Somogyi Hírlap, 2016. december (27. évfolyam, 282-307. szám)
2016-12-28 / 304. szám
2016. DECEMBER 28., SZERDA fi MEGYEI KÖRKÉP Kiemelkedő kulturális értéknek nyilvánította a testület a táncegyüttest Siófok álló csillaga a Balaton Kiemelkedő kulturális értéknek nyilvánította a siófoki képviselő-testület az ötvenhárom éve alapított Balaton Táncegyüttest, és közművelődési megállapodást is kötött a város a néptáncegyüttest fenntartó Balaton Tánc Egyesülettel. Márkus Kata kata.markus@mediaworks.hu SOMOGY A kiemelt státusszal egyebek között hárommillió forintos városi támogatás jár a 2017-es esztendőre. A megállapodást történelmi jelentőségűnek nevezte Tamás Lóránt, aki három hónapja vette át a Balaton Tánc Egyesület vezetését.- Úgy érezzük, elfoglalta méltó helyét az együttes a város életében, egy telt házas, sikeres karácsonyi műsorral egyidőben, amit újra a Kálmán Imre Kulturális Központ színpadán adhattunk elő - kommentálta a hírt Tamás Lóránt. - Büszke vagyok arra, hogy egy olyan ügyet képviselhetek, amelyik politikai hovatartozástól függetlenül fontos mindenki számára, s büszkék lehetnek az együttes táncosai is, hogy egy ilyen társulatnak a tagjai. Tamás Lóránt elmondta: az évente megújítandó egyezség részeként az egyesület jövőre hárommilliós támogatást kap Vidámság és derű az együttesben: minőségi produkciókat visznek színpadra az alapműködéshez szükséges költségeire. - Jelképes bérleti díjért különböző produkciókat állíthatunk színpadra, amelyeknek a bevétele az egyesületet illeti - mondta. - S próba- lehetőségeket is kapott a tánc- együttes a Kálmán Imre Kulturális Központban. Ami azért is nagyon jó hír, mert rendkívül fontos, hogy színpadon is próbálhassanak a táncosok. A szakmai vezetők ezt követően a szakmával, minőségi ■produkciók színpadra állításával, táncházak szervezésével, a néptánc oktatásával, népszerűsítésével foglalkozhatnak Az egyesületi elnök arról is beszélt, hogy a közművelődési megállapodás, vagyis a kiemelt státusz előkészítésében nagy szerepe volt Potocskáné Körösi Anita alpolgármesternek és Gyulainé Isó Edinának, a Kálmán Imre Kulturális Központ igazgatójának. Időközben az arculatmegújítás jegyében imázsfilm készült a Balaton Táncegyüttesről, megújult a Facebook-oldaluk és a weblapjuk is; most először, de szintén hagyományteremtő szándékkal élőben követhették nyomon az érdeklődők a Balaton karácsonyi műsorát. A Szigeti-Pappkettőst díjaztak Tamás Lóránt egyesületi elnök díjat alapított; a Balatonért elismerést évről évre az kaphatja meg, aki az adott esztendőben a legtöbbet tette az együttesért. Az idei karácsonyi műsor keretében az elnök és az alpolgármester annak a két szakembernek - Szigeti Angélának és Papp Károlynak - adta át a díjat, akik az elmúlt időszakban évtizedeken át vezették a Balatont szakmai irányítóként. Hazavato rontérzékeny lettem, rosz- szul aludtam az éjjel. Rossz lesz a napom is? Azt akarom, hogy jó legyen. Ha fáradt vagyok, hisztizek. Az igazságtalanság egyébként a fáradtságnál is jobban megvisel. Egészen kicsi koromban nem értettem, hogy a szomszéd gyerekeknek miért jut több, mint nekünk. Pedig a mi szüléink is becsületesen dolgoztak. Ez igazságtalan! Ráadásul ők látványosan élték mindennapjaikat. - Ne bánkódj kislányom, a borúra mindig derű jön - mondta ilyenkor szépemlékű nagyapám, aki - ha egyszer magához ragadta a szót - rendszerint a doni csatákban szerzett emlékeiről mesélt. A dolgoknak így persze semmi közük nem volt egymáshoz, de a mese mindig derültséget lopott a gyermekarcokra. Főleg akkor, amikor a tata nagy átéléssel az oroszok üldözéséről beszélve azt mondta: kergettük őket, ki a nagy hóból, be a zöld kukoricába... Borúra derű jön - gondoltam hát reggel, amikor a. tükör elé léptem. Gyors zuhany után kávé, cigi. És a szokásos napi kérdés: mit vegyek föl? Ettől egyszer úgyis megőrülök! Azt nem mondhatom, hogy egy rpngyom sincs. Elmúltam harminc, a munkám nem valami hú, de nagy dolog, de van, és viszonylag jól keresek. Ráadásul rendszeresen kapok hozzá egy kis kiegészítést a szüleimtől. A reggeli mint mindig, ma is elmarad. Ez az átkozott rohanás az oka: iskolás korom óta nem reggelizem. A cégnél minden nap ugyanolyan. A második kávé mellett egy kis pletyi az esti bulikról, aztán nyomás, mert a meló nem vár. Ma különösen sok mesélnivalójuk volt a lányoknak. És persze a legszaftosabb történet közepén visít az egymás között csak vércseként emlegetett titkárnő: Andi- ka, a főnök látni akar! Ez az Álmoskönyv szerint persze jelenthetne jót is, de rendszerint nem szokott. Diszkrét kopogás és már a szobában is vagyok. Az igazgató közel a hatvanhoz, de viszonylag jól tartja magát. Állítólag fiatal barátnője van. Fölnéz, a szemeivel azonnal levetkőztet. Nincs sok dolga, a miniszoknya nem sokat takar, az idomok pontosan megrajzolhatók, s a dekoltázs tényleg lehetne egy kicsit szolidabb. Még itt tartok, amikor belebúg a csendbe a jót ismert bariton: kisasszony, maga rendkívül csinos. Őrület, mindig ezt mondja! Én már unom, ő még nem. Ma viszont úgy tetszik rendkívüli nap van. - Magácskának kijárna már egy jó parti, de sajnos én foglalt vagyok - szól a nem várt folytatás. Meg sem hallom, ráadásul egy szót sem szól arról, hogy miért is hívatott. Érdekes! Majd mondja, ha akarja. Egyébként is, estére buliba hívtak. A titkársági asszisztens lakásszentelőt tart. Vettek neki a szülei egy sorházi lakást. Már láttam, nagyon szép és kényelmes. Persze a berendezésre sem neki kellett takarékoskodnia. Jó helyre született. Szóval este avatunk, de addig még túl kell lenni a napon. Az óramutatók unalmasan róják a köröket. Hazudik, aki azt mondja: rohan az idő! Az esti sminken töröm a fejem. A ruha rendben van. Jó lesz az, amit egy hónapja viseltem. Egyszerű, de nagyszerű! Sok férfiszem kalandozott a varrások mentén. A szabása pedig tényleg pasit ingerlő. Hét körül már érkeznek a vendégek. Én is bevonulok. A kert bejáratánál összefutok egy ismeretlennel. Tekintetet váltunk, s mindenki megy tovább, miközben konstatálom: nem nagy eresztés. A buli jó, csakúgy, minta vendégek kedve. Nemcsak az elfogyasztott alkohol okozza a félhomályt. Besötétedett. Egyre diszkré- tebb a zene, s egyre több az egymásba gabalyodó pár. A negyedik viszki után már harmadszor táácolok ugyanazzal a fiúval. Igazából nem is Iá-' tóm az arcát, csak sejtem az alakját. Szépeket mond és simogat. Egyre bátrabb. Köszönés nélkül távozunk. A lakásomon kötöttünk ki. Még néhány ital, és vad csókolózás után az ágyban voltunk. Másnap reggel rosszul ébredtem. Mellettem egy ismeretlen ember fekszik. Az izzadságszag keveredik az alkohol undorító illatával. Az este még Adonisz-testű férfin bizony ránézésre is lenne javítani való. Mégsem olyan ápolt, és horkol. Ürességet érzek magamban. Fáj a fejem, a gyomrom, a lábamon kék-zöld foltok. Az erkélyajtóhoz rohanok, nagyot szippantok a téli levegőből. A szomszéd lépcsőházból éppen óvodába indul Pistike. Az anyukája nagyot ránt a bámészkodó gyerek kezén. Indulok a fürdőszoba felé. Le kellene mosnom magamról a történteket.Talán mégnem késő... Lengyel János
