Somogyi Hírlap, 2017. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
2017-01-20 / 17. szám
14. KITEKINTŐ 2017. JANUÁR 20., PÉNTEK A kínaiak magukról mondták, hogy mindent megesznek, kivéve az asztalt Csengtu, az óriáspandák fővárosa Tiltott Város, nagy fal, csípős ételek és óriáspandák minden mennyiségben. Kína furcsa világ, tíz nap közel sem elég, hogy minden fontos dolgot lásson belőle az ember. Tóth Balázs balazs.toth@partner.mediaworks.hu CSENGTU Ahogyan arról már korábban írtunk, a Kínai Állami Turisztikai Hivatal szervezésében közép-európai újságírók számára szerveztek tíznapos utat a távol-keleti országba, ezen vehettem részt én is. A negyvenfős csapatot három csoportba osztották, egyik része Hszianba látogathatott, amely város az agyagkatonákról nevezetes. A másik csoport Kunming felé vette az irányt, amely már magashegységi környezetben fekszik, ők kisebb településekkel is ismerkedtek, a hegyek között is kirándultak, valamint folklór előadáson is részt vehettek. A harmadik csoport Csengtu felé vette az irányt. Talán nem vagyok egyedül azzal, hogy nemigen hallottam még korábban a 14 milliós nagyvárosról. Csengtu Szecsuán provincia fővárosa, s mint Zecktől, idegenvezetőnktől megtudtuk, rövid ideig főváros is volt, igaz, csak az egyik királyságé, a Shué, s csak egy uralkodó életén keresztül. De itt volt a Kínai Köztársaság központja is a japán megszállás idején. A brokátvárosnak is nevezett település az ősidőktől fogva lakott, s nemrégiben tárták fel az őskori, titokzatos körülmények között továbbállt linsha nép nyomait is, felbecsülhetetlen értékű leletanyaggal, köztük a város új jelképének számító arany napmadárral. Új, modern múzeumokat emeltek egyrészt a megtalált leletek számára, másrészt a feltárás bemutatására, ahol megjelölték azt is, melyik nevezetes anyag honnan került elő. A hatalmas parkkal - amely még sok titkot rejthet magában - övezett környék pedig Csengtu legdrágább része lett. A pandák városa A város mégsem erről leginkább nevezetes, még csak nem is a hi-tech iparáról (egyebek között az IBM, a Lenovo és a Foxconn is működtet itt gyárat, utóbbi például negyvenezer embernek ad munkát), hanem a pandákról. Az óriáspandák nemzeti kincsnek számítanak, minden állat a kínai állam tulajdona, s nem is nagyon adják őket otthoni tartásba, hiszen fogékonyak az emberi betegségekre. Az állami pandamentő projekt az 1970-es 80-as években kezdődött, több helyszínen, fő élőhelyükön, Szecsu- ánban. Csengtuban található ma a vüág legnagyobb pandabázisa, az állatkert, múzeum és kutatóközpont 1987-ben épült. Az itteni állatkertben szaporodnak is az állatok, van pandaóvoda, külön tartják a felnőtt példányokat, s igyekeznek számukra „vad” körülményeket teremteni, hogy egy részüket visszaengedhessék a természetbe. Ez a projekt az állomány nyolc százalékát érinti. A 2008-as szecsuáni földrengésben több panda is elpusztult, amikor az egyik bázisuk összedőlt. A természeti katasztrófa persze ennél nagyobb károkat is okozott, hiszen több tízezer ember halt meg és sokan váltak hajléktalanná, maga kísérőnk is elmesélte, hogy a földrengés után hosszú idei sátorban laktak családjával, s újra talpra kellett állniuk. Áz óriáspandák vagy esznek, vagy alszanak, aki tehát eljut egy ilyen állatkertbe, az reggel menjen, mert akkor aktívak, akkor táplálkoznak. Gondozóik szerint mindegyik külön személyiség, vannak köztük agresszívak, de játékos természetű, vagy épp nyugodt mackók is. Szerencsére Csengtuban gondoltak a látogatókra, így a kerítésekhez közel is tesznek ki számukra ételt. Nem csak bambuszon élnek, húst is esznek, méghozzá a növényt károsító bambuszpatkányokat, de állítólag a csirkét sem vetik meg. A pandák a nyarat nem szeretik, mert meleg van (olyankor jeget is kapnak az állatkertben), inkább a többi évszakban érzik jól magukat. Ez a hegyek által övezett, s vizekben gazdag Csengtu esetében párás, ködös időt jelent, a környéken jobbára csak nyáron süt a nap. Az óriáspanda élőhelyén fordulnak elő a vöröspandák, vagy vörös medvék, amelyeknek egyébként nincs közük az óriáspandákhoz* valamint a pávák is. A vöröspandák sokkal kisebb és játékosabb jószágok a fekete-fehér foltos lustaságoknál. A szuvenírboltban azonban méltatlanul alulreprezentáltak. Apropó, marketing: a bázison természetesen nagy dózisban kapunk a Kung Fu Pandából is, de az állatok népszerűségét máshogyan is hasznosítják: