogy ott fo­gadtak bennünket, és nem­csak ott, de a Kárpát-meden­ce minden szegletében. Mi­közben olyannyira igazság­talannak éreztem az akkori ottani állapotokat, ahogy az elcsatolt részeken a magyar emberek megélhették a nem­zeti sorsukat, hogy az anya­nyelvükön beszélni alig lehe­tett. Felejthetetlen, keserű ér­zés volt. Úgy éreztem, hogy erről őszintén kell beszél­ni. Ahogy az első ilyen szö­vegünket annak idején meg­írtam Egy a hazánk címmel, helyére kattant a fogaskerék és ezt az utat járjuk ma is.- Az, hogy lenne ennél köny- nyebb út is, fel sem merült?- Nem volt érdekes, hogy ez a nehezebb. A mai attitűd­del ellentétben nekünk nem a sztárság volt a célunk, ha­nem egyszerűen mondani­valónk volt. Az idő azóta be­bizonyította, hogy nem az a mi utunk, hogy próbáljuk ki­szolgálni a közönséget, és el­találni, amit az átlag hallani szeretne. Azt mondjuk, amit igaznak hiszünk, és azt tesz- szük, ami jólesik. Működik.- Rögtön működött?- Nem. Az első időkben nem olyan nyugodtan ültünk be a buszba, mint manap­ság. Kérdés volt, vajon hány ember előtt fogunk játsza­ni? Mi annak idején bluesze- nét játszottunk, rock and Tol­lal kezdtünk. Amikor azt a bizonyos Egy a hazánk című dalt megírtam, utolsóként szólt a koncertjeink végén, és mindig elmondtam utána még egy versszakot egy Wass Albert-versből is. Mindenfé­le reakciók voltak, ez azért mégis egy váratlan jelenség volt egy rock and roll-koncer­ten. Aztán elkezdett kicseré­lődni a közönségünk. Fogy­tak az emberek, és volt, ami­kor rettentően kevesen vol­tak, nyolc-tíz embernek ját­szottunk. Nem bántuk, mert a meggyőződés sokkal na­gyobb volt bennünk, mint az éhségünk a sikerre.- Mindenesetre azóta bebizo­nyították, hogy nem csak az igénytelen könnyűzenéből le­het sikert és slágert csinálni.- Úgy mondanám inkább, hogy eljött ennek az ideje. Ha egy országot, egy népet hosz- szú ideig csak butítani pró­bálnak, az természetesen vonja maga után azt, hogy az emberek elindulnak megke­resni önnön magukat és a ne­kik fontos értékeket. Ahogy megismerték a zenénket és a szövegeinket, jöttek is a kon­certekre.- A zenekarban van egy ideo­lógus, a szövegíró, vagy ez in­kább egy alkotóközönség?- Mindig inkább a szöve­gekből indultunk, csak rit­kán volt, hogy előbb kaptam a zenét. Szerzőként az ideo­lógiát is én határoztam meg, de azért sosem kellett birkóz­nom a többiekkel. A most ké­szülő lemez különleges ab­ból a szempontból, hogy vala­mi megmagyara ból nagyon gyorsan születtek meg a szövegek.- Miért?- Rosszul alszom az elmúlt években, hajnali négykor fel­ébredek, elkezd két sor dol­gozni bennem, leírom, mond­ván, hogy majd reggel befe­jezem, de alig oltom.el a vil­lanyt, ott van újabb két sor, és szinte fél órák alatt össze­áll egy újabb és újabb szöveg, másnap pedig csak csodálkoz­va nézem, hogy ezt vajon ki ír­ta. Nem véletlenül Csak a szö­veg! címmel fog megjelenni a lemez. A hangulata keserédes és mérges lesz, a megszokott közéleti és politikai témákkal és érzelmes megközelítéssel.- Mérges, mitől?- Attól, hogy nem úgy ala­kul a világ, ahogy szeretném. Nagyon szívesen megkímél­ném azoktól a borzalmaktól az embereket, amik manap­ság körülöttük és velük tör­ténnek. Általában olyasmiről írok és gondolkodunk, ami ott van mindannyiunk életében, csak nem beszéljük ki egymás között. Emlékszem arra a haj­nalra, amikor Párizsban az a borzalom történt, a feleségem, mielőtt elindult hat óra körül dolgozni, arra jött be a szobá­ba, hogy ülök az ágy szélén, és bőgve nézem a tévét. Az­óta sem tudom felfogni azt a fajta embertelenséget, gátlás­talanságot, kegyetlenséget, ahogyan ott végeztek embe­rekkel. Nem tudok indulat és megindulás nélkül beszélni ezekről a dolgokról.- Szinte csak telt ház előtt ját­szanak. A siker együtt jár a rocksztárérzéssel?- Amikor manapság két pillanat alatt lehet valakiből rock- és mega- meg minden­féle sztár, akkor ez részemről nem törekvés. Engem az érde­kel; ha azt a gondolatot, amit megfogalmaztam, megjegyzik és velünk éneklik az emberek, mert találkozott az ő érzéseik­kel. Nekem ez az élmény eb­ből. Ilyenekről álmodoztunk sráckorunkban, áldásnak ér­zem, hogy ez megvalósult.- Egy évben 130-150 Ismerős Arcok-koncert van, nagy feszti­I válókon is fellépnek. A sikerek ellenére mégis kimaradnak a rádiós repertoárból. II Már nem. Főleg azért, ért lassan egy éve van ‘ockrádiónk, az FM 95,8 frek­vencián. Rengeteg magyar ze­nét játszanak, nap mint nap hallom magunkat is. Fan­tasztikus érzés, amikor a Red Hot Chili Peppers után egy­ezer csak megszólal az Isme­ős JArcok. Pontosan a Rádió .Rock sikere bizonyította be, ogy micsoda igény van er­re a fajta zenére. Vicc, hogy kereskedelmi rádiók egy lyan szegmensét kihagyják könnyűzenének, ami ennyi mbert érdekel, mert félnek tnélyebb tartalmaktól. Az eg, hogy a közszolgálati rá- ió sem vesz tudomást ezek­ek a rétegeknek az igényei­ül - amelyeknek egyébként az adójából él -, felháborító. |- Tizennyolc éve zenél együtt az Ismerős Arcok. Abból a kül­detésből, amivel elindult a ze­nekar, látnak valamit megva­lósulni ma már?- Azt szeretném gondolni, hogy kivettük mi is abból a részünket, hogy amiről las­san húsz évvel ezelőtt elkezd­tünk énekelni, abból sok min­den valósággá vált. Kezdve a kettős állampolgársággal, hogy nyíltan lehet beszélni Trianonról vagy az elcsatolt részeken élő emberek sorsá­ról. Ez jó érzés, de hátradől­ni nem fogunk, nem engedi az igazságérzetem, és annyi minden tennivaló van még, hogy amíg szusz van bennem és színpadra tudunk menni, énekelni fogok. Azokról a hét­köznapi dolgokról, amik min­denkinek az életében ott van­nak, csak nem szeretik, szé­gyellik, nem merik vagy nem tudják úgy megfogalmaz­ni, ahogy ez nekem sikerül. Úgy, hogy abban a pillanat­ban, amikor meghallják, rá­ismerjenek ezekre a közös ügyekre és értékekre. Jó ér­zéssel, mint amikor bejön az ablakon a friss levegő. Ez vol­na a lényeg, ha azt éreznék, hogy olyanok vagyunk, mint a friss levegő, amiből mindig lehet venni egy jóleső léleg­zetet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom