Somogyi Hírlap, 2016. december (27. évfolyam, 282-307. szám)
2016-12-27 / 303. szám
fi MEGYEI KÖRKÉP 2016. DECEMBER 27., KEDD A nagyberényi esperes vidám tud maradni a legnagyobb nehézségek között is A humor átsegít a nehézségeken is NAGYBERENY Nagy Csaba negyven éve kezdte lelkipásztori szolgálatát Nagy- berényben és körzetében, 2009-től pedig a Somogyi Református Egyházmegye esperese is. Fáradtság nem látszik rajta, kifogyhatatlan humorával pillanatok alatt képes vidám hangulatot teremteni maga körül. Gamos Adrienn sonline@sonline.hu- Előfordult, hogy kisgyermekként az istentisztelet alatt rosz- szalkodott?- Igen! Nálunk Bárdudvarnokon az volt a szokás, hogy amíg nem léptünk az első osztályba, addig szüléinkkel ültünk együtt. Amikor a református templomban először feszíthettem kisdiákként az első sorban, mozogtam és beszélgettem, mert túl hosszúnak találtam a tiszteletes prédikációját. Ez az „élményem” azért is emlékezetes, mert a viselkedésemért otthon kaptam hide- get-meleget... És még egy évig a szüleim padjában foglalhattam helyet.- A jókedvét ez a büntetés se tudta elvenni...- Hát nem! Vidámnak születtem, bármilyen nehéz helyzetbe kerültem s kerülök, abban mindig az élet adta tréfás szituációt is megláttam, meglátom. Talán úgy tűnhet, hogy nem veszem komolyan a dolgokat... Pedig csak úgy vagyok ezzel, mint áz egyszeri parasztember, akinek szőlőjét elverte a jég. És bottal ütni kezdte a megmaradtakat „Lássuk, Uramisten, mire megyünk ketten?!” felkiáltással.- Akkor nincs is olyan, ami felbosszantja?- De, két dolog is: ha egy-egy feladatot csak kétszeri-háromszori nekifutásra tudok elvégezni. A másik, amikor a feleségem megharagszik rám... Ha nézeteltérésünk van, gyakran előfordul, hogy nagy levegővétel után órákig hallgat. Én mondanám a magamét, de ő nem szól hoznám. Keresem a megoldást immár 43 éve, bízom benne, hogy a következő 43 esztendő alatt rálelek a megoldásra.- 1976-ban került Nagyberény- be... Névjegy - Nagy Csaba 1951-ben született Marcaliban, vallásos családban nőtt fel öccsével, Zsolttal együtt. Teológiai tanulmányait Budapesten végezte, segédlelkészként a bárdudvarnoki gyülekezetben szolgált. 1976 októberében került Nagyberény- be, és onnan látja el a hozzá tartozó közösségekben a prédikátori teendőit, a Somogyi Református Egyházmegyében 2009 januárjától ő tölti be az esperesi tisztséget.- Voltak-e kiemelkedő igei útmutatások, melyek vezették, illetve erősítették?- Gyász-szertartások előtt többször megesett, hogy a köztudottan nehéz természetű férfit, a feleség nagyon jó férjként és családapaként jellemezte. Ilyenkor nagyon fohászkodtam megfelelő igei útmutatásért, hogy a temetésen az elhunytat ne kelljen „beprédikálnom” a mennybe, de a gyászolókat se sértsem meg. Van egy bibliai idézet, amit mindig igyekeztem betartani: „Én, az Űr, vagyok a te Istened... ne legyenek idegen isteneid énelőttem”. Titokban abban reménykedem, hogy amikor majd a „szőnyeg szélén állok”, nem lesz túl hosz- szú a szemrehányás.,<•- Hogy készült a karácsonyra?- Idén is lótással-futással, időhiánnyal küzdve... Már csak négy gyülekezetbe kellett odaérnem, volt amikor tízbe. Az elmúlt 40 év során a legnagyobb problémát az jelentette, hogy nem tudtam együtt ünnepelni a családommal, a rokonsággal, mire befejeztem a körutamat a vendégek elmentek a karácsony pedig a végéhez közeledett. Szeretném megérni, hogy az ünnepi istentiszteleten majd én hallgatom az igehirdetőt, úrvacsorázom, majd otthon megebédelek és ráérősen beszélgetek a hozzátartozókkal. Addig is mindenkinek áldott ünnepeket és boldog új évet kívánok, olyat, amelyben együtt ünnepelhet a család, és ahol valamennyien átérzik, hogy van miért hálát adniuk Istennek. Nagy Csaba szerint a lelkészi hivatás hasonlít a diófa ültetéséhez, hiszen mindkettő a jövőt szolgálja, annak dolgozik- Már ilyen sok idő elszaladt...? Röviden így összegezném: több volt benne a jó... Legnagyobb sikernek azt tartom, hogy a körzetemhez tar- tozott-tartozó apró gyülekezetek még mindig léteznek. S ebben egy kicsit az én munkám is benne van.- Biztos volt abban kezdettől fogva, hogy nem szakad el Nagyberénytől?- Igen, mert ami egy helyen tartott az nem más, mint a szüleim példája. Ezt pedig úgy fogalmaznám meg: egy hit, egy hivatás, egy feleség és egy meggyőződés. Szóval, letettem azt a bizonyos két forintost és az ott is marad(t). Látja, a pénzérmét már kivonták a forgalomból, de ezt az egyet sikerült megtartanom...- A lelkipásztor milyen gyakran látja munkájának gyümölcsét?- A lelkészi szolgálat hasonló a diófa ültetéséhez. Aki ezt teszi, jól tudja, hogy az utána jövőknek dolgozik. A mi munkánk gyümölcsei tehát ritkán láthatók életünkben, ezért ha adódik egy-egy ilyen alkalom, meg kell becsülni, és az örömre, hálaadásra ad okot. Ha azonban őszinték akarunk lenni, be kell vallanunk, hogy bőven van még bevégezetlen feladatunk.- 2009-től az egyházmegye esperese, az elképzeléseiből mennyit sikerült megvalósítani?- Székfoglalómban túl optimista voltam, azt reméltem, hogy vidámsággal, pozitív hozzáállással az egyházmegyében (105 templom, 51 lelkész, 650 presbiter!) olyan közösséget hozhatunk össze, ahol egymás mellett végezhetjük a szolgálatokat. Példaként említettem Kaposvártól Nagykanizsáig a vasútállomásokat. Arra utalva, ahogy ezek egymás mellett vannak, nekünk is így kellene tenni... Nos, az állomások ma is a megszokott sorrendben követik egymást, mi lelkészek azonban olykor átugrunk egykét megállóhelyet...- Nem fásult bele a szolgálatokba az évtizedek során?- Nem volt időm, mert mindig kezdődik egy új nap, új lehetőségekkel s bíztatásokkal. Energiám is kitart még, mivel az örökkévalósághoz képest még csak 65 évet jártam be... KÉPRIPORT: KARÁCSONYKOR IS JELENTŐS SZAMBÁN KERESTEK FEL A MADARAK A DRAVA SZÖVETSÉG DEL-SOMOGYI ETETŐIT ... és jó érzés, hogy segíthetünk nekik átvészelni a hideget. A téli madáretetés biztonságot jelent a szárnyasoknak... ...nekünk pedig nagy élményt a megfigyelésük...
