Somogyi Hírlap, 2016. október (27. évfolyam, 231-256. szám)

2016-10-26 / 252. szám

2016. OKTÓBER 26., SZERDA FÓKUSZ 11 Orgován Bence sok érdekességgel találkozott a dél-amerikai országban, ahol dolgozott már nyelviskolában, cipőboltban és call centerben is Brazil élet gyulai szemmel A brazilok rendkívül barát­ságos, nagylelkű, csupa szív emberek. Itt minden­ki kimutatja az érzelmeit, együtt sírnak, együtt ne­vetnek, imádnak élni, han­gosak és eszméletlenül jó humorérzékük van - árul­ta el lapunknak a gyulai kötődésű Orgován Bence, aki 2015 januárja óta él Brazíliában. A fürdőváro­si fiatalember számos ér­dekességet osztott meg lapunkkal az egzotikus dél-amerikai államról. Papp Gábor gabor2.papp@mediaworks.hu GYULA/BELO HORIZONTE - Aki régóta ismer, az tudja, hogy kiskorom óta hatalmas ra­jongója vagyok a latin kul­túrának és ennek a gyönyö­rű kontinensnek, Dél-Ame- rikának - mesélt az előzmé­nyekről lapunknak Orgován Bence. - 2014-ben Brazília rengeteg diákot küldött Eu­rópába a Tudomány Határok Nélkül elnevezésű ösztön­díj keretében, és mivel min- - dig szerettem külföldiekkel ismerkedni, ezért összeba­rátkoztam velük, végül a ba­rátság annyira szorosra sike­rült, hogy 2014 augusztusá­tól már brazilokkal laktam egy albérletben Budapesten. Innen indul az én kis törté­netem is. „Négy-öt hónap alatt megtanultam portugálul minden­féle nagyobb erő­feszítés nélkül.”- 2015 januárjában kiköl­töztem egy Montes Claros ne­vű kisvárosba az egyik bra­zil cimborámhoz szerencsét próbálni. Mivel még nem be­széltem portugálul, elein­te egy nyelviskolában dol­goztam angoltanárként, és emellett magánórákat is ad­tam. Spanyolul már tudtam, mert mindig is komoly szán­dékaim voltak ezzel a nyelv­vel. A két nyelv közötti hatal­mas hasonlóság révén szinte 4-5 hónap alatt megtanultam portugálul mindenféle na­gyobb erőfeszítés nélkül. Mi­után megszereztem a szük­séges dokumentumokat, és a nyelvet is folyékonyra töké­letesítettem, elköltöztem Be­lő Horizontéba, ahol jelenleg is tartózkodom. Itt egy jó ne­vű cipőboltban dolgoztam el­adóként hét hónapig. Nagyon örültem, amikor felvettek, mert ez volt az első munka­helyem, ahol már nem ango­lul, hanem portugálul kellett dolgoznom. Bence jelenleg egy multi­nacionális cégnél, az Accen- turénél dolgozik a call center részlegen. Spanyolul és an­golul fogad e-maileket és hí­vásokat. Idén augusztusban kezdett, de már most nagyon kedveli, mert végre talált egy helyet, ahol igazán ki tudja használni a nyelvtudását. Szép horizont és betondzsungel Jelenlegi lakóhelye, Belő Ho­rizonte neve azt jelenti, hogy szép horizont, és a várost úgy kell elképzelni, mintha az Al­pok meredek hegyeire rádob­tak volna egy 5 millió lakos­sal rendelkező betondzsungelt. Szinte sehol nincs sík terep és pont ezért rengeteg szép kilá­tót találhatunk.- Néha nem is értem, hogy az utasokkal teli buszok hogyan képesek közlekedni a mere­dek, szűk utcákban. A város több kerületre is fel van osztva, és - mint már említettem - a társadalmi rétegek közötti kü­lönbségek a különböző város­negyedeken is meglátszik. Van a medencés, teniszpályás, ha­talmas villákkal teli városrész, de például két utcával arrébb már favela, nyomornegyed ta­lálható. Folyamatos és látványos a fejlődés Az olimpia kapcsán a sajtó sokat írt Brazíliáról. Mint a fi­atalember lapunk érdeklődé­sére fogalmazott, ahhoz ké­pest, hogy folyton csak a krí­zisről meg a Zika-vírusről „ká­rogtak", ő kint azt látja, hogy az ország folyamatosan fej­lődik.- Szerintem a nagyvárosok­ban van a jövő. de ez majdnem mindenhol így van. Az árak drágábbak, mint otthon, de a fizetések jobbak, és szerintem álláslehetőség is több van. Az ötkarikás játékokról szólva ki­fejtette, Brazíliában rengete­gen ellenezték az olimpiát, vi­szont sok ismerősöm megje­gyezte, hogy a magyarok na­gyon jól szerepelnek a vízi sportokban. Orgován Bence ki­költözése óta egyszer utazott Orgován Bence élményeit fotók százai őrzik, ezek némelyikét la­punk olvasóival is megosztotta. Összeállításunkban - a teljesség igénye nélkül - látható Belő Horizonte belvárosi Central Parkja, a múzeumként is funkcionáló csodálatos vasútállomás, Diamantina történelmi városa, az Itacmbira vízesés és Porto Seguro kikötője is. Trópusi nehezsegek, forro hónapok haza három hétre, tavaly no­vemberben.