Somogyi Hírlap, 2016. október (27. évfolyam, 231-256. szám)

2016-10-24 / 250. szám

fl KARÁD 2016. OKTOBER 24., HÉTFŐ Összeállításunk Karád Község Önkormányzatának támogatásával készült. www.karad.hu Büszkeségpont Karádon: Horváth-Béres János fafara­góművész 1956-os emlék­művét avatták föl szomba­ton a Koppány-völgyi köz­ségben. Fónai Imre imre.fonai@mediaworks.hu Kétszer idéztek a szónokok be­lőle, majd teljes egészében is hallhatta az ünneplő közönség Karádon Márai Sándor híres 56-os versét, a Mennyből az an­gyalt. A községháza előtti park­ban felállított, tölgyfából fara­gott emlékműnél Witzmann Mihály országgyűlési képvi­selő, Neszményi Zsolt megyei kormánymegbízott és Schádl Szilárd karádi polgármester beszélt.- Hosszú, csendes, félelem­ben és béketűrésben töltött évek után ősi erővel szakadt föl az életösztön a magyar nép­ből, egyik óráról a másikra, ahogyan azt annak idején Má­rai Sándort is megírta: „Meg­hasadt az égbolt, mert egy nép azt 'mondta, elég volt” - így Witzmann Mihály. - Ilyen el­szánt és széles társadalmi ösz- szefogásra még maguk az el­nyomók sem számítottak. Azt hitték, hogy bármit meg lehet tenni az emberekkel, egy nem­zettel. A kommunisták úgy hit­ték, hogy egy nemzet múltját végképp el lehet törölni, hogy külső kényszer hatására föl­adja szabadságát, önrendelke­zését, kultúráját és hitét, hogy egy homályos ideológia pótol­hat szabadságot, közösséget és hagyományt. A forradalom hő­seinek cselekedetei máig utat mutatnak mindannyiunk szá­mára. A honatya arra is emlékez­tetett: az akkori események­ből a somogyi emberek is ki­vették a részüket. - A fővá­rosi események hírére a so­mogyi fiatalság is mozgolód­ni kezdett, a megyei pártve­zetés a Fáklya című forradal­mi kiadványt aznap még jóvá­hagyta, ám másnap már az el­készült példányok elkobzására adott utasítást. Az október 24- re tervezett forradalmi nagy­gyűlést még betiltották ugyan, de a változást akaró somogyi­ak közös akarata meggátolha- tatlanul felszínre tört. Október 27-re már nemcsak a megye- székhelyen, hanem a megye más településein is felvonulá­sokat, gyűléseket szerveztek, munkástanácsokat, forradal­mi szerveket alakítottak. Meg­alakult a Forradalmi Nemze­ti Tanács, október 31-én pedig több tízezres tömeg hallgatta Kaposváron a korábbi főispán, Vidovics Ferenc szavait. A hősök (akik az akkori vi­lág egyik legerősebb hadsere­ge ellen is fölvették a harcot) áldozata nem volt hiábavaló Witzmann szerint. - A magya­rok ösztönei mindig jók voltak, talán azért is, mert az elmúlt ötszáz évünk nem szólt más­ról, mint a küzdelemről a sza­badságért. Ezért küzdött Beth­len, Rákóczi, Kossuth, Széche­nyi. Számunkra a szabadság nem magától értetődő, nem szüléinktől kapott örökség. Eu­rópa szerencsésebb részén ezt gyakran nem értik, mert ne­kik több száz éve adott a sza­badság, emberöltők óta nem kellett megküzdeni érte. Ed­dig így volt, de úgy tűnik, en­nek az időnek most vége. Az európai biztonságot, a kultú­rát ma olyan veszély fenyege­ti, amely veszedelmesebb min­den olyan erőnél, amellyel Eu­rópa valaha találkozott. A vi­lágtörténelem eddigi leginten­zívebb népvándorlása, az euró­pai kontinens szervezett meg­szállása zajlik. Milliók mene­telnek Európa felé keletről és délről. Köztük megélhetési be­vándorlók, bűnözők, terroris­ták. És a történelem sajnos is­métli önmagát: megint külső erők akarják megmondani, ho­gyan éljünk. Néhány hete, ok­tóber 2-án azonban mi magya­rok nemet mondtuk arra, hogy mások döntsenek a fejünk fe­lett. Ahogyan 1956-ban, most is kiálltunk egymásért, sza­badságunkért. Szerencsére ma ehhez nem fegyverekre, hanem nemzeti egységre van szükség. Neszményi Zsolt kormány- megbízott arról beszélt: talán nincs olyan nép, amelyik töb­bet szenvedett volna nálunk az elmúlt ezer évben, s nincs, amelyik többet küzdött vol­na a szabadságáért, független­ségéért. - Közben sokszor ne­künk kellett Nyugat-Európát megvédeni, és