Somogyi Hírlap, 2016. november (27. évfolyam, 257-281. szám)

2016-11-20 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 43. szám

4 A HÉT TÉMÁJA 2016. NOVEMBER 20., VASARNAP Eltemették Kocsis Zoltán zongoraművészt. Zenéjével gyógyító, korszakos zseni, igazodási pont - így búcsúztatták barátok, pályatársak, tisztelők. „OROK ZENET HAGY RANK” A kétszeres Kossuth-díjas, Liszt-díjas Kocsis a magyar zenei élet egyik legsokoldalúbb egyénisége volt Kocsis Zoltán koporsóját a Zeneakadémia épületében ravatalozták fel Nagyon nehéz Kocsis Zoltánról múlt időben szólni, mondta Áder János köztársasági el­nök tegnap, Kocsis Zoltán kétszeres Kossuth-díjas és Liszt-díjas karmester búcsúz­tatásán, a Zeneakadémián. Az épület előtt már délelőtt hosszan kígyózó sor alakult ki, az aulában felállított rava­talnál a művész tisztelői és a pályatársak egy-egy szál fehér virággal búcsúztak, Fábos Erika GYÁSZ Tömegek búcsúztak szombaton délelőtt a Zene- akadémián felállított ravatala előtt egy-egy szál virággal az életének 65. évében elhunyt Kocsis Zoltántól. Délután egy órától, zártkörű szertartáson Áder János köztársasági el­nök, Kurtág György zeneszer­ző, Vigh Andrea, a Liszt Fe­renc Zeneművészeti Egyetem rektora, Mocsári Károly zon­goraművész, Perényi Miklós gordonkaművész, valamint Kovács Géza, a Nemzeti Fil­harmonikusok főigazgatója mondott beszédet. A Zeneaka­démián jelen volt Orbán Vik­tor miniszterelnök és Kövér László, az Országgyűlés elnö­ke is. „A magyarok kedvencévé vált” „Kocsis Zoltán a zenei világélvo­nal tagjaként is a magyarok kedvencévé vált”, méltatta a ____________november ó-án e lhunyt kétszeres Kossuth-dí­jas, Corvin-lánccal kitüntetett, ' világhírű zongoraművészt Áder János köztársasági elnök, hang­súlyozva: nagyon nehéz Kocsis Zoltánról múlt időben szólni. Az államfő felidézte: Kocsis Zoltán már tizenegy évesen tisztábban és igazabban játszotta Bach zon­goradarabjait, mint sok felnőtt, majd Bartók „odaadó követe” lett a világban, de Richard Stra­uss, Liszt vagy Mozart műveit is egyedi hangon játszotta és vezé­nyelte. „Az örökérvényűségre kell törekedni, nem a végleges­re” - idézte a világhírű zongora­művész-karmestert Áder János. Kiemelte, hogy Kocsis Zoltánt „kézről kézre adták” a világ leg­jobb karmesterei és együttesei, ő mégis a hosszú közös munka eredményességében hitt, így ze­nekart alapított. Új Bartók-soro- zaton dolgozott, Bartók-szemi- náriumot tartott, díjakat vett át. „Tudta, hogy mi az élen járók fe­lelőssége, tudta: szólni kell, ami­kor mások hallgatnak. Olyan művész volt, aki zenével gyó­gyít. Kocsis Zoltán 64 évesen, távozott, épp annyi esztendő­sen, mint Bartók Béla. De mara­dandó nyomot, örök zenét, örök jelen időt hagy ránk”, búcsúzott Áder János. „Itt élsz tovább a szeretetünkben” '* „Egy ország ér- .zi meg hiányct. dat” - méltatta Kurtág György zeneszerző, zongoramű­vész személyes hangú beszédében barátját, egykori tanítványát. „Egy hoz­zád fogható formátumú zongo­raművész általában először a saját karrierjét építi. Te, mint egy jó államférfi, kiemelted és megvalósítottad