Somogyi Hírlap, 2016. október (27. évfolyam, 231-256. szám)
2016-10-30 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 40. szám
g INTERJÚ 2016. OKTOBER 30., VASARNAP Várkonyi András véletlenül került a sorozatba, de már 18 éve játszik benne. Szerinte a Barátok közt azért sikeres, mert éppen olyan, mint az élet „VILI BÁCSI NEKEM OROK” likált is, novellái, riportjai jelentek meg. Nyaranta bárzongoristaként dolgozott a Balatonon. 1973-tól 1984-ig a Vidám Színpad művésze volt. 1984-1986-ig dramaturg. 1998 óta a Barátok közt Kertész Vilmosa. 2011-ben Borkóstoló címmel zenei albumot jelentetett meg. 2013-től ismét a Vidám Színpad tagja. nészileg az ember, hiszen attól lesz lelke az egésznek.- Van kedvenc munkája ezek közül?- Az Aladdin és a rablók fejedelmében utóbbit szinkronizáltam, de énekelhettem is azt a szerepet, azt azért szerettem nagyon. Aztán én csináltam a Robinson Crusoe-t, ami szinte egy monológ volt. Az attól volt egyedi és különleges feladat. A Taxi című francia filmekben a felügyelőt szinkronizáltam, nagyon szerettem azt a bohókás figurát. Amiben van egy kis humor, egy kis játékosság, azzal rögtön le lehet venni a lábamról. Amúgy, ha az ember sokáig csinál sorozatban egy szinkront, vagy többször ugyanazt a színészt, akkor egy idő után tényleg a részévé válik és alig várja, hogy újra jöjjön egy széria...- Azt hallottam, szenvedélyesen borászkodik. Az idei évjárat milyen lesz?- Csak botcsinálta borász vagyok. Talán karácsonyra kiderül, idén hogyan jött össze, amit akartam. Egyelőre annyi biztos, hogy a szőlőm idén nem sikerült, úgy kellett vennem, hogy saját borom legyen. Pilisvörös- váron van egy kis pincém, ott borászkodom a szomszédok és egy kisebb baráti társaság örömére. A saját boromon kívül is szívesen foglalkozom a borokkal. Villány a nagy kedvencem a borvidékek közül, ahol borlovaggá is ütöttek. A másik hobbim az utazás, ha tudok, szakítok rá időt.- A sorozat nagykorú lett. Hogy tervez, mennyi van még ebben önnek?- Úgy remélem, ez a szekér elindult és már meg sem áll. Nem véletlen, hogy még sehol, semmilyen munka miatt nem maradtam ennyi ideig. Jól érzem itt magam, megbecsülnek, a nézők is szeretik amit csinálok, én is-szeretem, szóval azt remélem, Vili bácsi nekem örök.- Ráadásul nyugdíjba sem kell mennie, hiszen Vili bácsi nyugdíjas. Mégis mihez kezdene, hatóbb időhöz jutna?- írnék. Az írás teljes embert kíván ás egy novellista számára a legjobb ihlet a nyugalom. Erről egyelőre valóban csak álmodozom, hiszen a rengeteg munka mellett nehéz elmélyülni. Persze azért így is írok, egy forgatókönyvön dolgoztam az elmúlt években, egy tétova filmkísérleten, amit még a Filmalaphoz is beadtam, hogy megvalósulhasson. Sajnos nem jártam sikerrel, de nem adom fel. Nagykorú lett az ország legnépszerűbb televíziós sorozata, a Barátok közt. Az első epizódot éppen 18 évvel ezelőtt vetítették az RTL Klubon. A kezdő csapatból négy színész szerepel ma is. Várkonyi András alaposan alábecsülte Vili bácsi feladatát, úgy emlékszik, fél évet jósolt az első hazai drámai sorozatnak. Fábos Erika- Már 18 éve van a képernyőn a sorozat. Emlékszik még, annak idején mennyi időre tervezett?