Somogyi Hírlap, 2017. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

2017-01-24 / 20. szám

fl, MEGYEI KÖRKÉP

2017. JANUÁR 24., KEDD

Somogybán is jóval kevesebb a madár a házaknál kihelyezett etetőkön

Várja vendégeit a terített asztal

► Folytatás az 1. oldalról

SOMOGY A hideg beköszöntével elmaradtak a madarak az etetőkről az idei télen, a megszokottnál jóval kevesebb szárnyas jár eleségért azokra a helyekre is, ahol évek óta rendszeresen etetik őket. Szakemberek szerint az ok többek közt az, hogy az északi vendégek az enyhe telek miatt kisebb számban indultak meg hazánk felé. Az itt telelők pedig a rendkívüli hideget érzékelve délebbre húzódtak.

Ha elkezdtük, tavaszig gondoskodni kell a madarak etetéséről- Az előző években ilyenkor tömegével érkeztek az etetőm- höz a madarak, most alig-alig látni néhányat - mutatott Molnár Marcell, a Magyar Madártani Egyesület Kaposvári Helyi Csoportjának elnöke jutái birtokán kihelyezett etetőjére. Az egyetemi tanár évtizedek óta eteti a madarakat novembertől márciusig. - Engem is meglepett, hogy az utóbbi hetekben elmaradtak a madarak, csupán néhány verebet látni - tette hozzá.

Véleménye szerint három oka van annak, hogy az idén kevés madár jár a házakhoz eleségért. - Az egyik, hogy az. utóbbi években nemcsak itthon, hanem Európa és Ázsia hatalmas északi térségeiben is enyhén és hómentesen indult a tél - mondta. - így az évszakhoz képest kedvező időjárás miatt kevesebb madár indult meg északról délre, a Kárpát-medencébe. Ráadásul a nálunk telelő madarak bőven találtak magokat a mezőkön, így több szárnyas nem húzódott be a lakott területekre és az etetőkre. A másik ok, hogy a madaraknak kiváló képességük van arra, hogy megérez- zék a hideget, már napokkal a front megérkezése előtt. így a hideg és a hó elől délebbre húzódtak. Egy-egy kismadár naponta akár több száz kilométert is tud repülni, így ott már könnyedén átvészelhetik a telet. S az is ritkíthatja az etetőkA toponári Festetics Karolina- óvodában naponta töltik fel a húsz madáretetőt, amelyekbe a kicsik hozzák az eleséget

nél a madarakat, hogy egyre többen raknak ki eleséget, ha csak az én településemet nézem, néhány éve még csak én etettem. Ma már 7-8 családról tudok, akiknél van madáretető. Az amúgy is csökkent madárlétszám így több helyen oszlik meg.

A helyi elnök azonban arra is felhívta a figyelmet, ugyan az mindenképpen pozitív, hogy évről évre többen etetik a madarakat, ám fontos, hogy akik elkezdték, folyamatosan szórjanak ki magokat. A madár- eleségen kívül arra is ügyelni kell, hogy legyen víz az hatóban is. Tegyünk ki langyos vizet, hiszen a fagyokban nem találnak innivalót a madarak. Bár a hóból is tudnak csipegetni, de a már fagyott hólevet nem tudják feltörni. A Ba- laton-partiak pedig az itt maradt hattyúk etetésében tudnak segíteni. Mivel nyáron folyamatosan élelemmel látták el a nyaralók a hattyúkat, a madaraknak eszük ágában sem volt délebbre repülni a tél beálltával. Most azonban a befagyott tóban nem találnak táplálékot. - Negyven hattyú azonban már biztosan megmenekül az éhhaláltól, őket a

hévízi lefolyóhoz szállították a Magyar Madártani Egyesület munkatársai - mondta Molnár Marcell. - Azonban maradtak még a Balaton befagyott jegén is, s aki etetni szeretne, kenyér helyett kukoricával vagy nyúl- táppal kínálja őket.