teaként. Az olvasók fantáziájára bízom, hogy mi- lyükből készül tea a városban, ráadásul jó drágán. A teára Szecsuánban is nagyon büszkék, Zeck szerint a környéken a zöld és a jázmin a legnépszerűbb. A jin és a jang jegyében ezt fogyasztják étkezéskor is, hiszen nincs túl csípős étel, csak teával helyre kell állítani az egyensúlyt. Csengtuban meglátogattuk a Jinlit, azaz a brokátosok utcáját, amely a Han-korabeli építészet idejéből való, s régen is éttermes utca volt. Ma már ugyanilyen étkezős és butikos hely lett két utca, a Kuan Xiangzi és a Zhai Xiangzi, itt egykori lakásokból alakítottak ki turisztikai központot. A hotpot éttermek Csengtu nevezetességei a hotpot éttermek, bár ilyenek találhatók máshol is Kínában és a Távol-Keleten is. Szecsu- ánban a csongkingi fajta honosodott meg, enyhébb verzióban, vezetőnk szerint ugyanis a csongkingi fűszerezéstől letépik az emberek a ruhájukat és hangosan fújtatnak, míg a csengdui fűszerezéstől inkább elismerően, de erősen kilélegeznek. A hotpot lényege, hogy az ember kap egy (vagy két, egy csípős, egy nem csípős) fajta alaplevet, abba pedig forrás közben pakolja bele az alapanyagokat: zöldségeket, gombát, tófűt, tojást, halat és tengeri élőlényeket, de csirke, marha, disznó és egyéb húsokat, illetve tartozékokat is. Sajnos az egyes alapanyagokról nem kaptunk felvilágosítást, ami nem volt túl bizalom- gerjesztő (halfej, sertésagy és a többi), azt ki sem próbáltuk, de néhány perc alatt mindegyik megfő. A hotpotok közösségi főzőhelyek is voltak valaha, a szegényebbek kedvelték ezt a megoldást, manapság pedig kifejezetten drága hotpot éttermek is vannak. Csak az asztalt nem eszik meg Még egy pár szó az ételekről: a kínaiak magukról mondták, hogy mindent megesznek, kivéve az asztalt (bár ezt valaki leginkább a kantoniak- ra vonatkoztatta). Kutyahússal nem találkoztunk, csak néhány vidéken, illetve Koreában szokás, de egy kínai faluban kifejezetten még ilyen fesztivált is szerveznek. Mint Zeck elmondta, a fiatalok már családtagnak tekintik az ebeket, míg akik fogyasztják a kutyahúst, azok nem ilyen szemmel nézik őket. A bazársorokon egyebekkel, például nyúlfejjel, hüllőkkel is találkoztunk - persze nem csak ilyenekkel, hanem számtalan étellel, amelyek főképp 2030-40 jüanos áron kaphatóak -, az éttermekben a legextré- mebb, amit kaptunk vacsorára és felismertük (a páncéljáról nem volt nehéz), az teknős volt. Ahogyan jó, 4-5 csillagos hotelekbe, úgy jó éttermekbe is vittek bennünket vendéglátóink, például a DaDong pekingi kacsa étterembe, vagy Pekinben és környékén imperial cuisine éttermekbe (ahol voltunk, ott esti, folklórral ötvözött show-műsor is volt az egyes ételek történetéről). Egy kicsit csalódás volt a sanghaji Green Ripple, ahol a kiszolgálás és az ételek is elmaradtak attól a színvonaltól, amelyet mondjuk egy öt gyémánt minősítésű étteremtől vár az ember, amelynek vendége volt Fidel Castro, vagy Hillary Clinton. De lehet, hogy éppen akkor voltak nálunk fontosabb vendégek is. Az utolsó, Xiang Quiang Fang étterem viszont tényleg szép volt, ott láttunk esküvőt is, de kicsit felemásak voltak az ételek. Az ebédkor és vacsorakor főleg rizst, mindenféle húsokat (jellemzően csípős szószokkal), halat, sokféle zöldséget, gyümölcsöt, kevés tésztafélét és az európai ízektől eltérő édességeket kaptunk. Sajnos azt nem mondták el, mi micsoda, miből készült, egy részét felismertük, másikat nem, de majdnem minden ehető volt, ha valaki arra jár, érdemes mindent kipróbálnia. A hatalmas országban vallástól, népcsoporttól, tájegységtől és természetesen a pénztárcától függ, mit esznek az emberek. Az biztos, hogy nem any- nyi félét készítenek egyszerre, mint amennyit elénk tálaltak egy-egy étkezés alkalmával. Templomok, Buddha Sajnos Csengtu további nevezetességeit nem volt időnk megnézni. Pedig biztosan érdemes lett volna meglátogatni a Qingcheng-hegyet, amely jelentős vallási központ, de egyébként is rengeteg buddhista templom található a. környéken. Csengtuból érdemes lehet elutazni Leshanba is, a világhírű, sziklába faragott Ijuddha-szoborhoz.) > i i 1 '■ Pandák. Gondozóik szerint 6 mindegyik külön személyiség, ^ (' vannak köztük agresszívak, de - > játékos természetű vagy épp n\/i i drvHt marl/nl/ ic f \IwÍll«lK£S£J2 Csak turisztikai attrakciónak számít ez a gyalogriksa, amelyet a Jinli nevű gasztronegyedben láttunk Büfé a turisztikai övezetekben