a legfontosabb tennivalókat az egész magyar zenei életben és kultúrában. A te ajándékod nekünk, hogy Bartók Béla elkezdett közkincs- csé válni”, fogalmazott. Olyan zenék, amelyek mellett vállat vonva mentünk el régebben, a te kezedben gyémánttá vál­tak”, emelte ki. „Itt élsz tovább a szeretetünkben”, zárta meg­rendülve búcsúbeszédét Kur­tág György. Érzékelhetőn túli világ I Mocsári Károly zongoramű­vész búcsúbe­szédében úgy fogalmazott: Kocsis Zoltán ■■■k áKtd játékát hallgat­va sokszoikegyelmi állapotot élhetett át a közönség. „Kívá­nom, hogy a felvételeken meg­őrzött játéka mutassa az utat mindannyiunk számára, és éreztesse velünk továbbra is azt az érzékelhetőn túli világot, amelynek már ő a részese.” Sugárzó zenei képzelőerő Perényi Miklós gordonkamű­vész a zenész pályatársai ne­vében is köszö­netét mondott, amiért Kocsis Zoltánnal dolgozhattak és átél­hették a közös munka során mindig jelentkező zenei gondo­latok szabad áramlását. Megha- tottan idézte fel Kocsis Zoltán sugárzó zenei képzelőerejét, tö­kéletes belső és külső hallását, hatalmas munkabírását, legen­dás memóriáját, egészen egye­dülálló arányérzékét. Ezek és még sok más rendkívüli képes­ség méltó helyére emelték őt a magyar zenetörténetben, fűzte hozzá Perényi Miklós. „Mindent tudott a zenéről” „Kocsis Zoltán mindent tudott a zenéről, még­pedig a tudás .iegtágabb ér­telmében”, em­___________ lékezett Vigh A ndrea, a Zeneakadémia rek­tora. Lehetetlen számba ven­ni, hogy mi mindent tett „szűkre szabott, de sokszor hatvannégy évnek tűnő földi idejében”, fogalmazott. Mint felidézte, Kocsis Zoltán zene­szerzőnek készült, de zongo­ristaként vált világhírűvé; a Zeneakadémián Kadosa Pál és Rados Ferenc tanítványaként végzett. Később is ezer szállal kötődött a Zeneakadémiához: itt kezdett tanítani 1973-ban, s bár a hetvenes évek végétől formálisan már nem oktatott az intézményben, újra és újra visszatért alma materébe. „Nem próbáljuk leírni az űrt, amit maga mögött hagy, mert leírhatatlan”, búcsúzott Vigh Andrea. „Legmagasabb művészi csúcsok” „Sokak számá­ra világítóto­rony, igazodási pont és a legma­gasabb művészi élmény forrása ____________volt” - méltatta Ko vács Géza, a Nemzeti Filhar­monikusok főigazgatója Kocsis Zoltánt. EltHöndtaflegfflSgyobb kéletesedésre. Felidézte: pár éve Kocsis Zoltán egy beszélgetés alkalmával úgy vélte, nagy baj, hogy csak kevesen törekednek az isteni tökéletességre, amely neki is csak egyszer, és akkor is csak majdnem sikerült, gyakor­lás közben. „Sokat tanultunk tő­le, hogy sejtsük, merre men­jünk, de nem eleget ahhoz, hogy bátran éljünk. Itt, a koporsónál kell megfogadnom, hogy nem hagyom elporladni azt a kérlel­hetetlen igényességet, amellyel Kocsis Zoltán a Nemzeti Filhar­monikusokat a legmagasabb művészi csúcsok ritka levegőjű világába elvezette”. A búcsúztató Mozart Requi- emjével ért véget, majd Kocsis Zoltánt szűk családi körben helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temetőben. Kocsis Zoltán több mint négy évtizedes művészi életútja Kocsis Zoltán több mint negyven éven át volt