- Körülbelül úgy fél évre. Kiegészítő tevékenységnek gondoltam. Akkoriban elég sok munkám volt és első hallásra nem volt túl sok bizodalmám sem hozzá. Abban az időben éppen sorra dőltek be a friss sorozatok, arra gondoltam, ez is arra a sorsra jut majd. Mégsem így lett. Úgy hiszem, a csatorna és az anyacég szakemberei nem úgy gondolkodtak, hogy azt számolgatták, egy-két hónap alatt menynyi pénzt hoz vissza abból, amit befektettek, hanem biztosítottak annyi időt és feltételt, ami ahhoz kellett, hogy a kezdeti botiadozásainkat kinőhessük és összecsiszolódhasson a csapat.- Hogyan került a gárdába?- Éppen egy amerikai produkcióval a Bún és búnhődést forgattam, amikor mondták, hogy indul egy sorozat, ahova keresik a szereplőket. Engem egy 50-es évei végét taposó férfikarakter miatt hívtak, akkor 49 voltam, szóval arra gondoltam, ez nem az én szerepem lesz, de mivel hónapokon keresztül castingoltak és komolynak tűnt az egész, azért eljártam minden fordulóra rendesen. Végül az elsők között tudtam meg, hogy én leszek Vili bácsi a sorozatban.- Napi drámai sorozat 1998-ban. Mit gondoltak erről akkor?- Semmit. Fejest ugrottunk a sötétbe. Szinkronból ismertem csak a műfajt, de ennek előtte Magyarországon nem ment ilyesmi a tévében, volt a Szomszédok kéthetente, de az egész más volt. Aztán ott volt még a Família Kft., ami heti sorozat volt és megint egész más műfaj.- Akkor arra nem is gondoltak, hogy ez a sorozat lesz majd az egyeduralkodó esténként, már ami a nézettséget illeti?- Nem. Engem az elején nagyon meg is lepett, hogy több mint egymillió ember néz minket estéről estére. Amikor egy-egy fellépés alkalmával találkozom a nézőkkel, beszélgetek is erről velük. Ami biztos, hogy az emberi kapcsolatok megunhatatlanok és arra is szüksége van az embereknek, hogy kikapcsolódjanak, szórakozzanak. Erre jó a Barátok közt, ráadásul tükröt tart eléjük, magukra ismerhetnek a szituációkban, talán a karakterekben. Azt szoktam mondani, hogy otthonkonform, mindenki úgy érezheti, mintha a szomszéd szobájában is megtörténhetne, ami velünk történik. Azt hiszem ettől van, hogy általában is ennyire népszerűek itthon a jobb sorozatok, ezt szeretik az emberek.- Hogy kell ezt elképzelni? Kampányszerűen egyszerre több részt felvesznek, vagy forgatnak nap mint nap?- Heti több nap forgatás van és helyszínek szerint szervezi a gyártás, hogy mikor, ki dolgozik éppen. Van, hogy egész héten ott vagyok, van úgy, hogy napokig más feladataim vannak, mert a sorozatban éppen nem forgatok. Ez a történet és szervezés kérdése. Úgy másfél hónap telik el a felvétel és a leadás közt, annyival vagyunk előre a történetben a forgatásokkal.- Megnézi a tévében, milyen lett készen a munka?- Amikor tehetem, igen, de más elfoglaltságaim miatt nem mindig tudom, úgyhogy inkább csak olyankor, ha valami olyat veszünk fel, ami különösen izgalmas a számomra. Mondjuk, hogy egy érzelmesebb jelenet nem lett-e túlzottan giccses, vagy éppen elnagyolt. Ennek van haszna, tanul belőle az ember. Amúgy nem vagyok nagy tévénéző. Filmekhez alig van már türelmem, inkább ismeretterjesztő csatornákat nézek és sportot, Barcelona meccseket például.- Miben különbözik és miben hasonlít Várkonyi András és Kertész Vilmos?- Ennyi idő után nagyon ösz- szenő az emberrel egy ilyen karakter, de azért ez csak egy szerep. Vili bácsi egy házmester, fát lehet hasogatni a hátán. Én értelmiségi életet élek és sokkal kevésbé vagyok türelmes és toleráns. A belső lelki alkatunkban, a békére törekvésben, a család- szeretetben van hasonlóság, de a jellem azért egész más. 18 év alatt azért hozzáöregedtem valamelyest, ami talán jót tett.