Somogyi Hírlap, 2016. november (27. évfolyam, 257-281. szám)
2016-11-29 / 280. szám
2016. NOVEMBER 29., KEDD fi MEGYEI KÖRKÉP Ficzere Mátyás otthagyta a parlamenti patkót a fazekaskorongért November közepén adták át a Somogy megyei Prima-dí- jakat, az egyik kitüntetést Ficzere Mátyás keramikus, fazekas népi iparművész vehette át. Vas András andras.vas@mediaworks.hu- Három a magyar igazság?- Úgy tűnik, igaz a mondás, legalábbis, ha a jelölések számát nézzük - felelte Ficzere Mátyás. - Amúgy jól esett a bizalom, hogy egy még be nem fejezett életutat elismerésre méltónak találtak.- Méghozzá egy keramikusét.- A szakma szempontjából nagyon fontos egy ilyen visz- szajelzés.- Bő harminc évvel az aranykor után...- Ezzel vitatkoznék, hiszen ma is akadnak jó szakemberek, akik dolgoznak, még ha vergődve is. De ez nemcsak a fazekasokra igaz, hiszen minden kézművesség vegetál úgy negyed százada. A rendszer- váltással ellepte a gagyi az országot, s ezzel eltűntek a szakemberek.- A hetvenes-nyolcvanas években egy kaposvári lakás alapvető díszének számított néhány habán tányér a falon, korsó vagy váza a polcokon. Mára megváltozott az ízlés, az akkori szobadíszek jellemzően kikerültek a hétvégi házakba.- Piac most is lenne, de csak a minőségi termékekre. Ez lett a veszte a kaposvári fazekasszövetkezetnek is: a vége felé negyvenszázalékos se- lejttel dolgoztak...- Ilyenkor szokták hozzátenni: bezzeg az én időmben...- Ott kezdtem a Guba Sándor utcában 1968-ban. Segédmunkásként az agyagőrlőben. Napi öt tonna volt a normám, vagyis lapátolhattam becsülettel.- Pedig keramikusként végzett a pécsi művészeti gimnáziumban.- Politikailag megbízhatatlannak számítottam, ugyanis az érettségin kihúztam a tanácsköztársaságot, s vörös terrornak neveztem... Meg is buktattak, s csak a pótérettségin sikerült maturálnom. Ezek után hiába végeztem szakmai kitüntetéssel, a munkakönyvembe beleírták, politikailag instabil, csak segédmunkásnak ajánlott. így aztán nyolc órát lapátoltam. Mondjuk, legalább műszak után beengedtek a korongozóba, vagyis a katonaságig kettős életet éltem.- Gondolom, ott csak a lapos kúszásban látott közelről agyagot...- Viszont sokat rajzoltam. Emellett tanítgattam a társaimat. S nemcsak képzőművészetre, de irodalomra, történelemre. Persze nem azt, ami a tankönyvekben állt, hanem amit otthonról hoztam.- Kire ütött ez „a gyerek”?- Édesanyám briliáns varrónő volt, az anyai nagyapám pedig afféle ezermester, aki minden helyzetben az alkotás lehetőségét kereste. Az első világháborús hadifogságban például lószőrből készített ékszereket. Rólam az általános iskolában derült ki elég hamar, hogy jól rajzolok. Nem jártam szakkörbe, viszont egyszerűen része lett az életemnek. De faragni és hímezni is megtanultam, emellett rengeteget olvastam. Aztán a Petőfi-isko- lában László Ferenc tanár úr egyengetni kezdte az utamat. Ő javasolta a pécsi művészeti gimit is.- Ha a saját feje után megy...- ...akkor a Pollackban lettem volna építésztechnikus. Fel is vettek, de a művészetibe is. Régész-restauátor szerettem volna lenni, s a díszítőfes- tő-reklámgrafikus irányt jelöltem be. Ahogyan az osztály nyolcvan százaléka. így aztán tetszik, nem tetszik alapon elosztottak bennünket. Volt, akit szőnyegművésznek tettek át, engem keramikusnak. Sírva kértem Rétfalvi Sándor művészeti igazgatót, ne toljanak ki velem...- Azóta biztos átértékelte a pillanatot...- Ötvenkét év után is áldom a nevét. Ahogyan Bérezés Gábor és Erdős János grafikusokét, Lantos Ferenc festőét vagy éppen Dulánszky Saroltáét, aki az ábrázoló geometriát tanította. A teljesség igénye nélkül ugyan, de nekik köszönhetem, amit a pályán elértem. Pedig fél évig nem voltam hajlandó az agyaghoz nyúlni.- Húúú, de durcás lehetett...- Egészen addig, míg Rétfalvi közölte, akinek nincs értékelhető munkája a vizsgára, mehet az iskolából. Annyira megijedtem, hogy egy rossz koronggal egy rendkívül gyenge anyagból teljesítettem a másodéves vizsgaszintet. Másodikban pedig már akkora munkákat készítettem, hogy a Zsol- nay-gyárba kellett kihordani, mert az iskolában nem tudták kiégetni őket. A nyári szakmai gyakorlatokon dolgoztam is náluk, ahogyan Herenden is.