ma is így van. Azt a szabadságot, amit ma él­vezünk, az 56-os fiataloknak is köszönhetjük, akik nem szü­lettek hősnek, hétköznapi em­berek voltak, hősökké az tet­te őket, hogy nem féltek, bát­ran kiálltak az eszméjükért. A szabadságot azonban soha nem adják olcsón, nekik is vér­rel kellett fizetniük érte. Hét­száznál többen haltak meg a harcok során, 367 halálos íté­letet hoztak 1956 után a bírósá­gok, amiből 341-et végre is haj­tottak. Mindszenty lózsef, az utolsó magyarországi herceg- prímás mondta a forradalom idején: „Sokan mondják ma­gukról, hogy szakítva a múlt­tal, immár őszintén beszélnek. Én nem mondhatok ilyet, mert nem kell szakítanom a múlt­tal, én ugyanaz vagyok, aki voltam”. Neszményi szerint fontosak a karádihoz hasonló büszke­ségpontok, mert a látható, ta­pintható emlékművek segítik a visszaemlékezést. Az alko­tásra szombaton Nikii Zsolt he­lyi plébános kért áldást. Schádl Szilárd: méltó mementó azoknak, akiknek életükbe, szabadságukba került a döntés Az ország lakosságának nagy része, különösen a fiatalok már csak a történelemkönyvek lap­jain, ismeretterjesztő műsorok­ban, idős emberek visszaemléke­zéseiben találkoznak az 1956-os eseményekkel - erről Schádl Szi­lárd karádi polgármester beszélt. - Valahol ez persze természetes, hiszen hatvan évvel ezelőtti ese­ményekre emlékezünk, és a for­radalom tanúi, résztvevői közül egyre kevesebben élnek közöt­tünk. Hat évtizede sokan hoz­tak egész életükre kiható dön­tést, akadtak, akiknek ez a dön­tés az életébe került, másoknak hosszú börtönéveket, meghurcol­tatást jelentett. Különösen a fegy­veres erők tagjainak volt nehéz a választás az alkotmányra tett es­küjük, elöljáróik parancsa és sa­ját, személyes meggyőződésük között. Ma elsősorban azok em­léke előtt tisztelgünk, akik azért áldozták életüket, szabadságu-* kát, hogy megteremtsenek egy szabad, független, demokrati­kus országot. Nem rajtuk múlt, hogy, 56-ban ez nem sikerülhe­tett, de hatalmas részük van ab­ban, hogy hatvan év múltán egy szabad, független, demokratikus Magyarországon élhetünk. Az új karádi szobor méltó emlék a hő­sök előtti tisztelgésül. Karádon egyébként 1956-ban csak egy felvonulást tartottak. A község önkormányzata hat­van év múltán a Büszkeségpont pályázaton nyert támogatást, s Horváth-Béres János Kaposszer- dahelyen élő fafaragóművészt kérték fel az emlékmű megalko­tására. Horváth-Béres János (balról), Witzmann Mihály és Schádl Szilárd polgármester az ünnepségen Igyekeznek minél több programot Karádra hozni Felkarolják a fiatalokat A Mesék Völgye Alapítvány szavaiét adott az avatóünnepségre, ami színesítette a jeles eseményt A Mesék Völgye Alapítvány szavaiét adott a karádi emlék­műavatásra, délután levetítet­ték a művelődési házban a Sza­badság, szerelem című filmet, vasárnap pedig a Hadtörténeti Múzeum fővárosi kiállítására vitték a falu iskolásait.- Karádon töltöttem a gyer­mekkoromat, húsz éve kerül­tem el, de szüleim a ma is itt él­nek - mondta lapunknak Ha­rangozó Csaba, az alapítvány vezetője. - Egerben tizenhat éve működik az alapítványunk egy tehetségfejlesztő tanodával együtt, közel kétszáz egri kis­iskolással. Ami ott jól műkö­dik, abból szeretnénk néhány dolgot felvillantani Karádon is. Ha a tanodát nem is tudjuk ide elhozni, néhány jó programot igen, amivel a karádi gyerekek életét is színesíteni tudjuk. El tudjuk elvinni az iskolásokat a Hadtörténeti Múzeumba, szer­vezünk mozielőadást, sok éve nem volt ilyen a faluban. Az alapítványnak nem ez az első megjelenése Karádon. Egy uniós program résztvevő­iként korábban Facebook-biz- tonsági pontot hoztak létre, azaz felvilágosították a fiata­lokat a Facebook buktatóiról. Egy kiadóval közös pályázat támogatásával pedig egyházi témájú könyveket szereztek be, s adták át a plébánosnak. Harangozó Csaba ígéri: igye­keznek minél több programot Karádra hozni. * BüszkeseiMp Karádon íífP;

Next

/
Oldalképek
Tartalom