- Idén biztos, hogy nem, és va­lószínűleg jövőre sem fogok visszalátogatni, mivel a sza­badságom alatt szeretném jobban bejárni az országot, és terveim között van Argentína és Kolumbia meglátogatása is- árulta el. - Honvágyam sze­rencsére egyáltalán nincs, in­kább a család és a barátok hi­ányoznak, de velük megbe­széltem, hogy kijönnek majd meglátogatni. Mindent egybe­véve úgy hiszem, hogy egy na­gyon jó döntést hoztam azzal, hogy kiköltöztem. Még sok-sok évet szeretnék eltölteni ezen a csodálatos helyen, és a bra­zil állampolgárság megszerzé­sén is gondolkodom a későb­biekben. Bence véleménye szerint a legnagyobb kihívás az állandó hőség. Mostani lakhelyén el­viselhetőbb, mert a sok hegy miatt enyhébb az időjárás. Most lett vége a brazil téli „hű­vös" időszaknak, ami azt je­lenti, hogy napközben 25-28 Celsius-fok volt. éjszaka pe­dig 16 körül. Szeptemberben visszatér az igazi kánikula, és egészen áprilisig kitart majd.- Az előző lakhelyemen, Montes Clarosban szinte soha nem süllyedt 30 fok alá a hőmérséklet, és volt, hogy napokig 40 fok volt. akár éj­szaka is, és eső fél évig nem is esett - folytatta a gondo­latot. - A napi 3-4 tusolás az alap. A trópusi betegségek, mint a Zika és a dengue-láz léteznek, de a média szerin­tem eltúlozza, és azért egy kis odafigyeléssel el lehet ke­rülni. Mindenhol részletes tá­jékoztatót lehet találni ezek­ről a betegségekről, nem be­szélve arról, hogy jól kezel­hetők. Együtt sírnak, együtt nevetnek- A brazilok rendkívül barátsá­gos, nagylelkű, csupa szív em­berek. Itt mindenki kimutat­ja az érzelmeit, együtt sírnak, együtt nevetnek, imádnak élni, hangosak és eszméletlenül jó humorérzékük van - fejtet­te ki. - Mindez nagyban hoz­zájárult a gyors beilleszkedé­semhez. A külső megjelenést igen fontosnak tartják. Sokko­ló, de Brazíliában végzik a vilá­gon a legtöbb plasztikai műté­tet. Ami meglepett még, hogy a mély katolikus vallásosság ellenére elég szabadszellemű ország, ott van például a kar­nevál, ami simán elviselne egy 18-as karikát, de amúgy is jel­lemző a brazilokra, hogy min­dent elég lazán vesznek, és nem aggódják túl a dolgokat, ami szerintem jelentősen elő­segíti az itteni állandó jóked­vet. A népesség etnikai össze­tétele nagyon sokrétű és ke­vert. Valószínűleg ebből ered a brazilok szépsége is.- Jövőre tervezem, hogy átkérem magam Sáo Pauló- ba, és ott a későbbiekben, amint lesz rá lehetőségem, légiutas-kísérőként szeret­nék elhelyezkedni egy brazil légitársaságnál - szólt a ter­veiről. Orgován Bence elmondta, Brazília teljesen eltér Európá­tól: minden más, az emberek, az életstílus, az éghajlat, az il­latok, az ételek, tényleg min­den.- Az országról és a kultú­ráról már sokat tudtam, mi­előtt kijöttem, így nagyobb kultúrsokk nem ért - ecsetel­te. - Viszont van egy-két do­log, amit még mai napig nem szoktam meg. Egyik például, hogy az emberek között orrot fújni rettenetesen undorító dolognak számít, így orrfú­jás esetén célszerű elvonulni a mosdóba, vagy ha nincs a közelben, akkor marad a szi- pogás, ami viszont teljesen normális és elfogadott. Má­sik dolog a hatalmas különb­ség a társadalmi rétegek kö­zött. A két véglet, a borzasz­tóan szegény és a dúsgaz­dag réteg között csak elenyé­sző a középosztály, ez sajnos a bűnözés és a drogkereske­delem elburjánzásához veze­tett, amit a saját bőrömön is tapasztaltam. Februárban, egy este hazafelé menet a la­kás előtt kiraboltak. „A brazil konyha általánosságban véve sokkal egész­ségesebb, mint a magyar” A gyulai kötődésű fiatal­embert megkérdeztük a helyi gasztronómiáról is.- A brazil konyha álta­lánosságban véve sokkal egészségesebb, mint a ma­gyar - fogalmazott. - Egy ti­pikus brazil ebédből soha nem hiányozhat a rizs és a bab. Az itteni ételek nagyon finomak, ízletesek. Renge­teg húst esznek, főként mar­hát, csirkét és halat, ezeket is grillezve vagy sütve szin­te zsiradék nélkül. Saláta is mindig van az asztalon, amit nyakon öntenek olívaolaj­jal. A sokféle gyümölcsöt is meg kell említeni, aki imád­ja a különleges, furcsa, egzo­tikus ínyencségeket, annak Brazília maga a paradicsom. Emlékszem, hogy olyanokat is kóstoltam, amiknek a ne­véről még életemben nem hallottam. Sajnos, az egész­séges étrendjüket elrontják a desszerttel, amik rettentő­en édesek. A tortákban, pis­kótákban, fagyikban körül­belül hatszor annyi a cukor, mint az otthoniakban, és az is elterjedt helyi szokás, hogy az amúgy is édes süteménye­ket, fagyikat még leöntik sű­rített tejjel. A kedvenc helyi ételem a feijao tropeiro, ami egy kolbásszal, baconnel, te­tojással és manió- ítel összekevert babos msag

Next

/
Oldalképek
Tartalom