Stanics Adrienn

IN MEMÓRIÁM

In memóriám Csorba Lajos

KAPOSVÁR Dr. Csorba Lajos 1927. január 24-én született Hódmezővásárhelyen. Iskoláit szülővárosában végezte, majd a szegedi és a budapesti orvosi egyetemen tanult. 1952-ben kapta meg orvosi diplomáját. Általános sebészetből és mellkassebészetből szerzett szakvizsgát. 1957-ben került a Korányi TBC-és Pulmo- nológiai Intézet mellkassebészeti osztályára, 1960-ig együtt dolgozott Kulka Frigyessel. 1964- ben pályázat útján a kaposvári kórház mellkassebészeti osztályának élére került. Alapjaiban átszervezte az osztályon folyó munkát és a kor követelményeinek megfelelően, megújuló progresszív szellemben vezette azt. Felmérte, hogy a hörgőrák

térhódítására felkészültnek kell lenni. A mellkassebészethez integrálta az anaesthesiologiai és intenzív terápiás ellátást. Fellendítette a tudományos munkát, új műtéttípusokat vezetett be, speciális hörgőellátási módszert, funciókímélő mellkasmegnyitási technikát dolgozott ki. 1975- ben védte meg kandidátusi disz- szertációját az axilláris mellkasmegnyitás témájából. Az akkor sokak által kifogásolt módszer napjainkban már rutineljárássá vált, a minimálisan invazív technika első hajtása volt. Gondolkodásával és felfogásával megelőzte korát mintegy 30-40 évvel. Az 1970-es évektől bővült a műtéti repertoár és a.komplex mellkassebészeti tevékenységen belül a nyelőcső, cardia, mediastinum, pneumothorax, emlő, pajzsmirigy és nyaki térfoglaló folyamatok sebészi kezelése indult el. Hazánkban elsőként jelentetett meg nagy számú esetet feldolgozó közleményt neuro- vascularis vállövi syndroma sebészi kezeléséről.

Folyamatos fejlődése révén az 1980-es évekre kialakultak az osztály ellátási területei, amelyek a megyei és regionális betegellátási feladatokon túl országos jellegűek voltak néhány betegcsoport vonatkozásában, úgymint mellkasi deformitások, és néhány speciális műtéti típus esetében. Ebben az időszakban az osztályon fokozatosan elkezdődött a gastroenterológiai sebészet is és teljessé vált az általános sebészeti tevékenység. Csorba Lajos - bár ízig-vérig mellkassebész volt - Kulkával együtt mindig híve volt a sebészi szakmák reintegrációjá- nak, s óvott a „tisztán” tüdősebészeti ellátásra történő berendezkedéstől, az ezzel járó „beszűküléstől”. A tudományos tevékenységet számos közlemény, előadás, hazai és nemzetközi kongresszus rendezése fémjelzi. Kevés sebészeti osztály mondhatta el magáról, hogy 3 minősített munkatárssal rendelkezik. Mesterségbeli tudását, betegcentrikus szakmaszeretetét sikerrel operált betegeinek tízezrei bizonyították. Mindig hangoztatta, és

vallotta azt a balassai alaptételt, hogy: „A betegnek mindig igaza van”. Tapasztalatát kiváló pedagógiai érzékkel szívesen megosztotta a hozzá érkező szakvizsgára készülő fiatal sebészekkel, akik nemcsak tanítványai, de barátai is lettek. Iskolateremtő sebész egyéniség volt, tanítványai és munkatársai között egyetemi tanárok, sebész- és mellkassebész osztályvezető főorvosok, intézetvezetők egyaránt szerepelnek, akik napjainkban is elismeréssel emlékeznek rá. Páratlan közösségteremtő és formáló készséggel rendelkezett. Mind orvosai, mind a szakdolgozók körében tisztelet és szeretet övezte, mert munkatársait folyamatosan támogatta és segítette szakmai előrehaladásukban és magánéleti problémáik megoldásában. 28 éven át vezette a Mellkassebészeti Osztályt, majd a II. sz. Sebészeti és Mellkassebészeti Osztályt. 1992 januárjában nyugdíjba vonult, 1994 októberében elhunyt. Széles körű műveltségének, szakmaszeretetének, az aktuális eseményekkel kapcsolatos tájékozottságának köszönhetően minden vele töltött idő tudással és életre szóló élményekkel gazdagította ftiun- katársait. Őszinte hálával emlékezünk születésének 90. évfordulóján.

(dr. Balogh Gábor PhD címzetes egyetemi docens)