a magyar zenei élet egyik legjelentősebb és legsokol­dalúbb egyénisége, egyike azon kevés hazai művésznek, akik hosszú ideig a nemzetközi zenei élvonalhoz is tartoztak. Karrierje 18 éves korában kezdő­dött, amikor megnyerte a Magyar Rádió Beethoven-zongoraverse- nyét. A Zeneakadémián többek között Kadosa Pál, Rados Ferenc és Kurtág György tanítványa volt. 25 éves volt, amikor Szvjatoszlav Richter felkérte szólóestjein és közös négykezes koncertjein való szereplésre Franciaországban, valamint az ausztriai Schubertia- dén. Ezt követően a világ számos vezető zenekarával lépett fel szó­listaként; a Berlini, a Bécsi, a Chi­cagói, a New York-i filharmoni­kusokkal, olyan kiemelkedő kar­mesterekkel dolgozott együtt, mint Claudio Abbado, Christoph von Dohnányi, Charles Macker­ras, Charles Dutoit. Bartók Béla életművének világ- viszonylatban is egyik legkiemel­kedőbb ápolója és tolmácsoló- ja volt, de Kurtág György zenéjé­nek is egyik legavatottabb elő­adójaként tartották számon, a vi­lághírű magyar zeneszerző szá­mos művét dedikálta neki. Kocsis volt a művészeti vezetője a 2006- ban útjára indított Bartók Új Soro­zatnak, amelyben Bartók művei 31 lemezen, a zeneszerzői szán­dékokat a legmesszebbmenő­kig figyelembe vevő, hiteles elő­adásban, a legjelesebb magyar előadóművészek tolmácsolásá­ban jelentek meg. Az egyik legna­gyobb nemzetközi lemezkiadó, a Philips „A 20. század nagy zongo­ristái" című sorozatában Kocsis Zoltán is helyet kapott. 1997-ben vette át a Nemzeti Fil­harmonikus Zenekar - Állami Hangversenyzenekar - irányítá­sát. Karmesterként neves szólis­tákkal dolgozott együtt, mint Ba­ráti Kristóf, Boris Berezovsky, Kirill Gerstein, Farkas Gábor, Kelemen Barnabás, Perényi Miklós, Ránki Dezső, Alexander Toradze, Arcadi Volodos, Yuja Wang. Kamaraze­nészként is aktív volt, és rendsze­resen tartott mesterkurzusokat, ahol igyekezett tehetséges pálya­kezdőket felfedezni, ilyen felfede­zése volt többek közt Yuja Wang, Denis Kozhukin, Sergey Khachat- ryan. A zenei világ legrangosabb fesztiváljain adott nagy sikerű hangversenyeket, és rendszere­sen hívták nemzetközi versenyek zsűrijébe. Zeneszerzőként is kiemelkedőt alkotott. Tagja volt már az 1970- es évek meghatározó magyar kortárs zenei műhelyének, az Új Zenei Stúdiónak. A zenei stílusok­ban is jártas volt, ennek leglátvá­nyosabb példája volt a 2010-ben született Kiskarácsony, nagyka­rácsony című műve, amelyben a dalt 47 variációban dolgozta fel. Mintegy 140 zenekari hangszere­lés, zongorára készült átdolgozás fűződik nevéhez, Bach, Haydn, Johann Strauss, Dvorák, Debus­sy, Ravel, Rachmaninov, Wagner, Bartók és Kodály műveiből. Munkásságát számos díjjal is­merték el itthon és a világban. Kétszeres Kossuth-díjas, Prí­ma Primissima-díjas, megkap­ta a Francia Köztársaság l’Ordre des Arts et des Lettres kitünteté­sét, és első zenészként a Magyar Olimpiai Bizottság Fair Play Élet­műdíját. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tag­ja volt. Orbán Viktor miniszterelnök is lerótta kegyeletét a Zeneakadémián * * * á i »

Next

/
Oldalképek
Tartalom