- Érettségi után mégsem maradt Pécsen.- Kaposváriként egyértelműnek tűnt, jövök vissza a fazekasszövetkezetbe.- És lapátolhatott...- A katonaság után azért már nem dughattak be az agyagőrlőbe, ugyanis tartalékos alhadnagyként szereltem le, s ciki lett volna. És mivel éppen akkor dőlt ki valaki betegség miatt a korongozó- ból, bekerülhettem a népművészeti műhelybe, ahol közelről figyelhettem, hogyan dolgozik Tamás László, a népművészet mestere. Tőle lestem el, hogyan lehet könnyedén bánni az agyaggal. Viszont érvényesülni nem igazán tudtam, a vezetők nem szerettek, így kilenc év után távoztam. Akkor már a saját műhelyemből dolgoztam be nekik, viszont meghalt az édesapám, s átgondoltam, mit is várna el tőlem folytatásként. így átmentem a baranyai szövetkezethez, de egy év után onnan is eljöttem.- Meglepődnék, ha nem valamilyen személyes konfliktus miatt...- Jött egy új funkcionárius, aki közölte: a kerámiát annyira sem becsüli, hogy belerúgjon. Nem hagyhattam szó nélkül... S ekkor lettem magánzó. Eleinte remekül futott a szekér, akkor kaptam például a japán megrendelést - hatalmas padlóvázákat kértek -, de Nyugat-Európából is rengetegen kerestek.- A rendszerváltással mégis felcserélte a korongot a patkóval: szabad demokrata színekben tagja lett az első parlamentnek.- Hittem benne, hogy a párt megvalósítja a rendszer- váltás programját, melyben a teljes váltást jelölte ki célul. Kilencvenben az SZDSZ ajánlotta a legradikálisabb átmenetet. Aztán ebből nem lett semmi.- Elég látványosan kifejezte, nem ért egyet az irányvonallal: egyszer sem szólalt meg a parlamentben. Névjegy: Ficzere Mátyás 1949-ben született Kaposváron. 1968-ban érettségizett Pécsen. 1972-től keramikusként dolgozott a kaposvári fazekasszövetkezetben, ahol kiváló dolgozó kitüntetést kapott. 1981-ben egy évig a baranyai fazekasszövetkezethez szerződött. 1982 óta magánzó. 1990-ben a szabad demokraták területi listájáról bekerült az országgyűlésbe. 1993- ban, s egy évvel később elnyerte az Alpok-Adria Nemzetközi Vásár Vásárdíját. 1994- ben felhagyott az aktív politizálással. 2016-ban Somogy megyei Pri- ma-díjas lett.- Egy idő után átláttam, hogy széllel szemben nem lehet... És inkább visszatértem az agyaghoz, mely sohasem hazudik. Kellett a korong, mert ez az életem. A képviselői vég- kielégítésből is három tonna különleges agyagot vettem... Más kérdés, hogy meglehetősen ráfizettem a politikusság- ra, ugyanis hirtelen elmaradtak a kiállításmeghívások és a megrendelések. Szerencsém sem volt: kaptam egy szakmai ajánlatot Horvátországból, egy finomkerámia-üzem vezetőjének hívtak, de a szerződés aláírása előtt visszaléptek.- Ez már igazi vesszőfutás...- Ekkor jött a bólyi lehetőség s vele szakmai életem hét legszebb éve. Közben felfedeztem egy új anyagot, mely magasabb hőfokon ég, mint az agyag. A keményfajansz vagy majdnem porcelán elefántcsontszínű alapot ad. Azóta szinte csak ezzel dolgozom. Idehaza ilyen méretekben egyedüliként. Bolyból amúgy családi okok miatt jöttünk vissza a párommal, Szíjártó Rékával, akivel 26 éve vagyunk együtt, s azóta itt, a Pécsi utcában dolgozunk. A körülmények szerények, na de ami innen kikerül... Ezért is bíztam benne, egyszer majd csak elismernek... Koncert: csak a blues örök LÁZÍTÓ Kaposváron lépett fel Deák Bili Gyula, a „magyar blues király", az egyetlen hazai énekes, akinek a nemzetközi kritikusok szerint is „fekete hangja van". Az énekes közel teltházas koncertet adott a Hang-Ár Music Pub-ban. A novemberi nagy fogás PECAIDÓ Ellepték a horgászok a fonyódi mólót, nem meglepő, hiszen ilyenkor, ősszel (is) szép példányokat lehet akasztani a magyar tengeren. A lelkes sporttársak kedvét a hideg és a metsző szél sem szegheti, s sokan most fogják ki a karácsonyi vacsorához szinte nélkülözhetetlen balatoni halat. M. G. Ficzere Mátyás újra és újra visszatért az agyaghoz, amely szerinte <***'. sohasem hazudik d m ‘ M