- Ezenkívül a kezdetek óta mit tett hozzá ehhez a karakterhez ?- A humoromat. Amikor csak van erre terep, azt igyekszem belecsempészni, örülök ha ezt bele- vihetem és ettől szerintem hitelesebb is lett a figurám. Várkonyi András 1949. július 26-án született Székesfehérváron. Édesapja, Várkonyi Endre Arany- toll-díjas újságíró, édesanyja lektor volt. Az érettségi után először a Vígszínházban játszott, majd egyszerre vették fel a Színművészeti Főiskolára, földi kísérőnek Ferihegyre és bemondónak a rádióba. A Színművészeti Főiskola mellett döntött, de közben a Pince Színházban is játszott és pubra előre lehet tudni, mik lesznek a fontosabb cselekményszálak. Magát ezt az alapvető, nagy történetet neves írók írják nekünk és tervezik meg előre. A párbeszédeket azonban mások, úgynevezett dialóg-írók írják meg a történethez. Ebbe kapcsolódok néha bele magam is nagy örömmel.- Fél évre tervezett, 18 lett belőle. Nem unja még?- Sokszor kérdezik ezt, pedig a színésziét velejárója, hogy egy munka ismétlődik. Ráadásul egy színházban ez úgy van, hogy több százszor szó szerint ugyanazt a szerepet és történetet játssza a színész estéről-es- tére, ismétlődnek a gesztusok, ugyanazok a partnerek. A Barátok közt sorozatban minden alkalommal mást játszom, más a szituáció, mindig jön egy-két fordulat - ez tehát nem az a monotónia, amit az ember a színházban kénytelen elfogadni. Sokszor azt sem tudjuk, néhány hónap múlva mi lesz a sorsunk, vagy a többi szereplő élete hogyan alakul majd, szóval hiába ugyanaz a figura, van benne izgalom bőven.- A színpad nem hiányzik?- Egy színházi társulatnál lenni, az semmihez nem hasonlítható, de manapság már ritka szerencsés lehetőség, ha megadatik. A tendencia manapság nem az, hogy társulattal dolgozik egy színház, inkább feladatokra szerződtetnek. Mindemellett én a mai napig tagja vagyok a Vidám színpadnak és a színpadi igényeimet ki is élem ott és egy operett társulattal. Most éppen a Család ellen nincs orvosság bemutatójára készülünk a Vidámszínpadon, de egy saját zenés, humoros esttel önállóan is járom az országot, ha hívnak.- Sokat hallani, hogy a magyar szinkron világszínvonalú. Sokat dolgozik szinkronban. Erről mit gondol?- Volt a mainál egy jobb korszaka a magyar szinkronnak, egy olyan, amikor abból meg lehetett élni. Ma ez már nem így működik és a színvonal is sokat változott. Alapvetően több kategória létezik. A mozifilmekre azért még mindig az igényesség a jellemző, több idő is van és jobban meg is fizetik. Próbák vannak, casting van, az egy nagyon igényes munka. Azután van, amit televíziók számára szinkronizálunk, ott már nem mindegy, hogy egy kereskedelmi tévének vagy egy kábelcsatornának. A DVD-s munkák gyorsabban kell elkészüljenek, pénz sincs rá anyr nyi, de azt is komolyan veszi szí- írt már forgatókönyvet, novellákat, kisregényt. író emberként mennyire szólhat bele abba, hogyan alakuljon a története a Mátyás király téren?- Humort, nyelvi leleményeket, a saját személyiségét, élet- tapasztalatát óhatatlanul belecsempészi a saját szövegeibe az ember, hogy még testhezállóbb legyen a szerep. Az elmúlt időszakban azonban néhány párbeszéd szerzőjeként is részt vettem az alkotómunkában. Any- nyi kulisszatitkot talán elárulhatok, hogy írói szempontból több hónap-
